I. Géza magyar király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Géza
Géza I (Chronica Hungarorum).jpg

Ragadványneve Magnus
Magyarország királya
Uralkodási ideje
1074. március1077. április 24.
Koronázása Székesfehérvár
1075 (?)
Örököse Kálmán
Elődje Salamon
Utódja I. László
Életrajzi adatok
Uralkodóház Árpád-ház
Született 1044 (?)
Lengyel Királyság
Elhunyt 1077. április 25. (33 évesen)
Vác
Nyughelye Boldogságos Szűz-székesegyház, Vác
Házastársa Loozi Zsófia (1065-1072)
Szünadéné (1072-1077)
Gyermekei Álmos, Kálmán
Édesapja I. Béla
Édesanyja Piast Richeza
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Géza témájú médiaállományokat.

I. Géza (Lengyel Királyság, 1044? – Vác, 1077. április 25.) Árpád-házi magyar király 1074 és 1077 között. Apja Vazul herceg fia, I. Béla király, anyja a lengyel származású Richeza királyné volt.

Születésétől trónra lépéséig[forrásszöveg szerkesztése]

I. Béla király és Richeza lengyel hercegnő fia, atyjának lengyelországi tartózkodása idején született. Lengyelországból apjával együtt 1048-ban tért haza. 1057-ben öccsével, Lászlóval együtt belenyugodott unokaöccsének, Salamonnak megkoronázásába; 1059-ben azonban – a tiszavárkonyi palotacsíny után – atyjával együtt Lengyelországba menekült, s az onnan hozott hadakkal együtt részt vett a polgárháborúkban, melyek után 1061-ben I. Béla név alatt atyját ültették trónra. Atyja halála (1063) után testvéreivel, Lászlóval és Lamberttel együtt ismét Salamont ismerte el királyának a győri békében (1064. június 20.). Géza visszanyerte atyja hercegségét, s Pécsett április 11-én maga tette a húsvéti koronát Salamon fejére, s jelen volt Salamon székesfehérvári újabb koronázásán is IV. Henrik császár jelenlétében. Azután hősiesen részt vett a besenyők és bizánciak ellen folytatott háborúkban. Niketász görögjei Nándorfehérvárnál (a mai Belgrádnál) (1071) nem a király, hanem az ő pártfogásába ajánlották magukat, s ő a buzási mezőn nem engedte zsákmányra bocsátani őket, ezért az osztály alkalmával megrövidítette őt a király.

Géza 1072-ben, mikor a bizánciak csellel visszavették Nándorfehérvárt, elkísérte ugyan a királyt a niši hadjáratra, a Szerémségbe azonban már nem követte, hanem hazasietett hercegségébe, ahol előkészületeket tett a polgárháborúra, melyet kikerülnie nem állt hatalmában. 1073-ban az esztergomi szigeten rövid időre még egyszer kibékültek ugyan a rokonok, mikor azonban Salamon hadai télvíz idején meg akarták lepni az Igfan erdejében vadászgató Gézát, a herceg is élére állt a maga tiszántúli csapatának, s a cseh határ felé igyekezett, hogy öccse, László hadaival egyesüljön. Kemejnél azonban (a Zagyva torkolata és a Hortobágy mocsarai közt) 1074. február 26-án csatát vesztett, és csak néhány emberével menekülhetett át a Tiszán. Egyesült László seregeivel, s 1074. március 14-én Mogyoródnál döntő csatát nyert a királlyal szemben.

