III. Béla magyar király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
III. Béla
III. Béla ábrázolása a Képes krónikában
III. Béla ábrázolása a Képes krónikában

Ragadványneve Nagy
Magyarország királya
Uralkodási ideje
1172. március 4.1196. április 23.
Koronázása Székesfehérvár
1173. január 13.[1]
Elődje III. István
Utódja Imre
Életrajzi adatok
Uralkodóház Árpád-ház
Született 1148 körül
Esztergom
Elhunyt 1196. április 23.
(kb. 48 évesen)
Székesfehérvár
Nyughelye eredetileg:
Nagyboldogasszony-bazilika, Székesfehérvár;
1898-tól:
Mátyás-templom, Budapest
Édesapja II. Géza
Édesanyja Rurik Eufrozina
Házastársa 1. Châtillon Anna
2. Capet Margit
Gyermekei Imre, Konstancia, András, István, Salamon, Margit, ismeretlen nevű leány
III. Béla címere
III. Béla címere
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Béla témájú médiaállományokat.

III. (Nagy) Béla (Esztergom, 1148Székesfehérvár, 1196. április 23.) Magyarország királya 1172 és 1196 között. Apja II. Géza király, Vak Béla király fia, anyja Eufrozina királyné, I. Msztyiszlav kijevi nagyfejedelem leánya. Első felesége Châtillon Anna, második felesége Capet Margit volt.

Korának egyik leggazdagabb európai uralkodója. A hagyomány nevéhez köti a magyar állam egyik legsikeresebb korszakát: részben a Bizáncban szerzett tapasztalatainak, részben pedig saját tehetségének és bölcsességének köszönhetően sikerült felvirágoztatnia a gazdaságot és a kultúrát, általánossá tette az írásbeliséget, sikeres külpolitikájának eredményeképp pedig királysága befolyási övezete is gyarapodott. Huszonnégy esztendős uralkodásának végére Magyarország vált a vezető hatalommá egész Kelet-Közép-Európában. Regnálása tehát sok tekintetben az Árpád-kor csúcspontját jelentette.

III. Béla az egyetlen uralkodó, akinek földi maradványait teljes épségben találták meg a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilika romterületén. Bélát első felesége mellé temették királyi jelvényekkel ellátva. A sírt 1848 decemberében tárták föl.[2]

Élete a trón előtt[szerkesztés]

Esztergomban született 1148-ban vagy 1149-ben. Születésének pontos ideje ismeretlen, de egy, a bizánci útjáról szóló krónikabejegyzés alapján nagyjából ki lehet kikövetkeztetni. Apja II. Géza magyar király, Vak Béla király fia, Álmos herceg unokája, anyja Eufrozina, I. Msztyiszlav kijevi nagyfejedelem leánya volt. A négy fiú közül ő volt a harmadik, három fivérén kívül még négy lánytestvére is volt.

A fiatal Béla 1161 körül horvát-dalmát herceg lett, miközben testvére, István volt a trónörökös. Apjuk azt kívánta elérni, hogy ne folytatódjanak az országban a belső viszályok. Géza király halálát követően azonban nagybátyjaik, István és László a bizánci császár, I. Manuél támogatásával ellenkirályként léptek föl III. István uralma ellen. Elsőként II. László ült trónra, akit fél éves uralkodás után megmérgeztek, így IV. István fejére szállt a korona. A magyar belviszály akkor vett fordulatot, amikor 1163. június 6-án a főváros, Székesfehérvár mellett III. István seregével legyőzte IV. Istvánt és támogatóit. Ezután az ellenkirály Bizáncba menekült a császár támogatásában bízva. A látogatás eredményeképp Manuél sereggel indult Magyarország felé, az összecsapások azonban elmaradtak, mivel III. Istvánnak sikerült kiegyeznie a császárral. Béla herceg ekkor került Bizáncba, ahol felvette a görög Alexiosz nevet és eljegyezte a császár Mária nevű leányát. I. Manuél olyannyira tisztelte és szerette, hogy külön tisztséget is létrehozott számára: ő lett a császár első embere, a deszpotész. Nem sokkal később az uralkodó fiúgyermek hiányában, látva a magyar herceg tehetségét, 1165-ben trónjának várományosává is megtette Bélát.

