Salamon magyar király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Salamon
Salamon király a trónon aThuróczi-krónika illusztrálásában
Salamon király a trónon a
Thuróczi-krónika illusztrálásában

Magyar Királyság királya
Salamon
Uralkodási ideje
10631074. március 14.
Koronázása Székesfehérvár és Pécs
1063 és 1064. április 11.
Elődje I. Béla
Utódja I. Géza
Életrajzi adatok
Uralkodóház Árpád-ház
Született 1053
Elhunyt 1087. márciusa (?) (34 évesen)
Póla (?)
Házastársa Judit
Édesapja I. András
Édesanyja Anasztázia
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Salamon témájú médiaállományokat.

Salamon (1053 – 1087. márciusa?), az Árpád-házból származó, I. András magyar király és Rurik Anasztázia királyné elsőszülött fiaként született magyar királyi herceg, aki 1057 vagy 1058-től ifjabb király, majd 1063 és 1074 között a középkori Magyar Királyság hetedik királya.[1]

Salamont már apja életében ifjabb királlyá koronázták Székesfehérvárott, azonban családjával kénytelenek voltak elmenekülni Magyarországról, miután atyai nagybátyja, a későbbi I. Béla megdöntötte apja hatalmát 1060-ban. Német csapatokkal visszatért az országba és 1063-ban királlyá is koronázták, amely alkalomból a német-római császár, IV. Henrik húgát, Juditot feleségül is vette. A következő évben kötött megállapodást unokatestvéreivel, Gézával és Lászlóval, akik így elismerték uralmát, és amely eseményt követően 1064-ben Salamont Pécsett újra megkoronázzák. Kezdetben unokatestvéreivel közösen léptek fel a csehek és a kunok ellen, viszonyuk az 1070-es évre azonban megromlott, majd Géza fel is lázadt ellene. Az 1074. március 14-én vívott mogyoródi csata során azonban Salamon vereséget szenvedett, majd 1081-ben hivatalosan is lemondott a trónról, a későbbiekben azonban többször is megpróbálta visszaszerezni azt. A legenda szerint élete vége felé felhagyott törekvéseivel, zarándoklatokba és imádságba kezdett, majd 1087-ben halt meg Pólában.

Élete[szerkesztés]

Ifjúsága[szerkesztés]

Salamon király és testvére, Dávid királyi herceg (Képes krónika)

Édesapja I. András, Vazul egyik fia volt. Mivel Vazul nem volt elégedett István kiválasztott örökösével az 1030-as években fellázadt ellene. Az engedetlenséget István keményen megtorolta; Vazult megvakíttatta és az egész családot száműzte. Először Csehországban telepedtek le, Ulrik cseh fejedelem udvarában, majd innen hamarosan lengyel földre távoztak, ahol II. Mieszko látta őket vendégül. Bélát hátrahagyva, András és Levente a kijevi fejedelemhez, Bölcs Jaroszlávhoz utaztak tovább. Feltehetően itt tért át a ortodox kereszténység és vette fel Oroszország védőszentjének, Szent Andrásnak a nevét (korábbi pogány nevét nem őrizék meg a források). Kijevi száműzetésének éveiben vette feleségül Bölcs Jaroszláv lányát, Anasztáziát. Frigyük azonban sokáig gyermektelen maradt.

Salamon király és Géza herceg viszályát ábrázoló miniatúra a Képes Krónikában. Elől a trónon ülő Salamon, mellette Vid ispán kezében két karddal. A háttérben Géza herceg, a hódolatukat tévő bizánciakkal. Vid ispán ekként uszítja Salamont a herceg ellen: "Miképpen két éles kard nem férhet meg egy hüvelyben, úgy egy országban nem országolhattok ti ketten."

András életében akkor állt be újabb fordulat, amikor a Péter ellen szervezkedő magyarok visszahívták a magyar trónra, amit 1046 második felében el is foglalt. Mivel feleségétől nem születtek gyermekei, 1048 körül hazahívta öccsét, Bélát és megtette örökösének.

A Péter elűzésébe bele nem nyugvó német uralkodó III. Henrik többször is Magyarországra tört, de próbálkozásait rendre visszaverték. Ezután kezdődtek meg a béketárgyalások, melyeket már fia IV. Henrik zárt le. Az 1058-ban született megállapodás egyik záloga, egy dinasztikus házasság létrejötte volt, melynek értelmében András 5 éves Salamon fiával eljegyezték IV. Henrik 11 éves Judit nevű húgát. A békekötést megelőzően Salamont királlyá is koronáztatta apja.

