Miksa magyar király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ausztriai Miksa
Maximilian II, Holy Roman Emperor.jpg

Német-római császár
II. Miksa
Uralkodási ideje
1564. július 26. 1576. október 12.
KoronázásaSzent Bertalan-dóm
1562. november 24.
Magyarország királya
Miksa
Uralkodási ideje
1563. szeptember 8. 1576. október 12.
KoronázásaSzent Márton-dóm
1563. szeptember 8.
Csehország királya
I. Miksa
Uralkodási ideje
1562. szeptember 20. 1576. október 12.
KoronázásaSzent Vitus-székesegyház
1562. szeptember 20.
Elődje I. Ferdinánd
Utódja Rudolf
Életrajzi adatok
Uralkodóház Habsburg
Született 1527. július 31.
Bécs
Elhunyt 1576. október 12. (49 évesen)
Regensburg
NyughelyeSzent Vitus-székesegyház
Édesapja I. Ferdinánd német-római császár és magyar király
Édesanyja Magyarországi Anna
Házastársa Spanyolországi Mária
Gyermekei Anna spanyol királyné
II. Rudolf német-római császár
Ernő főherceg
Erzsébet francia királyné
Mátyás német-római császár
Miksa főherceg
Albert főkormányzó
Margit főhercegnő
Vallás római katolikus
Ausztriai Miksa aláírása
Ausztriai Miksa aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Ausztriai Miksa témájú médiaállományokat.

Ausztriai Miksa (németül: Maximilian von Österreich; Bécs, Osztrák Főhercegség, 1527. július 31. – Regensburg, Német-római Birodalom, 1576. október 12.), osztrák uralkodó főherceg, német-római császár és német király II. Miksa (németül: Maximilian II.) néven, valamint magyar és cseh király I. Miksa (csehül: Maxmilián II.) néven 1564-től 1576-ban bekövetkezett haláláig. A Habsburg-ház osztrák ágának tagja.

Miksa édesapját, I. Ferdinánd német-római császárt követte a Szent Német-római Birodalom trónján. Előbb Csehország királyává koronázták 1562-ben, majd ugyan ezen évben német királlyá Frankfurtban, végül 1563-ban Magyarország királyává Pozsonyban. Ő volt az első Habsburg uralkodó, aki – az egyébként választómonarchiaként működő – magyar trónt megörökölte. Uralkodását az augsburgi vallásbéke utáni konfesszionalizációs folyamat alakította. Ugyan ő maga római katolikus volt, ám az evangélikus felekezetekhez való toleráns magatartása és rokonszenve okán gyakran illetik a „Lutheránus Habsburg” ragadványnéven.

Regnálása alatt fokozódtak a törökkel szembeni harcok (ekkor zajlott Szigetvár ostroma is), valamint tovább fokozódott a Habsburg-ház spanyol ágával való versengés, mivel unokatestvére, II. Fülöp spanyol király a császári címre pályázott. Miksa uralkodásának megítélése kettős: egyrészt nem sikerült stabilizálnia a birodalmi kormányzás struktúráját, egységesíteni a keresztény csapatokat az Oszmán Birodalommal szemben és kiűzni a törököket Magyarországról, ugyanakkor vallási toleranciája révén, valamint a művészetek és tudományok támogatásával sikerült fenntartania a békét birodalmában.

Miksa a német nyelv mellett spanyolul, franciául, olaszul, csehül, magyarul és latinul is tudott. Egyszer házasodott első-unokatestvérével, Spanyolországi Mária infánsnővel, akitől tizenhat gyermeke született, köztük két későbbi német-római császár, Rudolf és Mátyás, valamint Anna spanyol királyné és Erzsébet francia királyné is. A családja többi tagjára nem jellemző életvidám természete, továbbá műveltsége és a művészi hajlamai okán hivatkoznak rá még mint „a rejtélyes császár” is. Mottója: Providebit Deus (magyarul: Isten megvéd).