Hanem Manuél császárnak később váratlanul fia született, emiatt pedig Bélát megfosztotta méltóságától, jegyességét fölbontotta. Kárpótlásul a császárné féltestvérét, Châtillon Anna antiókhiai hercegnőt adta hozzá 1170 körül. Béla ezután Manuél oldalára állt testvére, III. István ellenében.

Hatalomra jutása[szerkesztés]

Miután bátyja, III. István 1172. március 4-én 25 évesen, feltehetően mérgezésben meghalt, hívei Bélának ajánlották fel a magyar koronát. 1172 tavaszán hazaérkezve be is jelentette jogos trónigényét, de szembesülnie kellett azzal, hogy Bizánchoz fűződő kapcsolatai miatt közel sem teljes a támogatottsága. Egyesek – például anyja, Eufrozina királyé is – öccsét, Gézát látták volna szívesen a trónon, ezért Bélának nem maradt más választása, félre kellett állítania családtagjait is. Nemsokára adódott egy alkalom: Géza herceg és az anyakirálynő vezérletével lázadás tört ki, aminek leverése után a bűnösöket, köztük anyját és testvérét börtönbe záratta. Az anyakirálynőt később a Szentföldre száműzte, öccsét pedig csak 1189-ben engedte szabadon.

A bizánci kötődés miatt azonban más problémákkal is szembesülnie kellett: Bánfi Lukács esztergomi érsek nem volt hajlandó megkoronázni a „bizánci kémet”, Béla ezért kénytelen volt közvetlenül III. Sándor pápa segítségét kérni. A pápa utasította a szintén tartózkodó, ám közel sem olyan elutasító I. István kalocsai érseket a koronázásra, emellett pedig felruházta minden joggal, hogy „az esztergomi egyház tekintélyének mindenféle sérelme nélkül” Magyarország törvényes királyává kenhesse a lassan egy éve a trónon ülő herceget. A koronázás 1173. január 13-án történt Székesfehérvárott.

Uralkodása[szerkesztés]

III. Béla király megalapítja a szentgotthárdi apátságot (id. Dorfmeister István festménye)

Nagy Béla trónra jutásával a rend helyreállt és az ország közeli kapcsolatba került Bizánccal. Ennek egyik legfontosabb bizonyítéka, hogy Béla 1176-ban csapatokat küldött I. Manuél megsegítésére Ampud nádor és a Rátót nembeli Leusták erdélyi vajda vezérletével. Bár Bizánc a magyar és antiókhiai támogatás ellenére elbukott a szeldzsuk Ikóniumi Szultánsággal szemben a müriokephaloni ütközetben, a bizánci-magyar szövetség I. Manuél 1180-as haláláig fennállt.

Uralkodása során amellett, hogy a kelet császárával, a bizánci uralkodóval jó kapcsolatot ápolt, mindvégig következetes nyugat- és pápabarát politikát is folytatott, amely eredményeképpen megszerezte a főpapság támogatását. A pápasággal fenntartott jó kapcsolat okán többször összetűzésbe került Barbarossa Frigyes német-római császárral. A nyugati kapcsolatok erősödésének köszönhetően Béla idejében egyre többen tanulhattak külföldi egyetemeken, köztük a rejtélyes krónikás, Anonymus is. A francia-magyar kapcsolatok erősödését jelzi a ciszterci rend magyarországi szerepének erősödése (a franciaországi anyakolostorokra támaszkodva) is, akiknek III. Béla széles kiváltságokat biztosított a már meglévő és az újonnan alapított apátságoknak (Cikádor, Pilis, Pásztó, Zirc, Szentgotthárd, Kerc). A ciszterciek megerősödésüket elsősorban a király befolyásos feleségének, a francia származású antiókhiai hercegnőnek, Châtillon Annának köszönhették.

I. Manuél császár 1180-as halálát követően Béla fordított a Bizánccal folytatott politikán, és visszafoglalta a Magyar Királyság horvátországi és szerémségi területeit, sőt, visszaszerezte Dalmáciát és a Velencei Köztársasággal szemben védnöksége alá vonta Zára városát is. Hadai később befolyásuk alá vonták Szerbiát és Bulgária egyes részeit is, ezzel Magyarország felváltotta a bizánci dominanciát a Balkánon.

