Eufrozina magyar királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eufrozina
Magyar királyné
Uralkodási ideje
1146 – 1162
Életrajzi adatok
Uralkodóház Rurik-dinasztia
Született 1130
Kijev
Elhunyt 1186 (56 évesen)
Nyughelye Székesfehérvár
Házastársa II. Géza magyar király
Gyermekei III. István magyar király
III. Béla magyar király
Géza magyar királyi herceg
Édesapja I. Msztyiszlav kijevi nagyfejedelem
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Eufrozina témájú médiaállományokat.

Eufrozina vagy Fruzsina (Kijev, 1130 - Jeruzsálem, 1193) magyar királyné, II. Géza felesége, III. István és III. Béla anyja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1130-ban született I. Msztyiszlav kijevi nagyfejedelem és második felesége, egy Ljubava Dmitrijevna nevű novgorodi nemeslány leányaként. 1146-ban kérte meg kezét Belos bán a 16 éves II. Géza magyar király számára, hogy az orosz anyától származó és orosz neveltetésű magyar trónkövetelőnek, Borisz hercegnek az oroszországi összeköttetéseit ezáltal gyengítse. A házasságot még ugyanebben az évben megkötötték, Eufrozina Magyarországra költözött. Nyolc gyermeke született:

Mint magyar királyné, igen nagy befolyást gyakorolt férje elhatározásaira. Felesége kedvéért II. Géza több ízben nyújtott katonai segítséget rokonainak, különösképpen sógorának, II. Izjaszláv kijevi nagyfejedelemnek a csehek elleni háborúiban.

Eufrozina 1162-ben jutott nagyobb szerephez, amikor férje korai halála után kiskorú fia, III. István nevében átvette a kormányt. A bizánci támogatással fellépő II. László elől 1162-ben Pozsonyba menekült, majd Ausztriában talált menedéket. Nagy része volt abban, hogy III. István 1166-ban feleségül vette Ágnest, II. Henrik osztrák herceg leányát.

II. Géza fivéreinek, az I. Mánuel bizánci császár által pártfogolt II. Lászlónak és IV. Istvánnak a bukása után III. István 1165-ben hosszas harcok után ismét visszaszerezhette trónját. Fia uralkodása alatt Eufrozina csendesen és köztiszteletben élt a királyi udvarban.

III. István néhány évvel később, 1172. március 4-én váratlanul meghalt, és hívei Bizáncban élő öccsének, III. Bélának ajánlották föl a trónt. Béla 1172 tavaszán hazaérkezve szembesült azzal, hogy a Bizánchoz fűződő kapcsolatai miatt nem egységes a támogatottsága. Eufrozina is ellene fordult, és helyette ifjabbik fiát, Géza herceget akarta trónra juttatni. Ezért Béla félreállította testvérét: miután Géza fellázadt, börtönbe záratta, az anyakirálynét pedig elfogatta, majd a Szentföldre száműzte.

Eufrozinának ennélfogva el kellett hagynia az országot, szentföldi száműzetésébe legkisebb leánya, Margit hercegnő is elkísérte. Jeruzsálemben halt meg 1193-ban, holttestét később hazahozták, és az általa alapított templomban Székesfehérvárott temették el.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előző
Nemanjić Ilona
Magyar királyné Hungary Arms.svg
1146 – 1162
Következő
Châtillon Anna