Szent Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szent Imre herceg
Szent Imre-ábrázolás az olaszországi Assisiben
Szent Imre-ábrázolás az olaszországi Assisiben
Születése
1000 és 1007 között
Székesfehérvár
Halála
1031. szeptember 2.
Igfon erdő, Bihar vármegye (?)
Tisztelete
Szentté avatása1083. november 4., Székesfehérvár
Szentté avatta:
VII. Gergely pápa
Sírhely Nagyboldogasszony-bazilika
Kegyhely Szent Imre-templom, Székesfehérvár
Ünnepnapja november 5.
Jelképei liliom
Védőszentje ifjúság, amerikai magyarok
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Imre herceg témájú médiaállományokat.

Szent Imre magyar királyi herceg (Székesfehérvár, 10001007 között – Bihar vármegye, 1031. szeptember 2.) Szent István király és Boldog Gizella királyné fia, a magyar trón örököse. Anyai nagybátyjáról, II. Henrik német-rómia császárról nevezték el, a Hahóti kódex és Pray-kódex Henkirus néven említi őt. Kódexek és krónikák mesélik el életét, melyek főleg legendák voltak. Amit biztosan tudni lehet róla, hogy 1000 és 1007 között született a székesfehérvári ferences templom és rendház helyén korábban állt királyi palotában. Nagy gondot fordítottak nevelésére, 1015-től Gellért püspök vette maga mellé. Megtanult latinul, a trivium és a quadrivium ismereteit is elsajátította. 15 éves lehetett, mikor apja mellé került, mikoris beavatta őt az uralkodás és a hadvezetés rejtelmeibe. István vélhetően fia nevelését 23 éves koráig folytatta, teljes egészében az uralkodásra készítette őt fel. Ehhez természetesen egy ígéretes feleségre is szükség volt. A források más és más származású kiszemeltet emlegetnek (lengyel, görög de még horvát is esélyes lehetett). A 12. századi Imre-legenda említi először azt, hogy Imre herceg tudatosan kerülte a gyermeknemzést, állítólag szüzességi fogadalmat tett. Ez nem lehetett igaz, mivel I. Istvánról szerzett hiteles forrás arról tanúskodik, hogy az utódlás érdeke volt a királynak, így az unoka sem lehetett kizáró ok. A szüzességi fogadalom legendája vélhetően a halála után alakulhatott ki, miután már mindenki nyugtázhatta, hogy Imrének nem született gyermeke. István király Imrét jelölte ki az utódjának, megíratta az Institutio Morum-ot, vagyis az Intelmek Imre herceghez című írást, amiben mint magyar király, és mint atyja tanácsokkal, intelmekkel látja el őt, mint a következő magyar királyt.

Hercegként egy általa felügyelt dukátussal rendelkezett, illetve ő volt a királyi testőrség parancsnoka. II. Konrád német-római császár 1031-ben hadjáratot indított az akkori Magyarország ellen. A magyar hadakat feltehetőleg Imre vezette, és a győri csatában győzedelmet arattak. Esztergomban Konrád fia, III. Henrik írta alá a békeszerződést, aminek értelmében az akkori Magyarországhoz került a Lajta és a Fischa-folyó közti terület, de még a Morva-mező is. István ekkor akarta volna átadni neki a trónt, feltételezhetően a koronázási palást, amit Gizella királyné készíttetett is ezért készült. A királyi párt rövidesen az a hír fogadta, hogy Imre herceget egy vadászat során, egy vadkan halálra sebezte. 1031. szeptember 2-án halt bele sérüléseibe. Ami furcsa, hogy nem tudni a halála helyszínét és annak körülményeit. Feltehetőleg a bihari Igfon erdőben történt, mivel a magyar királyi családtagok mind ott vadásztak. Ebben az erdőben épült fel emlékére a Szent Imre apátság épülete. A kor szokása volt, hogy a szentek halálozásának vélt helyszínére építenek egy templomot, tehát a feltételezés megállhatja a helyét.

A másik érdekesség a halálával kapcsolatban. hogy a németekkel való hadakozás egyik oka volt, hogy ha a német uralkodói család kihal, női ágon Imre lesz ott az örökös. A váratlan békekötés a győri csatát követően arra engedhet minket következtetni, hogy az akkori ellenség gondoskodott arról, hogy Imre ne vegye át a magyar trónt. Egyes feltételezések szerint nem egy vadkan, hanem egy "vadkan nemzetség" néven rendelkező besenyő ölte meg. Imre volt az első a királyi családból, akit az akkor még épülő székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában temettek el. A legenda szerint apja Imre halála miatt ajánlotta fel koronáját és országát Szűz Máriának 1038. augusztus 14-én.

