III. Béla magyar király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
III. Béla
III. Béla ábrázolása a Képes krónikában
III. Béla ábrázolása a Képes krónikában

Ragadványneve Nagy
Magyarország királya
Uralkodási ideje
1172. március 4.1196. április 23.
Koronázása Székesfehérvár
1173. január 13.[1]
Elődje III. István
Utódja Imre
Életrajzi adatok
Uralkodóház Árpád-ház
Született 1148 körül
Esztergom
Elhunyt 1196. április 23.
(kb. 48 évesen)
Székesfehérvár
Nyughelye Nagyboldogasszony-bazilika, Székesfehérvár;
1898-tól
Mátyás-templom, Budapest
Házastársa 1. Châtillon Anna
2. Capet Margit
Gyermekei Imre, Konstancia, András, István, Salamon, Margit, ismeretlen nevű leány
Édesapja II. Géza
Édesanyja Rurik Eufrozina
III. Béla címere
III. Béla címere

III. Béla (Esztergom, 1148Székesfehérvár, 1196. április 23.) Magyarország királya 1172 és 1196 között. Apja II. Géza király, Vak Béla király fia, anyja Eufrozina királyné, I. Msztyiszlav kijevi nagyfejedelem leánya. Első felesége Châtillon Anna, második felesége Capet Margit volt.

Korának egyik leggazdagabb európai uralkodója. A hagyomány nevéhez köti a magyar állam egyik legsikeresebb korszakát: részben Bizáncban szerzett tapasztalatainainak köszönhetően sikerült felvirágoztatnia a gazdaságot és a kultúrát, általánossá tette az írásbeliséget, sikeres külpolitikájának köszönhetően pedig a királyság területe is gyarapodott. Huszonnégy esztendős uralkodásának végére Magyarország vált a vezető hatalommá egész Kelet-Közép-Európában. Regnálása sok tekintetben az Árpád-kor csúcspontját jelentette. Mindezek okán az utókortól kiérdemelte a Nagy Béla nevet.

III. Béla az egyetlen uralkodó, akinek földi maradványait teljes épségben sikerült feltárni a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilika romterületén. A királyt első felesége mellé temették királyi jelvényekkel ellátva. A sírt 1848 decemberében tárták föl.

Élete[szerkesztés]

A trón előtt[szerkesztés]

Esztergomban született 1148-ban vagy 1149-ben. Születésének idejét egy, a bizánci útjáró szóló krónikabejegyzés alapján lehet kikövetkeztetni. Apja II. Géza magyar király, Vak Béla király fia, Álmos herceg unokája, anyja Eufrozina I. Msztyiszlav kijevi nagyfejedelem leánya volt. Szülei négy fia közül másodikként született. Három fivérén kívül még négy lánytestvére is volt.

A fiatal Béla 1161 körül horvát-dalmát herceg lett, miközben testvére, István volt a trónörökös. Apjuk azt kívánta elérni, hogy ne folytatódjanak az országban a belső viszályok. Géza király halálát követően azonban nagybátyjaik, István és László a bizánci császár, I. Manuél támogatásával ellenkirályként léptek föl III. István uralma ellen. Elsőként II. László ült trónra, akit fél éves uralkodás után megmérgeztek, ami után IV. István fejére szállt a korona. A magyar belviszály akkor vett fordulatot, amikor 1163. június 6-án a főváros, Székesfehérvár mellett III. István seregével legyőzte IV. Istvánt és támogatóit. Ezt követően az ellenkirály Bizáncba menekült a császár támogatásában bízva. Manuél sereggel indult Magyarország felé, az összecsapások azonban elmaradtak, mivel III. Istvánnak sikerült kiegyeznie a császárral. Béla herceg ekkor került Bizáncba, ahol felvette a görög Alexiosz nevet és eljegyezte a császár Mária nevű leányát. I. Manuél olyannyira tisztelte és szerette, hogy külön tisztséget is létrehozott számára: ő lett a császár első embere, a deszpotész. Nem sokkal később az uralkodó fiúgyermek hiányában, látva a magyar herceg tehetségét, 1165-ben trónjának várományosává is megtette.

