III. Béla magyar király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
III. Béla
III. Béla ábrázolása a Képes krónikában
III. Béla ábrázolása a Képes krónikában

Magyarország királya
Uralkodási ideje
1172. március 4.1196. április 23.
Koronázása Székesfehérvár
1173. január 13.[1]
Elődje III. István
Utódja Imre
Életrajzi adatok
Uralkodóház Árpád-ház
Született 1148 vagy 1149
Esztergom
Elhunyt 1196. április 24.
(47-48 évesen)
Székesfehérvár
Nyughelye Nagyboldogasszony-bazilika, Székesfehérvár
1898-tól
Mátyás-templom, Budapest
Házastársa 1. Châtillon Anna
2. Capet Margit
Gyermekei Imre, Konstancia, András, István, Salamon, Margit, ismeretlen nevű leány
Édesapja II. Géza
Édesanyja Eufrozina

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Béla témájú médiaállományokat.

III. Béla (Esztergom, 1148? – Székesfehérvár, 1196. április 24.) Magyarország királya 1172 és 1196 között. Apja II. Géza király, anyja Eufrozina királyné. A magyar hagyomány nevéhez csatolja a magyar állam egyik legsikeresebb korszakát: felvirágoztatta a gazdaságot és a kultúrát, uralma idején vált általánossá a magyarországi írásbeliség, sikeres külpolitikájának köszönhetően a királyság területe is gyarapodott, így vált a korabeli Európa egyik leggazdagabb uralkodójává. A Magyar Királyság egyértelműen a vezető nagyhatalommá vált Közép- és Délkelet-Európában.

A fiatal Béla herceg korán bizonyította rátermettségét: 1163-ban Bizáncba költözött, ahol I. Manuél császár deszpotésza, majd trónörököse lett, és eljegyezte a császár leányát, Máriát. A császárnak azonban 1169-ben fia született, így Bélát megfosztotta méltóságától és fölbontotta Máriával kötött jegyességét, viszont hozzáadta Châtillon Ágnes antiókhiai hercegnőt. Béla herceg fivére, III. István 1172-es halálát követően került a magyar trónra. A király idősebbik fiát, Imrét szánta utódjául, de harmadik gyermeke, Endre ezt nem fogadta el, így halála után a két testvér trónviszálya következett. Endre nem tudta megdönteni Imre uralmát, így csak fivére fiának korai halála után került trónra, és vált apjához hasonlóan az egyik legtöbbet emlegetett magyar uralkodóvá.

III. Béla az egyetlen uralkodó, akinek földi maradványait épségben tártak föl a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilika romterületén. A királyt Châtillon Anna mellé temették. Az elmúlt évtizedekben azonban többször felmerült a gyanú, hogy a sírban nem III. Béla és első felesége, hanem Könyves Kálmán és Felícia királyné feküdt. A kérdés máig nem tisztázott.[2]

Élete a trón előtt[szerkesztés]

A század kilenc Árpád-házi uralkodója közül talán a legjelentősebb volt. Apja II. Géza magyar király, anyja Eufrozina kijevi hercegnő volt. 1161 körül horvát-dalmát herceg lett, testvére, III. István volt a trónörökös, apja azt kívánta elérni, hogy ne folytatódjanak az országban a belső viszályok. Géza király halálát követően azonban III. István nagybátyjai, IV. István és II. László ellenkirályok elsősorban bizánci támogatással kívánták megszerezni a magyar trónt. A bizánci császár elsősorban az általa támogatott ellenkirályok által kívánta megerősíteni befolyását Magyarországon. A magyar trónharcok akkor vettek fordulatot, amikor 1163. június 6-án Székesfehérvárnál III. István serege legyőzte IV. Istvánt és támogatóit. Ezt követően az ellenkirály Bizáncba menekült a császár támogatásában bízva. I. Mánuel császár sereggel indult Magyarország felé, a harcok azonban elmaradtak, mivel III. Istvánnak sikerült kiegyeznie vele. Béla herceg Bizáncba költözött, felvette az Alexiosz nevet és eljegyezték a császár Mária nevű leányával. Új méltóságot hoztak létre számára: ő lett a császár első embere, a deszpotész. I. Mánuel fiúgyermek hiányában, látva a magyar herceg tehetségét, 1165-ben trónörökösévé nyilvánította.

