III. Kázmér lengyel király

Nagy Kázmér
Nagy Kázmér sírjának képmása a waweli székesegyházban
Lengyelország királya
III. Kázmér
Uralkodási ideje
1333. március 2. – 1370. november 5.
Koronázása	Wawel 1333. április 25.
Elődje	Kis Ulászló
Utódja	Magyar Lajos
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Piast
Született	1310. április 30. Kowal, Kujávia
Elhunyt	1370. november 5. (60 évesen) Krakkó, Lengyelország
Nyughelye	Waweli székesegyház
Édesapja	I. Ulászló lengyel király
Édesanyja	Kaliszi Hedvig
Házastársa	Litvániai Anna Hesseni Adelhaid Krystyna Rokiczana (morganatikus) Sagani Hedvig
Gyermekei	Erzsébet pomerániai hercegné Anna cillei grófné
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy Kázmér témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

III. Kázmér (ismert ragadványnevén: Nagy Kázmér, lengyelül: Kazimierz III Wielki; Kowal, Kujávia, Lengyelország, 1310. április 30. – Krakkó, Lengyelország, 1370. november 5.), Lengyelország királya 1333-tól, valamint Ruténország királya 1340-től 1370-es haláláig. Ő volt a Piast-dinasztia utolsó uralkodója a lengyel történelemben.

I. Ulászló lengyel király egyetlen fia volt. Uralkodása alatt békét kötött a Cseh Királysággal és rábírta Luxemburgi Jánost, hogy lemondjon a lengyel trónra vonatkozó igényeiről, Kázmér pedig Sziláziáról. A kaliszi békével visszaszerezte Kujáviát a Német Lovagrendtől, cserébe lemondott Pomerániához fűződő jogairól. Kázmér legfőbb szövetségesének a Magyar Királyság számított – magyar segítséggel annektálta országa számára Ruténia nagy részét. 1363-ban megszervezte a krakkói királytalálkozót, 1364-ben pedig megalapította a Krakkói Egyetemet, a világ egyik legrégebbi egyetemét.

Bár Kázmér négyszer is megházasodott, mivel törvényes fiú örökösei nem születtek, így amikor 1370-ben vadászat közben elszenvedett sérülése következtében meghalt, trónján unokaöccse, I. Lajos magyar király követte.

Élete

III. Kázmér elképzelt alakja Aleksander Lesser (1814–1884) portréján

III. Kázmér elképzelt portréja Marcello Bacciarelli (1731–1818) festményén

Szülei I. (Kis) Ulászló lengyel király és Piast Hedvig kaliszi hercegnő, Jámbor Boleszláv és Árpád-házi Boldog Jolán lánya. Nagy Kázmér 1325-ben Gediminas litván nagyfejedelem lányát, Aldonát vette el feleségül, aki felvette az Anna nevet. E házassággal biztosították a Lengyelország elleni litván rablóhadjáratok megszűnését, és a litván–lengyel szövetség létrejöttét.

Uralkodása elején sikerült lezárnia a még apja idejében kezdődött trónvitát a lengyel koronára szintén igényt tartó Luxemburgi János cseh királlyal sógora, Károly Róbert magyar király segítségével. Az 1335-ös visegrádi találkozójukon hármas szövetséget kötöttek az osztrák hercegek és a német-római császár ellen. A cseh király lemondott lengyel trónigényéről, Kázmér viszont Sziléziáról.

A trónöröklés kérdésében 1339-ben született megállapodás Károly Róbert és Kázmér között, miután Anna királyné fiúutód nélkül, váratlanul elhunyt. A megállapodás rögzítette, hogy amennyiben Kázmér törvényes fiúgyermekek nélkül hal meg, akkor a koronát Károly Róbert vagy a fia örökli azzal a feltétellel, hogy megpróbálja visszaszerezni Lengyelország számára a tengermelléket és a többi elvesztett lengyel területet. Ennek fejében Károly Róbert elismerte Kázmér igényét a halicsi területre, azzal a kikötéssel, hogy ha Kázmérnak mégis lenne utóda, akkor Magyarország azt megvásárolhatja tőle.

1342-ben egyezséget kötött a Német Lovagrenddel, és kisebb területek fejében lemondott Pomerániáról. Így a lovagrend szabad kezet kapott keleti terjeszkedéséhez, Kázmér pedig Litvánia ellen fordult.

Vadászat során lováról leesve lábtörést szenvedett, annak következtében halt meg hatvanéves korában.

Életműve

Kázmér támogatta a lengyel városok fejlődését, adómentességet biztosított számukra, ösztönözte kereskedelmi tevékenységüket (például Biecz városáét) és ezek élénk kapcsolatokat építettek ki az északi-tengeri Hanza városokkal is.

1364-ben a krakkói egyetem alapítása indult meg, feltehetően ez annak a következménye volt, hogy Kázmér igyekezte magát jól képzett szakemberekkel, politikusokkal és diplomatákkal körülvenni.

Nagy Kázmér próbálta Krakkót gazdasági centrummá fejleszteni. Bevezette az egész Lengyelországra érvényes pénznemet, garast (lengyelül grosz, kiejtése 'gros'). Az ő nevéhez fűződik a szokásjogok jogrendbe gyűjtése is.

Nagy Kázmér volt a Piast-dinasztia utolsó királya Lengyelországban, de a Piastok még a különböző lengyel hercegségek élén továbbra is megőrizték befolyásukat a Lengyel Királyságban.