A belpolitikában bizánci mintára szervezkedett, így a korabeli Európa egyik legmodernebb államapparátusát tudta kialakítani. 1181-ben felállította a királyi kancelláriát, amely minden elé kerülő ügyet írásba foglaltatott. A hivatali írásbeliség bevezetésének ráadásul nem csak a kormányzat terén mutatkoztak pozitív hatásait: III. Béla uralkodásának idején keletkezett az első nagyobb összefüggő magyar nyelvemlék, a Halotti beszéd és könyörgés, illetve ebben az időben végezte jegyzői munkáját „P. mester”, a már említett Anonymus is, aki a Gesta Hungarorum szerzője volt. Számos más ambiciózus fiatalhoz hasonlóan ő is a királynak köszönhette, hogy Párizs neves egyetemén végezhette tanulmányait.

III. Béla királyi pecsétje

Legidősebb fiát, a nyolcéves Imrét 1182. május 16-án Esztergomban ifjabb királlyá koronáztatta, ezzel nyomatékosította, hogy csakis ő követheti majd a trónon.

Első felesége, az antiókhiai Anna 1184-ben meghalt. Két évvel később, 1186-ban újranősült, második felesége Capet Margit, II. Fülöp Ágost francia király francia király testvére lett. Ugyanebben az esztendőben elfoglalta Halicsot, felelevenítve ezzel Könyves Kálmán hódítási politikáját, de a fejedelemséget csupán két évig tudhatta birtokában.

1185-ben a király a hagyományokhoz híven Székesfehérvárott ünnepelte Szent István napját, viszont ez az év abban különbözött a többitől, hogy lejegyezték a székesfehérvári törvénylátó napok megtartását. Ez a legrégebbi írásos bizonyíték a törvénylátó napok létéről. A magyar történelemben ezek a törvénylátó napok rendkívüli szereppel bírnak, hiszen belőlük alakult ki a mai országgyűlés.[3]

1185–1186-ban keletkezett az első kimutatás a magyar királyi jövedelmekről. Ebből a kimutatásból kiderül, hogy III. Béla éves bevétele egy szinten állt az angol és a francia királyéval, és csak a bizánci és a német-római császár bevételei voltak nagyobbak a korabeli Európában.

1189-ben Barbarossa Frigyes német-római császár látogatásakor a királyné kérésére kiengedte a fogságból Géza herceget, aki beállt a Barbarossa által vezetett keresztesek közé. A fősereghez csatlakozó magyar keresztesek élére maga a királyné állt. A királyi pár Barbarossát (akivel Béla jó vatikáni kapcsolatai miatt többször is összetűzésbe került) olyan pompás vendéglátással fogadta, hogy a császár fia később a palermói palota freskóján is megemlékezett a magyarországi látogatásról.

1192-ben az ő szorgalmazására emelte a szentek közé III. Celesztin pápa I. László királyt, az első magyar szentek (I. István, Imre herceg és Gellért püspök) avatóját.[4] Béla ekkor ígéretet tett kereszteshadjárat vezetésére a Szentföldre.

Gazdaságpolitikája[szerkesztés]

Uralkodása alatt a királyi jövedelmekben a természetbeni juttatások mellett egyre nagyobb szerepe lett a pénzben, illetőleg veretlen ezüstben befolyó jövedelmeknek. Teret kapott az árutermelés és a pénzgazdálkodás néhány eleme is.[5]

Pénzreformja[szerkesztés]

A Könyves Kálmán idején még jó minőségű, ám az egyre sűrűbb időközönként szedett lucrum camerae miatt III. Béla uralkodására elértéktelenedő magyar pénzek helyére értékálló érméket kellett forgalomba hozni. Béla az új, jó minőségű ezüstérmék mellett azonban alacsony értékű pénzeket is veretett: megjelentek az első és az Árpád-ház történetében utolsó színréz dénárok. Ez a lépés a korabeli Európában egyedülállónak számított, hiszen abban az időben szinte kizárólag ezüstpénzeket, vagy ezüst-réz ötvözeteket volt szokás alkalmazni. III. Béla rézdénárjai bizánci mintára készültek ismeretlen okból. Bizáncban az európainál, azon belül tehát a magyarországinál is jóval fejlettebb és bonyolultabb, lépcsőzetes pénzrendszer létezett, melyben szükség volt kis értékű váltópénzekre, Magyarországon viszont a korábban említett pénzforgalmi visszaesés és pénzromlás miatt egyáltalán nem volt indokolt az olcsó rézpénzek használata. Lehetséges, hogy Béla tervezte egy, a Bizáncihoz hasonló, magasabb színvonalú pénzrendszer bevezetését a Magyar Királyságban.[6]

