Sándor lengyel király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sándor
Lengyelország királya
Uralkodási ideje
1501. december 12. – 1506. augusztus 19.
KoronázásaWaweli székesegyház
1501. december 12.
ElődjeI. János Albert
UtódjaI. Zsigmond
Életrajzi adatok
UralkodóházJagelló-ház
Született1461. augusztus 5.
Vilnius
Elhunyt1506. augusztus 19. (45 évesen)
Vilnius
NyughelyeVilniusi székesegyház
ÉdesapjaIV. Kázmér
ÉdesanyjaHabsburg Erzsébet
Testvére(i)
HázastársaRurik Ilona lengyel királyné
Sándor aláírása
Sándor aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Sándor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Sándor (lengyelül: Aleksander Jagiellończyk), (Krakkó,[1] 1461. augusztus 5.[1] – Vilnius,[1] 1506. augusztus 19.[1]) 1492-től Litvánia nagyfejedelme, 1501-től Lengyelország királya haláláig, a Jagelló-ház tagja.

Élete[szerkesztés]

1461. augusztus 5-én született IV. Kázmér lengyel király és Habsburg Erzsébet ötödik gyermekeként. Édesapja halála után, 1492-ben a litván rendek nagyherceggé választották, majd bátyja, I. János Albert halála után, 1501. június 17-én a lengyel trónt örökölte. 1495. február 18-án Vilniusban feleségül vette Ilona orosz hercegnőt, III. Iván orosz cár és Sofia Palaiologa bizánci hercegnő leányát, mely házassága gyermektelen maradt.

Reménytelen küzdött a lengyel nemesség és a szenátus növekvő hatalmának korlátozásáért, valamint a kiváltságok és a kincstár fölötti ellenőrzés visszaszerzéséért.[1] 1505-ben a lengyel rendek nyomására a Radomban ülésező országgyűlésen alkotmányt adott ki, amelyben nagy engedményeket tett a lengyel nemességnek a jobbágyság rovására. A szejm kikiáltotta a Nihil novi alkotmányt, amellyel elérték, hogy a király csak a szejm hozzájárulásával hozhasson döntéseket. Itt adták ki továbbá a Łaski-statútumot (Statut Łaski), a lengyel állam első egységes törvénygyűjteményét.

Pénz híján nem tudta segíteni a Kardtestvérek Rendjét az orosz agresszióval szemben, amikor apósa III. Iván moszkvai nagyfejedelem tatár segédcsapatokkal végigdúlta Litvániát.[1] A lengyel király annyit tehetett, hogy megerősítette a határ menti város, köztük Szmolenszk (ma Oroszországban) helyőrségét.[1] A békekötést a fejedelemmel végül Sándor felesége, Helána királyné eszközölte ki édesapjától.[1]

Lengyelország csak III. István moldvai fejedelem halála miatt tudta megtartani veszélyeztetett fekete-tengeri területeit.[1]

Erősítette a hagyományos kereskedelmi kapcsolatokat Magyarországgal, főleg a tokaji bor és számos nyersanyag Biecz városán keresztül történő importját.

A teuton lovagokkal is harcba keveredett az északi területeken;[1] ehhez II. Gyula pápától kapott anyagi segítséget.[1]

Sándor 1506. augusztus 19-én Vilniusban halt meg, 45 éves korában. Házasságából nem született örököse. Özvegye Vilniusba vonult vissza, ott is halt meg 1513. január 20-án. A trónt IV. Kázmér negyedik fia, Zsigmond örökölte.

Családfa[szerkesztés]

II. Ulászló
sz. kb. 1351.
† 1434. VI. 1. 		Holszańska Zsófia
sz. kb. 1405.
† 1461. IX. 21. 		II. Habsburg
Albert
sz. 1397. VIII. 16.
† 1439. X. 27. 		Luxemburgi Erzsébet 1)
sz. 1409. X. 7.
† 1442. XII. 19.
         
     
  IV Kázmér
sz. 1427. XI. 30.
† 1492. VI. 7. 		Habsburg Erzsébet
sz. 1436.
† 1505. VIII. 30.
     
   
Rurik Ilona
sz. 1476. V. 19.
† 1513. I. 20.
OO   1495. II. 18. 		Sándor
sz. 1461. VIII. 5.
† 1506. VIII. 19.
  1. Luxemburgi Zsigmond Lánya

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d e f g h i j k Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4  , 594. oldal

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]


Előző uralkodó:
IV. Kázmér
Lengyel uralkodó
1501 – 1506		A lengyel címer
 Következő uralkodó:
Öreg Zsigmond
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Sándor_lengyel_király&oldid=27044068”