De Manuél császárnak később váratlanul fia született, ezért Bélát megfosztotta méltóságától, jegyességét pedig fölbontotta. Kárpótlásul a császárné féltestvérét, Châtillon Anna antiókhiai hercegnőt adta hozzá 1170 körül. Béla ezután Manuél oldalára állt testvére, III. István ellenében.

Hatalomra jutása[szerkesztés]

Miután bátyja mérgezés miatt meghalt 1172. március 4-én, hívei Bélának ajánlották fel a magyar koronát. 1172 tavaszán hazaérkezve be is jelentette jogos trónigényét, de szembesülnie kellett azzal, hogy Bizánchoz fűződő kapcsolatai miatt közel sem teljes a támogatottsága. Egyesek – például anyja, Eufrozina királyé is – öccsét, Gézát látták volna szívesen a trónon, ezért Béla félreállította testvérét és az anyakirálnyőt: miután Géza fellázadt, másokkal egyetemben börtönbe záratta őt, anyját pedig száműzte. A bizánci kötődés miatt további atrocitások is érték: Bánfi Lukács esztergomi érsek nem volt hajlandó megkoronázni a „bizánci kémet”, Béla ezért kénytelen volt közvetlenül III. Sándor pápa segítségét kérni, aki utasította a szintén tartózkodó, ám közel sem olyan elutasító I. István kalocsai érseket a koronázásra, emellett pedig felruházta minden joggal, hogy „az esztergomi egyház tekintélyének mindenféle sérelme nélkül” Magyarország törvényes királyává kenhesse a lassan egy éve a trónon ülő herceget. A koronázás 1173. január 13-án történt Székesfehérvárott.

Uralkodása[szerkesztés]

III. Béla király megalapítja a szentgotthárdi apátságot (id. Dorfmeister István festménye)

III. Béla trónra jutásával a rend helyreállt és az ország közeli kapcsolatba került Bizánccal. Ennek egyik legfontosabb bizonyítéka, hogy Béla 1176-ban csapatokat küldött I. Manuél megsegítésére Ampud nádor és a Rátót nembeli Leusták erdélyi vajda vezérletével. Bár Bizánc a magyar és antiókhiai támogatás ellenére elbukott a szeldzsuk Ikóniumi Szultánsággal szemben a müriokephaloni ütközetben, a bizánci-magyar szövetség I. Manuél 1180-as haláláig fennállt.

Uralkodása során amellett, hogy a kelet császárával, a bizánci uralkodóval jó kapcsolatot ápolt, mindvégig következetes nyugat- és pápabarát politikát is folytatott, amely eredményeképpen megszerezte a főpapság támogatását. A pápasággal fenntartott jó kapcoslat okán többször összetűzésbe került Barbarossa Frigyes német-római császárral. A nyugati kapcsolatok erősödésének köszönhetően Béla idejében egyre többen tanulhattak külföldi egyetemeken, köztük a rejtélyes krónikás, Anonymus is. A francia-magyar kapcsolatok erősödését jelzi a ciszterci rend magyarországi szerepének erősödése (a franciaországi anyakolostorokra támaszkodva) is, akiknek III. Béla széles kiváltságokat biztosított a már meglévő és az újonnan alapított apátságoknak (Cikádor, Pilis, Pásztó, Zirc, Szentgotthárd, Kerc). A ciszterciek megerősödésüket elsősorban a király befolyásos feleségének, a francia származású antiókhiai hercegnőnek, Châtillon Annának köszönhették.