Pénzei

Nagy Béla rézdénárjaiból kétféle került forgalomba. Az egyik érme bizánci stílusú, ezek előlapján két királyalak, hátlapján pedig Szűz Mária látható. A másik érme kufikus stílusú, azokon az arab írást utánzó értelmetlen jelek láthatók.

Az ő ezüstdénárjain jelent meg elsőként a címerpajzsban látható kettőskereszt-ábrázolás, mely mára egyik legfontosabb nemzeti jelképünkké vált.

Bevételei[szerkesztés]

Az 1185-1186-ban készült kimutatás alapján tudjuk, hogy Nagy Béla korában a magyar állam éves bevételei európai szinten is kiemelkedőnek számítottak: a korbeli Európában a bizánci és a német-római császár után a magyar király jövedelmei voltak a legmagasabbak, az angol és a francia király bevételeivel pedig nagyjából megegyezett.[7][8]

Jövedelmi ág Márka Színezüst (kg) Aranyforint
Tiszta domaniális jövedelem
A királyi uradalmak terményjövedelméből 75 000 14 001,2775 397 764
Túlnyomóan domaniális jövedelmek[m 1]
Várbirtokokból, ispánoktól[m 2] 35 000 6533,9295 185 623
Szlavóniából 10 000 1866,837 53 035
Erdélyből 15 000 2800,2555 79 553
Regálék
Pénzverésből 60 000 11 201,022 318 211
Sóból 16 000 2986,9392 84 856
Vámok, révek, vásárok jövedelméből 30 000 5600,511 159 105
Összesen 241 000 44 990,7717 1 278 147

Építkezései[szerkesztés]

Jelentős építkezéseket folytatott: az esztergomi királyi palotát és a Szent Adalbert-székesegyházat fényűzően átépíttette,[9] és bővíttette a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikát is,[10] mely a magyar koronázó- és királytemetkezési templomként ismeretes. Az ott koronázott 37 és eltemetett 15 uralkodó között egyaránt megtaláljuk Bélát. Élete utolsó éveiben a magyarországi építészetre a gótika gyakorolt nagy hatást.[11]

Halála[szerkesztés]

Béla temetkezési helye, a székesfehérvári Nagyboldogasszony-koronázóbazilika, mely uralkodása idején gótikus elemekkel bővült (a Képes krónika miniatúrája)

1196. április 24-én halt meg Székesfehérvárott, körülbelül 48 évesen. Halálával kapcsolatban Albericus francia krónikás a következőket írta:

A húsvét előtti csütörtökön meghalt Béla, Magyarország királya; bizonyos Kalán püspök ellen az a gyanú támadt, hogy ő itatta meg méreggel.

Kalán pécsi püspök kezdetben III. Béla kancellárja volt, egyesek szerint nevéhez fűződik a Béla uralkodása alatt bevezetett írásbeliséggel kapcsolatos reform. 1183-ban lett püspök, és jogot nyert az érsekeket megillető pallium viselésére. III. Béla uralkodásának vége felé a horvát-dalmát területek kormányzója lett, ám később át kell engednie ezt az országrészt Imrének, a trónörökösnek. Ez esetleg motiválhatta arra, hogy elkövesse a gyilkosságot.[12][13]

Béla királyt a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában temették el első felesége mellé.

Végrendeletében második fiát, Endrét kereszteshadjárat vezetésére szólította föl, mivel 1192-es ígéretét ő maga nem tudta véghez vinni. II. Endre királyként elindította ugyan seregeit a Szentföldre, melyet Endre mellett VI. Lipót osztrák herceg vezetett, de az V. keresztes hadjárat különböző okok miatt végül kudarcba fulladt. Viszont ettől kezdve a magyar királyok címeik között föltüntették a „Jeruzsálem királya” méltóságot is, II. Endre pedig innen kapta egyik ragadványnevét, a „Jeruzsálemi”-t.

