Habsburg Erzsébet magyar hercegnő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Habsburg Erzsébet
Habsburg Erzsébet lengyel királyné, ismeretlen festő, 1477
Habsburg Erzsébet lengyel királyné, ismeretlen festő, 1477

Lengyel Királyság királynéja
Elżbieta Rakuszanka (Habsburżanka)
Uralkodási ideje
1454. február 10. – 1492. június 7.
Koronázása Krakkó
1454. február 10.
Elődje Holszański Zsófia
Utódja Rurik Ilona
Litván Nagyhercegség nagyhercegnéje
Elżbieta Rakušanka
Uralkodási ideje
1454. február 10. – 1492. június 7.
Koronázása nem koronázták meg
Elődje Rurik Anna
Utódja Rurik Ilona
Életrajzi adatok
Uralkodóház Habsburg-ház
Teljes neve Habsburg (Ausztriai) Erzsébet
Született 1437
Bécs
Elhunyt 1505. augusztus 30. (68 évesen)
Krakkó
Nyughelye Wawel, Krakkó
Házastársa IV. Kázmér lengyel király (1427–1492)
Gyermekei 1. Ulászló (1456–1516)
2. Hedvig (1457–1502)
3. Kázmér (1458–1483)
4. János Albert (1459–1501)
5. Sándor (1461–1506)
6. Zsófia (1464–1512)
7. Erzsébet (1465–1466)
8. Zsigmond (1467–1548)
9. Frigyes (1468–1503)
10. Erzsébet (1472–1480 után)
11. Anna (1476–1503)
12. Borbála (1478–1534)
13. Erzsébet (1482–1517)
Édesapja I. (V./II.) Albert magyar, német és cseh király, osztrák herceg (1397–1439)
Édesanyja Luxemburgi Erzsébet magyar és cseh királyi hercegnő, német-római császári hercegnő (1409–1442)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Habsburg Erzsébet témájú médiaállományokat.

Habsburg Erzsébet (Bécs, 1437Krakkó, 1505. augusztus 30.) magyar királyi hercegnő, osztrák hercegnő, majd lengyel királyné és litván nagyhercegné, lengyel és magyar anyakirálynő. Habsburg Albert király és Luxemburgi Erzsébet királyné másodszülött lánya, V. László nővére, Zsigmond király és Cillei Borbála unokája, IV. Kázmér lengyel király felesége, II. Ulászló édesanyja, I. Mátyás egyik legnagyobb politikai ellenfele.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gerard de Roo: Habsburg Erzsébet, az 1477-es festmény utáni metszet, 1621, lásd fent

Már röviddel a születése után felmerült, hogy eljegyezzék II. Jagelló Ulászló lengyel király másodszülött fiával, Kázmér herceggel, melynek az volt az előzménye, hogy nővérét, az 1432-ben született Annát már korábban eljegyezték II. Ulászló elsőszülött fiával, III. Ulászló lengyel királlyal, későbbi magyar királlyal. Erzsébet nagyapja, Zsigmond akkor nem zárkózott el az ötlettől, de végül a tárgyalások kudarcba fulladtak, miután a lengyelek nem fogadták el Zsigmond feltételeit.[1] 1437-ben tehát újra felújították a házassági ajánlatot.[2] Zsigmond pár hónappal később bekövetkezett halála miatt azonban egy időre lekerült a napirendről, hiszen a két tárgyalófél ellenféllé és ellenséggé vált a Zsigmond örökségéért folytatott harcban. Csak két évvel később, 1439-ben merült fel újra a kettős házasság kérdése, de a német fejedelmek tiltakozásának hatására ismét kudarcba fulladt.

1439. május 29-én a budai országgyűlés határozatai között szerepelt, hogy Albert király kizárólag a magyar rendek hozzájárulásával dönthet a leányai, Anna és Erzsébet házasságainak az ügyében.[3]

Erzsébet hercegnő 1439 elején, még apja életében jött Magyarországra Bécsből a szárazdajkája, Kottanner Jánosné kíséretében, hogy anyja közelében lehessen, és így már korán közvetlen szemtanúja lesz a pezsgő magyar politikai közéletnek édesanyja és nevelőnője gondos őrizete alatt.

