Luxemburgi Margit magyar királyné
| Luxemburgi Margit | |
| Idősebb Luxemburgi Margit Csehországi Margit | |
| Magyar Királyság királynéja | |
| Luxemburgi Margit | |
| Uralkodási ideje | |
| 1347 – 1349. szeptember 7. | |
| Elődje | Piast Erzsébet |
| Utódja | Kotromanić Erzsébet |
| Horvát Királyság királynéja | |
| Margareta Luksemburška | |
| Uralkodási ideje | |
| 1347 – 1349. szeptember 7. | |
| Elődje | Piast Erzsébet |
| Utódja | Kotromanić Erzsébet |
| Szlavón Királyság királynéja | |
| Margareta Luksemburška | |
| Uralkodási ideje | |
| 1347 – 1349. szeptember 7. | |
| Elődje | Piast Erzsébet |
| Utódja | Kotromanić Erzsébet |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Luxemburg-ház |
| Született | 1335. május 24.[1] Prága |
| Elhunyt | 1349. szeptember 7. (14 évesen) Visegrád |
| Nyughelye | Királyi bazilika, Székesfehérvár |
| Édesapja | IV. Károly német-római császár, I. Károly néven cseh király (1316–1378) |
| Édesanyja | Valois Blanka francia királyi hercegnő (1316–1348) |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | I. (Nagy) Lajos magyar és horvát király (1326–1382) |
| Gyermekei | nem születtek |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Luxemburgi Margit témájú médiaállományokat. | |
Luxemburgi Margit (Prága, 1335. május 24. – Visegrád, 1349. szeptember 7.), csehül: Markéta Lucemburská, németül: Margarethe von Luxemburg, horvátul: Margareta Luksemburška, olaszul: Margherita di Boemia, lengyelül: Małgorzata Luksemburska, megkülönböztetve az azonos nevű, de már az ő halála után született húgától, Luxemburgi Margit (1373–1410) hercegnőtől, az idősebb jelzővel is illetik, cseh és német királyi hercegnő, német-római császári hercegnő, magyar királyné. Luxemburgi Anna angol királyné és Zsigmond magyar király idősebb féltestvére, bár Margit királyné a húga és az öccse születését már nem érte meg, valamint I. (Nagy) Lajos első felesége.
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1335. május 24-én Prágában született Luxemburgi Károly morva őrgróf (1346-tól I. Károly néven cseh király) és első felesége, Valois Blanka elsőszülött leányaként. A Károly morva őrgróf, János cseh király fia, valamint I. Károly magyar király között 1338. március 1-jén kötött és a lengyel örökséget biztosító szerződés értelmében jegyezték el a hároméves Margitot a nála kilenc évvel idősebb, ekkoriban 12 éves Lajos magyar és lengyel trónörökössel.[2] Még ugyanebben az évben Visegrádra hozták, hogy felkészítsék a királynéi szerepre, és hogy a magyar nyelvet is elsajátíthassa.[3]
„Már Károly Róbert fontosnak tartja házassági szerződések megkötésekor, hogy a külföldről érkező ifjú menyasszonyok korán a magyar udvarba kerüljenek, hogy itt megtanulhassák a magyar nyelvet. Így történt például éppen Károly morva őrgróf, a későbbi IV. Károly császár Margit nevű leányával is, akit gyermekkora óta magyarul tanítanak a visegrádi udvarban. De érdekes példa Lajos király tiltakozása is VI. Kelemen pápánál, aki egy olasz papot kívánt veszprémi püspökké tenni. Lajos azzal utasította vissza a pápa akaratát, hogy a kijelölt személy nem tud magyarul, tehát nem alkalmas magyar püspöki székbe. Ez arra vall, hogy a magyar nyelv felkarolása éppen a francia eredetű Anjou-ház, s főként Lajos kezdeményezése.”[4]
A házassági szerződést I. Károly magyar király halála (1342. július 16.) után Luxemburgi Károly jelenlétében 1342. augusztus 3-án Visegrádon,[5] majd János cseh király elhunytát (1346. augusztus 26.) követően 1346. szeptember 26-án is mindkét alkalommal megújították.