Sírja[szerkesztés]

III. Béla királyt végakaratának megfelelően első felesége mellé, a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilika déli hajójába temették el. Az 1848 decemberében Érdy János régész által a bazilika romterületén feltárt sírt elhelyezkedése és kora, valamint az elhunytak életkora alapján III. Bélának és első feleségének tulajdonítják. A sír feltárójának Érdy Jánosnak az emléktáblája a Romkert bejárata melletti falon van elhelyezve.[14]

A királyi pár földi maradványait megtalálásuk után a Nemzeti Múzeumba vitték, majd 1898-ban a budai Mátyás-templomban temették újra. A díszes sírt Ferenc József király saját pénzén készíttette. A királyi pár budapesti újratemetése egyesek szerint a maradványok megszentségtelenítése, ugyanis végakaratuk szerint Székesfehérvárott kellene nyugodniuk. A sírmellékletek alapesetben ma is a Nemzeti Múzeumban láthatók, a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban csak a másolatok tekinthetők meg állandó jelleggel. A kincsek 169 év után először a Királyi Napok 2017-es rendezvénysorozata alkalmából tértek vissza Székesfehérvárra egy időszakos kiállítás keretében.[15] Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere 2017-es Királyi Napokkal kapcsolatban (melynek középpontjában Nagy Béla és kora állt) megjegyezte, hogy nem csak a sírmellékleteket, hanem a földi maradványokat is szeretné a városvezetés véglegesen visszajuttatni Székesfehérvárra, amennyiben ez lehetséges.[16] Az eredeti, piszkei vörösmárványból készült szarkofágok maradtak csupán a volt fővárosban: a Szent István-székesegyház altemplomában láthatók. A márványkoporsók különlegessége, hogy a király és a királyné testlenyomata ma is jól kivehető a fenéklapokon.

Egyes feltételezések szerint azonban a sírban nem III.Béla és Anna királyné, hanem Könyves Kálmán és első felesége, Felícia nyugszik. A feltételezés alapjául többek között az szolgál, hogy a királyi párral eltemetett sírmellékletek a 11. század végéről származhatnak, valamint a sírban találtak egy körmeneti keresztet, és Kálmán volt az egyetlen magyar uralkodó, aki megkoronázása előtt felszentelt főpap, egészen pontosan nagyváradi, majd egri püspök volt. Sokak szerint ez nem bizonyít semmit, hiszen a trónra már királyként és nem papként ült, s 21 éves uralkodásának végére már aligha tartották őt püspöknek.[17]

Külleme, feltételezett portréja[szerkesztés]

A Szent László-herma egyesek szerint III. Béla képmása lehet

Egyesek szerint az ismert Szent László-herma Nagy Béla király arcvonásait őrzi. A feltételezés alapja, hogy Béla uralkodása idején keletkezett Szent László-legenda szerzője a középkori szokás szerint a mecénást, ez esetben tehát III. Bélát jellemezte a valóságban, amikor Szent László külleméről írt. A III. keresztes hadjárat seregeivel Magyarországon áthaladó Richárd nevű londoni lovag a következőket írta az őket gazdagon megvendégelő Béla királyról:

Ezt a férfiút a természet sokféle adománnyal halmozta el: termete magas, arca nemes, s ha más egyébbel nem is rendelkezne, pusztán uralkodói tekintetének előkelősége alapján a legméltóbbnak lehetne tartani a királyságra.

A Szent László-legendában olvasható László-jellemzés szinte teljesen megegyezik Richárd lovag Béla-jellemzésével. További bizonyíték lehet az is, hogy az 1848-ban Székesfehérvárott feltárt, Nagy Bélának tulajdonított csontvázat megvizsgálva egyértelművé válik, hogy az angol lovag kicsit sem túlzott, amikor vendéglátójáról írt, Béla királyt ugyanis nem csak tettei tették naggyá: majdnem 190 centiméter magas volt, csontozata erős, testtartása délceg. Ez a magasság ma is rendkívülinek számít, nemhogy abban a korban, amikor az emberek átlagmagassága centiméterekkel kisebb volt, mint napjainkban. A király koponyája alapján készült arcrekonstrukciók pedig (melyek közül egy a „Sírja” szakaszban látható) meglepő hasonlóságot mutatnak az ereklyetartóval. Az arcrekonstrukciók azt is megmutatják, hogy nagy királyunk valóban nemes és karakteres vonásokkal rendelkezett.

