Zsófia szász hercegné
Zsófia | |
Uralkodóház | Árpád-ház |
Született | 1050 körül Magyarország |
Elhunyt | 1095. június 18. |
Édesapja | I. Béla magyar király |
Édesanyja | Lengyelországi Richeza |
Házastársa | I. Ulrik weimar–isztriai őrgróf Magnus szász herceg |
Gyermekei | II. Poppo weimar–isztriai őrgróf II. Ulrik őrgróf Richardis scheyerni grófné Adelaide lurngaui grófné Walburga Wulfhilde bajor hercegné Eilika ballenstedti grófné |
Vallása | nyugati keresztény |
Zsófia (németül: Sophia; Magyarország, 1050 körül – 1095. június 18.), magyar királyi hercegnő, I. Béla király leánya, aki két későbbi házassága révén hozzájárult az Árpád-ház vérvonalának és a középkori Magyar Királyság kapcsolatrendszerének kiterjesztéshez a Szent Római Birodalom területére.[1]
Életrajza
[szerkesztés]Származása
[szerkesztés]Zsófia születésének pontos időpontját a korabeli források nem rögzítik, azonban a történeti kutatások alapján születése az 1050 körüli évekre tehető.[2] Apja, Béla herceg, születése idején még nem viselte a magyar királyi címet, hanem a Magyar Királyság területének mintegy egyharmadát kitevő dukátust kormányozta fivére, I. András király alatt. Béla 1060 decemberében, fegyveres konfliktus során, megdöntötte testvére uralmát, és elfoglalta a magyar trónt.[3] Regnálása azonban rövid életűnek bizonyult: 1063 őszén, egy baleset következtében, Dömös környékén bekövetkezett tragédia vetett véget életének.[4]
Zsófia édesanyja Richeza (más írásmódja alapján Rixa, bár egyes feltételezések szerint Adelhaid) volt, aki a lengyel Piastok sarjaként szoros dinasztikus kapcsolatot teremtett a két korabeli közép-európai állam, Magyarország és Lengyelország között. Richeza apja II. Mieszko lengyel fejedelem volt, aki rövid ideig királyi címet is viselt.[5]
Szülei házasságából számos gyermek született, így Zsófia testvérei voltak I. Géza és Szent László magyar királyok, valamint Lampert herceg is, továbbá név szerint ismerjük a későbbi Ilona horvát királynét és Eufémia morva hercegnét, mint Zsófia leánytestvérei. (Egyes források további leányokat is megemlítenek Béla és Richeza gyermekeként: lásd itt.)
Dinasztikus házasságai
[szerkesztés]
Zsófia elsőként I. Vilmos meißeni őrgróf jegyese volt. Vilmost az özvegy császárné, Poitoui Ágnes – aki kiskorú fia, IV. Henrik német-római császár nevében kormányozta a Szent Római Birodalmat régensként – vezényelte a Magyar Királyságba császári küldöttként. Az őrgróf és Zsófia házassága azonban nem teljesedhetett be, mivel Vilmos 1062-ben váratlanul elhunyt.[6]
Az őrgróf halálát követően Zsófia házasságot kötött Vilmos unokaöccsével, Ulrik isztriai és krajnai őrgróffal. Ulrik a száli frank dinasztia hűséges támogatója volt, Zsófiával való házasságával pedig elnyerte a magyar királyi udvar támogatását is. Ennek köszönhetően krajnai birtokait a Velencei Köztársaság és az aquileiai patriarkátus ellenállása közepette is sikerült kiterjesztenie egészen Fiuméig – terjeszkedéseit a császári udvar is elismerte. Házasságukból öt gyermek született, két fiú és három leány, mígnem Ulrik 1070-ben elhunyt.[7]
Férje halálát követően nem sokkal Zsófia ismét megházasodott: a Billung-házból való Magnus herceg felesége lett, aki Ordulf szász herceg fia és örököse volt. A herceg édesanyja Szent Olaf leánya volt, nevét anyai nagybátyja, Jóságos Magnus norvég és dán király után kapta.[6] A herceg 1070-ben részt vett a Northeimi Ottó bajor herceg által a császár ellen irányuló felkelésben, ami azonban nem járt sikerrel.[8] Magnus apja 1072. március 28-án bekövetkezett halála után lett Szászország uralkodó herceg, majd nem sokkal ezt követően kötött házasságot Zsófiával.[6] 1076-ban újra fellázadtak a császár ellen, egy évvel később, 1076 márciusában ellenkirályt is választottak Sváb Rudolf személyében, aki mögött felsorakoztak a birodalmi hatalomtól függetlenedni akaró német főurak és fejedelmek.[6] Időközben Magyarországon Zsófia másik fivére, I. László került trónra, aki támogatta Magnus lázadását, és a megválasztott ellenkirály Adelhaid nevű leányát is feleségül vette.[6] Zsófia és Magnus házasságából összesen két leány született.[7]
Második házasságából ugyan nem származtak fiú örökösök, ám leányai révén Zsófia tovább örökítette uralkodóházának, az Árpád-háznak vérvonalát. Idősebb leánya, Wulfhilde a Wittelsbach-házból való bajor herceg, Fekete Henrik felesége lett, míg ifjabb leánya, Eilika a ballenstedti gróffal, Anhalti Ottóval kötött házasságot. Az ő fiuk volt Medve Albert, Brandenburg első őrgrófja, így Zsófia az Aszkániai-ház egyik ősanyjának is számít.[1]
Források és jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Zsófia (magyar nyelven) (HTML). Magyar katolikus lexikon. „Zsófia, Jojáda (1049/50 k.–1095. jún. 18.): magyar királyi hercegnő”
- ↑ Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon (9–14. század). (magyarul) 1994. Budapest: Akadémiai Kiadó. 733. o. ISBN 9630567229
- ↑ Engel Pál: Magyarország története 895–1301. (magyarul) 2003. Budapest: Osiris Kiadó. 89–91. o. ISBN 9633895065
- ↑ Kristó Gyula–Makk Ferenc: Az Árpád-házi uralkodók. (magyarul) 1988. a Szikra Lapnyomdában: Interpress. ISBN 9637222391
- ↑ Stanislaw Sroka: A Piasztok és az Árpádok dinasztikus kapcsolatai. (magyarul) Budapest: Aetas Történettudományi folyóirat. 1994. 225–227. o.
- ↑ a b c d e A szászok magyar hősnője (I. Béla és Rixa leánya, 1041–1095). In Soltész István: Árpád-házi királylányok Európában: Győztes és bukott csillagok. (magyarul) 2002. a Borsodi Nyomda Kft.-ben: Gabo Kiadó. 55–62. o. = Királyi házak, ISBN 9639237906
- ↑ a b Kanyó Ferenc: Ritkán volt része boldog házasságban az Árpád-házi királylányoknak (magyar nyelven) (html). Múlt-kor, 2021. február 27. „Három lányuk és két fiuk született, utóbbiak mindketten megörökölték apjuk címét. Ulrik 1070-ben bekövetkezett halála után Zsófia másodszor is férjhez ment, Magnus szász hercegtől két lánya született.”
- ↑ Aki három férjet fogyasztott el – Hét kevésbé ismert Árpád-házi királylány (magyar nyelven) (html). Múlt-kor, 2015. március 13.
Árpád-ház Született: 1050 körül Elhunyt: 1095. június 18. | ||
Előző Haldenslebeni Gertrúd |
Szászország hercegnéje 1072. március 28. után – 1095. június 18. |
Következő Northeimi Richenza |
|