Kottanner Ilona az emlékirataiban örökítette meg 1450 körül német nyelven az 1439-ben és 1440-ben történt magyarországi eseményeket, melyekben Erzsébet hercegnő is szerepel, hiszen Kottannerné fő feladata volt az akkor három-négy éves hercegnőről gondoskodni. Kottannerné emlékiratait Mollay Károly fordította magyarra és tette közzé: „Amikor Krisztus születése után elmúlt ezernégyszáz esztendő, és azután a harminckilencedikben húsvétkor (1439. április 5.) és pünkösdkor (május 24.), valamint miután Albert, a nemes fejedelem a Szent Római Birodalom királyává választatott, s ezt megelőzően Magyarország koronáját is elnyerte, és a királyné is el­nyerte, őnagysága akkor Pozsonyba érkezett, de nem soká maradt itt. Erzsébet asszony, a nemes királyné akkor Budáról Pozsonyba jött hitve­séhez. Albert fejedelem ekkor búcsút mondott Ausztriának, és udvarával szintén Pozsonyba ment. Őnagysága ezután Bécsbe küldött, és legkisebb leányát, Erzsébet kisasszonyt kíséretével együtt elhozták onnan Pozsonyba; ez megtörtént, s akkor én, Kottanner Jánosné szintén ott voltam, és engem is elküldtek Albert királynak s hitvesének, a nemes és legkegyelmesebb királyné asszonynak udvarába. Nem sokkal ezután a királynéval és a fiatal nemes hercegnővel együtt felkerekedtünk, és Buda felé vettük utunkat.”[4]

„Mikor a szent koronáért folytatott tárgyalás véget ért, a nemes Albert király legkisebb leányát, a nemes Erzsébet hercegkisasszonyt a visegrádi várba küldte, és én, Kottanner Jánosné szintén vele mentem. A nemes Albert király még aznap útnak indult a nemes királynéval Esztergomba, a szent koronáért, amelyet át­adtak neki. Ezután őnagysága hadinépéhez készülődött Szegedre. Amikor őnagysága elkészült, hitvesével, a nemes királynéval először is Visegrádra ment, és magával vitte a szent koronát legkisebb leányához, a herceg­kisasszonyhoz, s többen vele mentek, magyar urak is, hozták a szent koronát, s bevitték egy bolthajtásos helyiségbe, amely ötszögletű volt, s én, Kottanner Jánosné szintén ott voltam, karomon tartottam a hercegkis­asszonyt, és jól láttam, hogyan, hová teszik a szent koronát. Aztán bezárták a bolthajtásos helyiséget, a bolthajtásos helyiségbe vezető ajtót pedig sok pecséttel jól lepecsételték. Visegrád vára ebben az időben Bazini Miklós gróf és fia, György gróf nemesurak kezében volt. A nemes Albert király hitvesével, a nemes királynéval ekkor hadba indult, a Szeged kör­nyéki nádasokba. Mi történt ezután, azt mindenki jól tudja, hiszen nem sokkal utána a nemes király megbetegedett egy kórban, amelyet vérhasnak neveznek. Akkor az asztalnokmestere így betegen elvitte, s elérve Visegrádra az alsó palotába fektette. Ide orvosok jöttek hozzá Bécsből. Amint őnagy­sága egy kissé javult, legkisebbik leánya, a hercegkisasszony ingecskét küldött neki, amelyet ő maga hordott a testén. Ekkor őnagysága az in­gecskét egy Vinsterel nevű hűséges szentember útján ismét visszaküldte az asszonyházba; leánya akasztót varrt ahhoz a zacskóhoz, amely két szent­képből készült, s varázsszer volt benne: borsóhajak. Azután a nemes királyné László bánnak Budán túl fekvő birtokaira utazott nagy bánat­tal, mert a nemes Albert király szerette volna maga mellett látni. Sok üzenetet vitetett és küldött neki, különösen pedig azt, ha a királyné nem jöhetne hozzá, hogy egyszer mégis jöjjön, mielőtt ő tovább megy. Ennek utána vágyódásuk támadt egymás iránt. Akkor őnagysága így betegen elhagyta Visegrádot. Őnagysága ekkor még a kisebbik leányát, Erzsébet kisasszonyt is látni akarta, aztán Esztergom felé vette útját. Betegsége Neszmélynél még súlyosbodott. Itt halt meg Albert, a nemes király és fe­jedelem, Simon és Judás apostolok előestéjén (1439. október 27.).”[5]

