Ilona magyar királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Vukanović Ilona
Az aradi mészárlás. A trónon Ilona királyné mellett II. Béla ül. A Képes krónika miniatúrája
Az aradi mészárlás. A trónon Ilona királyné mellett II. Béla ül. A Képes krónika miniatúrája

Magyarország királynéja
Uralkodási ideje
1131. március 1. 1141. február 13.
KoronázásaSzékesfehérvár
1131. április 28.
Elődje Riedenburgi Adelhaid
Utódja Rurik Eufrozina
Életrajzi adatok
Uralkodóház Vukanović dynasty
Született 1109 után
Szerbia
Elhunyt 1146 után
Székesfehérvár
NyughelyeNagyboldogasszony-bazilika, Székesfehérvár
Édesapja I. Uroš szerb nagyzsupán
Édesanyja Diogenissza Anna bizánci hercegnő
Házastársa II. Béla magyar király
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vukanović Ilona témájú médiaállományokat.

Vukanović Ilona (Szerbia, 1109 körül – Székesfehérvár, 1146 körül) szerb hercegnő,[1] Vak Béla király feleségeként[2] 1131 és 1141 között Magyarország királynéja. A magyar hagyomány erőskezű és kegyetlen uralkodófeleségként tartja számon, aki urát segítve tartotta kezében a hatalmat. Apja I. Uroš szerb nagyzsupán, anyja Diogenissza Anna bizánci hercegnő volt.

Élete[szerkesztés]

Ilona egy szerb uralkodócsaládból, a Vukanović-dinasztiából származott. Apja I. Uroš szerb nagyzsupán, anyja Anna Diogenissza bizánci hercegnő, Diogenész Konstantin bizánci hadvezér lánya volt. (Vannak azonban olyan vélemények is, amely szerint Ilona édesanyja nem Anna Diogenissza, hanem egy közelebbről nem azonosítható bizánci előkelő volt).[3] Apja részt vett az 1127 és 1129 között zajló bizánci-magyar háborúban II. István király oldalán. A magyar hadsereg ekkor bevette a bizánci fennhatóság alatt álló Nándorfehérvárt, majd eljutott Niš, Szófia és Plovdiv városáig.

II. István 1129 körül házasította össze Béla unokatestvérét Vukanović Ilonával. Bélát még Könyves Kálmán vakíttatta meg, miután testvére, Béla herceg apja, Álmos sokadszorra megpróbálta letaszítani őt a trónról. I. Uroš lánya házasságát megelőzően a magyar király oldalán harcolva mért vereséget Bizáncra, így boldogan vett föl újabb szövetségesi kapcsolatot az Árpád-házzal. II. István a házasságkötés után birtokokat adományozott Bélának és Ilonának Tolna közelében.

Királynéként[szerkesztés]

Geiger Péter N. János: Az aradi országgyűlés

Miután II. István 1131. március 1-én meghalt, utód híján a korona Vak Béla herceg fejére szállt. Bélát és Ilonát 1131. április 28-án koronázták meg Székesfehérvárott. Ilona végig hű volt vak férjéhez, segítette a kormányzásban, így de facto társuralkodójává vált, mivel a döntések egy jó részét is ő maga hozta meg.[4] Hat gyermekük született: Géza, László, István, Álmos,[4] Zsófia[5] és Gertrúd. Uralkodásuk kezdetének évében országgyűlést hirdettek Aradra, ahol minden bizonnyal Ilona felbujtására az Álmoshoz és Bélához hű nemesek hatvannyolc hatalmukra veszélyesnek ítélt főurat mészároltak le, akiket vétkesnek találtak Béla és apja megvakításában. Ez természetesen csak üres indok volt, hiszen addigra már nem sokan éltek vagy vettek részt a hatalomban azok közül, akik Kálmán oldalán álltak az Álmos elleni harcban.

Ilona pártfogásával szerbek telepedtek le a Csepel-szigeten. A ráckevei szerb monostor is ekkor épült. A monostor ma Magyarország egyik legjelentősebb szerb nemzetiségi emléke.

Béla halála után[szerkesztés]

Béla király 1141-es halálát követően legidősebb fiuk, a 11 esztendős Géza került a trónra. A herceg még kiskorú volt, így a tényleges hatalom Ilona és fivére, Belos bán kezében összpontosult. Belos még Béla uralkodása alatt érkezett az országba. Az ország nádoraként és Szlavónia bánjaként az egyik legbefolyásosabb főúr volt a királyságban. Ő lett Géza törvényes gyámja a herceg 1146-os nagykorúsításáig.[1] Béla halála után Magyarország kapcsolatai ismét megromlottak a Német-római Birodalommal, ebből kifolyólag Zsófia lányuk és Henrik német-római herceg házassága meghiúsult.[6] Ekkor Zsófia kolostorba vonult és az ausztriai Admontban apáca lett.[5]

Ilona anyakirályné halálának időpontja ismeretlen, az 1146-ot követő néhány esztendőre szokás datálni a következők alapján: egy 1157-es királyi okiratban Géza írta: „pro salutem animarum matris et patris mei”, vagyis tisztelgek anyám és apám lelke előtt, tehát akkorra anyja már minden bizonnyal meghalt; egy 1146 körül kelt dokumentumban pedig, melyben a király Zsófia húgáról tudósít, említést tesz anyjáról, mely szerint a királyné akkor még élt.[7] Halála helyszíne valószínűleg Székesfehérvár. Ott is temették el férje mellé, a Nagyboldogasszony-bazilikába.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Magyarország története 1194. o.
  2. A dömösi prépostság adománylevele, 1138
  3. Farkas Csaba: A basileus unokahúga. Fons 23. évf. 1. szám (2016) 87-118.
  4. a b Magyarország története 1191. o.
  5. a b Magyarország története 1195. o.
  6. Henrik és Zsófia eljegyzése 1139-ben volt.
  7. Dr. Wertner Mór (1891). Délszláv Uralkodók. Genealogiai Története. Temesvár. Csanád-Egyházmegyei könyvsajtó.

Források[szerkesztés]

  • A dömösi prépostság adománylevele - Szabó Dénes: A dömösi prépostság adománylevele (1138/1329), Magyar Nyelv, 1936. 5-6. 204.
  • Makkai László - Mezey László: Árpád-kori és Anjou-kori levelek. Budapest, 1960. Gondolat Kiadó. 111-114. o.
  • Magyarország története - Előzmények és magyar történet 1242-ig, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987, ISBN 963-05-1518-0
  • Ostrogorsky: Georg Ostrogorsky: A bizánci állam története. Budapest: Osiris. 2003. ISBN 963 389 383 6  


Előző
Riedenburgi Adelhaid
Magyar királyné Hungary Arms.svg
1131 – 1141
Következő
Rurik Eufrozina