Kálmán magyar király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kálmán
Kálmán ábrázolása a Thuróczi-krónikában
Kálmán ábrázolása a Thuróczi-krónikában

Ragadványneve Könyves
Magyarország királya
Uralkodási ideje
10951116
Koronázása Székesfehérvár
1095
Elődje I. László
Utódja II. István
Horvát király
Uralkodási ideje
10971116
Koronázása Tengerfehérvár
1102
Elődje Svačić Péter
Utódja III. István
Életrajzi adatok
Uralkodóház Árpád-ház
Született 1074 körül
Székesfehérvár
Elhunyt 1116. február 3.[1] (42 évesen)
Székesfehérvár
Nyughelye Nagyboldogasszony-bazilika, Székesfehérvár
Házastársa Hautevillei Felícia
Házastársa Rurik Eufémia
Gyermekei lásd lent
Édesapja I. Géza
Édesanyja Loozi Zsófia

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kálmán témájú médiaállományokat.

Kálmán - horvátul Koloman - (1074? – 1116. február 3.) magyar király 1095-től, horvát király 1097-től, Dalmácia királya 1106-tól[2] haláláig. Apja I. Géza király, anyja Zsófia királyné, aki a belga-limburgi Arnulf herceg leánya volt. Kálmán királyt utódai csúf és beszédhibás embernek írták le. Köztudott, hogy ez szándékos ferdítés: az általa megvakíttatott, majd fia halála után trónra kerülő II. Béla és leszármazottai álltak utólagos bosszút a nagy királyon.

Már életében Európa egyik legműveltebb uralkodójaként tartották számon, erre utal közismert ragadványneve, a Könyves. Híressé a középkorban felvilágosultnak számító politikájával vált. Legismertebb kijelentése az, melyben a strigák (boszorkányok) létezését tagadja meg („A strigákról pedig, mivel ilyenek nincsenek, semmiféle vizsgálat ne tartassék”), mely eredeti szövegében latinul így hangzik:

De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat.

Trónra lépése[szerkesztés]

Könyves Kálmán koronzása Fehérvárott
(képes krónika)

Kálmánt atyai nagybátyja, I. László papnak szánta, de a felszentelés elől néhány főúr segítségével Lengyelországba szökött. Amikor a király helyre akarta állítani a pápával IV. Henrik német-római császárral való kiegyezése miatt hűvösre fordult viszonyát, hazahívta a fiút és utódjául jelölte az addigi trónörökössel, Álmos herceggel szemben, aki Kálmán öccse volt.

Mivel az Árpád-ház későbbi királyai Álmos ágából kerültek ki, a krónikák meglehetősen előnytelen képet festenek Kálmánról. Azonban valószínűtlen, hogy akár püspök, akár király lehetett volna, ha valóban selypít, sánta, kancsal és púpos; ezt mind az egyház szabályai, mind a korabeli főurak elvárásai megakadályozták volna. Annyi valószínű, hogy nem volt olyan atletikus termetű, mint harcedzett öccse, de esze és szokatlanul nagy műveltsége, amiért Könyvesnek is nevezték, csakhamar bebizonyította trónra termettségét.

Szent László halála (1095. július 29.) után ő lett az ország királya; eleinte, úgy látszott, hogy megosztja hatalmát öccsével, Álmossal, akit László Horvátország kormányzójává tett. Az első keresztes hadjárat Magyarországon átvonuló seregei ellen biztosítania kellett az országot.

A keresztesek[szerkesztés]

1096 márciusában először Nincstelen Walter francia lovagjainak engedte meg az átkelést, de Zimonynál már kénytelen volt ezek egy részének rablásait fegyverrel megakadályozni. Mindamellett élelmiszerek küldésével segítette elő az amiens-i (Remete) Péter vezetése alatt álló második csapat átvonulását is; e csapatokat szétverte, mikor azok Zimony környékén összecsaptak a kísérő seregekkel és 4000 magyar harcost megöltek. Mégis beengedte az országba Volkmar és Gottschalk csapatait; egyiket, rablások miatt, Nyitra mellett a nép, a másikat Mosonnál maga a király győzte le.