Élete[szerkesztés]

Gyermekévei, ifjúsága[szerkesztés]

1527. július 31-én született Bécsben I. Ferdinánd és Jagelló Anna elsőszülött fiúgyermekeként. Tizenöten voltak testvérek, de a három fiúgyermek közül ő volt a legidősebb, s ő lett a kijelölt trónörökös. Habitusát tekintve nem számított átlagos Habsburg uralkodónak, hiszen kimondottan életvidám természete volt, emellett műveltségével, művészi hajlamaival, továbbá a protestantizmus iránti rokonszenvével is kitűnt a család tagjai közül. Ezek miatt később a „rejtélyes császár”, illetve a némileg jogos „Lutheránus Habsburg” elnevezést kapta. Trónörököshöz méltó neveltetésben részesült, tanítói között neves humanistákat is számon tartunk. Az alapos képzésen a német mellett elsajátította a spanyol, francia, olasz, cseh, magyar és latin nyelvet is. A protestáns vallásmagyarázat alapelveit alighanem az egyik tanára ismertette meg az ifjú és mindenre nyitott Miksával. Az „eretnek tanok” iránti érdeklődését nagyban erősítette, hogy már 1543-ban szoros, baráti kapcsolatba került a protestáns Ágost szász választófejedelemmel, akitől később apja megpróbálta elszigetelni. Evégett Ferdinánd 1544-ben bátyjára, V. Károly német-római császárra bízta fia további – elsősorban politikatudományi – nevelését, ám a spanyol királyi udvarban inkább csak a képmutatást sajátította el, a buzgó katolicizmusra érzéketlen maradt. Pedig a császárnak nagy tervei voltak vele, mivel Miksát 1548-ban összeházasította leányával, Máriával, hogy majdan a halála után az ő ága, elsősorban fia, Fülöp járjon jól az utódlás alkalmával. Ebben a kérdésben viszont Miksa teljesen egyetértett apjával, Ferdinánddal, így Károlynak a fellázadt fejedelmektől 1552-ben elszenvedett veresége után a császár ez irányú tervei kudarcot vallottak. Miksa a feleségével – akit visszahúzódó természete ellenére nagyon szeretett, s tizenöt gyermekük született, köztük két későbbi császár, Rudolf és Mátyás – hosszú és eseményekben bővelkedő utazás után ugyanebben az évben tért vissza végleg Bécsbe. Utazgatásai alatt Tridentben – a katolikus egyház nagy reformzsinata idején – a protestáns nézetei miatt állítólag egy bíboros meg akarta mérgezni. A Spanyolországból hozott elefántjai is nagy érdeklődést keltettek birodalomszerte, s Miksa utazása után „Az elefánthoz” nevet viselő fogadók száma rendkívüli módon megszaporodott.

Ferdinánd diplomáciájának eredményeképpen a már régóta tartó vallásháborút 1555-ben az augsburgi békével sikerült lezárni, ám az apjára jellemző kompromisszumos katolicizmus határát Miksa már átlépte. Apja, a pápa és az új spanyol király, II. Fülöp nyomására Miksa színleg ismét visszakozott, s nem pártolt át a protestáns fejedelmek táborába, sőt 1562-ben formálisan esküt tett, hogy élete végéig a katolikus vallás híve marad. A betegeskedő Ferdinánd ezt azzal honorálta, hogy engedélyt adott fia királlyá koronázására. A trónörökös főherceget 1562. szeptember 20-án Prágában cseh, 1562. november 30-án Frankfurtban német-római, majd 1563. szeptember 8-án Pozsonyban magyar királlyá koronázták.

Ferdinánd még az 1564 júliusában bekövetkezett halála előtt kevéssel is aggódott Miksa lutheránussága miatt, ám az új császár megpróbálkozott ugyan egy protestánsok számára kedvező valláspolitikával, a katolikus fejedelmek, a pápa és II. Fülöp miatt azonban kénytelen volt visszatérni az 1555-ös kompromisszum elveihez.

Uralkodása[szerkesztés]

Ökörsütés 1564. július 26-án, Miksa koronázási ünnepségén

I. Miksa (császárként II. Miksa) apja halála után, 1564. július 26-án foglalta el a trónt. Tizenkét évig tartó uralkodásának a vallás mellett a másik nagy problémáját a török kérdés jelentette. 1565 februárjában háborút indított a török Magyarországról való kiűzése érdekében. Schwendi Lázár császári fővezér elfoglalta Tokajt és Szerencset, de a keresztény sereg sikerei nem maradtak török részről megtorlatlanul. Az idős Szulejmán szultán 1566 tavaszán hatalmas – több mint 100 000 fős – sereggel a Magyar Királyság ellen indult. A törökök hadi célja elsősorban Gyula, Szigetvár és Eger elfoglalása volt. Miksa azonban jól felkészült, mivel egy igen tekintélyes összeget (1,7 millió forintot) szavaztatott meg a birodalmi gyűléssel, aminek folytán 86 000 fős hadsereg védte a körülbelül 1000 kilométer hosszú határvonalat.

