I. Albert német király
| I. Albert | |
| Habsburg Albert | |
 | |
| Ragadványneve | Ausztriai |
| Német király | |
| Albrecht I. | |
| Uralkodási ideje | |
| 1298. július 27. – 1308. május 1. | |
| Elődje | Adolf |
| Utódja | VII. Henrik |
| Osztrák Hercegség hercege | |
| Albrecht I. | |
| Uralkodási ideje | |
| 1282. december 27. – 1308. május 1. | |
| Elődje | I. Rudolf |
| Utódja | III. Frigyes |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Habsburg-ház |
| Született |
1255. július Rheinfelden |
| Elhunyt |
1308. május 1. (52 évesen) Windisch |
| Nyughelye | Speyeri dóm |
| Édesapja | Habsburg Rudolf |
| Édesanyja | Hohenburg Gertrúd |
| Testvérei |
|
| Házastársa | Görzi Erzsébet |
| Gyermekei |
Rudolf herceg Frigyes herceg Lipót herceg Albert herceg Ottó herceg Ágnes hercegnő |
| Vallás | római katolikus |
.svg) | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. Albert témájú médiaállományokat. | |
Habsburg Albert (németül: Albrecht I.; Rheinfelden, 1255. július – Königsfelden, 1308. május 1.), a Habsburg-házból származó, I. Rudolf német király és Hohenburg Gertrúd másodszülött fiaként született ausztriai herceg, aki 1282-től az Osztrák Hercegség hercege, majd 1298-tól a Német Királyság királya I. Albert néven.
Élete[szerkesztés]
Ifjúkora[szerkesztés]
I. Rudolf német király és Hohenbergi Gertrúd fiaként született 1255-ben. Az ifjú Habsburg örökös megkapta apjától az osztrák herceg és a Stájerország hercege címeket, bátyjával, II. Rudolffal együtt 1282-ben. 1283-ban egyedülálló kormányzatot kapott apjától és így szembetűnő sikereket ért el.
Ám Rudolf nem tudta biztosítani a német királyi trónt fia számára, így 1291-es halálakor a választófejedelmek félve Albert kiteljesedő hatalmától Nassau-Weilburg-i Adolfot választották meg királynak. A sváb alattvalók lázadása arra kényszerítette Albertet, hogy elismerje riválisa korlátlan hatalmát és megelégedjen a Habsburg területek kormányzásával.
Megválasztása[szerkesztés]
A kezdeti kudarcok ellenére Albert nem adta fel a reményt hogy megszerezze a királyi trónt és 1298-ban elérte, hogy az Adolffal elégedetlen választófejedelmek 1298 júniusában megválasztották őt.[1] Adolf és Albert seregei a gölheimi csatában találkoztak Worms közelében, ahol maga Adolf is elesett. Győzelme után lemondott a királyi címről,[1] majd hogy megerősítse a hatalmát, újra megválasztatta magát Frankfurtban 1298. július 27-én. Végül augusztus 24-én megkoronáztatta magát Aachenben. Még ugyanez év novemberében a nürnbergi birodalmi gyűlésen hercegségeit fiainak adományozta.[1]
Holland Grófsága[szerkesztés]
Megválasztását követően kapcsolata a fejedelmekkel gyorsan hűvössé vált.[1] Amikor Holland grófi háza 1299-ben kihalt, és Albert mint megürült birodalmi hűbérnek az elfoglalására indult, semmi támogatást nem kapott tőlük.[1] Kísérlete így nem csoda, hogy kudarcot vallott.
Franciaországhoz való viszonya[szerkesztés]
Albert mindig kereste az alkalmat hogy fontos szerepet tölthessen be az európai politikában. Elsőként látszólag közvetítő szerepet töltött be Franciaország és Burgundia vitájában, de VIII. Bonifác pápa elutasította, hogy engedélyezze a változó eljárásmódot. 1299-ben megállapodást kötött IV. Fülöp francia királlyal, melynek értelmében Rudolf, Albert fia elvette Blanche-t, Fülöp leányát.
1300-ban a Fülöp iránti békülékeny politikája miatt vele elégedetlen rajnai választók szövetséget kötöttek a megbuktatására.[1] A hamarosan kirobbanó háborúban (1301–1302) Albert a rajnai vámok eltörlésével maga mellé tudta állítani a városokat, így győzelmet aratott.[1]
A pápaság kérdése[szerkesztés]
Édesapjához hasonlóan tárgyalásokat folytatott az őt korábban még elismerni sem hajlandó VIII. Bonifáccal, aki 1302-ben az "Unam sanctam" kezdetű bullájában még a néhai VII. Gergelynél is keményebb megfogalmazását adta a Szentszék világi törekvéseinek.[1] Albert 1303-ban megbízottai révén letette előtte a hűbéreskü,[2] ám a pápának még ugyanebben az évben bekövetkező halála keresztülhúzta számításait.[1]
Magyarország, Csehország, Lengyelország[szerkesztés]
Pedig az Árpád-ház 1301-es kihalását követően éppen Bonifác kérésére pártolta a nápolyi Károly Róbert magyar trónigényét.[1] Ezzel összefüggésben ugyanakkor sógora, II. Vencel cseh király magyarországi politikáját nem támogathatta, holott korábban annak Lengyelország felé irányuló terjeszkedését nem gátolta meg.[1] A megszerzendő lengyel területet 1300-ban még hűbérként is neki adományozta.[1]
1306-ban Vencel fiának, III. Vencelnek halálával kihalt a Přemysl-ház.[1] Albert ekkor bevonult Csehországba, és sikerült elérnie, hogy elsőszülött fiát, Rudolfot emeljék a trónra, aki a következő évben már meg is halt.[1]
Belső háború[szerkesztés]
Albert megújította az igényt amit még elődje, Adolf, támasztott Türingia és Meißen irányába – utóbbit 1300-ban megüresedett hűbérré nyilvánította.[1] 1307-ben azonban vereséget szenvedett I. Frigyes őrgróftól Luckánál.[1]
Mivel Vencel a cseh mellett a magyar trónt is birtokolta, Albert arra is igényt tartott jogos örökségként.