Ezután és az 1059-es tiszavárkonyi jelent után, Béla joggal érezte úgy, hogy nem csak uralkodó címe, de élete is veszélyben forog, ezért Lengyelországban keresett menedéket. Innen 1060-ban Béla, felesége unokaöccsének, II. Boleszláv támogatásával tért vissza és megdöntötte András hatalmát. A harcok során András életét vesztette, feleségének és gyermekeinek pedig menekülnie kellett. Az elkövetkezendő 3 évet jegyesének testvérénél, Henriknél töltötték az ausztriai Melk városában. Közben a német udvarban is változások történtek, melyről az Altaichi évkönyv tájékoztatása alapján tudunk (Annales Altahenses maiores); IV. Henrik anyját, Ágnest Adalbert brémai érsek váltotta a régensi székben. 1063 augusztusában a mainzi gyűlésen úgy határoztak, hogy Salamont vissza kell ültetni a magyar trónra ezért haddal indultak Magyarország felé. A sereg élén maga az érsek és Nordheimi Ottó álltak.[2] A német fellépés hatásosnak bizonyult, miután a király meghalt, fiai Lengyelországba menekültek, Salamont pedig 1063 szeptemberében, Székesfehérváron újra királlyá koronázták.

Útja a trónig[szerkesztés]

Az ország nem lett a német hűbéres, de a német hatalmi szférába került. A német befolyást csak erősítette a tény, hogy még osztrák földön 1063-ban Salamon és Judit házasságra léptek. Azonban nem sokkal a német haderő kivonulása után, 1063 őszén Béla király fiai újra lengyel segédcsapatokkal támadtak az országra. A lengyel haderőt maga II. Boleszláv vezette,[3] de csatlakoztak hozzájuk azok a főurak is, akik korábban Béla hívei voltak, így az új uralkodó alatt háttérbe szorultak. Salamon a túlerő miatt menekülni kényszerült és a nyugati határszélen, Moson várában talált menedéket. Újabb polgárháború kitörése fenyegetett, melyet azonban az egyházi főembereknek diplomáciai úton sikerült elkerülnie, melyben komoly szerepe volt, Dezső Győri püspöknek. Az egymással szemben álló felek 1064 január 20-án Győrben kötötték meg a viszályt lezáró békét, melynek értelmében Géza elismeri Salamon uralmát, cserébe megkapja az ország harmadát kitevő hercegséget, a dukátust, melynek vezetésébe bevonta testvérét, Lászlót is (a nyitrai részeket Géza, a biharit László irányította). A megbékélés látványos megnyilvánulásaként a Salamon és Géza közösen ünnepelték meg a húsvétot Pécsen és 1064. április 11-én maga Géza helyezi Salamon fejére a koronát.

Koalíciós kormányzás[szerkesztés]

Ekkoriban azonban Salamon még mindig gyermek (10-11 éves lehet) ezért az ország irányítását kezdetben anyja és az ország főurai vitték, köztük Vid és Ernye ispán. A kezdeti években egyetértésben folyt a kormányzás, ezt jól mutatja a külföld felé folytatott közös fellépések.

Ezek első példája a horvát bán megsegítésére 1067-ben indított csapatok voltak. Ulric isztriai őrgróf elfoglalta Zvonimir bán Kvarner-öböl körüli területeit. A bán megsegítése családi ügynek is számított, hiszen Zvonimir felesége, Géza herceg húga volt. a király és herceg segített visszaszerezni Zvonimir elfoglalt területeit. 1068-ban szintén közösen léptek fel Lengyelország oldalán a cseh-lengyel harcokban, melynek során a magyar csapatok Trecsén után csehországi területeken is felléptek ( a csehek elleni hadviselés egyik emblematikus figurája volt Opos vitéz).

1068-ban Erdély felől Ozul, besenyő-úz vezér csapataival Erdély feldúlása után a Meszesi kapun át rátörtek a Nyírségre (totam provinciam Nyr) majd a Szamos és Lápos vidékének végigpusztítása után visszavonultak Erdély területére. Salamon király csapatai ekkor - Géza és László hercegekkel - a támadók után nyomultak és vereséget mértek rájuk a Kerlés melletti csatában.