I. Manuél császár 1180-as halálát követően Béla fordított a Bizánccal folytatott politikán, és visszafoglalta a Magyar Királyság horvátországi és szerémségi területeit, sőt, visszaszerezte Dalmáciát és a Velencei Köztársasággal szemben védnöksége alá vonta Zára városát is. Hadai később befolyásuk alá vonták Szerbiát és Bulgária egyes részeit is, ezzel Magyarország felváltotta a bizánci dominanciát a Balkánon.

A belpolitikában bizánci mintára szervezkedett, így a korabeli Európa egyik legmodernebb államapparátusát tudta kialakítani. 1181-ben felállította a királyi kancelláriát, amely minden elé kerülő ügyet írásba foglaltatott. A hivatali írásbeliség bevezetésének ráadásul nem csak a kormányzat terén mutatkoztak pozitív hatásait: III. Béla uralkodásának idején keletkezett az első nagyobb összefüggő magyar nyelvemlék, a Halotti beszéd és könyörgés, illetve ebben az időben végezte jegyzői munkáját „P. mester”, a már említett Anonymus is, aki a Gesta Hungarorum szerzője.

Nagy Béla királyi pecsétje

Legidősebb fiát, a nyolcéves Imrét 1182. május 16-án Esztergomban ifjabb királlyá koronáztatta, ezzel nyomatékosította, hogy csakis ő követheti majd a trónon.

Első felesége, az antiókhiai Anna 1184-ben meghalt. Két évvel később, 1186-ban újranősült, második felesége Capet Margit, II. Fülöp Ágost francia király francia király testvére lett. Ugyanebben az esztendőben elfoglalta Halicsot, felelevenítve ezzel Könyves Kálmán hódítási politikáját, de a fejedelemséget csupán két évig tudhatta birtokában.

1185–1186-ban keletkezett az első kimutatás a magyar királyi jövedelmekről. Ebből a kimutatásból kiderül, hogy III. Béla éves bevétele egy szinten állt az angol és a francia királyéval, és csak a bizánci és a német-római császár bevételei voltak nagyobbak.

1189-ben Barbarossa Frigyes német-római császár látogatásakor a királyné kérésére kiengedte a fogságból Géza herceget, aki beállt a Barbarossa által vezetett keresztesek közé. A fősereghez csatlakozó magyar keresztesek élére maga a királyné állt. A királyi pár Barbarossát (akivel Béla jó vatikáni kapcsolatai miatt többször is összetűzésbe került) olyan pompás vendéglátással fogadta, hogy a császár fia később a palermói palota freskóján is megemlékezett a magyarországi látogatásról.

1192-ben az ő szorgalmazására emelte a szentek közé III. Celesztin pápa I. László királyt, az első magyar szentek (I. István, Imre herceg és Gellért püspök) avatóját. Béla ekkor ígéretet tett kereszteshadjárat vezetésére a Szentföldre.

Halála[szerkesztés]

Béla temetkezési helye, a székesfehérvári Nagyboldogasszony-koronázóbazilika, mely uralkodása idején gótikus elemekkel bővült (a Képes krónika miniatúrája)

1196. április 24-én halt meg Székesfehérvárott, körülbelül 48 évesen. Halálával kapcsolatban Albericus francia krónikás a következőket írta:

A húsvét előtti csütörtökön meghalt Béla, Magyarország királya; bizonyos Kalán püspök ellen az a gyanú támadt, hogy ő itatta meg méreggel.

Kalán pécsi püspök kezdetben III. Béla kancellárja volt, egyesek szerint nevéhez fűződik a Béla uralkodása alatt bevezetett írásbeliséggel kapcsolatos reform. 1183-ban lett püspök, és jogot nyert az érsekeket megillető pallium viselésére. III. Béla uralkodásának vége felé a horvát-dalmát területek kormányzója lett, ám később át kell engednie ezt az országrészt Imrének, a trónörökösnek. Ez esetleg motiválhatta arra, hogy elkövesse a gyilkosságot.[2][3]

A székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában temették el első felesége mellé.

