Invesztitúra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Az invesztitúra (lat. vestio 'öltöztet') egyházi jogi szakkifejezés. Elsődleges jelentése beöltöztetés, egyházi közösség (szerzetesrend, társulat stb.) vagy hivatal ruhájának ünnepélyes átadása és fölvétele. Másodlagos, elterjedtebb jelentése: beiktatás hivatalba. A nyugati egyházban két területe volt:

  • egyházi hivatal betöltése, valamint
  • beiktatás egyházi javadalomba.

Az invesztitúra a történelem folyamán a világi hatalommal való összeütközés szinte állandó területe lett.

Története[szerkesztés]

A középkorban a hűbéreseket – legyenek egyháziak vagy világiak – beiktatták a hűbérbirtokukba. Ezután gyakorolhatták a jogaikat. A püspökök beiktatásával kapcsolatban vita alakult ki a pápa és a császár között. Ugyanis a püspököket a pápa nevezte ki, és ezzel birtok is járt, azonban a császár is jogot formált a birtokba való beiktatásra és az ezzel járó hűségesküre. Ez a jogvita volt az alapja az invesztitúraharcnak, amely a főpapi kinevezés jogáról, illetve az ahhoz tartozó birtok felett gyakorolt jogokról szólt.

A szó jelentése[szerkesztés]

A szó alapja a vestio ige, amelynek jelentése öltöztet, felruház. Ehhez járul az in előtag, melynek ebben az esetben jelentése: -ba, -be, -ban, -ben. A szó szerinti jelentés 'beöltöztetés', mely magára a folyamatra utal: a hűbéres a ceremónia folyamán megkapja a hűbérbirtoka feletti hatalom ismérveit. Ugyanebből a szótőből származnak az invesztíció (beruházás) és a vesztibulum, vesztibül (előcsarnok, ruhatár) kifejezések is.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Benedikty Béla: Ezerév

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Magyar katolikus lexikon