Születése[szerkesztés]

Vastagh György: Szent Imre herceg
Imre herceg temetése és Vazul megvakítása Fehérvárott, Képes krónika

Szent Imre herceg I. István király és Gizella királyné (984–1065) fia. Az uralkodó házaspár gyerekeiből (többen is lehettek, csak kettőnek a neve maradt fenn: Ottóé, aki valószínűleg 1000 előtt született (a krónikák szerint 1002 előtt keresztelték meg, és korán halt meg), valamint Imréé, aki nevét, valószínűleg anyai nagybátyja II. Henrik német-római császár után kapta. A hahóti kódex és a Pray-kódex a nevet Henricus alakban tartalmazza, az előbbi esetben meg is tévesztette a kutatókat, mert először II. Henrik említését vélték benne.[1]

Életéről krónikák és legendák alapján vannak csak információk. Születésére nézve egyes források 1000-et jelölnek meg, míg a krónikák szerint 24 éves korában halt meg, így valószínűbb, hogy 1007-ben született.

A székesfehérvári Szent Imre-templom. A hagyomány szerint az egykor a templom helyén álló palotában született a herceg

A hagyomány szerint a székesfehérvári ferences templom és rendház (ma Szent Imre-templom) elődjének számító királyi palotában született.[2][3]

Neveltetése[szerkesztés]

Nevelésére különös gondot fordítottak szülei. 1015-ben Imre herceg oktatását átvette Gellért püspök, aki Velencéből a Szentföld felé tartva I. István udvarába került Győrszentmártonon a mai Pannonhalmán, és a királyfi mellett maradt, eredeti szándékától eltérően.

Gellért püspök hét éven keresztül tanította Imre herceget latinra, elvégeztette vele a kor legmagasabb iskolai fokozatait, a triviumot és quadriviumot. A tudományok mellett a vallásba, valamint a papi élet rejtelmeibe is beavatta.

Tizenöt éves korától atyja mellett nevelkedett, ahol az államirányítás tudományát, a hadvezérséget, a diplomáciát sajátította el. I. István Imre herceg nevelését annak huszonhárom éves korában fejezte be.

Imre kész volt az uralkodásra, így megfelelő feleséget kerestek számára. A korabeli hagyomány három uralkodóházat említ, ahonnan a felesége származhatott volna: a lengyel, horvát és görög uralkodóházat, írásos emlék erről nem maradt fenn.

Az a hír csak a 11. század után kapott szárnyra, hogy Imre tudatosan zárkózott el az utódnemzéstől. Mint a 12. századi Imre-legenda írta hőséről: „Ő a testi nemzést, amely romlandó, a szüzesség lelki fogadalma mögé helyezte\…, és érintetlen hitvese szüzességét romlatlanul megőrizte.” A korábban keletkezett nagyobbik István-legenda szerint Imre halála után István rádöbbent, hogy utód nélkül maradt, vagyis neki aligha volt érdeke, hogy ne szülessék unokája. A 14. századi krónika feltehetően korai része Imrének több mint egy tucat kiváló erényét sorolta fel, de ezek között nem szerepel a szüzesség. Vagyis Imréből csak utóbb, a 12. században faragtak az önmegtartóztatás, a papi nőtlenség (a cölibátus) eszméjét propagálni hivatott szentet, kihasználva azt a sajnálatos és bizonyára akaratával ellentétes tényt, hogy házasságából nem származott gyermeke.][4]

Veszprémi hagyomány szerint titokban a város székesegyházának északi oldalán lévő Szent György-kápolna falai között tett tisztasági fogadalmat.

Trónörökösként[szerkesztés]

I. István őt jelölte ki utódjául, és úgy nézett ki, hogy elhatározása elé sem a főpapság, sem István közvetlen hívei nem gördítenek akadályt. A király felkészítette fiát az uralkodásra. Az „Institutio morum – Intelmek Imre herceghez" írásában adott személyes útmutatást az uralkodásra Imre hercegnek. (Ezt az írást, amelyet a király végrendeletének is tartanak, századok múltán a Corpus Juris Hungaricibe, a Magyar Törvénytárba is felvették.)[5]

Imre a húszas évek végén elkerülve szülei udvarából bizonyára elfoglalta a trónörökösöket megillető „hercegséget” (valószínűleg a „bihari dukátust”), és apja reá bízta a „királyi sereg" parancsnokságát is. Ismeretes, hogy Imre viselte az „oroszok hercege/vezére" címet is, ám ennek értelmezése vitatott. Jellemzően mégis a királyi testőrség parancsnokságát értik alatta.