Halála[szerkesztés]
Rudolf halála után hatalma meggyengült Kelet-Európában. A Rajna feletti befolyásra tett kísérletei során szembe került a helyi püspökkel és a rajnai palotagróffal, de a városok őt támogatták, így végül felőrölte ellenfelei ellenállását.
Végül családi birtokaira vonult vissza, hogy csapatokat szerezzen a Rudolf halála miatt tervezett cseh hadjáratra.[1] Útközben unokaöccse az osztrák–stájer hercegségekről a rheinfeldeni szerződésben lemondó II. Rudolf fia, a magát kisemmizve érző Parricida János 1308. május 1-jén, Windischben (Svájcban) meggyilkolta.[1]
Értékelése[szerkesztés]
Bár kemény és erőskezű uralkodó volt, az igazságot mindig szem előtt tartotta, ha az nem ütközött a saját céljaival. Bátorította a városokat a tartományurak elleni lázadás tervének megvalósításában, hogy aztán dekrétumokban kötelezze le az urakat. A jobbágyok pártfogóra találtak ebben az egyszerű és igazságos uralkodóban, aki még a megvetett és üldözött zsidókat is megvédte. Azonban a svájci kantonokban mégis kegyetlen elnyomóként vált ismertté, ahol a 16. században legendák születtek a zsarnok kegyetlenségéről.
Gyermekei[szerkesztés]
Albert 1274. december 20-án[3] vette feleségül Görzi Erzsébetet[3] (1263 – 1313. október 28.), II. Menyhért karintiai herceg leányát Bécsben, aki a korai Babenberg őrgrófok leszármazottja volt, de a hercegeké nem. Egyik fiukat Ausztria védőszentje után Lipótnak keresztelték. Az igazat megvallva Erzsébetet több szál fűzte a császári trónhoz mint Albertet. Ugyanis az asszony leszármazottja volt, IV. Henrik német-római császárnak és unokahúga Bajorország grófjának, Ausztria legfontosabb szomszédjának.
- Erzsébet hét fiút szült férjének, többek között Rudolfot, Frigyest, Ottót és Albertet is, valamint öt leányt:
- Anna[3] (1280 k., Bécs – 1327. március 19., Wrocław), megházasodott: 1) Grazban kb. 1295-ben Hermann brandenburgi őrgróffal; 2) Wrocławban 1310-ben VI. Henrik boroszlói herceggel.
- Ágnes[3] (1281. május 18. – 1364. június 10., Königsfelden), Bécsben házasodott össze III. András magyar királlyal 1296. február 13-án.
- III. Rudolf[3] cseh király (kb. 1282 – 1307. július 4., Horažďovice). Megházasodott de gyermek nélkül halt meg.
- Erzsébet[3] (1285 k. – 1353. május 19.), 1304-ben ment hozzá IV. Frigyes lotaringiai herceghez.
- III. Frigyes,[3] német király (1289 – 1330. január 13., Gutenstein), felesége Izabella aragón infánsnő, 3 gyermek
- I. Lipót[3] (1290. augusztus 4. – 1326. február 28., Strassburg). Megházasodott, de gyermek nélkül halt meg.
- Katalin[3] (1295 októbere – 1323. január 18., Nápoly), 1316-ban ment hozzá Károly calabriai herceghez.
- II. Albert[3] (1298. december 12., Bécs – 1358. július 20., Bécs).
- Henrik[3] (1299 – 1327. február 3., Bruck an der Mur). Megházasodott de gyermek nélkül halt meg.
- Meinhard,[3] fiatalon halt meg 1300-ban.
- Ottó[3] (1301. július 23., Bécs – 1339. február 26., Bécs). Megházasodott, de gyermek nélkül halt meg.
- Jutta (1302 – 1329 márciusa), Badenben ment hozzá VI. Lajos öttingeni herceghez 1319. március 26-án.
Ezenkívül a német wikipédia megfelelő oldala szerint (Albrecht I.) 9 másik gyermek azonnal meghalt a születés után. Tulln an der Donauban temették el őket.
Emlékezete[szerkesztés]
Carrarai márványból faragott életnagyságú szobrát felállították a Hadvezérek csarnokában, a bécsi Hadtörténeti Múzeumban.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r Weiszhár, 102. oldal
- ↑ Bonifác elfogadta őt német királynak és jövendőbeli német-római császárnak, Albert pedig beleegyezett, hogy a pápa egyedüli joga a császári korona adományozása, és egyik fia sem lehet német király az előbbi beleegyezése nélkül.
- ↑ a b c d e f g h i j k l m Habsburg 2 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
| Előző uralkodó: I. Rudolf |
|
Következő uralkodó: III. Rudolf, III. Frigyes és I. Lipót |
| Előző uralkodó: I. Frigyes |
|
Következő uralkodó: I. Frigyes |
|
