Pilis (hegység)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pilis
A Pilis a Nagy-Kevély csúcsáról
A Pilis a Nagy-Kevély csúcsáról

Hely Pest megye, Komárom-Esztergom megye
Hegység Dunazug-hegyvidék
Legmagasabb pont Pilis (756 m)
Típus mészkő, dolomit
Elhelyezkedése
Pilis (Magyarország)
Pilis
Pilis
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 43′ 55″, k. h. 18° 55′ 07″Koordináták: é. sz. 47° 43′ 55″, k. h. 18° 55′ 07″
Térkép
HU subregion 5.3.4. Pilis hegység.png
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pilis témájú médiaállományokat.

A Pilis vagy Pilis hegység (gyakran hibásan: Pilis-hegység) egy földrajzi kistáj és röghegység a Duna jobb partján, Budapest és Esztergom között. A Dunántúli-középhegység legkeletibb kistája. Nem magas, de természeti szépségei miatt sokan felkeresik. Fő csúcsa a Pilis (756 m). A Pilis hegységet a Két-bükkfa-nyereg és a Szentléleki-patak völgye választja el a Visegrádi-hegységtől, amelyet a köznyelvben – helytelenül – általában szintén a Pilis hegység részének tartanak, pedig geológiailag már az Északi-középhegységhez tartozik.

A Pilis hegység a nevét legmagasabb csúcsáról, a Pilis hegyről kapta, eredetileg kopasz hegytetőt jelent, és összefügg a tonzúra jelentésű régi magyar pilis szóval.[1]

600 méter feletti csúcsai[szerkesztés]

  • Pilis vagy Pilis-tető (756 m, a Dunántúli-középhegység legmagasabb csúcsa)
  • Nagy-Bodzás-hegy (717 m)
  • Nagy-Szoplák (710 m)
  • Kis-Szoplák (686 m)
  • Vaskapu-hegy (651 és 645 m – nem azonos az esztergomi Vaskapuval)

A felsorolt hat csúcs lényegében egy tömbben, a Pilis sasbércén helyezkedik el, és az egész Dunazug-hegyvidéken a legmagasabb kiemelkedések közé tartoznak; rajtuk kívül csak a 699 méter magas Dobogó-kő és a 654 méteres Öreg-vágás-hegy fér be a Dunazug-hegység nyolc legmagasabb hegye közé, negyedik illetve hatodik helyezettként.

Nevezetesebb csúcsok még a Pilisben a Kevélyek (Nagy-Kevély, Kis-Kevély) és a sziklamászó gyakorlóterepéről ismert Oszoly.

Barlangok[szerkesztés]

1991-ig a helyi hosszúsági ranglista élén a körülbelül 600 méternek ismert Pilis-barlang állt. 2010. december 12-től az Ariadne-barlangrendszer lett a Pilis leghosszabb barlangja. Az itt található barlangok közül 15 fokozottan védett.

Strázsa-hegy környéki barlangok

Kis-Strázsa-hegyi-hasadékbarlang (Tüskés-barlang) (Esztergom), Sátorkőpusztai-barlang (Esztergom), Strázsa-hegyi-barlang (Esztergom)

Pilis hegyi barlangok

A Pilis délről, 2012

Ajándék-barlang (Pilisszentlélek), Ariadne-barlangrendszer (Pilisszentlélek), Indikációs-barlang (Pilisszentlélek), Juventusz-barlang (Esztergom), Ősi-barlang (Pilisszentlélek), Pilis-barlang (Pilisszentkereszt), Pilis-nyergi-víznyelőbarlang (Kesztölc), Pilisszántói-kőfülke (Pilisszántó), Szent Özséb-barlang (Pilisszentkereszt)

Dera-patak völgyi barlangok

Amazonok-barlangja (Pomáz), Szopláki-ördöglyuk (Pilisszentkereszt), Szurdok-völgyi 2. sz. víznyelő (Pilisszentkereszt)

Hosszú-hegyi barlangok

Dinó-rejtek (Csobánka), Háromlyukú-zsomboly (Hosszú-hegyi-zsomboly) (Csobánka), Macska-barlang (Csobánka)

Kevélyek környéki barlangok

Amfiteátrum-barlang (Üröm), Arany-lyuk (Budakalász), Ezüst-hegyi 1. sz. barlang (Pilisborosjenő), Ezüst-hegyi 2. sz. barlang (Pilisborosjenő), Gyopáros-barlang (Pilisborosjenő), Kevély-nyergi-zsomboly (Budakalász), Mackó-barlang (Csobánka), Papp Ferenc-barlang (Pilisborosjenő), Róka-hegyi-barlang (Üröm), Szabó József-barlang (Budakalász), Ürömi-víznyelőbarlang (Üröm)

Egyéb helyeken található barlangok

Klotild-barlang (Pilisvörösvár)

Növényzete[szerkesztés]

A Pilis vonulata Dorog irányából

Növényföldrajzilag a Bakonyicum flóravidék Pilisense flórajárásának névadó tájegysége.

Zonális erdőtársulásai a cseres–kocsánytalan tölgyesek (Quercetum petraeae-cerris), a gyertyános–tölgyesek (Carici pilosae-Carpinetum) és a bükkösök (Fagio medio-europaeum, kevés). Jellemző erdőtársulása a mészkedvelő tölgyes (Orno–Quercetum pubescenti-cerris). A régibb korok erdőirtásainak eredményeként jelentős területet borítanak karsztbokorerdők. A meleg, déli lejtőkön dolomit sziklagyepek (nyílt dolomit sziklagyep – Festucetum pallentis – és zárt dolomit sziklagyepek – Brometum Pannonici), valamint dolomit lejtősztyeppek alakultak ki; a hűvösebb északi lejtőkre a hársas törmeléklejtő-erdők (Mercuriali–Tilietum) és az elegyes karszterdők (Fago–Ornetum) jellemzőek.

Madárvilág[szerkesztés]

A Pilis területén, és annak medencéiben fészkel a gyurgyalag, a holló, a héja, a vándorsólyom, az uhu, a fekete gólya, és a bajszos sármány, valamint a síkabb részeken a vörös vércse, a kabasólyom és a búbos banka is. A barna kánya az utóbbi években telepedett vissza mint költőfaj.

Főbb kirándulóhelyek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára II. (L–Zs). 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. 346-347. o. ISBN 963-05-4569-1

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Térképek: