Szent Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szent Imre herceg
Szobra Máriaremetén
Szobra Máriaremetén
Születése
1000. és 1007. között
Székesfehérvár
Halála
1031. szeptember 2.
Igfon erdő, Bihar vármegye (?)
Szentté avatása 1083. november 4., Székesfehérvár
Szentté avatta: VII. Gergely pápa
Kegyhely Székesfehérvár
Ünnepnapja november 5.
Jelképei liliom
Minek/kiknek a védőszentje? ifjúság
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Imre témájú médiaállományokat.

Szent Imre herceg (Székesfehérvár, 10001007 között – Igfon erdő, Bihar vármegye (?), 1031. szeptember 2.) Szent István király és Boldog Gizella királyné fia, trónörökös.

Születése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vastagh György: Szent Imre herceg
Imre herceg temetése,Képes krónika

Szent Imre herceg I. István király és Gizella királyné fia. Az uralkodó házaspár gyerekeiből (többen is lehettek), csak kettőnek a neve maradt fenn: Ottóé, aki valószínűleg 1000 előtt született (a krónikák szerint 1002 előtt keresztelték meg, és korán halt meg), valamint Imréé, aki nevét, valószínűleg anyai nagybátyja. II. Henrik német-római császár után kapta. A hahóti kódex és a Pray-kódex a nevet Henricus alakban tartalmazza, az előbbi esetben meg is tévesztette a kutatókat, mert először II. Henrik említését vélték benne.[1]

Életéről krónikák és legendák alapján vannak csak információk. Születésére nézve egyes források 1000-et jelölnek meg, míg a krónikák szerint 24 éves korában halt meg, így valószínűbb, hogy 1007-ben született.

A hagyomány szerint a székesfehérvári ferences templom és rendház (

A székesfehérvári Szent Imre-templom. A hagyomány szerint a templom helyén álló palotában született Imre

) helyén álló királyi palotában született.[2][3]

Neveltetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevelésére különös gondot fordítottak szülei. 1015-ben Imre herceg oktatását átvette Gellért püspök, aki Velencéből Szentföld felé tartva I. István udvarába került Győrszentmártonon a mai Pannonhalmán, és a királyfi mellett maradt, eredeti szándékától eltérően.

Gellért püspök hét éven keresztül tanította Imre herceget latinra, elvégeztette vele a kor legmagasabb iskolai fokozatait, a triviumot és quadriviumot. A tudományok mellett a vallásba, valamint a papi élet rejtelmeibe is beavatta.

Tizenöt éves korától atyja mellett nevelkedett, ahol az államirányítás tudományát, a hadvezérséget, a diplomáciát sajátította el. I. István Imre herceg nevelését annak huszonhárom éves korában fejezte be.

Imre kész volt az uralkodásra, így megfelelő feleséget kerestek számára. A korabeli hagyomány három uralkodóházat említ, ahonnan a felesége származhatott volna: a lengyel, horvát és görög uralkodóházat, írásos emlék erről nem maradt fenn.

Az a hír csak a 11. század után kapott szárnyra, hogy Imre tudatosan zárkózott el az utódnemzéstől. Mint a 12. századi Imre-legenda írta hőséről: „Ő a testi nemzést, amely romlandó, a szüzesség lelki fogadalma mögé helyezte\…, és érintetlen hitvese szüzességét romlatlanul megőrizte.” A korábban keletkezett nagyobbik István-legenda szerint Imre halála után István rádöbbent, hogy utód nélkül maradt, vagyis neki aligha volt érdeke, hogy ne szülessék unokája. A 14. századi krónika feltehetően korai része Imrének több mint egy tucat kiváló erényét sorolta fel, de ezek között nem szerepel a szüzesség. Vagyis Imréből csak utóbb, a 12. században faragtak az önmegtartóztatás, a papi nőtlenség (a cölibátus) eszméjét propagálni hivatott szentet, kihasználva azt a sajnálatos és bizonyára akaratával ellentétes tényt, hogy házasságából nem származott gyermeke.][4]

Veszprémi hagyomány szerint titokban a város székesegyházának északi oldalán lévő Szent György-kápolna falai között tett tisztasági fogadalmat.