1071-ben a besenyők Valkó vármegyei területeket fosztogattak. A magyar meggyőződés szerint erre a Bizánci birodalom biztatta fel őket, ezért elhatározták, hogy elfoglalják Belgrádot. Egy besenyő támadást kivédve, 3 hónapi ostrom után sikerült a várost meghódoltatni. Az átadás azonban elvetett a viszály magját a magyarok között, hiszen a várat védő, Niketász, nem Salamonnak, hanem Gézának adta meg magát. A hadi zsákmány elosztása felett is viták támadtak a felek között; Salamon a felosztásba azokat is bevonni kívánta, akiknek Géza szabad elmenetelt biztosított. Salamon tanácsnokaival, Vid ispánnal és Vejével Iliával, Radovánnal, és Frank gyulafehérvári püspökkel úgy állapodtak meg, hogy a Gézát illető 1/3 helyett csak 1/4-et adnak neki, a többin pedig Salamon, Vid és Ilia osztozik. Tovább fokozta az ellentétet a király és a herceg között, hogy a bizánci császár csak Gézához menesztett követeket.

Orlai Petrich Soma: Salamon királyt anyja megátkozza.
A képes Krónika így tudósít: "Kedves fiam, sohasem hallgattál tanácsomra, sem Ernyei tanácsára, sem más híveidre; mindig csak Vid szava után jártál, és íme tönkretetted magadat meg a tieidet! Nemde mindig javallottam és mondottam: elég neked Magyarország koronája, és add békességgel atyádfiainak a hercegséget. Most aztán Vidből nem lehetett herceg, de neked sem lesz többé koronád." A krónikás szerint Salamon haragra gerjedt és csak nejének köszönhetően nem ütötte meg anyját.

Salamon 1072-ben újabb támadást indított Bizánc ellen, ekkor már csak Géza tartott vele, László a Nyírségben maradt csapataival. A hadsereg egészen Nisig hatolt. Ekkorra már Salamon 20-as évei elején járt és a Képes Krónika leírás szerint, anyja jótékony hatása alól kikerülve sokkal inkább hallgatott Vid ispánra, aki tanácsaiban folyamatosan a hercegek elveszejtésére buzdította a királyt. 1073-ban ha nem is fegyveres, de nyílt konfliktus bontakozott ki a két oldal között, de egyelőre a diplomácia eszközeivel sikerült megóvni a békét. Először 1073-ban született megállapodás az esztergomi szigeten, majd 1073. november 11-től 1074. április 24-ig tartó fegyvernyugvásban állapodnak meg. Azonban mindketten elkezdtek szövetségeseket keresni; Salamon a németek felé tapogatózott, Géza pedig először a Kijevi Ruszba, Csehországba és Lengyelországba küldte öccseit, mivel mindhárom udvarban rokoni kapcsolatokkal rendelkeztek.

Megosztott királyság[szerkesztés]

Salamon sikerrel járt sógoránál és egy német haddal megindult, hogy Gézára támadjon. A Kemejnél (Szolnok közelében) 1074. február 26-án lezajlott ütközetben Gézára súlyos vereség mértek az egyesült magyar-német hadak. Gézát váratlanul érte a támadás, amit csak súlyosbított saját embereinek árulása (Petrud, Bikás és Zounuk ispánok), így a csatát nem a győzelemért vívta, hanem a biztos visszavonulásárt Vác felé. Itt találkozott össze László öccsével és sógorának I. Ottó (1045-1087) Olmützi herceg segélyhadával. Salamon nem tudván az erősítésről üldözni kezdte Gézát és 1074. március 14-én Mogyoródnál újra összecsaptak. Ezúttal Salamon szenvedett vereséget és menekülni kényszerült, Opos vitézzel sikerült a nyugati határig jutnia és ott Pozsony és Moson várában berendezkedni. A hercegek sorra vették birtokukba a várakat (Kapuvár, Baboth és Székesfehérvár) és Géza lett az ország nagyobb hányadának az ura.

Ezzel az országnak két uralkodója lett, Salamon, aki a nyugati határszélen feltehetően csak egy keskeny sávot birtokolva, és Géza, az ellenkirály, aki az ország nagy részét uralta. Azonban nem nyugodott bele országa elvesztésébe, ezért sógorához, IV. Henrikhez fordult segítségül, aki 1074 nyarán meg is indult csapataival Magyarország felé. A segítségért hatalmas árat kellett fizetni: Salamon a királyságot ajánlotta hűbérül, így kockáztatva az ország függetlenségét. Salamon csekély haderejével Nyitránál harcolt, sikertelenül. A császári haderő pedig Vácig nyomult előre, de nem sok sikert érhetett el, mert a felperzselt föld taktikáját használó magyarok kiéheztették a csapatot, így aztán visszafordulásra kényszerültek, Judit vele tartott, Salamon viszont Pozsonyban maradt. Ettől kezdve mindkét király azon munkálkodott, hogy saját hatalmát kizárólagossá tegye. Az elkövetkező években folyamatos harcok és diplomácia tárgyalások során próbáltál saját hatalmukat legitimálni, csupán a szemben álló felek személyében következett be változás, ugyanis Géza halála után László lett az új ellenkirály. A határszélre szorult Salamont azonban ez nem zavarta és megmaradt királyságában királyként viselkedett; gyakorolta uralkodói jogait, és pénzt veretett.