Szent László eredeti fejereklye-tartója, mely Béla uralkodása alatt készülhetett, 1406-ban egy tűzvészben erősen megrongálódott. A ma is látható herma nem sokkal később, még Luxemburgi Zsigmond uralkodása (1387–1437) alatt készült az eredeti herma vagy más, ma már nem látható Szent László-ábrázolások alapján, melyeknek az eredeti herma szolgált mintául. Ebből következik, hogy a ma a győri székesegyházban őrzött Szent László-ereklyetartó valójában III. Béla királyunkat ábrázolhatja.[12]

Családja[szerkesztés]

Béla 1163-tól 1169-ig I. Manuél bizánci császár lányával, Máriával járt jegyben, az eljegyzést azonban 1169-ben a császár fiának születését követően fölbontották. Kétszer nősült, első feleségét a Magyarországon Annaként ismert Châtillon Ágnest (1154–1184), Konstancia antiochiai fejedelemnő és Châtillon Rajnald keresztes lovag lányát 1172-ben vette el. Második feleségét, Margit francia hercegnőt (1157–1197), VII. Lajos francia király és Kasztíliai Konstancia lányát, II. Henrik angol király legidősebb fiának, Henriknek özvegyét 1186-ban vette el. Gyermekei csak első házasságából születtek:

  1. Imre, Béla király örököse, Magyarország királya 1196 és 1204 között;
  2. Margit királyi hercegnő, II. Iszaakiosz bizánci császár felesége;
  3. András, aki többször is fellázadt Imre bátyja ellen, végül a gyermekkirály III. László halála után Magyarország királya;
  4. Konstancia, I. Ottokár cseh király felesége;
  5. ismeretlen nevű leánygyermek, valószínűleg még csecsemőként meghalt;
  6. Salamon, fiatalon hunyt el;
  7. István, nem érte meg a felnőttkort.


 
Álmos
 
 
 
Predszláva
 
I. Uroš
 
 
 
Anna
 
II. Vlagyimir
 
 
 
Gitta
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
II. Béla
 
 
 
 
 
 
 
Ilona
 
 
 
 
 
 
 
Msztyiszlav
 
 
 
 
 
 
 
Ljubava
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
II. Géza
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Eufrozina
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
III. István
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Erzsébet
 
Géza
 
Odola
 
Ilona
 
Margit
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Margit
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
III. Béla
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Anna
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Imre
 
 
Margit
 
 
II. András
 
 
Konstancia
 
 
leány
 
 
Salamon
 
 
István
 

Jelentősége[szerkesztés]

III. Béla idejében tűnt fel először a jelenlegi címerünkben is megtalálható kettős kereszt. A Szent Korona két darabból való összeállításának elméletét vallók szerint szintén uralkodása idejére esik a jelvény mai formájának kialakulása, a latin és a görög korona összeszerelése által. Az írásbeliséget támogató intézkedéseinek hatásaként keletkeztek például első fennmaradt összefüggő nyelvemlékeink, a Halotti beszéd és könyörgés és az Ómagyar Mária-siralom is.

A Magyar Királyság III. Béla uralkodása alatt elismert európai hatalommá fejlődött, erős és független központi irányítással rendelkezett.

IV. Béla egy 1237-es oklevelében nagyapja, III. Béla uralkodását példaként emlegette:[18]

...amikor isteni rendelkezés folytán öröklés következtében ránk szállt az ország kormányzása, báróink és egész országunk közös tanácsára elhatároztuk, hogy elvesszük néhány elődünk felesleges és haszontalan adományait, s országunkat abba az állapotba vezetjük vissza, amelyben elődünk, a boldog emlékű Béla király idejében volt...

Ez az idézet bizonyítja, hogy III. Béla uralkodására már közvetlen utódai is aranykorként, politikájára pedig követendő példaként tekintettek.