Albert 1439. október 27-én bekövetkezett halála és a trónöröklés bizonytalansága miatt viszont annyira távol került a két, magyar és lengyel érdek egymástól, hogy nem is tűnt reálisnak a magyar–lengyel, Habsburg–Jagelló kettős házasság lehetősége egy jó darabig. Hiába lett III. (Jagelló) Ulászló lengyel királyból magyar király 1440-ben, Anna és Erzsébet öccsének, V. Lászlónak a születése merőben új helyzetet teremtett, és a Jagellók trónigényét nem akarták legitimálni e házasságokkal. Ugyanakkor Albert halálával a magyar rendek az édesanyja, Luxemburgi Erzsébet királynét a Magyar Királyság jog szerinti örökösnőjének tekintették, újbóli házasságkötését szorgalmazták, és azt kívánták, hogy az 1440-ben a 31. életévébe lépő Erzsébet királyné menjen férjhez a nála 15 évvel fiatalabb és 16. életévébe lépő Ulászló királyhoz. Erzsébet királyné színleg a beleegyezését adta az Ulászlóval kötendő házassághoz, de a fia, V. László születése után visszavonta az ígéretét, és azt állította, hogy azt csak kizárólag kényszer hatására tette meg.

Erzsébet hercegnő szárazdajkája, Kottanner Jánosné Wolfram Ilona 1440-ben éppen abbéli minőségében mint Luxemburgi Erzsébet királyné bizalmasa kapta azt a feladatot, hogy a visegrádi várból lopja el a Szent Koronát.

Ekkor teljesen megmerevedtek az álláspontok, az ország ketté szakadt, és majd csak a konfliktus elmérgesedésének, valamint az ország megosztottságának a megszüntetése iránti igény kényszerítette ki végül a fegyverszünetet és a megbékélést, amely pápai közvetítésre létre is jött.

1442. december 13-án a Luxemburgi Erzsébet és I. Ulászló közötti megegyezés értelmében Annát eljegyezték Ulászlóval,[6] míg húgát, Erzsébet hercegnőt Ulászló öccsével, Jagelló Kázmér lengyel és litván herceggel. A megegyezés után pár nappal, mely Győrben jött létre, 1442. december 19-én Luxemburgi Erzsébet királyné váratlanul meghalt. A megállapodásból I. Ulászló korai halála (1444) miatt viszont csak Erzsébet hercegnő és Kázmér herceg házassága valósult meg 1454-ben, aki akkor már IV. Kázmér néven lengyel király volt.

Erzsébet az öccse, V. László (1457) és nővére, Anna hercegnő halála (1462) után[7] mint a magyar trón jogos örököse, valamelyik fia számára próbálta megszerezni a magyar trónt.[8] I. Mátyást trónbitorlónak tekintette, és mereven elzárkózott attól, hogy lányát, Hedvig (14571502) hercegnőtt I. Mátyás feleségül vegye. Mindkét igyekezetét végül siker koronázta, nem lett I. Mátyás anyósa, és legidősebb fia, II. Ulászló néven, I. Mátyás halála után, 1490-ben elfoglalhatta a magyar trónt.

II. Ulászló magyar király első gyermekének, Jagelló Anna hercegnőnek a születése előtt, a gyermekvárás közben, 1503 nyarán Erzsébet, a leendő nagymama latin nyelvű levelet intézett elsőszülött gyermekéhez, melyben tanácsokkal látja el a leendő szülőket, hiszen a kor elvárásai szerint természetesen rögtön fiú örököst vártak, és fontos is lett volna a fiú örökös érkezése, ugyanis 1503-ban Erzsébetnek a hat fia közül, pedig mind megérte a felnőttkort, egyik fiának sem született addig törvényes fia, de még törvényes gyermeke sem. Erzsébet levelét Uhlárik János fordította magyarra és tette közzé (a következő szöveg korabeli, XIX. század végi nyelvi stílussal és helyesírással íródott, így némileg eltér a mai változattól):Erzsébet, Lengyelország királynéja, az ő kedves fiának, Ulászló magyar és cseh királynak Üdvöt az Úrban. Hallom szeretett fiam, hogy a te feleséged, Anna királyné a legközelebbi napokban gyermeket szülend. Hogy mily nagy örömemre és vigasztalásomra szolgált e hír, már az is bizonyságul szolgálhat előtted, hogy nem tudtam magam visszatartani attól, hogy nehány, a gyermek nevelésére üdvös intelmet ne intézzek hozzád s Annádhoz. Mert mily jótéteményben részesíthetne bennünket a halhatatlan Isten, mely óhajtandóbb s kedvesebb volna előttünk, mintha tégedet fiúgyermekkel áld meg, ki hivatva lesz téged hanyatló korodban a gondoktól megszabadítani, Annát biztos reménynyel eltölteni s az én aggkoromat felvidámítani: s így bennünk a halhatatlanság reményét felébreszteni. [...] Azért semmi sem lephetne meg engem kellemetesebben, mintha neked fiúgyermeked születnék, ki egy részről őseinek hírneve, másrészt saját erényei és kimagasló jó tulajdonai által méltónak bizonyulna két hatalmas országnak kormányzására. [...] Én tehát, amennyire az anya egészségének veszélyeztetése nélkül történhetik, azt akarnám, hogy a gyermeket Anna maga szoptassa; mert ezt tartom én a legjobbnak és legegészségesebbnek. Általános vélemény, hogy a csecsemőre semmi sem hasznosabb, mintha az az anya tejével tápláltatik”[9] Fiú helyett akkor lány született, de a nagymama már nem érhette meg a törvényes fiú születését, aki Erzsébet halálát követő évben jött a világra Lajos néven.