Leiningeni Emicho gróf már nem kapott engedélyt a belépésre, ezért ostrom alá vette Moson várát. A király azonban itt is győzelmet aratott. A határra érkezett derékhad vezére, Bouillon Gottfried emiatt kérdőre vonta ugyan Kálmánt, a soproni találkozáson azonban megegyeztek, az átkelés alatti fegyelmezett viselkedés biztosítására kezeseket adott, s Pannonhalmán maga is meglátogatta a királyt, aki nagyobb magyar sereggel kísérte s mindennel ellátta az átvonuló kereszteseket. 1096. november közepén barátságosan búcsúzott el tőlük.

Külpolitikája és hódításai[szerkesztés]

Kálmán király 1109. évi függőpecsétje

A dalmát városokat ugyan Velence befolyása alatt hagyta, a dalmát–horvát hercegi címet azonban nem adta meg a dózsénak, és hatalmának megerősítése érdekében az új tengeri hatalommal, a szicíliai normannokkal lépett szövetségre: feleségül vette I. Roger szicíliai gróf leányát, Buzillát. Öccse, aki ezzel elvesztette a magyar koronára való reményét, föllázadt ellene, de Várkonynál 1098-ban a már szemben álló feleket ekkor még sikerült kibékíteni.

A kijevi nagyfejedelem hívására David Igorevics volhíniai fejedelem ellen indult hadba és megszállta Przemyślt. 1099-ben azonban a Wiar menti csatában súlyos vereséget szenvedett, és kénytelen volt visszavonulni. Még ebben az évben (1099. május 29-én) beleegyezett abba is, hogy II. Břetislav cseh fejedelem örököse testvére, Bořivoj legyen, bár ezt annak idején I. László ellenezte, sőt békét és szövetséget is kötött Csehországgal.

Bizánccal szintén szövetségre lépett 1104-ben, amikor László leányát, Piroskát, férjhez adta II. Ióannész bizánci császárhoz, I. Alexiosz császár legidősebb fiához. Ebben a szövetségben bízva 1105-ben megtámadta Dalmáciát, mire Zára (Zára), Trau (Trogir), Spalato (Split) és a legtöbb sziget önként meghódolt Kálmánnak. Ő ezért biztosította a városok önkormányzatát. Ordelafo Faliero dózse ebbe kénytelen volt belenyugodni és lemondani a dalmát és horvát hercegi címről. 1108-ban már együtt harcolt Kálmán seregeivel és a bizánciakkal Apuliában, I. Bohemund antiochiai fejedelem ellen.

Harca Álmossal[szerkesztés]

Álmos herceg és fia, Béla megvakítása (Képes krónika)

Álmos 1104. augusztus 21-én vette feleségül II. Szvjatopolk kijevi nagyfejedelem leányát. 1106-ban Német-, majd Lengyelországban keresett segítséget Kálmán ellen. Sógora, III. Boleszláv egy ideig segítette is, de azután kibékült a magyar királlyal. Álmos Abaújvárnál kegyelmet kért és kapott; ekkor néhány hónapra zarándokként ment Jeruzsálembe. Visszatérve Dömösön templomot és monostort építtetett, melynek fölszentelésén (1108-ban) királyi bátyja is megjelent. Álmos végül Passauba ment és V. Henrik német-római császártól kért segítséget, aki szeptemberben Szvatopluk cseh fejedelemmel megtámadta Magyarországot. Miután a császár Pozsonyt több hónapos ostrommal sem tudta bevenni, kibékült Kálmánnal, a csehek és a magyarok között azonban folytatódtak a harcok.

