I. Ulászló lengyel király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
I. Ulászló
Wladyslaw Lokietek.jpg

Lengyelország királya
I. Ulászló
Uralkodási ideje
1320. január 20. 1333. március 2.
Utódja III. Kázmér
Lengyelország fejedelme
Uralkodási ideje
1306. szeptember 1. 1320. január 20.
Elődje III. Vencel
Életrajzi adatok
Uralkodóház Kujáviai Piast
Született 1261 körül
Elhunyt 1333. március 2.
(72 éves kora körül)
Krakkó
NyughelyeWaweli székesegyház
Édesapja I. Kázmér kujáviai herceg
Édesanyja Opolei Eufrozina
Testvérei
Házastársa Kaliszi Hedvig
Gyermekei Kunigunda świdnicai hercegné
Erzsébet magyar királyné
III. Kázmér lengyel király
Vallás nyugati keresztény
I. Ulászló címere
I. Ulászló címere
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Ulászló témájú médiaállományokat.

I. Ulászló (ismert ragadványnevén Kis Ulászló, lengyelül: Władysław I Łokietek; 1261 körül – Krakkó, Lengyel Királyság, 1333. március 2.), a Piast-ház kujáviai ágából származó lengyel herceg, I. Kázmér kujáviai herceg és Opolei Eufrozina fia, aki Lengyelország fejedelme 1306-tól, majd hosszú idő után a lengyel királyi cím birtokosa 1320-tól 1333-as haláláig. Lengyelország újraegyesítőjeként tarják számon. Mazóviai Konrád lengyel fejedelem unokája.

Élete[szerkesztés]

Lengyelország egyesítése[szerkesztés]

Brześći Kujáviában és Dobrzyńban fejedelem 1267-1275 (anyja gyámsága alatt) együtt uralkodik testvéreivel 1275-1288 között, brześći és sieradzi fejedelem 1288-1300 között, sandomierzi fejedelem 1289-1292 között, 1292-1300 között II. Vencel hűbérese, a dobrzyńi fejedelemségben helytartó 1293-1295 között, łęczycai fejedelem 1294-1300 között, nagy-lengyelországi és pomerániai fejedelem 1296-1300 között, 1300-1304 között száműzetésben, 1304-től wiślicai fejedelem, 1305-től újra sandomierzi, sieradzi, łęczycai és brześci, 1306-tól Krakkóban és nagyfejedelem az inowrocławi és dobrzyńi fejedelemség felett, 1306-1308/9 között Pomerániában, 1314-től Nagy-Lengyelországban.

Lengyel királysága[szerkesztés]

1314-re sikerült egyesítenie Lengyelországot Pomeránia, Mazóvia és Szilézia kivételével és 1320-ban lengyel királlyá koronáztatta magát. Sziléziáért Luxemburgi János cseh királlyal vetélkedett, aki a lengyel királyi címet is felvette, hogy kifejezze egész Lengyelország iránti igényét. Pomerániáért a Német Lovagrenddel folytatott háborút. A németek és a csehek ellen Magyarországhoz, illetve Károly Róberthez igyekezett közeledni, akihez lányát, Erzsébetet 1320-ban feleségül adta. 1327-ben Károly király fel is lépett az érdekében, amikor János király a Károllyal tartott nagyszombati találkozó után rögtön Sziléziába ment, hogy onnan Ulászló fővárosa, Krakkó ellen vonuljon. Károly Róbert fenyegető hangú üzenetére János elállt a támadástól, de szövetséget kötött a Német Lovagrenddel.[1]

1329 és 1332 között Ulászló súlyos harcokat vívott a Lovagrenddel, amiben Károly Róberttől jelentős katonai segítséget kapott. János cseh király is megtámadta ekkor Ulászlót, mire Károly kibékült az osztrák hercegekkel és 1331 őszén nagy erőkkel, állítólag 50 ezer katonával felvonult a cseh határra, mire János király kénytelen volt visszavonulni országába, és 1332-ben békét kötött Károly Róberttel. Károly Róbert ettől kezdve arra törekedett, hogy kibékítse egymással a cseh és a lengyel királyt, ami Ulászló 1333-as halálát követően fia és utóda, Nagy Kázmér idején sikerült is (1335).[1]

1327-től megszerzi Sieradz és Łęczyca helyett Inowrocławot és Dobrzyńt, 1329-ben elveszti Dobrzyńt, 1332-ben Kujáviát.

Házasság és gyermekei[szerkesztés]

Ulászló 1293-ban vette feleségül Kaliszi Hedviget, Jámbor Boleszláv és Árpád-házi Boldog Jolán lányát. Tőle számos gyermek született:

Források[szerkesztés]

  1. a b Kristó Gyula, Makk Ferenc. Előszó., Károly Róbert emlékezete. Európa Könyvkiadó Budapest 1988. ISBN 963-07-4394-9 

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]


Előző uralkodó:
III. Vencel
Lengyel uralkodó
13061333
1320-tól király
A lengyel címer
Következő uralkodó:
III. (Nagy) Kázmér