Uralkodása[forrásszöveg szerkesztése]

Gézát az 1074-es székesfehérvári országgyűlés királlyá választotta.[1] Így hívei unszolására ugyan elfoglalta a trónt, s bár királynak nevezte, de még mindig nem koronáztatta meg magát; pedig nándorfehérvári lovagias magaviseletéért most már VII. Mikhaél bizánci császár is koronát küldött neki 1075-ben. Az általános nézet szerint ez volt az a korona, amely a Szent Korona alsó részét alkotja.[2] Salamont már 1074-ben haddal segítette ugyan sógora, IV. Henrik, ezt azonban a Gézától megvesztegetett Sieghard aquileai patriarka rábeszéléseivel visszatérésre bírta, s október 28-án VII. Gergely pápa is keményen, a magyar közjog szempontjából azonban egészen hibás alapon támadta meg Salamont, hogy Magyarországot, a római egyház tulajdonát, hűbérül ajánlotta fel a császárnak. Gézát 1075. március 23-án az ország függetlenségének védelmére buzdította, IV. Henrikre pedig 1076. február 22-én kimondta az átkot. Géza tehát egyelőre békés alkotásoknak szentelhette idejét. Vácott székesegyházat, Mogyoródon emléktemplomot, Garamszentbenedeken apátságot alapított stb.

S ő, ki megszerezte szent Zoerard Antal ciliciumát, aszkéta volt maga is. 1076 karácsonyán a szekszárdi templomban meghallgatott nagymise után sírva jelentette ki, hogy lemond a trónról, amiről azonban a magyarok hallani sem akartak; nem fogadták el királynak Salamont akkor sem, mikor Géza 1077. április 25-én meghalt, hanem Gézának öccsét, Lászlót emelték a trónra.

Vácott temették el a mai Barátok Templomának (Szent Kereszt ferences templom, vagy más néven Vártemplom) helyén álló székesegyházban. A váci ferences templom és rendház helyén az 1074-ben az I. Géza király alapított székesegyház állt, mely a tatárjárás alatt pusztult el. Az 1076-ban elhunyt alapító királyt ebbe a templomba temették. I. Géza király Vácot választotta magának lakóhelyül.

Halála[forrásszöveg szerkesztése]

I. Géza haláláról krónikáink ugyancsak szűkszavúan értesítenek. Népünk Magnus (hatalmas, nemes lelkű) királyként emlegette, s tisztelte. Tárgyalások közben betegedett meg, és az így szerzett ismeretlen betegségbe halt bele. A halált okozó körülményekről a szent Megváltó olasz származású apátja Willermus számol be, hogy a fiatal, erőteljes és hőn szeretett király, amikor Salamonnal egy béketárgyaláson vesz részt, hirtelen megbetegszik és meghal. Ez az eset mérgezésre utal.[3]

Utódai[forrásszöveg szerkesztése]

Gézának első feleségétől, Zsófiától két fia maradt: Kálmán (a későbbi Könyves Kálmán király) és Álmos.

Második felesége Szünadéné, Niképhorosz Botaneiatész bizánci vezér unokahúga volt, tőle egy leány, Katalin született.

Felmenői[forrásszöveg szerkesztése]


 
Ismeretlen
 
Vazul
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. András
 
 
 
 
 
I. Béla
 
Richeza
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Salamon
 
 
 
Zsófia
 
I. Géza
 
Szünadéné
 
I. László
 
Lampert
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Kálmán
 
 
 
 
 
Álmos
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Magyar királyok
(1131-ig)
 
 
 
 
 
Magyar királyok
(1131-től)
 

Galéria[forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[forrásszöveg szerkesztése]

  1. Juhász József: Székesfehérváron tartott országgyűlések és koronázások
  2. Zombori, I, Cséfalvay, P., Maria Antonietta De Angelis: A Thousand Years of Christianity in Hungary – Hungariae Christianae Millennium – Published by the Hungarian Catholic Episcopal Conference, Budapest, 2001 – Kiadvány a Magyar Millennium alkalmából Orbán Viktor miniszterelnök védnöksége alatt rendezett vatikáni kiállításra
  3. Bővebben lásd: Thuróczi-krónika, 156.

További információk[forrásszöveg szerkesztése]

Előző uralkodó:
Salamon
Magyarország uralkodója
1074 – 1077
A Szent Korona
Következő uralkodó:
I. László