II. Henrik német-római császár halála után utóda, II. Konrád hadjáratot indított Magyarország ellen, 1030-ban.[6] A győri csatában győztes magyar sereget valószínűleg Imre vezette. Bár a magyarok előtt megnyílt a lehetőség Bajorország felé terjeszkedni, István nem folytatta a csatát, békét ajánlott a császárnak, 1031-ben a császár fia (később III. Henrik néven lett császár) Esztergomban aláírta a békeszerződést. Valószínűsíthető, hogy a békekötésben Imre is részt vett, amivel Magyarország része lett a Lajta és a Fischa folyók közötti terület a Morva-mezővel együtt.

Apja a koronát át akarta adni Imrének, valószínűleg a később átalakított, magyar koronázási palástként ismert miseruhát is erre az alkalomra készíttette Gizella királyné. A herceget várva érkezett meg a hír, hogy Imrét vadászat közben egy vadkan halálra sebezte, s 1031. szeptember 2-án belehalt sérüléseibe.

Halála[szerkesztés]

Halálának pontos helye sem ismert, valószínűleg a bihari Igfon-erdőben vadászat közben (az országnagyok kedvelt vadászterületén) történt. Itt épült fel a 1112. század fordulóján a Szent Imre-apátság épülete (szentté avatása után). Mivel a középkori szokás szerint a szentek halálának helyszínén monostort építettek, így ez is ezt erősíti meg. Ő volt az első személy, akit az akkor még csak épülő fehérvári bazilikában temettek el.

VII. Gergely pápa 1083. november 4-én I. Istvánnal és Gellért püspökkel együtt szentté avatta. Ünnepe: november 5.

Imre herceg halálában szerepet játszhatott a német-magyar politikai viszony is. Szent Henrik halálával a bajor uralkodócsalád férfiágon kihalt, így lehetséges örökösként szóba jöhetett az utolsó nőági leszármazott, Imre is. Konrád nyilván számolt a lehetőséggel, ezt bizonyítja, hogy 1030-ig kifejezett ellenséges viszony volt a két ország között, míg 1031-ben egy csapásra megszűnt a háborús állapot és békét lehetett kötni. A vadászbaleset nem ritka a nagypolitikában, egyes vélemények szerint nem vadkan ölte meg, hanem egy Vadkan nemzetségnevű felbérelt besenyő.[7][8] A Hildesheimi szász évkönyvben így írnak Szent Imre haláláról: "Et Heinricus Stephani regis filius, dux Ruizorum ,in venatione ab apro discissus periit flebiliter mortuus", azaz István király fiát, Henriket, az oroszok hercegét egy vadászat során egy vadkan szétszaggatván, siralmas halállal meghala.[9]

Emlékezete[szerkesztés]

Galéria[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A "hahóti kódex" jelentősége a magyar liturgiában. [2013. június 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 25.)
  2. Ferences templom és rendház (magyar nyelven) (html). Kirándulástervező.hu. (Hozzáférés: 2011. július 22.)
  3. Szent Imre Templom - Székesfehérvár (magyar nyelven) (html). Virtuális Plébánia, 2006. augusztus 31. (Hozzáférés: 2011. július 22.)
  4. http://mek.oszk.hu/05000/05000/html/kristo021.html
  5. Az Intelmek megírásakor mintául szolgálhatott VII. (Bíborbanszületett) Konstantin bizánci császár „A birodalom kormányzásáról” (latinul: De administrando imperio) c. munkája (akár ennek létezéséről szóló hírek), amelyet a császár Rómanosz nevű fia számára írt.
  6. Bánlaky: A magyar nemzet hadtörténelme, 3. fejezet
  7. Archivált másolat. [2018. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 11.)
  8. Archivált másolat. [2018. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 11.)
  9. Bradács Gábor: „Heinricus filius Stephani, qui tantis miraculis claruit.” Szent Imre herceg a középkori európai történetírásban. Debreceni Egyetem Történelmi Intézete. (Hozzáférés: 2022. február 4.)

További információk[szerkesztés]