Dr. Szabados György történész szerint leszármazottai, köztük IV. Béla több ízben is a megtisztelő Nagy melléknévvel illették III. Bélát.[19]

Emlékezete[szerkesztés]

III. Béla király mindig is fontos témája volt szobrászok és festők műveinek, hiszen mai napig az egyik legnépszerűbb magyar uralkodónak számít. Nevét viseli számos közterület is.

Fehér Tibor Aranyváros hercege című ifjúsági történelmi regénye III. Béla ifjúkoráról, bizánci éveiről és magyarországi hatalmának a megszilárdításáról szól. A regény a Delfin könyvek sorozatban jelent meg 1978-ban.

A Székesfehérvári Királyi Napok rendezvénysorozatának középpontjába 2017-ben Nagy Béla király személye került: az egykori koronázótemplom, a Nagyboldogasszony-bazilika romjai fölé emelt színpadon a Koronázási Szertartásjátékban az ő élete és koronázása elevenedett meg a Vörösmarty Színház előadásában,[16] a Királyi Napok részét képező Koronázási Ünnepi Játékok programjai az ő korát idézték föl,[20] a Szent István Király Múzeum főépületében pedig kiállították a király és első felesége temetkezési ékszereit. Az ékszerek (koronák, gyűrűk, jogar, stb.) 169 év után tértek vissza Székesfehérvárra, oda, ahol egykor a királyi párral együtt eltemették azokat.[15] A városvezetés és a programszervezők nem titkolt célja az volt, hogy a magyar történelem egyik legnagyobb formátumú, ám ennek ellenére a köztudatban alig-alig élő uralkodójának személyét és rendkívüli intézkedéseit jobban megismertessék az emberekkel.[21]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Úrbéres szolgáltatások, földbér, fejadó, ajándék, bírságok stb.
  2. A 72 vármegye jövedelmének pénzben befizetett 1/3 része (beleértve a szabad dénárokat, bányajövedelmet és ajándékot)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Benda Kálmán: Magyarország történeti kronológiája: A kezdetektől 1526-ig. 1. kötet. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1983. 117. p.
  2. III. Béla vagy Kálmán? - A székesfehérvári királysír, rubicon.hu
  3. Feol.hu – Augusztus 20. a nemzet ünnepe
  4. III. Béla király halála, rubicon.hu
  5. Beszámoló – Gazdaság és társadalom a XII. századi Magyarországon; III. Béla uralkodása
  6. Pénztörténet – A XII. század magyar pénzverése
  7. Hóman Bálint: III. Béla: A magyar birodalom (Magyar Elektronikus Könyvtár)
  8. A Magyar Királyság bevételei III. Béla idején
  9. Magyar Szemle – III. Béla király esztergomi várkápolnája
  10. Hankó Ildikó: Királyaink tömegsírban (Magyar Elektronikus Könyvtár)
  11. Kristó 183. o.
  12. ^ a b Magyar történelmi arcképcsarnok – III. Béla
  13. Napi történelmi forrás – Méreg az ostyában - III. Béla halála
  14. 150 éve történt... III. Béla és Antiochiai Anna sírjának fellelése, mek.oszk.hu
  15. ^ a b Feol.hu – Teste Fehérvárott nyugszik - III. Béla király kiállítás a Szent István Király Múzeumban
  16. ^ a b Székesfehérvár Városportál - III. Béla életét viszi színre az idei Koronázási Szertartásjáték
  17. Rubicon történelmi magazin: III. Béla vagy Kálmán? - A székesfehérvári királysír
  18. Zsoldos Attila: Nagy uralkodók és kiskirályok a XIII. században (Google Könyvek)
  19. ÖKK - Önkormányzati Kommunikációs Központ – Királyi ereklyék Székesfehérváron 169 év után
  20. Székesfehérvár Városportál - Különleges időutazás kezdődött - középkori forgatag a Koronázási Ünnepi Játékokon
  21. Magyar Hírlap - III. Béla uralkodása elevenedik meg a Koronázási Szertartásjátékon

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]


Előző uralkodó:
III. István
Magyarország uralkodója
1172 – 1196
A Szent Korona
Következő uralkodó:
Imre