Végrendeletében második fiát, Endrét kereszteshadjárat vezetésére szólította föl, mivel 1192-es ígéretét ő maga nem tudta véghez vinni. II. Endre királyként elindította ugyan seregeit a Szentföldre, melyet Endre mellett VI. Lipót osztrák herceg vezetett, de az V. keresztes hadjárat különböző okok miatt végül kudarcba fulladt. Viszont ettől kezdve a magyar királyok címeik között föltüntették a „Jeruzsálem királya” méltóságot is, II. Endre pedig innen kapta egyik ragadványnevét, a „Jeruzsálemi”-t.

Gazdaságpolitikája[szerkesztés]

Uralkodása alatt a királyi jövedelmekben a természetbeni juttatások mellett egyre nagyobb szerepe lett a pénzben, illetőleg veretlen ezüstben befolyó jövedelmeknek. Teret kapott az árutermelés és a pénzgazdálkodás néhány eleme is.[4]

Bevételei[szerkesztés]

III. Béla korában a magyar állam éves bevételei európai szinten is kiemelkedőnek számítottak: a korbeli Európában a bizánci és a német-római császár után a magyar király jövedelmei voltak a legmagasabbak, az angol és a francia király bevételeivel pedig nagyjából megegyezett.[5][6]

Jövedelmi ág Márka Színezüst (kg) Aranyforint
Tiszta domaniális jövedelem
A királyi uradalmak terményjövedelméből 75 000 14 001,2775 397 764
Túlnyomóan domaniális jövedelmek[m 1]
Várbirtokokból, ispánoktól[m 2] 35 000 6533,9295 185 623
Szlavóniából 10 000 1866,837 53 035
Erdélyből 15 000 2800,2555 79 553
Regálék
Pénzverésből 60 000 11 201,022 318 211
Sóból 16 000 2986,9392 84 856
Vámok, révek, vásárok jövedelméből 30 000 5600,511 159 105
Összesen 241 000 44 990,7717 1 278 147

Pénzreformja[szerkesztés]

A Könyves Kálmán idején még jó minőségű, ám az egyre sűrűbb időközönként szedett lucrum camerae miatt III. Béla uralkodására elértéktelenedő magyar pénzek helyére értékálló érméket kellett forgalomba hozni. Béla az új, jó minőségű ezüstérmék mellett azonban alacsony értékű pénzeket is veretett: megjelentek az első és az Árpád-ház történetében utolsó színréz dénárok. Ez a lépés a korabeli Európában egyedülállónak számított, hiszen abban az időben szinte kizárólag ezüstpénzeket, vagy ezüst-réz ötvözeteket volt szokás alkalmazni. III. Béla rézdénárjai bizánci mintára készültek ismeretlen okból. Bizáncban az európainál, azon belül tehát a magyarországinál is jóval fejlettebb és bonyolultabb, lépcsőzetes pénzrendszer létezett, melyben szükség volt kis értékű váltópénzekre, Magyarországon viszont a korábban említett pénzforgalmi visszaesés és pénzromlás miatt egyáltalán nem volt indokolt az olcsó rézpénzek használata. Lehetséges, hogy Béla tervezte egy, a Bizáncihoz hasonló, magasabb színvonalú pénzrendszer bevezetését a Magyar Királyságban.[7]

Pénzei

III. Béla rézdénárjaiból kétféle került forgalomba. Az egyik érme bizánci stílusú, ezek előlapján két királyalak, hátlapján pedig Szűz Mária látható. A másik érme kufikus stílusú, azokon az arab írást utánzó értelmetlen jelek láthatók.

Az ő ezüstdénárjain jelent meg elsőként a címerpajzsban látható kettőskereszt-ábrázolás, mely mára egyik legfontosabb nemzeti jelképünkké vált.