Erzsébet dédnagymamaként halt meg 68 évesen 1505. augusztus 30-án Krakkóban. 13 gyermekéből 11 megérte a felnőttkort, de közülük csak hét élte túl Erzsébetet.

Erzsébet ősei között mind apai, mind pedig anyai ágon képviselve van az Árpád-ház, és Erzsébet az édesanyja, Luxemburgi Erzsébet révén leányágon IV. Béla magyar király 8. (generációs) leszármazottja volt.[10][11] Emellett Erzsébet az anyai nagyanyjának, Cillei Borbálának az ágán IV. Béla fiának, V. István magyar királynak a 8. (generációs) leszármazottja volt, mégpedig V. István elsőszülött lánya, Magyarországi Katalin szerb királyné által.[12]

Legközelebbi rokonsági fok Habsburg Erzsébet és a férje között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erzsébet Gediminas litván nagyfejedelem 6. (generációs) leszármazottja volt, míg a férje Gediminas dédunokája. A nagyfokú eltérést az okozta, hogy mind IV. Kázmér, mind pedig Kázmér apja, Jagelló az apjuk kései házasságából és azok idősebb korában születtek.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Gediminas litván nagyfejedelem
1275 körül–1341
1. fg.: Kurföldi Vida
?–?
2. fg.: 
Szmolenszki Olga
?–1344
3. fg. Polocki Jevna (Jaunė)
1280 körül–1344/45
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
[3.]  Litvániai Anna (Aldona)
13151349
férje III. Kázmér lengyel király
13101370
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
[3.]  Algirdas litván nagyfejedelem
12961377
1. fg. Vityebszki Mária
?–1346
2. fg.: Tveri Julianna
1325 körül–1392
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Piast Erzsébet
lengyel királyi hercegnő
1326/341361
férje: V. Boguszláv pomerániai herceg
1318/191373
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
[2.]  II. Ulászló (Jagelló)
lengyel király
litván nagyfejedelem
1351 körül–1434
1. fg. I. (Anjou/Szent) Hedvig
lengyel királynő
13741399
2. fg.: Cillei Anna
1380/811416
3. fg. Pilecki Erzsébet
13721420
4. fg. Holszański Zsófia
1405 körül–1461
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Pomerániai Erzsébet
13471393
férje: IV. (I.) Károly
német-római császár és cseh király
13161378
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
[4.]  IV. Kázmér lengyel király
14261492
felesége: Habsburg Erzsébet
14371505
ld. balra lent
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Luxemburgi Zsigmond
magyar és cseh király, német-római császár
13681437
1. fg. I. (Anjou) Mária
magyar királynő
13711395
2. fg. Cillei Borbála
13921451
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
II. (Jagelló) Ulászló
magyar és cseh király
14561516
1. fg.: Brandenburgi Borbála
14641515
2. fg. Aragóniai Beatrix
14571508
3. fg. Candale-i Anna
14841506
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
[2.]  Luxemburgi Erzsébet
14091442
férje: I. (Habsburg) Albert
magyar, német és cseh király
13971439
 
 
 
 
 
 
 
[3.]  Jagelló Anna
15031547
férje: I. (Habsburg) Ferdinánd
magyar és cseh király, német-római császár
15031564
 
 
 
[3.]  II. Lajos
magyar és cseh király
15061526
felesége: Idősebb Habsburg Mária
ausztriai főhercegnő, kasztíliai infánső
15051558
ágyasa: Wass Angelitha
?–?
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Habsburg Erzsébet
14371505
férje: IV. Kázmér lengyel király
14261492
ld. jobbra fent
 
 
 
 
 
 
 
I. (II.) Miksa
magyar és cseh király, német-római császár
15271576
felesége: Ifjabb Habsburg Mária
ausztriai főhercegnő, kasztíliai infánső
15281603
 
 
 
[n.]  Wass János
1521 körül–1580 után
felesége N. N.
?–?
 
