Ugrás a tartalomhoz

II. Vencel cseh király

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Vencel cseh király
Csehország királya
Uralkodási ideje
1278 – 1305. június 21.
Koronázása1297. június 2.
ElődjeII. Ottokár
UtódjaIII. Vencel
Lengyelország királya
Uralkodási ideje
1300 – 1305. június 21.
ElődjeII. Przemysł
UtódjaIII. Vencel
UralkodóházPřemysl-ház
Született1271. szeptember 27.[1]
Prága[2]
Elhunyt1305. június 21. (33 évesen)
Óváros
NyughelyeZbraslav Monastery
ÉdesapjaII. Ottokár cseh király
ÉdesanyjaRurik Kunigunda cseh királyné
Testvére(i)
Házastársa
Gyermekei
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Vencel cseh király témájú médiaállományokat.

II. Vencel (csehül: Václav II., lengyelül: Wacław II Czeski, németül Wenzel II. Böhmen, Prága, 1271. szeptember 27.[1] –‎ Óváros, 1305. június 21.) cseh király 1278-tól, krakkói herceg 1291-től, I. Vencel néven Lengyelország királya 1300-tól haláláig. Magyarországra is ki tudta terjeszteni a befolyását.[5]

Élete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Přemysl-dinasztiából származott, II. Ottokár és Kunigunda fia. Mindössze 7 éves volt amikor édesapja meghalt. Fiatal korára való tekintettel az ország irányítását Vencel gyámja, IV. Ottó brandenburgi őrgróf kaparintotta meg, aki nekiállt, hogy kifossza az országot.[6] Ottó az ifjú Vencelt éveken át a brandenburgi, a spandaui és a zittaui börtönben tartotta fogva, ahol a fiú gyakran szenvedett a hidegtől és az éhségtől. Állítólag az állandó betegeskedése és mindentől való félelme is ide vezethető vissza. Vencelben nemcsak a dörgés, a villámlás, a vihar keltett rettegést, hanem a macska és annak nyávogása is.[forrás?]

Az 1280-as évek első felében egyre hevesebb ellenállás bontakozott ki brandenburgi Ottó és annak szövetségeseivel szemben, ami kedvezett Vencel hatalomra juttatásának.[forrás?] Vencel 1283-ban térhetett vissza Prágába azon főúri csoportok támogatásával, akik megelégelték a trónra törő Zaviš (Falkenstein) lovagnak, az anyakirálynő szeretőjének (később férjének) hatalmaskodását.[5] A tényleges irányítás csak 5 év múltán került a kezébe. Vencel 1289-ben elfogatta Zavišt, leverte annak párthíveit, és végül kivégeztette vetélytársát (1290).[5] A cseh koronával egyesítette Egert és Meissent, és hűbéri jogot nyert a sziléziai hercegségek felett.[6] 1291-ben Felső-Szilézia bekebelezése után elfoglalta Krakkót.[5] 1300-ban Nagy-Lengyelország királyává választották. Ennek örökösével kötötte második házasságát.[6]

Vencel Magyarország és Ausztria kapcsán is nagyratörő álmokat dédelgetett magában, melynek megvalósulásával egész Közép-Kelet Európára kiterjedő hatalommal rendelkezett volna.[forrás?] 1301-ben, az Árpád-ház kihalása után a magyar főurak egy csoportja felajánlotta – a dinasztiával rokonságban levő – Vencel számára a magyar koronát is.[5] Ezt azonban nem fogadta el,[5] hanem János kalocsai érsek támogatásával fiát, az ugyancsak Vencelt Székesfehérváron koronáztatta magyar királlyá. Természetesen sok magyar főúr – félve a csehek hatalmának túlzott megnövekedésétől – nem ismerte el Vencelt legitim magyar uralkodónak.[forrás?] A Vencel párt alulmaradt a küzdelmek, így a király 1304-ben feladta tervét, és fiát hazavitte Prágába.[5]

A magyarországi kudarc után II. Vencel figyelme Ausztria felé irányult. Célkitűzéseit azonban már nem vihette véghez, mert a tuberkulózisban szenvedő uralkodó 34 éves korában, 1305. június 21-én meghalt II. Vencel cseh király.[forrás?]

Fia, Vencel követte a cseh trónon, de mivel ő gyermektelenül halt meg, II. Vencelnek két lányából is cseh királyné lett, akiknek a férjei uralkodtak Csehországban: Anna, Karintiai Henrik 1. felesége és Erzsébet, Luxemburgi János 1. felesége. Přemysl Erzsébet fia, Luxemburgi Károly révén II. Vencel utódai uralkodtak továbbra is Csehországban.

Családfa

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • A német irodalomba, mint a költészet kiváló művelője, a minnesängerek között foglal helyet.[6]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. 1 2 Kateřina Charvátová, 18, tudományos kiadvány, 2007, Prága
  2. ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. december 11.
  3. 1 2 p11398.htm#i113973, 2020. augusztus 7.
  4. ↑ "Kindred Britain".
  5. 1 2 3 4 5 6 7 Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. Szerk. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ. 2001. ISBN 963 9075 12 4 , 668. oldal
  6. 1 2 3 4 [mek.oszk.hu/00000/00060/html/105/pc010553.html#5 Vencel]. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=II._Vencel_cseh_király&oldid=28653448”