I. Manuél bizánci császárnak később azonban fia született, ezért Bélát megfosztották méltóságától, jegyességét felbontották. Kárpótlásul I. Manuél feleségének féltestvérét, Châtillon Anna antiochiai hercegnőt vehette feleségül 1170-ben. Manuél oldalán harcolt testvére, III. István ellen.

Bátyja, egyes feltételezések szerint mérgezés miatt bekövetkezett halála (1172. március 4.) után hívei neki ajánlották fel a trónt. 1172 tavaszán hazaérkezve szembesült azzal, hogy a Bizánchoz fűződő kapcsolatai miatt nem egységes a támogatottsága. Egyesek – így saját anyja is – öccsét, Gézát látták volna szívesen a trónon, ezért Béla félreállította testvérét: miután Géza fellázadt, börtönbe záratta.

A kalocsai érsek 1173 januárjában koronázta meg. 1176-ban csapatokat küldött I. Manuél császár megsegítésére Ampud nádor és a Rátót nembeli Leusták erdélyi vajda vezérletével. A bizánciak a magyar és más támogatás ellenére elbuktak a müriokephaloni ütközetben. Szövetsége a Bizánci Birodalommal I. Manuél haláláig fennállt.

Uralkodása[szerkesztés]

III. Béla király megalapítja a szentgotthárdi apátságot (id. Dorfmeister István festménye)

Uralkodása során mindvégig következetes pápabarát politikát folytatott, amely eredményeképpen megszerezte a főpapság támogatását. Erősödtek az ország nyugati kapcsolatai, Béla idejében mind többen tanulhattak külföldi egyetemeken – így a rejtélyes sorsú krónikás, Anonymus. A francia-magyar kapcsolatok erősödését jelzi a ciszterci rend magyarországi szerepének erősödése (a franciaországi anyakolostorokra támaszkodva) is, akiknek III. Béla széles kiváltságokat biztosított a már meglévő és az újonnan alapított apátságoknak (Cikádor, Pilis, Pásztó, Zirc, Szentgotthárd, Kerc).

1181-ben elrendelte, hogy minden elé kerülő ügyet foglaljanak írásba – ez volt a magyar hivatalos írásbeliség kezdete, ugyanakkor elrendelte a királyi kancellária felállítását, aminek feladata a központi hatalom okmányainak kezelése lett. Országlása alatt keletkezett legrégebbi összefüggő magyar nyelvemlékünk, a Halotti beszéd és könyörgés, továbbá a legrégebbi magyar uralkodói jövedelem-összeírás, s a legrégebbi magyar történeti mű, a Gesta Hungarorum.

Sikeres külpolitikát folytatott: visszaszerezte Bizánctól az 1160-as években elfoglalt területeket. Mánuel 1180-ban bekövetkezett haláláig hű szövetségese volt a császárnak, utána azonban megszállta Dalmáciát, majd megvédte Zárát a velenceiektől. 1186-ban újranősült, második felesége Capet Margit, Fülöp Ágost francia király testvére lett. 1188-ban elfoglalta Halicsot, ám ezt hamarosan kénytelen volt feladni. 1189-ben Barbarossa Frigyes látogatásakor kiengedte Gézát, aki csatlakozott a keresztesek seregéhez. Frigyest olyan pompás vendéglátással fogadta, hogy a császár fia később a palermói palota freskóján is megemlékezett a magyarországi látogatásról. 1192-ben az ő szorgalmazására avatták szentté I. László királyt. A központi hatalom megerősítése érdekében állandó királyi kancelláriát hozott létre.