Kálmán felesége (Felícia) és László nevű fia 1110 körül meghalt, és a király újra nősült. Új felesége Eufémia, Vlagyimir Monomah orosz nagyfejedelem leánya lett, akit azonban házasságtörés gyanújával 1114 táján elűzött és tőle született fiát, Boriszt nem ismerte el. A király 1113-ban megvakíttatta Álmost és fiát, Bélát, hogy lehetetlenné tegye trónigényüket és megóvja fiát, Istvánt a trónviszályoktól. Végül 1116. február 3-án hunyt el.

Jelentősége[szerkesztés]

Megreformálta és enyhítette elődje, László törvényeit, ritkábban alkalmazva a halálbüntetést és eltörölte a kényszervallatást. Elfogadta a papi nőtlenségről szóló állásfoglalást és lemondott az invesztitúra jogáról (ezekre László nem volt hajlandó), de ő sem engedte, hogy a püspökök hűbéresküt tegyenek a pápának. Kötelezővé tette a házasság egyházi szentesítését és fölállíttatta a nyitrai püspökséget. Azért, hogy tanulatlan személyeket ne nevezhessenek ki egyházi pozíciókba, az Esztergomban tartott zsinat azt is elrendelte, hogy a kanonokok egymás között latinul beszéljenek.

Megakadályozandó a királyi vagyon csökkenését elrendelte, hogy a fiúág kihalásával a nemesi birtokok a királyra szálljanak. Hosszú távra meghatározta az erdélyi vajda és a horvát bán címek használatát. Intézkedéseket hozott a rabszolga-kereskedelemről, a zsidókról és a honvédelemről. A törvénykönyvébe foglalt, felvilágosultságát igazolni látszó kijelentés („De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat”), miszerint „a strigákról (boszorkányokról) pedig, mivelhogy nincsenek, semmi emlékezet ne legyen”,[3] valójában csak a kereszténység megerősítését szolgálta: könyves királyunk csak a strigák, a pogány hitvilág szerinti csodatévőnők (más források szerint vérszívó túlvilági lények) létezését tagadta, ugyanebben a törvénykönyvben törvényt hozott a maleficák, a bűbájosok ellen („A bűbájosokat a főesperes meg az ispán emberei keressék fel és vigyék törvény eleibe.”[4]).

Családja[szerkesztés]

Könyves Kálmán első házasságára 1097-ben került sor, felesége a Hauteville-házból származó, Felícia (más névváltozata alapján „Buzilla”) szicíliai normann hercegnő, I. Roger szicíliai gróf leánya volt. Házasságukból négy gyermek született. Felícia 1102-ben bekövetkezett halálát követően 1112-ben Kálmán elvette a Rurik-házból származó, Eufémia kijevi fejedelmi hercegnőt, II. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem lányát. Eufémiától született gyermekét később kitagadta. Gyermekei:

  • Zsófia (1100–1125), magyar és horvát királyi hercegnő, férje Saul bihari ispán, egy gyermekük született.
  • István (1101–1131), magyar és horvát királyi herceg, később a Magyar Királyság királya II. István néven.
  • László (1101–1112), magyar és horvát királyi herceg, fiatalon hunyt el.
  • Borisz (1113–1154), Kálmán nem ismerte el fiaként, így trónkövetelőként lépett fel Istvánnal szemben.

Felhasznált források[szerkesztés]

  • A Pallas nagy lexikona
  • Magyar életrajzi lexikon (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967.)

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kálmán magyar király témájú médiaállományokat.
  • 1000 év törvényei, internetes adatbázis. CompLex Kiadó Kft., Wolters Kluwer (2003). Hozzáférés ideje: 2015. augusztus 3. 


Előző uralkodó:
I. (Szent) László
Magyarország uralkodója
1095 – 1116
A Szent Korona
Következő uralkodó:
II. István
Előző uralkodó:
II. István horvát király
Álmos
Horvátország uralkodója
10971116
Horvát címer
Következő uralkodó:
II. István magyar király