Külleme, feltételezett portréja[szerkesztés]

A Szent László-herma egyesek szerint III. Béla képmása lehet

Egyesek szerint az ismert Szent László-herma Nagy Béla király arcvonásait őrzi. A feltételezés alapja, hogy a III. Béla uralkodása idején keletkezett Szent László-legenda szerzője a középkori szokás szerint a mecénást, ez esetben III. Bélát jellemezte a valóságban, amikor Szent László külleméről írt. A III. keresztes hadjárat seregeivel Magyarországon áthaladó Richárd nevű londoni lovag a következőket írta az őket gazdagon megvendégelő Béla királyról:

Ezt a férfiút a természet sokféle adománnyal halmozta el: termete magas, arca nemes, s ha más egyébbel nem is rendelkezne, pusztán uralkodói tekintetének előkelősége alapján a legméltóbbnak lehetne tartani a királyságra.

A Szent László-legendában olvasható László-jellemzés szinte teljesen megegyezik Richárd lovag Béla-jellemzésével. További bizonyíték lehet az is, hogy az 1848-ban Székesfehérvárott feltárt, Nagy Bélának tulajdonított csontvázat megvizsgálva az angol lovag kicsit sem túlzott, amikor a királyról írt. A király majdnem 190 centiméter magas volt, csontozata erős, testtartása délceg. A koponyája alapján készült arcrekonstrukciók pedig (melyek közül egy a „Sírja” szakaszban látható) meglepő hasonlóságot mutatnak az ereklyetartóval.

Szent László eredeti fejereklye-tartója 1406-ban egy tűzvészben megrongálódott. A ma is látható herma nem sokkal később, még Luxemburgi Zsigmond uralkodása (1387–1437) alatt készült az eredeti herma vagy más, ma már nem látható Szent László-ábrázolások alapján, melyeknek az eredeti herma szolgált mintául. Ebből következik az, hogy a ma a győri székesegyházban őrzött Szent László-ereklyetartó valójában Nagy Béla királyunkat ábrázolhatja.[8]

Sírja[szerkesztés]

Nagy Bélát 1196. április 24-i halálát követően végakaratának megfelelően a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában temették el első felesége mellé. Az 1848 decemberében Érdy János régész által a bazilika romterületén feltárt sírt elhelyezkedése és kora, valamint az elhunytak életkora alapján III. Bélának és első feleségének tulajdonítják.

A királyi pár földi maradványait megtalálásuk után a Nemzeti Múzeumba vitték, majd 1898-ban a budai Mátyás-templomban temették újra. A díszes sírt Ferenc József király saját pénzén készíttette. A királyi pár budapesti újratemetése egyesek szerint a maradványok megszentségtelenítése, ugyanis végakaratuk szerint Székesfehérvárott kellene nyugodniuk. A sírmellékletek alapesetben ma is a Nemzeti Múzeumban láthatók, a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban csak a másolatok tekinthetők meg állandó jelleggel. A kincsek 169 év után először a Királyi Napok 2017-es rendezvénysorozata alkalmából tértek vissza Székesfehérvárra egy időszakos kiállítás keretében.[9] Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere 2017-es Királyi Napokkal kapcsolatban (melynek középpontjában III. Béla és kora áll) megjegyezte, hogy nem csak a sírmellékleteket, hanem a földi maradványokat is szeretné a városvezetés véglegesen visszajuttatni Székesfehérvárra, amennyiben ez lehetséges.[10] Az eredeti, piszkei vörösmárványból készült szarkofágok maradtak csupán a volt fővárosban: a Szent István-székesegyház altemplomában láthatók. A márványkoporsók különlegessége, hogy a király és a királyné testlenyomata a mai jól kivehető a fenéklapokon.