Imre fiát nyolcéves korában ifjabb királlyá megkoronáztatta. András fiát keresztes hadjárat vezetésére szólította fel végrendeletében, a trónt pedig idősebb fiára, Imrére hagyta. Béla idejében tűnt fel először a jelenlegi címerünkben is megtalálható kettős kereszt. Szintén uralkodása idejére esik a Magyar Szent Korona két darabból készítésének elméletét támogatók szerint a mai formájának kialakulása, a latin és a görög korona összeszerelése által. A Magyar Királyság III. Béla uralkodása alatt elismert európai nagyhatalommá fejlődött, erős, független központi irányítással. 1196. április 24-én halt meg Székesfehérvárott. A királyi bazilikában temették el.

Családja[szerkesztés]

1163-tól 1169-ig I. Manuél bizánci császár lányával, Máriával járt jegyben, az eljegyzést azonban 1169-ben a császár fiának születését követően fölbontották. Kétszer nősült, első feleségét a Magyarországon Annaként ismert Châtillon Ágnest (1154–1184), Konstancia antiochiai fejedelemnő és Châtillon Rajnald keresztes lovag lányát 1172-ben vette el. Második feleségét, Margit francia hercegnőt (1157–1197), VII. Lajos francia király és Kasztíliai Konstancia lányát, II. Henrik angol király legidősebb fiának, Henriknek özvegyét 1186-ban vette el. Gyermekei csak első házasságából születtek:

  1. Imre, Béla király örököse, Magyarország királya 1196 és 1204 között,
  2. Margit királyi hercegnő, II. Iszaakiosz bizánci császár felesége
  3. András, aki többször is fellázadt Imre bátyja ellen, végül a gyermekkirály III. László halála után Magyarország királya,
  4. Konstancia, I. Ottokár cseh király felesége,
  5. ismeretlen nevű leánygyermek, valószínűleg még csecsemőként meghalt,
  6. Salamon, fiatalon hunyt el,
  7. István, nem érte meg a felnőttkort.

Sírja körüli viták[szerkesztés]

III. Bélát 1196. április 24-i halálát követően végakaratának megfelelően a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában temették el első felesége mellé. Az 1848 decemberében Érdy János régész által a bazilika romterületén feltárt sírt akkor elhelyezkedése alapján III. Bélának és feleségének tulajdonították.

A királyi pár földi maradványait megtalálásuk után a Nemzeti Múzeumba vitték, majd 1898-ban a budai Mátyás-templomban temették újra. Ferenc József az újratemetésen elődjének nevezte Bélát, a díszes sírt a király saját pénzén készíttette. A királyi pár budapesti újratemetése egyesek szerint a maradványok megszentségtelenítése, ugyanis végakaratuk szerint Székesfehérvárott kellene nyugodniuk. A sírmellékletek ma is a Nemzeti Múzeumban láthatók, a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban csak a másolatok tekinthetők meg. Az eredeti, piszkei vörös-mészkőből készült szarkofágok a székesfehérvári Szent István-bazilika altemplomában láthatók. A kőkoporsók különlegessége, hogy a király és királyné testlenyomata jól kivehető a fenéklapokon.

Egyes feltételezések szerint azonban a sírban nem III. Béla és Anna királyné, hanem Könyves Kálmán és első felesége, Felícia nyugszik. A feltételezés alapjául többek között az szolgál, hogy a királyi párral eltemetett sírmellékletek a 11. század végéről származhatnak, valamint a sírban találtak egy körmeneti keresztet, amelyet csak püspökök sírjába volt szokás temetni, és Kálmán király volt az egyetlen magyar uralkodó, aki megkoronázása előtt felszentelt főpap, egész pontosan nagyváradi, majd egri püspök volt.[3]

Emlékezete[szerkesztés]

III. Béla király mindig is fontos témája volt szobrászok és festők műveinek, hiszen mai napig az egyik legnépszerűbb magyar uralkodónak számít. Nevét viseli számos közterület is. Fehér Tibor Aranyváros hercege című ifjúsági történelmi regénye III. Béla ifjúkoráról, bizánci éveiről és magyarországi hatalmának a megszilárdításáról szól. A regény a Delfin könyvek sorozatban jelent meg 1978-ban.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]


Előző uralkodó:
III. István
Magyarország uralkodója
1172 – 1196
A Szent Korona
Következő uralkodó:
Imre