Trónörökösként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. István őt jelölte ki utódjául, és úgy nézett ki, hogy elhatározása elé sem a főpapság, sem István közvetlen hívei nem gördítenek akadályt. A király felkészítette fiát az uralkodásra. Az „Institutio morum – Intelmek Imre herceghez" írásában adott személyes útmutatást az uralkodásra Imre hercegnek. (Ezt az írást, amelyet a király végrendeletének is tartanak, századok múltán a Corpus Juris Hungaricibe, a Magyar Törvénytárba is felvették.)

Imre a húszas évek végén elkerülve szülei udvarából bizonyára elfoglalta a trónörökös hercegeket megillető dukátust (valószínűleg a bihari dukátust), és apja reá bízta a „királyi sereg" parancsnokságát is. Ismeretes, hogy Imre viselte az „oroszok hercege/vezére" címet is, ám ennek értelmezése vitatott. Jellemzően mégis a királyi testőrség parancsnokságát értik alatta.

II. Henrik német-római császár halála után utóda, II. Konrád hadjáratot indított Magyarország ellen, 1030-ban. A győri csatában győztes magyar sereget valószínűleg Imre vezette. Bár a magyarok előtt megnyílt a lehetőség Bajorország felé terjeszkedni, István nem folytatta a csatát, békét ajánlott a császárnak, 1031-ben a császár fia (később III. Henrik néven lett császár) Esztergomban aláírta a békeszerződést. Valószínűsíthető, hogy a békekötésben Imre is részt vett, amivel Magyarország része lett a Lajta és a Fisha-folyó közötti terület a Morva-mezővel együtt.

Apja a koronát át akarta adni Imrének, valószínűsíthető, hogy a később átalakított, koronázási palástként ismert miseruhát is erre az alkalomra készíttette Gizella királyné. A herceget várva érkezett meg a hír, hogy Imrét vadászat közben egy vadkan halálra sebezte, s 1031. szeptember 2-án belehalt sérüléseibe.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Halálának pontos helye sem ismert, valószínűleg a bihari Igfon-erdőben vadászat közben (az országnagyok kedvelt vadászterületén) történt. Itt épült fel a 1112. század fordulóján a Szent Imre-apátság épülete (szentté avatása után). Mivel a középkori szokás szerint a szentek halálának helyszínén monostort építettek, így ez is ezt erősíti meg. Holttestét az akkor még csak épülő fehérvári bazilikában helyezték el.

VII. Gergely pápa 1083. november 4-én I. Istvánnal és Gellért püspökkel együtt szentté avatta. Ünnepe: november 5.

Imre herceg halálában szerepet játszhatott a német-magyar politikai viszony is. Szent Henrik halálával a bajor uralkodócsalád férfiágon kihalt, így lehetséges örökösként szóba jöhetett az utolsó nőági leszármazott, Imre is. Konrád nyilván számolt a lehetőséggel, ezt bizonyítja, hogy 1030-ig kifejezett ellenséges viszony volt a két ország között, míg 1031-ben egy csapásra megszűnt a háborús állapot és békét lehetett kötni.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Diós István: Szent Imre herceg. Szentek élete. (Hozzáférés: 2009. június 6.)
  1. A "hahóti kódex" jelentősége a magyar liturgiában
  2. Ferences templom és rendház (magyar nyelven) (html). Kirándulástervező.hu. (Hozzáférés: 2011. július 22.)
  3. Szent Imre Templom - Székesfehérvár (magyar nyelven) (html). Virtuális Plébánia, 2006. augusztus 31. (Hozzáférés: 2011. július 22.)
  4. http://mek.oszk.hu/05000/05000/html/kristo021.html
  5. Plihál-Hapák: Európa térképei 1520-2001
  6. Amerika névnapja?

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]