Árpád-házi Boldog Erzsébet özvegy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Árpád-házi Boldog Erzsébet
Elisabeth von Ungarn (die Selige), *~1255, †vor 1323 .jpg
özvegy
Születése
1255 körül
Flag of Hungary (11th c. - 1301).svg Magyar Királyság
Halála
1313 körül
Nápoly?, Flag of the Kingdom of Naples.svg Nápolyi Királyság
Tisztelete
Egyháza Római katolikus egyház
Tisztelik Római katolikus egyház
Ünnepnapja november 13.

Árpád-házi Boldog Erzsébet (1255 körül – 1313 után) boldogként tisztelt Árpád-házi özvegy, V. István magyar király és Kun Erzsébet királyné leánya, II. István Uroš szerb királlyal kötött házassága alapján Szerbia királynéja.

Származása, gyermekkora[szerkesztés]

Erzsébet 1255 körül született, V. István magyar király és Kun Erzsébet királyné első gyermekeként.

Testvérei:

Erzsébet négyéves korában került a Nyulak szigetén lévő zárdába, 1263-ban öltöztették apácaruhába, az Árpád-házi Szent Margit életére vonatkozó 1276-os vallomások szerint ezt követően is nagyon csintalan volt.

Az „antimoniális” fejedelemasszony[szerkesztés]

1277-ben a kolostor fejedelemasszonyává tették.

1908 novemberében Langlois Charles Victor párizsi egyetemi tanár az Archives Nationales fel nem dolgozott iratai között, két 1288. évi levelet (levélmásolatot) talált. A nagy jelentőségű leveleket elsőként 1910-ben, Karácsonyi János közölte. Az egyik levélből az „apácza, de nem apácza hajlamú” hölgyről, többek között ez tudható meg - részlet Lodomér esztergomi érsek 1288. május 8-án, IV. Miklós pápához írt leveléből:

… A király és a királyné közötti eme viszálykodásnak kígyótermészetű magvetője Erzsébet, a király húga volt, ki az apácáknak a budai szigeten lévő kolostorában kolostorbalépésének 30., szerzetesi fogadalmának, elfátyolozásának és felszentelésének 26. évében járt. Több esztendőtől fogva a tatárfélékkel való nászra vágyakozott, mivel pedig erre semmiképpen sem juthatott, pünkösd ünnepe előtt legközelebb múlt kedden egy bizonyos cseh emberrel – kinek neve Zoys, ki ennek előtte magának Erzsébetnek másodfokú vérrokonát, tudniillik saját volt úrasszonyát, Ottokárnak, Csehország királyának özvegyét, a mondott cseh király eleste után házastársi szövetségre vette – lépett házasságra. Erzsébet, aki nem annyira sancti-, mint antimoniális, testvérének, a királynak mindarra, ami Istennek nem tetsző, készséges és nagyon is hajlékony lelkületét gyakori sürgetéseivel felindította, vele az említett kolostor ajtait feltörette. … Így ragadta őt ki a kolostorból, s e kéjvágyó léleknek még nagy tetszése is telt abban, hogy azt mutassa, mintha erőszakkal ragadnák őt el, azután pedig nagyon is kárhozatos ünnepélyességgel, nem azt mondom, hogy feleségül, hanem rútabb módon, ágyasként házasságra lépett. …

– Makkai-Mezey[1]

Első házassága[szerkesztés]

Erzsébet 1288. május 4-én kötött házasságot Zaviš Rosenberg (Falkenstein) morva nemessel, aki Rurik Kunigunda cseh királyné második férje és özvegye, valamint II. Vencel cseh király gyámja volt. A házasságkötés után még négy hónapig Magyarországon tartózkodtak. 1288. június 15-én IV. László, Zaviš és Erzsébet Esztergomban járt, ahol az érseket próbálták jobb belátásra bírni.[2] A feljegyzések szerint 1288-ban szült egy fiút, de erről a gyermekről semmilyen adat nem maradt fenn. Zaviš II. Vencel cseh király mellett két évig volt Csehország kormányzója, de a trónra tört, ezért Vencel 1289-ben elfogatta. Leverte Zaviš párthíveit, és végül 1290-ben kivégeztette vetélytársát. Erzsébet 1291. augusztus 24-én lett özveggyé.

Második házassága[szerkesztés]

Erzsébet pártáját, húga Katalin meglátogatása során (Karácsonyi szerint már 1285-ben ; Engel szerint pedig 1286-ban) veszítette el – ha a pártavesztés már valóban 1288 előtt megtörtént volna, akkor ezt Lodomér érsek biztosan nem hagyja szó nélkül a pápához írt panaszlevelében. A István Milutyinnal való jóval későbbi kapcsolatra egy görög forrás is utalhat. Metohita Teodor bizánci tudós 1298-ban kelt jelentése szerint a szerb király ez évben Szimonidával, II. Andronikosz bizánci császár kiskorú leányával készült házasságra lépni. A követ jelentése a tervezett házasságot előkészítő tárgyalásokról és a szerb királyi udvar akkori viszonyairól is részletesen beszámolt. A császár özvegy nővére Eudoxia az eredetileg neki szánt férjet azért utasította vissza, mert Milutyin (noha első neje még élt) mással folytatott viszonyt.[3]

II. István Uroš valószínűleg Erzsébet miatt elvált első nejétől, János tesszáliai helytartó leányától, Annától és hogy a magyarok támogatását az ingatag testvére ellen megnyerje, elvette Erzsébetet. Erzsébettől egy fia született: István Konstantin, aki később rövid időre Szerbia királya lett, de apjának első házasságából származó III. István Uroš csatában legyőzte és István Konstantin a csatában életét vesztette.