Gyermekei

• 1. feleségétől, Anna (Aldona) litván nagyhercegnőtől (1309/10–1339), Gediminas litván nagyfejedelem lányától, Jagelló litván nagyfejedelem nagynénjétől, 2 leány:
  • Erzsébet (1326/34–1361) lengyel királyi hercegnő, férje V. Boguszláv pomerániai herceg (1318/19–1373), 2 gyermek:
    • Pomerániai Erzsébet (1347–1393), férje IV. Károly német-római császár (1316–1378), 5 gyermek, többek között:
      • Luxemburgi Zsigmond (1368–1437) a lengyel korona kijelölt örököse az akkori lengyel király, az apósa, I. Lajos magyar király által 1382-ben, magyar király és német-római császár, 1. felesége Mária (1371–1395) a lengyel korona kijelölt örököse az akkori lengyel király, az apja, Nagy Lajos által 1382-ben, magyar királynő, 1 fiú, 2. felesége Borbála cillei grófnő (1392–1451), 1 leány:
        • (2. házasságából): Luxemburgi Erzsébet (1409–1442) magyar, cseh és német királyi hercegnő, német-római császári hercegnő, férje, I. (V.) Albert (1397–1439) osztrák herceg, magyar, cseh és német király, 4 gyermek, többek között:
          • Habsburg Erzsébet (1437–1505) magyar és cseh királyi hercegnő, lengyel királyné és litván nagyhercegné, férje IV. Kázmér lengyel király (1427–1492), 13 gyermek, többek között:
            • Jagelló János Albert (1459–1501), I. János Albert néven lengyel király és litván nagyherceg, nem nősült meg, gyermekei nem születtek
            • Jagelló Sándor (1461–1506), I. Sándor néven lengyel király és litván nagyherceg, felesége Rurik Ilona moszkvai nagyhercegnő (1476–1513), gyermekei nem születtek
            • Jagelló Zsigmond (1467–1548), I. Zsigmond néven lengyel király és litván nagyherceg, 1. felesége Szapolyai Borbála (1495–1515), I. (Szapolyai) János későbbi magyar király húga, 2 leány, 2. felesége Sforza Bona milánói hercegnő (1495–1558), 6 gyermek+3 természetes gyermek
    • Pomerániai Kázmér (Kaźko) (1351–1377), nagyapja, III. Kázmér lehetséges örököse a lengyel trónon I. Lajos magyar király ellenében, 1368-ban nagyapja örökbe fogadta, IV. Kázmér néven pomerániai herceg, 1. felesége Johanna (Kenna) (1350–1368), Algirdas litván nagyfejedelem lánya, gyermekei nem születtek, 2. felesége Piast Margit mazóviai hercegnő (1358 előtt–1388/96), gyermekei nem születtek.
  • Kunigunda (1335–1357) lengyel királyi hercegnő, férje VI. Lajos bajor herceg és brandenburgi őrgróf (1330–1365), IV. Lajos német-római császár fia, gyermekei nem születtek
• 2. feleségétől, Adelhaid (1323 után–1371) hesseni tartománygrófnőtől, II. Henriknek, Hessen tartománygrófjának a lányától, pápai hozzájárulás nélkül elváltak, a házasság gyermektelen maradt
• 3. feleségétől, Krisztina úrnőtől (1330–1364), Mikłusz Rokiczani özvegyétől, pápai hozzájárulás nélkül házasságuk érvénytelen volt, és az egyház szemében bigámiának számított, a házasság gyermektelen maradt
• 4. feleségétől, Piast Hedvig glogaui hercegnőtől (1350–1390), III. Henrik glogaui herceg lányától, pápai hozzájárulás nélkül házasságuk érvénytelen volt, és az egyház szemében bigámiának számított, a házasságból három gyermek született, akiket V. Orbán pápa 1369. december 5-én törvényesített:
  • Anna (1366–1425) lengyel királyi hercegnő (1369), 1. férje I. Vilmos cillei gróf (1361/62–1392), 1 leány, 2. férje II. Ulrik tecki herceg (–1432), további gyermekek nem születtek, 1 leány az 1. házasságból:
    • (1. házasságából): Cillei Anna (1380/81–1416), Celje grófnője, lengyel királyné, férje II. Ulászló lengyel király (1351 körül–1434), 1 leány:
      • Jagelló Hedvig (1408–1431) lengyel királyi hercegnő, litván nagyhercegnő, a lengyel korona kijelölt örököse, nem ment férjhez, gyermekei nem születtek
  • Kunigunda (1367–1370) lengyel királyi hercegnő (1369)
  • Hedvig (1368–1407 után) lengyel királyi hercegnő (1371. október 11-én XI. Gergely pápa törvényesítette), férje N. N. (–1408 előtt)
• Ágyasától, Cudka úrnőtől, 3 fiú:
  • Niemierza (1342 után–1386 után) úr
  • Pełka (1342–1365) úr, felesége Anna, 2 fiú
  • János (1342 után–1383) úr
• Ágyasától, Eszterka krakkói zsidó úrnőtől, gyermekei nem születtek

További információk

• FMG/Poland King Genealogy – 2014. június 7.
• Genealogie-Mittelalter/Kasimir III. der Große König von Polen – 2014. június 7.
• Euweb/Piast Family Archiválva 2017. október 14-i dátummal a Wayback Machine-ben – 2014. június 7.
• A Pallas nagy lexikona/III. Kázmér (MEK) – 2014. június 7.

Kapcsolódó szócikkek

• Lengyelország az utolsó Piastok korában
• Krakkói királytalálkozó

Előző uralkodó:
I. Ulászló

Lengyel uralkodó
1333 – 1370

Következő uralkodó:
I. Lajos