I. Miksa

A Győr mellett várakozó császári fősereg azonban elszalasztotta a lehetőséget a felvonuló ellenség megtámadására, s így Szigetvár hős védőinek esélyük sem volt a vár megvédésére. Zrínyi Miklós és katonái 1566. szeptember 7-én inkább a hősi halált választották, mint a török fogságot, áldozathozataluk azonban nem volt hiábavaló, mivel a törökök Szigetvár alatt 25-30 000 embert vesztettek. Ez a tekintélyes veszteség akkor is véget vetett volna a hadjáratnak, ha az idős Szulejmán szultán nem halt volna meg a táborban szeptember 6-án. A szigetvári hősök tette az egész keresztény világ csodálatát kivívta, Magyarországra nem közvetetten békét is hozott, mivel az új török szultán, II. Szelim a birodalom belső problémái miatt hajlott a békekötésre az óvatos, kockázatot nem vállaló Miksával. A törökök számára előnyös drinápolyi békét 1568. február 17-én kötötték meg, amelyben Miksa jogilag is elismerte a török hódítást és a török portának évi 30 000 arany adó fizetésére kötelezte magát.

Az erdélyi kérdés[szerkesztés]

Miksa az erdélyi kérdést a törökkel ellentétben sikeresebben rendezte el, s nem rajta múlott, hogy Erdély és a Partium nem tudott egyesülni a Magyar Királysággal. Schwendi katonái a török segédcsapatok támogatása ellenére 1565 és 1567 között elfoglalták a török által pártfogolt János Zsigmondtól az ország északkeleti-tiszántúli részét, s ennek következtében János Zsigmond az 1570 augusztusában megkötött speyeri egyezményben lemondott a választott királyi címről, elismerte Miksát, s hűségesküt fogadott neki. Emellett vállalta, hogy amennyiben fiú örökös nélkül hal meg, Erdélyt is a Habsburgok öröklik. Ám négy nappal azután, hogy az erdélyi országgyűlés jóváhagyta a szerződést, váratlanul elhunyt János Zsigmond. Az erdélyi rendek – tartva egy Erdély elleni török támadástól – 1571 májusában mégis új fejedelmet választottak Báthory István személyében, így az esély a két országrész egyesítésére ismételten elszalasztódott.

Törökellenes szövetség[szerkesztés]

Miksa Spanyolország, a pápa és az itáliai államok szövetségéhez sem csatlakozott, holott a közösen és összehangoltan megindított török elleni szárazföldi és tengeri támadás alighanem sikerrel járt volna (1571-ben Lepantónál V. Károly törvénytelen fia, Don Juan de Austria szétverte a török flottát, de a szövetségesek nem tudták kihasználni a győzelmet, pedig az véget vetett a törökök mediterráneumi térségben lévő erőfölényének). A törökellenes szövetséghez Miksa valószínűleg a II. Fülöppel szembeni személyes ellentét miatt nem csatlakozott. A nagy hatalmú spanyol király ugyanis szintén a császári trónt kívánta megszerezni. A megegyezés pedig évtizedekkel megrövidíthette volna a török magyarországi jelenlétet.

Lengyel politika[szerkesztés]

Miksa figyelme az erdélyi kérdés megoldása helyett inkább a lengyel korona megszerzése felé kezdett irányulni, ugyanis 1572-ben II. Zsigmond Ágost halálával kihalt a Jagelló-dinasztia férfiága. Miksa már korábban is Lengyelország trónjára törekedett, s – amellett, hogy rokoni szálak fűzték Zsigmond Ágosthoz, mivel Miksa anyai nagyapja, II. Ulászló magyar király és Zsigmond Ágost apja, I. Zsigmond fivérek voltak – két leánytestvérét is feleségül adta Zsigmond Ágosthoz. Erzsébetet azonban állítólag anyósa mérgezte meg, Katalint pedig visszaküldték Bécsbe. Ennek ellenére a császár a kijelölt trónörökös, Rudolf idősebb öccsét, Ernő főherceget, majd saját magát jelöltette lengyel királynak. A lengyel nagyurak többsége azonban inkább Valois Henrik herceget, majd annak francia királlyá választása után Báthory István erdélyi fejedelmet választotta királlyá, 1576-ban.

