Cseh Királyság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cseh Királyság
12121918
Cseh Királyság címere
Cseh Királyság címere
Cseh Királyság zászlaja
Cseh Királyság zászlaja
A cseh korona tartományai a Német-római Birodalomban 1618-ban
A cseh korona tartományai a Német-római Birodalomban 1618-ban
Általános adatok
Fővárosa Prága
Hivatalos nyelvek cseh, latin, német
Vallás katolicizmus, huszitizmus
Kormányzat
Államforma monarchia
Dinasztia több dinasztia, mint pl. Přemysl-ház, Luxemburgi-ház, Jagelló-ház
Elődállam
Utódállam
 Cseh Fejedelemség
Habsburg Birodalom 
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Cseh Királyság témájú médiaállományokat.

A Cseh Királyság középkori állam volt a mai Csehország és Szilézia területén. A Német-római Birodalomhoz tartozott, a Cseh Fejedelemségből jött létre 1212-ben, amikor a fejedelem örökletes királyi címet kapott a német-római császártól. 1620, a fehérhegyi csata után Csehország és Morvaország a Habsburgok örökös tartománya lett. A cseh király egyike volt a német választófejedelmeknek. A Cseh Királyság 1918-ban szűnt meg, amikor az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlott.

Nem örökletes cseh királyok[szerkesztés]

Csehországban a 10. század óta a Přemysl-ház uralkodott. Az első cseh fejedelem, aki királyi címet kapott, II. Vratiszláv volt és 1085-ben IV. Henrik német király és német-római császár adományozta neki. Ez a cím azonban nem volt örökletes, egyéni érdemeiért kapta.[1]

II. Ulászló részt vett Barbarossa Frigyes császár második itáliai hadjáratában és 1158-ban, Milánó ostrománál szerzett érdemeiért abban az évben királyi címet kapott. Ez a cím sem öröklődött.[2]

II. Ulászló halála, 1172 után zűrzavaros időszak következett, 1197-ig I. Ottokár második hatalomra jutásáig hét fejedelem váltotta egymást. Közülük I. Henrik Břetiszláv prágai püspök német birodalmi hercegi címet is viselt.[3] 1198-ban Sváb Fülöp német király királyi rangra emelte I. Ottokárt és csaknem teljes autonómiát biztosított országa számára.[4] 1204-ben III. Ince pápa örökölhetőnek ismerte el Ottokár királyi címét[5] 1212-ben a szicíliai Aranybullában II. Frigyes német-római császár is örökletesnek nyilvánította Ottokár és utódai számára a királyi címet.[6]

A Přemysl-dinasztia által uralt terület 1301 körül

Přemysl-kor[szerkesztés]

I. Ottokár (1198–1230) uralkodása idején Csehország komoly fejlődésnek indult. A király, a nemesség és a papság német telepeseket hozott az országba. Ezt a politikát folytatta fia, I. Vencel és unokája, II. Ottokár is, ami jelentős gazdasági és politikai előnyt biztosított az országnak. Ekkor fejlődtek fel az olyan nagy középkori városok, mint Kuttenberg, Iglau vagy Németbród. II. Ottokár 1254-ben megszerezte Ausztriát és Stájerszágot, 1268-ban pedig Karintiát és Krajnát. II. Ottokár pályázott a német királyi címre, de helyette 1273-ban Habsburg Rudolfot választották meg. A kettejük között kitört háborúban Rudolf IV. (Kun) László magyar király segítségével, 1278-ban a morvamezei csatában legyőzte őt, Ottokár is elesett.[7] Fia, II. Vencel 1291-ben elfoglalta Krakkót és 1300-ban lengyel királlyá választották.[8] Az ő fia, III. Vencel 1301-ben magyar király is lett, 1306-ban halálával azonban kihalt a Přemysl-dinasztia.[9]

Luxemburgi-kor[szerkesztés]

A cseh korona országai I. Károly idején

Habsburg Rudolf és Karintiai Henrik rövid uralkodása után a Luxemburgi-ház szerezte meg a cseh trónt. János sikeresen harcolt Csák Máté ellen, akitől 1215-ben visszafoglalta Morva folyó menti Veselí várát. Felvette a lengyel királyi címet is, hogy kifejezze egész Lengyelországra vonatkozó igényét, amelyet Lokietek Ulászlónak 1314-re sikerült egyesítenie Pomeránia, Mazóvia és Szilézia és aki 1320-ban lengyel királlyá koronáztatta magát. Szilézia azonban János kezén maradt. Végül 1335-ben Károly Róbert magyar király közvetítésével került sor a kiegyezésre Ulászló fiával, Nagy Kázmérral a visegrádi királytalálkozón. Itt széles körű gazdasági és pénzügyi együttműködésben is megegyeztek. A találkozónak máig ható politikai jelentősége van.[10] János sokat háborúzött, 1337-ben a Német Lovagrendet segítve vesztette el fél szemét, 1339-ben teljesen meg is vakult. 1346. augusztus 26-án a crécyi csatában vesztette életét a franciák oldalán az angolok ellen harcolva.[11]

A csehek legjelentősebb uralkodójuknak I. Károlyt (13471378, (IV. Károly német-római császárt) tartják, aki óriási fellendülést hozott az ország életébe, amely a Luxemburgi-ház uralkodásának idején elérte legnagyobb kiterjedését. Új közigazgatást szervezett, létrehozta a prágai érsekséget. 1348-ban megalapította a prágai Károly Egyetemet, a Német-római Birodalom, és egyúttal Közép-Európa első egyetemét. Prága hamar Európa egyik kulturális központjává vált. Rengeteg földet juttatott az egyháznak – később ezek visszaadása lett a husziták egyik fő követelése. A huszita háborúk idején az országot egész Európa kereskedelmi embargóval sújtotta.

Jagelló-kor[szerkesztés]

Habsburg-kor[szerkesztés]

Csehország a mohácsi csata után a Habsburgok birodalmának része lett és maradt 1918-ig.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]