Margit már ekkor is élénken részt vett az udvar életében, hiszen I. Lajos 1345-ben Margittal közösen fordult VI. Kelemen pápához azzal a kéréssel, hogy „Szigeti István Ágoston-rendi szerzetest, aki Párizsban tanult, és Toulouse-ban a rendi főiskolán már tanított is, ruházza fel a magisteri címmel és ranggal, mivel Magyarországon már régóta nincs egyetlen teológiai magister sem, akiknek a működésére pedig nagy szükség lenne.”[6]
A házasságot végül Margit 12. életévének betöltése (1347. május 24.) után köthették meg, hiszen a lányok ezen életkor elérése után válhattak házasulandóvá a középkorban, addig csak jegyben járhattak a jövendőbelijükkel.[7] A házasságkötés így 1347 májusában vagy azután történt meg, mielőtt még Lajos 1347 novemberében elindult a nápolyi hadjáratba.[8] A királyné tárnokmestere Vigándi Olivér, Vigántpetend földesura lett.[9] Margit azonban rövid ideig lehetett magyar királyné, hiszen 1349. szeptember 7-én 14 évesen az 1348/49-es nagy európai pestisjárvány áldozata lett, akárcsak az unokaöccse, a meggyilkolt sógorának, András calabriai hercegnek az utószülött fia, a magyar és nápolyi trónörökös, Martell Károly egy évvel korábban, 1348. május 10-én vagy június 19-én. Házassága I. Lajossal gyermektelen maradt.
Temetkezési helye bizonytalan, földi maradványait valószínűleg a székesfehérvári bazilikában helyezték örök nyugalomra.[10]
Özvegye 1353. június 20-án II. István bosnyák bán leányát, Kotromanić Erzsébetet vette feleségül.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09732/10002.htm". Hozzáférés: 2017. október 9..
- ↑ Lásd Solymosi (1981: 205).
- ↑ Lásd Dümmerth (1982: 195).
- ↑ Lásd Dümmerth (1982: 258).
- ↑ Lásd Solymosi (1981: 206).
- ↑ Lásd Dümmerth (1982: 253).
- ↑ A fiúk viszont csak a 14. életkoruk betöltése után nősülhettek.
- ↑ Wertner szerint a tényleges házasság sohasem történt meg, mert szerinte I. Lajos valódi jegyese I. Johanna nápolyi királynő húga, Mária volt, de Máriát már részben erőszakkal feleségül vette 1343-ban I. Károly durazzói herceg, akit egyes vélemények szerint éppen emiatt végeztetett ki I. Lajos 1348-ban, mikor bevonult a Nápolyi Királyságba. Ezt az állítását viszont csak feltételezi Wertner, de nem hoz rá bizonyítékot. Ugyanakkor az nem volt ritka eset ebben a korban, hogy egyszerre több személlyel is eljegyezzenek valakit, akik közül az adott helyzetben a politikailag legelőnyösebb jelölttel történt meg végül a házasságkötés. Lásd Wertner (1888: 69).
- ↑ "Történet. Vigántpetendi évszázadok". Vigántpetend település honlapja (magyar nyelven). Hozzáférés: 2016. március 17..
- ↑ „Jogos feltételezni, hogy Székesfehérvárott, a dinasztia temetkezőhelyén temették el.” Lásd Engel (1987: 624).
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Dümmerth Dezső (1982). Az Anjou-ház nyomában (magyar nyelven). Budapest: Panoráma. 2016. április 15. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. április 1..
{{cite book}}: Unknown parameter|archívdátum=ignored (súgó); Unknown parameter|archívurl=ignored (súgó) - Engel Pál. "Temetkezések a középkori székesfehérvári bazilikában". Századok (magyar nyelven). 1987 (69): 613–637. Hozzáférés: 2016. április 1..
- Luxemburgi Margit (6.) (magyar nyelven). In: Bokor József (főszerk.): A Pallas nagy lexikona. Budapest: Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. 1893. Hozzáférés: 2016. április 1..
{{cite book}}: CS1 karbantartás: others (link) - Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Solymosi László (szerk.): Magyarország történeti kronológiája 1 A kezdetektől 1526-ig, főszerk.: Benda Kálmán, Budapest, 1981.
- Wertner Mór. "Az Anjouk genealogiája, különös tekintettel a magyarországi ágra (Második közlemény)". Turul (magyar nyelven). 1888 (6): 68–75. Hozzáférés: 2016. április 1..
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Cawley, Charles. "Bohemia". Foundation for Medieval Genealogy (angol nyelven). Hozzáférés: 2016. április 1..
- "Luxemburgi Margit (6.)". Kislexikon (magyar nyelven). Hozzáférés: 2016. április 1.. [Tiltott forrás?]
- Marek, Miroslav. "The Luxemburg family". Euweb (angol nyelven). Hozzáférés: 2016. április 1..
- Schreiber, Karl-Heinz. "Margarete von Luxemburg Königin von Ungarn". Genealogie-Mittelalter (Luxemburger) (német nyelven). Hozzáférés: 2016. április 1..
- Schreiber, Karl-Heinz. "Margarete von Luxemburg Königin von Ungarn". Genealogie-Mittelalter (Kapetinger) (német nyelven). Hozzáférés: 2016. április 1..
| Előző Piast Erzsébet |
Magyar királyné  1347 – 1349 |
Következő Kotromanić Erzsébet |
| Horvát királyné 1347 – 1349 | ||
Szlavón királyné  1347 – 1349 |