Utolsó évei[szerkesztés]

Miksa már hosszú ideje betegeskedett – valószínűleg szívbeteg volt –, amikor hivatalosan is megkoronáztatta legidősebb fiát, a Spanyolországban nevelkedett, hithű katolikusnak látszó II. Rudolfot, aki 1572-től a magyar királyi, 1575-től a cseh és német-római királyi címet is viselte. A „protestáns császár” 1576. október 12-én a regensburgi birodalmi gyűlés ideje alatt hunyt el. Országlása alatt többé-kevésbé rendezte a török és az erdélyi kérdést, ami viszonylagos nyugalmat hozott az ország számára. Szorgalmas, jóindulatú fejedelem halt meg benne, aki azonban a reá várakozó nagy feladatok közül mondhatni egynek sem bírt megfelelni. A vallási ügyben tanúsított mérsékletét dicsérettel említhetjük.[1]

Házassága és gyermekei[szerkesztés]

Miksa felesége, Mária infánsnő és három gyermekük, Anna főhercegnő, Rudolf és Ernő főherceg körében Giuseppe Arcimboldo festményén

Miksa egyszer házasodott, és tizenöt gyermeke született, akik közül nyolc érte meg a felnőttkort.

Felesége a Habsburg-ház spanyol ágából származó Mária spanyol infánsnő, egyben első unokatestvére volt. Mária V. Károly német-római császár és spanyol király (Miksa apai nagybátyja), és Avis Izabella portugál infánsnő legidősebb leánygyermeke volt. Házasságukra 1548. szeptember 13-án került sor Valladolidban. Gyermekeik:

Titulusai[szerkesztés]

Címei[szerkesztés]

Örökös címei:

  • Ausztria főhercege
  • Habsburg fejedelmi grófja
  • Német, magyar és cseh királyi herceg

Csehország királya mint I. Miksa: 1564. július 26. – 1576. október 12.

koronázása: Szent Vitus-székesegyház, Prága, 1562. szeptember 20.

A Szent Német-római Birodalom császára mint II. Miksa: 1564. július 26. – 1576. október 12.

koronázása: Szent Bertalan-dóm, Frankfurt, 1562. november 30.

Magyarország királya mint Miksa: 1564. július 26. – 1576. október 12.

  • Horvátország, Dalmátország, Szlavonország, Ráma, Szerbország, Galiczia, Lodoméria, Kunország, Bolgárország királya
koronázása: Szent Márton-dóm, Pozsony, 1563. szeptember 8.

Ausztria uralkodó főhercege mint II. Miksa: 1564. július 26. – 1576. október 12.

Címerei[szerkesztés]

Coat of Arms of Archduke Maximilian of Austria (1527–1576).svg
Coat of Arms of Ferdinand I and Maximilian II as Kings of the Romans.svg
Middle Coat of Arms of Ferdinand I and Maximilian II, Holy Roman Emperors.svg
Greater Coat of Arms of Maximilian II, Holy Roman Emperor.svg
Miksa címre mint
osztrák főherceg
(1527–1576)
Miksa címre mint
a rómaiak királya
(1562–1576)
Miksa középcímere mint
német-római császár
(1564–1576)
Miksa nagycímere mint
német-római császár
(1564–1576)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szalay-Baróti A magyar Nemzet Története

További információk[szerkesztés]


Előző uralkodó:
I. Ferdinánd
Magyarország uralkodója
1564–1576
A Szent Korona
Következő uralkodó:
Rudolf
Előző uralkodó:
I. Ferdinánd
Német király
1564 – 1576
Német-római császár
1564 – 1576
A német-római császári korona
Következő uralkodó:
II. Rudolf
Előző uralkodó:
I. Ferdinánd
Csehország uralkodója
1564 – 1576
A cseh címer
Következő uralkodó:
II. Rudolf