Wittelsbach-ház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wittelsbach-ház
Angol nyelvű leszármazási táblázat
Angol nyelvű leszármazási táblázat
Államok, melyekben uralkodtak tagjai
Államnév Bajorország hercegei, választófejedelmei és királyai
Időszak 11801918
Államnév Pfalz grófjai és választófejedelmei
Időszak 12141777
Államnév Magyarország királyai
Időszak 13051307
Államnév Német-római királyok és császárok
Időszak 13141347, 14001410, 17421745
Államnév Dánia királyai
Időszak 14401448

Alapító Ottó scheyerni gróf († 1072)
Utolsó tag a család nem halt ki, tagjai napjainkban is élnek
A Wittelsbach-ház címere

A Wittelsbach-ház bajor uralkodócsalád, melynek tagjai 1180-tól 1918-ig voltak a Bajor Hercegség (majd Bajorország), 1214-től 1805-ig a rajnai Pfalzi grófság (majd választófejedelemség), 1323-tól 1379-ig a Brandenburgi Őrgrófság, illetve választófejedelemség uralkodói. Az uralkodóház tagjai eljutottak a német-római császári, a magyar, a dán, a norvég, a cseh, a svéd és a görög trónra is.

A dinasztia eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számos legenda keletkezett a család származásával kapcsolatban. A történettudomány mai álláspontja szerint ősük a bajor Luitpolding-ház egyik leszármazottja, Berthold volt. A család tagjai kezdetben Scheyern grófjai néven szerepelnek a bajor történelemben, míg 1113-ban a bajorországi Wittelsbach (korabeli forrásokban Wittelinspach) várába nem költöztek. Az uralkodóház első jelentős tagja Ottó volt, ki I. (Barbarossa) Frigyes seregében zászlótartóként szolgált. Ottó vitézségével és hűségével többször kivívta a császár elismerését. Erre az időszakra esik a német Hohenstaufen és Welf dinasztiák küzdelme a német trónért. Mikor a bajor herceg, a Welf-házból származó XII. (Oroszlán) HenrikMünchen városának alapítója – ismételten összeütközésbe került a császárral, az uralkodó elvette tőle hercegségét és Ottónak adományozta. 1180. szeptember 16-án I. Frigyes ünnepélyes keretek között Altenburgban Bajorország hercegi trónjára emelte I. (Wittelsbach) Ottót. A Wittelsbachok ettől kezdve 738 éven keresztül uralkodtak Bajorországban, és eközben a család tagjai számos más uralkodói trónt is megszereztek.

Pfalzot (a későbbi Alsó-Pfalzot) halála után 1214-ben ítélte II. Frigyes Előkelő Ottó hercegnek. Az ő halála után, Bajorország első felosztásakor (1253-ban) a ház két ágra szakadt:

  • idősebb ág (bajor hercegek, 1214–): II. Mogorva Lajos utódai;
  • ifjabb ág (rajnai palotagrófok, 1214–): I. Rudolf utódai;
    • neuburgi ág,
    • simmerni ág stb.

A két testvér háborúját Rudolf halála zárta le. Ezután Lajos kiegyezett Rudolf fiaival, akik a korábbi pfalzi tartományok mellé megkapták Bajorországnak egy részét is, amit ettől fogva Felső-Pfalznak neveztek.

A Wittelsbach-ház uralkodói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Német-római Birodalmon belül[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Német királyok és német-római császárok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cseh királyok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Wittelsbachok a történelem folyamán kétszer is rövid időre megszerezték a cseh királyi címet:

Bajor hercegek és választófejedelmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd: Bajorország uralkodóinak listája

Brandenburgi őrgrófok és választófejedelmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • I. (Idős) Lajos V. Lajos néven bajor herceg (brandenburgi őrgróf: 1323. április – 1351. december 24.)
  • II. (Római) Lajos VI. Lajos néven bajor herceg (brandenburgi választófejedelem: 1351. december 24. – 1365.)
  • VII. (Lusta) Ottó V. Ottó néven bajor herceg (brandenburgi választófejedelem: 1351. december 24. – 1373. augusztus 15.)

Pfalzi őrgrófok és választófejedelmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd: Pfalz uralkodóinak listája

A Német-római Birodalmon kívül[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • III. Ottó, Alsó-Bajorország hercege az Árpád-ház kihalása után leányági örökösödés címén Magyarország királya lett, de a trónról rövid időn belül le kellett mondania.

Bajorország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A napóleoni háborúk idején IV. Miksa József bajor választófejedelem Franciaországot támogatta, ezért 1806. január 1-jén Napóleon hozzájárulásával Bajorország királyság lett. A bajor királyok is a Wittelsbach-házból kerültek ki:

  • I. Miksa (bajor király: 1806. január 1. – 1825. október 13.)
  • I. Lajos (1825. október 13. – 1848. március 20.)
  • II. Miksa (1848. március 28. – 1864. március 10.)
  • II. Lajos (1864. március 10. – 1886. június 13.)
  • Ottó (1886. június 13. – 1913. november 5.)
  • III. Lajos (1913. november 5. – 1918. november 7.)

Skandináv országok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Görögország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • I. Ottó (görög király: 1833. február 6. – 1862. október 24.)

Az uralkodóház egyéb ismert tagjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhasznált források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]