V. Boleszláv lengyel fejedelem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
V. Boleszláv
Bolesław V Wstydliwy by Aleksander Lesser.PNG

Lengyelország nagyfejedelme
Uralkodási ideje
1243 – 1279. december 7.
Elődje Konrád
Utódja II. Leszek
Életrajzi adatok
Uralkodóház Piast-dinasztia
Született 1226. június 21.
Stary Korczyn
Elhunyt 1279. december 7. (53 évesen)
Krakkó
Házastársa Kinga (1224–1292)
Gyermekei nem volt
Édesapja I. Leszek
Édesanyja Lucki Grzymisława
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz V. Boleszláv témájú médiaállományokat.

V. Boleszláv, más néven Szemérmes Boleszláv[1][2] (lengyelül: Bolesław V Wstydliwy), (1226. június 21.1279. december 7.) krakkói és sandomierzi herceg (1233-tól), lengyel fejedelem.

Fehér Leszek és Lucki Grzymisława fia, Igazságos Kázmér unokája, Árpád-házi Szent Kinga férje.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja halálakor nagybátyja, Mazóviai Konrád anyjával együtt bebörtönözte először Czerskben, majd Sieciechówban. A szökésben segítette Klemens z Ruszczy főúr.

1239-ben az akkor 13 éves Boleszláv feleségül vette a 15 éves magyar királylányt, Kingát, IV. Béla lányát, akivel már korán eljegyezték.[3] A házasság jó hatással volt a lengyel–magyar kapcsolatokra.[4] 1241-ben a tatárok végigdúlták Lengyelországot is; a fejedelmi pár a tatárjárás elől előbb a szepességi Podolinba, majd a Dunajec bal partján álló Csorsztin várába menekült.[5] Mazóviai Konrád 1243. évi suchodołi csatában elszenvedett veresége után krakkói herceg lett.

1257-ben városi jogokat adott (magdeburgi mintára) Krakkónak és később más városoknak is, mint például Koprzywnicának az 1268. december 8-i oklevéllel. Gondoskodott az egyház érdekeiről, számos gazdasági és jogi privilégiumot adott többek között a koprzywnicai cisztercieknek 1262-ben és 1277-ben. A krakkói püspökkel együtt elindította szczepanówi Szent Szaniszló, a lengyel királyság patrónusának kanonizálását, melyre 1253-ban került sor, többek között Boleszláv és Kinga buzgóságának köszönhetően.[5]

1253-ban és 1260-ban katonai segítséget nyújtott apósának, IV. Bélának a II. Ottokár cseh király elleni háborúban Morvaországban.[4] 1264-ben legyőzte a jatvingokat és ruszin szövetségeseiket, ezzel biztosítva a fejedelemség keleti határait.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor feleségül vette Kingát, annak szüzességi fogadalma hatására Boleszláv is örök tisztaságot fogadott a krakkói székesegyházban (ún. Szent József-házasságban éltek[3]), így utód nélkül halt meg.[1][2] A krakkói ferences templomban temették el.

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Bokor József (szerk.). Boleszláv, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET. ISBN 963 85923 2 X (1893–1897, 1998.). Hozzáférés ideje: 2014. szeptember 6. 
  2. ^ a b Rieth József: Szemérmes Boleszláv (magyar nyelven). Magyar katolikus egyház, 1997–1999. (Hozzáférés: 2014. szeptember 6.)
  3. ^ a b Kiállítás nyílik Árpád-házi Szent Kingáról (magyar nyelven). Múlt-Kor / MTI, 2013. március 8. (Hozzáférés: 2014. szeptember 6.)
  4. ^ a b Divéky Adorján.szerk.: Szekfű Gyula: Lengyelország történelmi fejlődése, A magyarság és a szlávok (magyar nyelven). Lucidus Kiadó. ISBN 963 85 954 7 7 [1942] (2000). Hozzáférés ideje: 2014. szeptember 6. 
  5. ^ a b Diós István: Árpád-házi Boldog Kinga (magyar nyelven). A szentek élete. Szent István Társulat / Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár. (Hozzáférés: 2014. szeptember 6.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
Mazóviai Konrád
Lengyel uralkodó
12431279
A lengyel címer
Következő uralkodó:
Fekete Leszek