Erzsébet második házassága sem volt tartós, mivel politikai érdekből II. István Uroš a házasságot felbontotta.

Nápolyi tartózkodása, halála[szerkesztés]

Több feljegyzés szerint - többek között Hevenesi Gábor a 17. században írt legendáriuma alapján - Zaviš Rosenberg kivégzését követően Erzsébet Nápolyba költözött, s ott nagy visszavonultságban halt meg 1320 körül.[4]

Valójában Erzsébet csak 1300 nyarán utazott Nápolyba testvéréhez Máriához. 1303-ban II. Károly nápolyi király tartásáról, 1308-ban adósságai fizetéséről rendelkezett. Erzsébet 1313-ban még Nápolyban tartózkodott, 1323 előtt halt meg.[2] Halálának pontos évét nem is merjük, a Margit-legenda szerint Budán a Margit-szigeti kolostorban temették „ … Eursebet azzon temetteteek az Capaitulom hazban a fezeulet eleut …

Boldoggá avatása[szerkesztés]

Boldoggá avatásának idejét és helyét nem ismerjük. Tisztelete az évszázadok során lényegileg kihalt.

Legendája[szerkesztés]

A történelmi tényeknek jelentősen ellentmond a Hevenesi Gábor által a Régi Magyar Szentség, Avagy: Magyar-Ország Bóldog emlékezetű ötven Szenteinek, és Bóldoginak le-képzett élete, kik Szt. István Király idejében Magyar-Országban vóltanak. Avagy A' Római Széken, avagy élő embertől nem említhető régiek egyenlő értelméből, avagy szava hitt Históricusoknak írásiból Szentek közé számláltattak. Most pedig az idvözült Szentekhez illendő tiszteletnek buzgóbb gerjesztésére a' világ eleiben tétetnek című Nagyszombatban 1685-ben megjelent legendája, amely így írta le Erzsébet életét:

Erzsébet, ki olyan nevet visel, melyen több magyar szentet is tisztelünk, V. István magyar király és Kun Erzsébet leánya volt. Kisgyermek korától kezdve Isten félelmére és szeretetére tanították. Négy éves korában belépett a domonkos apácák kolostorába, melyet Buda közelében, a Nyulak szigetén atyai nagyapja épített, s teljesen Isten tiszteletének és a mennyei dolgok szemlélésének szentelte magát. Nagynénjének, Szent Margitnak példáját követve élt mindaddig, míg a pápa akaratából el nem hagyta Magyarországot. Milánóban a Szent Péter- kolostorban élt, melyet nővére, Mária, a szicíliai Károly király hitvese alapított, és látott el gazdag adományokkal. Új otthonában Istentől kapott megvilágosítások közepette minden erény birtokosaként élt, de leginkább az alázatosságra törekvésben tűnt ki. Örömét lelte olyan házi munkákban, melyek a legkisebb szolgálóleány feladatai voltak: hamuzta a tűzhelyeket, takarította a cellákat, tüzet rakott. Minél inkább megalázta magát, annál kedvesebb volt mennyei Jegyese előtt. Földi korona helyett mennyei koronára lett méltó, és hogy övé legyen, 1285. március 6-án lelke fölszállt az égbe. Halála után szentségének híre mindenütt elterjedt.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Makkai László – Mezey László. Árpád-kori és Anjou-kori levelek (XI-XIV. század). Gondolat Kiadó - Budapest (1960.) 
  2. ^ a b Karácsonyi, János (1910 ; I. Füzet). „A mérges vipera és az antimoniáis. Korkép Kún László idejéből.”. Századok, 1-24. o.  
  3. Margalits, Ede (1904). „Tárcza: Szláv történeti szemle (1902)”. Századok, 280. o.  
  4. Hevenesi Gábor szerint egész életében apáca volt, s csak pápai parancsra hagyta el Magyarországot, s telepedett le Nápolyban

Források[szerkesztés]

  • Testvéreink a szentek. Válogatás Peter Manns: Retormer der Kirche c. gyűjteményéből. Szerk. Marosi László szerkesztésében: Eisenstadt, 1977.
  • Vanyó László: Ókeresztény írók. II. Bp., 1980.
  • Ijjas Antal: Szentek élete. 1--2. köt. Bp., 1968.
  • Balanyi György, Schütz Antal, Sebes Ferenc, Szamek József és Tomek Vince piarista atyák: Szentek élete az év minden napjára.1--4. kötet. Szerk. Schütz Antal. Bp., 1932.
  • Kanyó Ferenc: A boldog Erzsébet. Egy zárdából megszöktetett Árpád-házi hercegnő kalandos élete. Múlt-kor, 2017 nyár. 92-97.