 
 
 
 
 
 
 

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Lásd Schönherr (1895: 606–607).
  2. Lásd Schönherr (1895: 607).
  3. Lásd Solymosi (1981: 258).
  4. Lásd Kottannerné (1978: 5–6); Kottannerné szövegében a másodkéz általi betoldásokat, valamint Mollay a saját pótlásait dőlt betűvel szedte.
  5. Lásd Kottannerné (1978: 6–9); Kottannerné szövegében a másodkéz általi betoldásokat, valamint Mollay a saját pótlásait dőlt betűvel szedte.
  6. Lásd Solymosi (1981: 262).
  7. Még Erzsébet születése előtt, 1435-ben elhunyt a bátyja, György, aki csak pár órát élt.
  8. Annának csak két lánya született, akiknek kisebb esélyük volt a trónra pályázni, mint nagynénjük bármelyik fiának.
  9. Rövid részlet a levélből, lásd Uhlárik (1893: 3–6).
  10. Lásd Hóman Bálint és Szekfű Gyula. Az Árpádház leányági leszármazói, In: Hóman Bálint és Szekfű Gyula: Magyar történet (magyar nyelven), Budapest: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda (1928). Hozzáférés ideje: 2015. december 7. 
  11. Lásd Hóman Bálint és Szekfű Gyula. Zsigmond király származása, In: Hóman Bálint és Szekfű Gyula: Magyar történet (magyar nyelven), Budapest: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda (1928). Hozzáférés ideje: 2015. december 7. 
  12. Lásd Hóman Bálint és Szekfű Gyula. Az Árpádház leányági leszármazói, In: Hóman Bálint és Szekfű Gyula: Magyar történet (magyar nyelven), Budapest: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda (1928). Hozzáférés ideje: 2015. december 7. 

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korabeli források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kottanner Jánosné. A korona elrablása, Kottanner Jánosné emlékirata 1439–1440 (magyar nyelven) ford.: Mollay Károly:. Budapest: Magyar Helikon (1978). Hozzáférés ideje: 2015. december 7. 
  • Uhlárik János (ford.): Erzsébet lengyel királynénak a királyi gyermek neveléséről fiához II. Ulászló Magyar- és Csehország királyához irt könyve (De Institutione Regii Pueri Helisabetha Poloniae Regina Wladislao Pannoniae Bohemiaeque Regi Filio Carissimo), (1503), A Bécsi Császári és Királyi Udvari Könyvtárnak 10573. sz. XVI. századi kódexéből, különnyomat, Pozsony, Stampfel Károly Kiadása, 1893.

Szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Higgins, Mrs. Napier. Elizabeth of Luxemburg, In: Mrs. Napier Higgins: Women of Europe in the Fifteenth and Sixteenth Centuries Vol II. (angol nyelven), London: Hurst and Blackett Publishers, 202–244. o (1885). Hozzáférés ideje: 2015. december 7. 
  • Schönherr, Gyula. Az Anjou-ház örökösei, In: Szilágyi Sándor (szerk.): A magyar nemzet története III. kötet (magyar nyelven), Budapest: Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat, 385–630. o (1895). Hozzáférés ideje: 2015. december 7. 
  • Solymosi László (szerk.): Magyarország történeti kronológiája I. A kezdetektől 1526-ig, (főszerk.: Benda Kálmán), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Cawley, Charles: Poland Kings Genealogy (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2015. december 7.)
  • Marek, Miroslav: Jagielon (angol nyelven). Euweb. (Hozzáférés: 2015. december 7.)
Előző
Holszański Zsófia
Lengyelország királynéja POL Przemysł II 1295 COA.svg
1454 – 1492
Következő
Rurik Ilona
Előző
Rurik Anna
Litvánia nagyhercegnéje Coat of arms of Lithuania.svg
1454 – 1492
Következő
Rurik Ilona