Gertrúd magyar királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gertrúd
Gertrude of Merania (Hedwig Codex).jpg

Magyar Királyság királynéja
Uralkodási ideje
1200 (?)1213
Elődje Aragóniai Konstancia
Utódja Courtenay Jolán
Életrajzi adatok
Uralkodóház Andechs-ház
Született 1185. szeptember 24.
Andechs
Elhunyt 1213. szeptember 28. (28 évesen)
Pilis
Házastársa II. András
Édesapja Merániai Bertold
Édesanyja Rochlitzi Ágnes
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gertrúd témájú médiaállományokat.

Merániai Gertrudis, magyar átirata alapján Gertrúd (németül: Gertrud von Andechs-Meran) az Andechs-házból származó, IV. Bertold merániai herceg és Rochlitzi Ágnes hatodik gyermekeként született merániai hercegnő, II. András magyar királlyal kötött házassága révén a középkori Magyar Királyság királynéja.

Gertrudis 1185. szeptember 24-én született a bajorországi Andechsben, a kor egyik legbefolyásosabb bajor nemesi családjába, az Andechs-házba. Testvérei között van a híres szépség, Merániai Ágnes, a francia király, II. Fülöp Ágost felesége is.[1] Másik nővére a később szenté is avatott Sziléziai Hedvig.[2] Legfiatalabb öccse, Berthold, kalocsai érsek lett.[3] Két másik testvére, Eckbert bambergi püspök és Henrik isztriai gróf, 1208-ban Magyarországra jöttek, mert meggyanúsították őket, hogy közük volt Fülöp német király meggyilkolásához.[3] II. András és Gertrudis 1203 előtt házasodtak össze. Az ő gyermekük volt a későbbi IV. Béla és Szent Erzsébet.

A magyar főnemesek egy csoportja (Péter ispán, Kacsics nembeli Simon és Bánk veje, Simon) összeesküvést szőtt ellene, mivel a király előnyben részesítette a királyné rokonságát a magyarokkal szemben. II. András halicsi hadjárata alatt a főurak egy csoportja egy udvari vadászat alkalmával, amelyet a pilisi erdőben tartottak, merényletet követtek el Gertrudis ellen.[4] II. András szeretett feleségét halála helyszínének közelében, a pilisi cisztercita kolostorban, díszes szarkofágban temette el.[4] A török háborúk idején elpusztult kolostor romjai a mai Pilisszentkereszt területén vannak, a gótikus síremlék maradványai a Magyar Nemzeti Galériában láthatóak.

A merénylet történetét Katona József Bánk bán drámája és Erkel Ferenc azonos című operája dolgozta fel. A két művel és a történetekkel ellentétben a merániaiak nem zsarnokoskodtak az ország lakossága felett, a parasztság nem szenvedett el olyan kizsákmányolást, s nélkülözést, mint mondjuk a 16. vagy 19. században. Azokban az időkben András király egész vármegyéket adományozott el, amik aztán a kiskirályi hatalom alapjait jelentették a század végén. A merániaiaknak is volt részük a tékozlásban, a magyar urak pedig féltékenyen tekintettek rájuk, attól tartván, hogy még jobban meggazdagodnak.

II. András és Gertrudis gyermekei:[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Fülöp Ágost, A Pallas nagy lexikona. Budapest: Arcanum. ISBN 963-85923-2-X (1998). Hozzáférés ideje: 2009. május 17. 
  2. Magyar katolikus lexikon. (Hozzáférés: 2009. május 17.)
  3. ^ a b Kristó, Gyula. Magyarország története 895–1301. Budapest: Osiris Kiadó. ISBN 963 389 506 5 (2006)  , 201. oldal.
  4. ^ a b c Gertrud von Andechs (német nyelven). genealogie-mittelalter.de. (Hozzáférés: 2009. május 17.)

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]