Gertrúd magyar királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Meráni Gertrúd
Gertrude of Merania (Hedwig Codex).jpg

Magyarország királynéja
Uralkodási ideje
1205(?)1213
Elődje Aragóniai Konstancia
Utódja Courtenay Jolán
Életrajzi adatok
Uralkodóház Andechs-ház
Született 1185. szeptember 24.
Andechs
Elhunyt 1213. szeptember 28. (28 évesen)
Pilis-hegység
Házastársa II. András
Édesapja Merániai Bertold
Édesanyja Rochlitzi Ágnes

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Meráni Gertrúd témájú médiaállományokat.

Meráni Gertrúd (vagy Merániai Gertrudis, németül Gertrud von Andechs-Meran) az Andechs-házból származó meráni hercegnő, IV. Bertold és Rochlitzi Ágnes hatodik gyermeke, II. András magyar királlyal kötött házassága révén a középkori Magyarország királynéja.

Gertrúd 1185. szeptember 24-én született a bajorországi Andechsben, a kor egyik legbefolyásosabb bajor nemesi családjába, az Andechs-házba. Testvéreinek egyike a híres szépség, Merániai Ágnes volt, aki II. Fülöp Ágost francia király feleségeként vonult be a történelembe.[1] Másik nővére a később szentté avatott Sziléziai Hedvig.[2] Legifjabb öccse, Berthold, kalocsai érsek lett.[3] Két másik testvére, Eckbert bambergi püspök és Henrik isztriai gróf 1208-ban Magyarországra jött, miután meggyanúsították őket, hogy közük volt Fülöp német király meggyilkolásához.[3] II. András és Gertrúd 1203 előtt házasodott össze. A frigyből született a későbbi IV. Béla és Szent Erzsébet.

Mivel a király előnyben részesítette a királyné rokonságát a magyarokkal szemben, főnemesek egy csoportja (Péter ispán, Kacsics nembeli Simon és Bánk veje, Simon) összeesküvést szőtt ellene. A merényletet a főurak II. András halicsi hadjáratának idején hajtották végre: a Pilisben rendezett királyi vadászaton az első adandó alkalommal megölték Gertrúdot.[4] II. András szeretett feleségét halála helyszínének közelében, a pilisi cisztercita kolostorban, díszes szarkofágban temette el.[4] A török hódoltság alatt elpusztult kolostor romjai a mai Pilisszentkereszt területén vannak, a gótikus síremlék maradványai a Magyar Nemzeti Galériában láthatók. A szentkereszti erdőben végzett ásatásokat vezető Gerevich régészprofesszor szerint a síremléket a híres francia építész, Villard de Honnecourt készítette.

A merénylet történetét Katona József Bánk bánja és Erkel azonos című operája dolgozta fel. A két műben foglaltakkal ellentétben a merániak nem zsarnokoskodtak az ország lakossága fölött, a parasztság nem szenvedett el olyan kizsákmányolást és nélkülözést, mint például a 16. vagy 19. század során. Ám András akkoriban egész vármegyéket adományozott el – melyek aztán a kiskirályi hatalom alapjait képezték a század végén –, s mivel a merániaknak nem csekély részük volt a tékozlásban, a magyar főurak féltékenyen tekintettek rájuk, nehogy még jobban meggazdagodjanak.

II. András és Gertrúd gyermekei:[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Fülöp Ágost, A Pallas nagy lexikona. Budapest: Arcanum. ISBN 963-85923-2-X (1998). Hozzáférés ideje: 2009. május 17. 
  2. Magyar katolikus lexikon. (Hozzáférés: 2009. május 17.)
  3. ^ a b Kristó, Gyula. Magyarország története 895–1301. Budapest: Osiris Kiadó. ISBN 963 389 506 5 (2006)  , 201. oldal.
  4. ^ a b c Gertrud von Andechs (német nyelven). genealogie-mittelalter.de. (Hozzáférés: 2009. május 17.)

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]