Salamon dénárja

Exkirály[szerkesztés]

Salamon helyzete azonban egyre kilátástalanabbá vált, ugyanis sógorát, Henriket saját belügyei, illetve a pápával folytatott torzsalkodása kötötték le. Csupán 1079 tavaszán küldött csapatokat Salamon megsegítésére, de az sem offenzív jellegű volt, mindössze a birtokolt országrész megtartására irányult. Salamon feleségén, Juditon keresztül megkereste a pápát is, aki 1075. január 10-én kelt levelében arról értesíti Salamont, hogy ha neki fogad hűséget számíthat támogatására.[4][5] Henriknek közben saját országában is ellenfele akadt Rudolf személyében, akit László is támogatott, illetve leányát feleségül is vette.

1081 tavaszán Salamon kilátástalan helyzetében úgy döntött lemond a trónról, megfelelő - volt királyhoz méltó- ellátásért cserébe. Ebbéli elhatározása nem minősült tartósnak, mert már 1081-82 körül összeesküvést szőtt László ellen. Terve azonban László tudomására jutott, aki elfogadta Salamont és Visegrádon börtönbe záratta. 1083-ban azonban István Imre herceg és Gellért püspök szentté avatásakor kegyelemben részesült és szabadon bocsátották. Még ekkor sem mondott le a magyar koronáról, így első útja Regensburgba vezetett, Henrikhez, aki újra elutasító választ adott, mert még mindig a pápával hadakozott. Ezután a moldvai besenyőknél próbált szövetségest szerezni; megállapodott vezetőjükkel Kuteskkel, hogy ha segít visszaszerezni trónját, nekik adja Erdélyt, illetve elveszi feleségül a besenyő vezér leányát. Az 1085-ben meginduló hadjárat során László Munkács vagy Kisvárda környékén vereséget mért a trónját visszaszerezni akaró Salamonra és megsemmisítette a sereget, a Thuróczi-krónika szavaival:„ mint a karvaly körmétől megtépett rucák” futva menekültek. Ezek után is kitartott a besenyők mellett és Macedónia vidékén tanyázó Celgu vagy Cselgu vezérhez csatlakozott, aki 1087-ben a Bizánci Birodalom ellen vezetett hadjáratot. Salamon ennek a kalandozó, rabló hadjáratnak során veszthette életét, miután a tél során egy várba zárkóztak, amit a bizánciak körülzártak és hogy az éhhaláltól megmeneküljenek kitörtek.

Családja[szerkesztés]

Judittal kötött házasságából nem született gyermeke és a a ránk maradt források alapján házasságuk nem volt idilli. Mikor 1083-ban felkereste Henriket, hogy újra segítséget kérjen tőle, megpróbálta feleségével is felújítani a kapcsolatot, de a német forrás a következőket írta: "a hitvesi hűséget annyi ideig egyikőjük sem tartotta meg, hanem restelkedés nélkül kölcsönösen megcsalták egymást."[6] A német források szerint azonban született egy közös leányuk, Zsófia († kb. 1100), aki ismeretlen időpontban Poppo von Berg-Schelklingen gróf felesége lett. Judit miután halálhírét vette férjének rövidesen újra megházasodott, új férje a lengyel fejedelem, I. Ulászló lett, kinek három gyermeket szült.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ismeretlen
 
 
 
Vazul
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
III. Henrik
 
 
 
Ágnes
 
Anasztázia
 
 
 
I. András
 
 
 
I. Béla
 
 
 
Richeza
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
IV. Henrik
 
 
Judit
 
Salamon
 
 
 
 
2 gyermek
 
I. Géza
 
I. László
 
Lampert
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Magyar királyok
(1095-ig)

A legendás Salamon[szerkesztés]

A kalandos sorsú király életét számos legenda övezi.

