I. Lothár római császár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Lothár
Lothar1.jpg

Középső frank király
Uralkodási ideje
843. augusztus 11.855. szeptember 29.
Elődje I. Lajos frank császár
Utódja II. Lajos frank császár, II. Lothár frank király, Provence-i Károly
Életrajzi adatok
Született 795
Altdorf
Elhunyt 855. szeptember 29. (60 évesen)
Prümi kolostor
Nyughelye Prüm[1]
Édesapja I. Lajos frank császár
Édesanyja Hesbaye-i Ermengarde
Házastársa ld. alul
Gyermekei ld. alul
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Lothár témájú médiaállományokat.

I. Lothár (németül: Lothar), (795,[2] Altdorf[2]855. szeptember 29.,[2] Prüm[2]) Itália királya (818855), I. Jámbor Lajos és Hesbaye-i Ermengarde legidősebb fia volt. Ő örökölte apjától az egész Frank Birodalmat a császári címmel együtt, de később kénytelen volt megosztani azt öccseivel, Kopasz Károllyal és Német Lajossal, mint királyokkal. A birodalmat a 843-as verduni szerződés értelmében három részre osztották fel egymás között: Kopasz Károly megszerezte a Nyugati Frank Királyságot, a későbbi Franciaországot, Német Lajos pedig a Keleti Frank Királyságot, a későbbi Németországot és Lothárnak csak a belső középső frank területek maradtak (Itália, Burgundia és Lotaringia).

Élete[szerkesztés]

Jámbor Lajos császársága[szerkesztés]

Korai éveiről keveset tudunk, bár valószínűleg nagyapja, Nagy Károly udvarában teltek 815-ig, amikor is trónra lépő apja kinevezte őt bajor királlyá. Amikor 817-ben Jámbor Lajos jelképesen felosztotta fiai között az örökségét, Lothárt császárrá koronáztatta Aachenben (francia nevén Aix-la-Chapelle-ben), és megadta neki a főhatalmat öccsei, Pipin és Német Lajos felett, akik Aquitániát és Bajorországot örökölték. Lothár fejére tették Lombardia vaskoronáját is, melyet eddig apai unokatestvére, Bernárd viselt. Amikor Bernárd meghalt, Lothár szerezte meg a hatalmat az itáliai királyságban. 821-ben elvette Tours-i Ermengarde-ot (?-851), Hugó tours-i gróf lányát. 822-ben ténylegesen kezébe vette Itália kormányzását, és 823. április 5-én I. Paszkál pápa ismét császárrá koronázta Rómában. 824 novemberében kihirdette, hogy a császár a pápával egyenrangú egyházi vezető, így jogot formált Itália püspökeinek kinevezésére.

Amikor visszatért apja udvarába, mostohaanyja, Welf Judith elnyerte a támogatását azon terveire, hogy királyságot szerezzen fiának, az újszülött Kopasz Károlynak; a cselszövésre, amelyet 829-ben hajtottak végre, amikor a kis herceg Alemannia királya lett. Lothár azonban hamarosan megváltoztatta terveit, és seregekkel indult apja ellen, hogy meghódítsa az egész birodalmat. A hadiszerencse szerint váltakozva hol a birodalom tényleges ura volt, hol nem, mígnem száműzték Itáliába, és megfosztották minden egyéb birtokától. Hamarosan azonban ismét fegyvert fogott, és testvéreivel szövetségben apjuk ellen támadt.

Az első lázadás 830-ban kezdődött. Mind a három testvér Jámbor Lajos ellen fordult, aki azonban legyőzte őket. 831-ben Jámbor Lajos visszaszerezte trónját, és megfosztotta Lothárt császári rangjától. Ezen felül Itáliát is Kopasz Károlynak adta. A második felkelést 833-ban II. Angilber milánói érsek is támogatta, de Lajos ismét győzött, és a következő évben (834) megbosszulta sérelmeit. Lothár visszatért Lombardiába, és a császári címet meghagyta az apjának.

I. Lothár

Önálló császársága[szerkesztés]

Amikor Jámbor Lajos 840-ben meghalt, Lothárra hagyta a császári jelképeket, aki így az egész birodalmat örökölte. Testvéreivel, Lajossal és Károllyal folytatott tárgyalásai, akik mindketten fegyverrel indultak ellene, ahhoz vezetett, hogy fiatalabb testvérei szövetséget kötöttek egymással Lothár ellen. A döntő csatát Fontenay-en-Puisaye-nél vívták 841. június 25-én, ahol Lothár és unokaöccse, II. Pipin aquitániai király bátorsága ellenére seregeik vesztettek, és a császár Aachenbe szorult vissza. Új sereget szervezett, és fosztogató hadjáratot indított, de Károly és Lajos seregei túl erősnek bizonyultak. A háború odáig fajult, hogy Lothár kénytelen volt elhagyni fővárosát.

