Anasztázia magyar királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anasztázia
Anastasia of Kiev (Princely group portrait).jpg

Magyar Királyság királynéja
Anasztázia
Uralkodási ideje
10461060
Elődje Ismeretlen
Utódja Piast Richeza
Életrajzi adatok
Uralkodóház Rurik-ház
Teljes neve Rurik Anasztázia
Született 1023
Kijev
Elhunyt 1096 (73 évesen)
Admont
Házastársa I. András
Gyermekei Adelhaid
Salamon
Dávid
Édesapja I. Jaroszláv
Édesanyja Ingegerd Olofsdotter

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Anasztázia témájú médiaállományokat.

Rurik Anasztázia (ukránul: Anasztaszijа Jaroszlavna, cirill betűkkel: Анастасія Ярославна; Kijev, 1023 körül – Admont, Stájerország, 1096 körül), a Rurik-házból származó, I. Jaroszláv kijevi nagyfejedelem és Ingegerd Olofsdotter fejedelemasszony második gyermekeként született kijevi nagyfejedelmi hercegnő, aki I. András magyar királlyal kötött házassága révén a Magyar Királyság királynéja 1046 és 1060 között. Három gyermeke között ott van a későbbi Salamon magyar király, a házassága révén cseh királynévá koronázott Adelhaid és Dávid királyi herceg.

Élete[szerkesztés]

Egy 11. századi freskó, melyen I. Jaroszláv (jobbra) látható lányai körében, balra Anna, mellette Jelizaveta és Anasztázia
Anasztázia királyné és férje, I. András szobra Tihanyban, háttérben a Balatonnal

1023 körül született, apja I. Jaroszlav kijevi nagyfejedelem, anyja Ingegerd svéd hercegnő, anyai nagyapja Olof Skötkonung svéd király. András még bujdosó herceg korában vette feleségül 1037-ben vagy 1038-ban.

1046-ban, amikor András visszatért Magyarországra, és Orseolo Péter halála után elfoglalta a trónt, Anasztázia is követte férjét. Magyarországon szívesen tartózkodott a királyné a Tihanyi-félszigeten, ahol az oroszkői monostort alapította, és a bihari Tormova kolostorában, ahová Oroszországból hozatott apácákat.

I. András halála után, 1061-ben kiskorú fiával, Salamonnal és annak jegyesével, Judittal IV. Henrik német-római császárhoz menekült, ahonnan német kísérettel tért vissza Székesfehérvárra. IV. Henrik segítségével akarta biztosítani fia Magyarország fölötti uralmát, azonban fia és I. Béla fiai, László, Géza és Lambert hercegek között nem tudta az ellentéteket elsimítani. Amikor megpróbált hatni immár felnőtt fia politikájára, a fiú semmibe vette anyja hasznos tanácsait, és már csak egyetlen emberre, Vid zsupánra hallgatott.

A Thuróczi-krónikában olvashatók Anasztázia intelmei fiához: „Drága fiam! Többé más nem hallgatsz sem az én, sem pedig híveid tanácsára. Ellenkezőleg, egy jobban hallgatsz Vidre. Mi történt veled? Elveszejted magadat és az embereidet. Hát nem figyelmeztettelek, hogy legyen elég neked a magyar korona, élj békében a fivéreiddel, add ki a részüket a királyságból. Most pedig már Vidből sem lehet herceg, s te sem tudod megőrizni a hatalmadat”. E szavak hallatán Salamon kis híján megütötte az édesanyját, s csak Judit, a felesége akadályozta meg abban. Anasztáziának nem sikerült elhárítania a konfliktust Salamon és Béla fiai között.[1]

Salamon haddal támadt Gézára, de a mogyoródi csatát elvesztette. Anasztázia Mosonba menekült, majd Pozsonyban talált menedéket. Valószínűleg még 1074-ben elhagyta az országot, Stájerországba ment, ahol az admonti apácakolostorba lépett, ott élt 1096 körül bekövetkezett haláláig.

Gyermekei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]