László (feje felett az angyallal) és Salamon viadala a Képes krónika ábrázolásán

Viadal Lászlóval
A pozsonyi vár ostromakor mind László, mind Salamon álruhát öltve indult viadalba. Amikor Salamon közel ért Lászlóhoz, észrevette, hogy László herceg feje fölött két angyalt lebegett, tüzes karddal védelmezve őt. Salamon ettől megrémült és visszafutott a várba. Amikor emberei megkérdezték miért menekült el egy ember elől, mikor máskor néggyel-öttel is elbánik, csak annyit tudott mondani, hogy nem ember az, hiszen tüzes kardokkal védelmezik.[7]

"Fénylik, mint a Salamon töke"
Visegrádi fogsága alatt, zárkájának (Salamon torony - nem azonos a ma láthatóval) ajtajait befalazták, ablakait letakarták, de, hogy este is biztonságban tudják az őrizetben lévő királyt, alaposan megvilágították a tornyot, erre a célra pedig töklámpásokat használtak. Más elgondolás szerint Salamon saját bűneit megbánva, úgy próbált vezekelni, hogy ablakában töklámpást égetve világított a Dunán hajózóknak.[8] Megint mások szerint a kivilágított torony egyik "mellékhatása" volt a dunai hajósok segítése, és ők kezdték el emlegetni Salamon tökét. [9]
Fogságából való kiszabadulását is legendák övezik. Ezek szerint miután László elhatározta, hogy szenté avatja király elődeit, egy Karitas nevű apáca megjósolta, hogy addig nem fogják tudni exhumálni Istvánt, amíg a királyi családban nincs béke. Ennek következtében engedték szabadon Salamont.[10]

Weber Henrik: Salamon király a börtönben

Rejtélyes halál és utóélet
A Képes Krónika szerint a vesztes besenyő hadjárat után otthagyta a besenyőket és vallásos életre tért, hátralévő életét a zarándoklatok, böjtölés és imádság töltötte ki. Kézai művében megemlíti, hogy álruhában egyszer megjelent a Székesfehérváron alamizsnát osztó László király előtt, mivel a király felismerte úgy döntött inkább elmenekül. A Képes Krónika azt is tudni véli, hogy egyszer még Könyves Kálmán király (ur.: 1095–1116) idejében is járt Magyarországon.

Az események után az Adriai-tenger melletti Pólában telepedett le és talán itt is hunyt el.[11] Pólában vadgyümölcsöket, gyökereket evett, méhészkedett. Pólában használt sárból tapasztott ágyát, és saját kezével készített mécsesét sokáig látványosságként mutatták be az érdeklődőknek, lakhelyéül szolgáló barlangját pedig azon a domboldalon vélték tudni, amin a Fort San Michele erőd állt. Az ezredéves kiállításon a póla-parenzói (Porečko-pulska biskupija) püspökség állítólagos sírkövét ki is állította, melyen az "Itt nyugszik a legkiválóbb Salamon, Magyarország királya (Hic requiescit illustrisimus Salamon Rex Panoniae)" felirató látható.[12] A sírkő jelenleg a Pólai Archeológia Múzeum (Arheološki muzej Istre u Puli) gyűjteményében található.[13] 1487-ben Michele Orsini, Pola püspöke Salamon ereklyéit ünnepélyesen felemelte, és a székesegyházba vitette,[14] tényleges kanonizációs eljárásról azonban nincsenek adatok, de 1695-ben Hevenesi Gábor jezsuita szerzetes a Régi magyar szentség című művében már Salamont is az Árpád-házi szentek közé sorolja.[15] Emléknapja október 29. [16]

Egy XII. századbeli följegyzések szerint azonban (Florianus, Fontes IV., 88.) „extra muros Albe”, azaz talán Belgrád falain kívül temették el.

Emlékezete[szerkesztés]

  • Vörösmarty Mihály Salamon című verében és Salamon király című 5 felvonásos szomorújátékban (1827) foglalkozott személyével
  • Szigligeti Ede 1861-ben A trónvesztett címmel történelmi drámájában dolgozta fel a király történetét
  • Czakó Gábor: Aranykapu - Boldog Salamon király (1999) regénye
  • Pozsgai Zsolt: A gyermekkirály című drámájában foglalkozik a kor eseményeivel

Források[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Salamon magyar király témájú médiaállományokat.


További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Az ábrázolás meglehetősen pontatlan, tekintve, hogy ez időtájt mindketten tizenévesek, nem pedig szakállas, idős férfiak voltak"
Előző uralkodó:
I. Béla
Magyarország uralkodója
1063–1074
A Szent Korona
Következő uralkodó:
I. Géza