Egyes feltételezések szerint azonban a sírban nem Nagy Béla és Anna királyné, hanem Könyves Kálmán és első felesége, Felícia nyugszik. A feltételezés alapjául többek között az szolgál, hogy a királyi párral eltemetett sírmellékletek a 11. század végéről származhatnak, valamint a sírban találtak egy körmeneti keresztet, és Kálmán volt az egyetlen magyar uralkodó, aki megkoronázása előtt felszentelt főpap, egészen pontosan nagyváradi, majd egri püspök volt. Sokak szerint ez nem bizonyít semmit, hiszen a trónra már királyként és nem papként ült, s 21 éves uralkodásának végére már aligha tartották őt püspöknek.[11]

Családja[szerkesztés]

1163-tól 1169-ig I. Manuél bizánci császár lányával, Máriával járt jegyben, az eljegyzést azonban 1169-ben a császár fiának születését követően fölbontották. Kétszer nősült, első feleségét a Magyarországon Annaként ismert Châtillon Ágnest (1154–1184), Konstancia antiochiai fejedelemnő és Châtillon Rajnald keresztes lovag lányát 1172-ben vette el. Második feleségét, Margit francia hercegnőt (1157–1197), VII. Lajos francia király és Kasztíliai Konstancia lányát, II. Henrik angol király legidősebb fiának, Henriknek özvegyét 1186-ban vette el. Gyermekei csak első házasságából születtek:

  1. Imre, Béla király örököse, Magyarország királya 1196 és 1204 között;
  2. Margit királyi hercegnő, II. Iszaakiosz bizánci császár felesége;
  3. András, aki többször is fellázadt Imre bátyja ellen, végül a gyermekkirály III. László halála után Magyarország királya;
  4. Konstancia, I. Ottokár cseh király felesége;
  5. ismeretlen nevű leánygyermek, valószínűleg még csecsemőként meghalt;
  6. Salamon, fiatalon hunyt el;
  7. István, nem érte meg a felnőttkort.


 
Álmos
 
 
 
Predszláva
 
I. Uroš
 
 
 
Anna
 
II. Vlagyimir
 
 
 
Gitta
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
II. Béla
 
 
 
 
 
 
 
Ilona
 
 
 
 
 
 
 
Msztyiszlav
 
 
 
 
 
 
 
Ljubava
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
II. Géza
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Eufrozina
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
III. István
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Erzsébet
 
Géza
 
Odola
 
Ilona
 
Margit
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Margit
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
III. Béla
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Anna
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Imre
 
 
Margit
 
 
II. András
 
 
Konstancia
 
 
leány
 
 
Salamon
 
 
István
 

Jelentősége[szerkesztés]

Nagy Béla idejében tűnt fel először a jelenlegi címerünkben is megtalálható kettős kereszt. A Szent Korona két darabból való összeállításának elméletét támogatók szerint szintén uralkodása idejére esik a jelvény mai formájának kialakulása, a latin és a görög korona összeszerelése által. Az írásbeliséget támogató intézkedéseinek hatásaként keletkeztek például első fennmaradt összefüggő nyelvemlékeink, a Halotti beszéd és könyörgés és az Ómagyar Mária-siralom is.

A Magyar Királyság III. Béla uralkodása alatt elismert európai hatalommá fejlődött, erős és független központi irányítással rendelkezett.

Emlékezete[szerkesztés]

III. Béla király mindig is fontos témája volt szobrászok és festők műveinek, hiszen mai napig az egyik legnépszerűbb magyar uralkodónak számít. Nevét viseli számos közterület is.

Fehér Tibor Aranyváros hercege című ifjúsági történelmi regénye III. Béla ifjúkoráról, bizánci éveiről és magyarországi hatalmának a megszilárdításáról szól. A regény a Delfin könyvek sorozatban jelent meg 1978-ban.

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Úrbéres szolgáltatások, földbér, fejadó, ajándék, bírságok stb.
  2. A 72 vármegye jövedelmének pénzben befizetett 1/3 része (beleértve a szabad dénárokat, bányajövedelmet és ajándékot)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Béla magyar király témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés]


Előző uralkodó:
III. István
Magyarország uralkodója
1172 – 1196
A Szent Korona
Következő uralkodó:
Imre