Anasztázia magyar királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Kijevi Anasztázia
Magyarország királynéja
Anastasia of Kiev (Princely group portrait).jpg
Uralkodóház Rurikidák
Született 1023 körül
Kijev
Elhunyt 1074/1096
Admont
NyughelyeAdmonti Szent Balázs bencés rendi apátság
Házastársa I. András magyar király
Gyermekei Adelhaid cseh fejedelemné
Salamon magyar király
Dávid herceg
Édesapja Bölcs Jaroszláv
Édesanyja Ingegerd Olofsdotter
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kijevi Anasztázia témájú médiaállományokat.

Anasztaszija Jaroszlavna, magyarosan Rurik Anasztázia (ismert még mint Kijevi Anasztázia, ukránul: Анастасія Ярославна; 1023 körül – 1074/1096), a Rurik-házból származó kijevi hercegnő, aki I. Andrással kötött házassága révén Magyarország királynéja 1046 és 1060 között. Anasztázia Bölcs Jaroszláv kijevi nagyfejedelem és Svédországi Ingegerd Olofsdotter fejedelemasszony második leánya volt. Házasságából származó gyermekei között van Adelhaid cseh fejedelemné, Salamon magyar király és Dávid magyar királyi herceg.

Élete[szerkesztés]

Egy 11. századi freskó, melyen I. (Bölcs) Jaroszláv (jobbra) lányaival látható, balról Anna, mellette Jelizaveta és Anasztázia

1023 körül született, apja I. Jaroszlav kijevi nagyfejedelem, anyja Ingegerd svéd hercegnő, anyai nagyapja Olof Skötkonung svéd király. András még bujdosó herceg korában vette feleségül 1037-ben vagy 1038-ban.

1046-ban, amikor András visszatért Magyarországra, és Orseolo Péter halála után elfoglalta a trónt, Anasztázia is követte férjét. Magyarországon szívesen tartózkodott a királyné a Tihanyi-félszigeten, ahol a Kijevi Ruszból hozott kőböl monostort alapította, és a bihari Tormova kolostorában, ahová Kijevből hozatott apácákat.

Az özvegy Anasztázia királyné hiába inti fiát, Salamon magyar királyt a békességre (Orlai Petrich Soma festménye)
Anasztázia királyné és férje, I. András szobra Tihanyban, háttérben a Balatonnal

I. András halála után, 1061-ben kiskorú fiával, Salamonnal és annak jegyesével, Judittal IV. Henrik német-római császárhoz menekült, ahonnan német kísérettel tért vissza Székesfehérvárra. IV. Henrik segítségével akarta biztosítani fia Magyarország fölötti uralmát, azonban fia és I. Béla fiai, László, Géza és Lambert hercegek között nem tudta az ellentéteket elsimítani. Amikor megpróbált hatni immár felnőtt fia politikájára, a fiú semmibe vette anyja hasznos tanácsait, és már csak egyetlen emberre, Vid zsupánra hallgatott.

A Thuróczi-krónikában olvashatók Anasztázia intelmei fiához: „Drága fiam! Többé más nem hallgatsz sem az én, sem pedig híveid tanácsára. Ellenkezőleg, egy jobban hallgatsz Vidre. Mi történt veled? Elveszejted magadat és az embereidet. Hát nem figyelmeztettelek, hogy legyen elég neked a magyar korona, élj békében a fivéreiddel, add ki a részüket a királyságból. Most pedig már Vidből sem lehet herceg, s te sem tudod megőrizni a hatalmadat”. E szavak hallatán Salamon kis híján megütötte az édesanyját, s csak Judit, a felesége akadályozta meg abban. Anasztáziának nem sikerült elhárítania a konfliktust Salamon és Béla fiai között.[1]

Salamon haddal támadt Gézára, de a mogyoródi csatát elvesztette. Anasztázia Mosonba menekült, majd Pozsonyban talált menedéket. Valószínűleg még 1074-ben elhagyta az országot, Stájerországba ment, ahol az admonti apácakolostorba lépett, ott élt 1096 körül bekövetkezett haláláig.

Gyermekei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Előző
Bajor Gizella
Magyarország királynéja
1046–1060
Következő
Lengyelországi Richeza