Hamarosan megkezdődtek a béketárgyalások, és 842 júniusában a fivérek Saône szigetén találkoztak, és megkötöttek egy megállapodást, mely a 843. augusztusi verduni szerződéshez vezetett. Lothár megőrizte császári címét és egy földsávot Németalföld és Észak-Itália között, nagyjából a Rajna és a Rhone mentén. Hamarosan legidősebb fiára, Lajosra hagyta Itáliát, és az új királyságába ment, hogy fivéreivel kibékülve harcoljon közös ellenségeik, a vikingek és a szaracénok ellen, akik földjeiket fenyegették.

855-ben súlyosan megbetegedett. A felgyógyulás reménytelensége miatt felosztotta királyságát három fia között, és szeptember 23-án visszavonult Prüm kolostorába, ahol hat nap múlva elhunyt. Maradványait 1860-ban találták meg Prümben.

Legidősebb fia, Lajos kapta Itáliát és a császári címet. A második, Lothár, kapta Lotaringiát, a legkisebb Károly Provence-t.

Címei[szerkesztés]

  • bajor király (815–817)
  • itáliai király (818–)
  • középső frank király (843–)
  • római császár (817–855) (egyedül 840-től)
I. Lothár fejszobra

Családja[szerkesztés]

  • Lothár második felesége, Doda egy gyermeket szült férjének:[2]
  • Lothár harmadik feleségének a neve nem ismert.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. James Bryce: A Római Szent Birodalom, A Magyar Tudományos Akadémia kiadása, Budapest, 1903, 315. oldal
  2. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p Holy Roman Emperors (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)


Előző uralkodó:
nem volt
Frank király
Bajorországban: 815817
Trésor de Gourdon 04.JPG
Következő uralkodó:
II. Lajos
Előző uralkodó:
I. Lajos
Frank király
az egész birodalomban:
833834
Trésor de Gourdon 04.JPG
Következő uralkodó:
I. Lajos
Előző uralkodó:
I. Lajos
Frank király
középső: 843855
Trésor de Gourdon 04.JPG
Következő uralkodó:
Itália: II. Lajos
Lotaringia: II. Lothár
Provence: Provence-i Károly


Előző uralkodó:
Bernárd
Itália királya
818855
Corona ferrea monza (heraldry).svg
Következő uralkodó:
II. Lajos
Előző uralkodó:
I. Lajos
római császár
817855
Császárok a Német-római Birodalomban (8001806)
I. Ottó 962-es megkoronázásáig „frank császárok”
800 814 840 843 855 875 877 881 887 891
   I. Károly I. Lajos  —  I. Lothár II. Lajos II. Károly  —  III. Károly  —    
891 894 898 899 901 905 915 924 962 973 983
   Vid Lambert Arnulf  —  III. Lajos  —  I. Berengár  —  I. Ottó II. Ottó   
983 996 1002 1014 1024 1027 1039 1046 1056 1084 1105 1111 1125 1133 1137 1155
    —  III. Ottó  —  II. Henrik  —  II. Konrád  —  III. Henrik  —  IV. Henrik  —  V. Henrik  —  III. Lothár  —    
1155 1190 1197 1209 1215 1220 1250 1312 1313 1328 1347 1355 1378 1410
   I. Frigyes VI. Henrik  —  IV. Ottó  —  II. Frigyes  —  VII. Henrik  —  IV. Lajos  —  IV. Károly  —    
1410 1437 1452 1493 1508 1519 1530 1556 1564 1576 1612 1619 1637
   Zsigmond III. Frigyes I. Miksa V. Károly I. Ferdinánd II. Miksa II. Rudolf II. Mátyás II. Ferdinánd   
1637 1657 1705 1711 1740 1742 1745 1765 1790 1792 1806
   III. Ferdinánd I. Lipót I. József III. Károly  —  VII. Károly I. Ferenc II. József II. Lipót II. Ferenc   
Karoling-házLiudolf-házSzáli-házSupplinburg-házStauf-házWelf-házWittelsbach-házLuxemburgi-házHabsburg-ház
Nagy Károly koronájának ábrázolása
Következő uralkodó:
II. Lajos