VI. Erik svéd király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
VI. Erik
MELLIN(1850) p1.264 ERIK SEGERSALL.jpg

Svédország királya
Uralkodási ideje
970994
Elődje II. Emund
Utódja III. Olaf
Dánia királya
Uralkodási ideje
992993
Elődje I. Svend
Utódja I. Svend
Életrajzi adatok
Uralkodóház Yngling-ház
Született 932 előtt
Elhunyt 994
Gamla Uppsala[1]
Nyughelye Gamla Uppsala[1]
Házastársa Sigrid the Haughty
Gyermekei III. Olaf svéd király
Édesapja III. Björn
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz VI. Erik témájú médiaállományokat.

VI. Erik Björnsson vagy Győztes Erik (svédül: Erik Segersäll[2], németül: Erich der Siegesfrohe[3]), (932 előtt – 994[4]), svéd király 970 és 994 között, és Villásszakállú Svendet elűzve[5] dán király körülbelül 992 és 993 között, Upplandból mind a Baltikumra, mind Európa Keleti részére nagy befolyást gyakorolt.[4]

Élete[szerkesztés]

Ifjúkora[szerkesztés]

III. Björn fiaként született, de édesapja halála után valószínűleg nem ő, hanem II. Emund Emundsson lett a király. Annak 970 körüli halála után lett Eriké a trón, de a meglévő források szerint (ezek izlandi mondák, és a Brémai Ádám krónikája) 975-ig fivérével, Olaffal együtt kormányzott.

Uralkodása[szerkesztés]

Királyságának határai vitatottak: főleg a Mälaren tó és környéke és dél fele egészen a Balti-tenger partjáig Blekinge tartományig. Egyes krónikák arról jelentenek, hogy ő volt az első király, aki Svealand, Östergötland és Västergötland tartományokra, azaz a teljes középkori Svédország területére ki tudta terjeszteni hatalmát. Mai vélekedések azonban ezt az érdemet inkább fiának tulajdonítják. Visszaverte a dánok támadását, 975 körül megsemmísítette a vikingek leghíresebb fészkét, Birket.[4]

Háború Erős Styrebjörnnel[szerkesztés]

Az izlandi mondavilág arról mesél, hogy Olaf fia, Erős Styrbjörn igényt tartott édesapja trónjára, és nem ismerte el Eriket uralkodóként. Délre vonult, és egyesítette ereit a wollini vikingekkel. Ezzel az egyesült sereggel indult meg Styrebjörn Uppland irányába azzal a céllal, hogy Eriket elűzze a trónról. A két ellenséges sereg 984-ben találkozott a Régi Uppsala (Gamla Uppsala) egyik síkságán. A csatában, mely Erik győzelmével záródott, Styrebjörn elesett. Egyes feltételezések szerint Erik ez után a csata után kapta a „győzedelmes” melléknevet.[6]

A kereszténység felvétele[szerkesztés]

990-ben Eriket megkeresztelték Dániában.[7] Amikor azonban visszatért a sveák fővárosába, a többségében pogányok lakta Uppsalába, kénytelen volt visszatérni a pogány hitre, mert a pogány társadalmakban a király főpap is volt.[7] Bár Erik felvette a keresztséget, a svédek a későbbi keresztény uralkodók alatt is a 12. század elejéig megtartották pogány kultuszaikat, amelyek központja Ó-Uppsala volt.[4]

Svéd–dán háború[szerkesztés]

Erik feltehetőleg Dániában is sikeres területfoglaló hadjáratokat vezetett. Ezek kiváltó oka a Styrebjörnnek nyújtott dán segítség volt. A hadjáratok időpontjaként egyes források 992-t, más források egy évvel korábbi dátumot említenek. Brémai Ádám szerint miután rex Sueonum Hericus lerohanta Dániát, elűzhette annak királyát Villásszakállú Svent[8] és egy évig uralkodhatott dán földön. Ezután betegsége miatt vissza kellett térnie a Régi Uppsala vidékére. Bár Dániában megkeresztelkedett, Svédországba való visszatérésekor kiújult pogány hite.[8]

Egyes források szerint üldözte a kereszténységet.[5]

Halála[szerkesztés]

Snorri Sturluson szerint Uppsalában (régi királyi udvarában) hunyt el 10 évvel Styrebjörn halála után[8] (tehát 994-ben). A Régi Uppsala délnyugati temetőinek egyikében feltételezik végső nyughelyét. Erik királyt fia, III. Olaf követte a trónon.

Egyéb[szerkesztés]

  • Valószínűleg ő alapította a ma is álló Sigtuna városát, ahol fia és utóda, (Olaf) első pénzérméit verték.

Gyermekei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Sovereigns, Kingdoms and Royal Landmarks of Europe
  2. 655-656 (Nordisk familjebok / 1800-talsutgåvan. 4. Duplikator - Folkvandringen)
  3. erich_8_der_siegesfrohe_koenig_995
  4. ^ a b c d Petr Čornej – Ivana Čornejová – Pavel Hrochová – Jan P. Kučera – Jan Kumpera – Vratislav Vaníček – Vít Vlnas: Európa uralkodói (Evropa králů a císarů. Významní panovnící a vládnoucí dynastie od 5. století do současnosti, Prága, 1997); Magyar kiadás: MÆCENAS Könyvkiadó, 1997, fordította Tamáska Péter, ISBN 963-645-053-6, ill. ISBN 963-203-017-6, 58. oldal
  5. ^ a b Bokor József (szerk.). Erik, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET. ISBN 963 85923 2 X (1893–1897, 1998.) 
  6. Csiffáry Tamás: Európai uralkodók könyve, Könyvmíves Könyvkiadó, Budapest, 2008, ISBN 978-963-9898-06-6, 222. oldal
  7. ^ a b Fodor Imre: Svéd történelem néhány magyar kapcsolattal, a szerző magánkiadása, év nélkül (2003 előtt?), 52. oldal
  8. ^ a b c Sweden Kings
  9. ^ a b c d e Yngling family (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)

Forrás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Erik VIII. (Schweden) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]


Előző uralkodó:
II. Emund
Svédország uralkodója
970994
részben II. Olaffal együtt
A Svéd Királyság címere
Következő uralkodó:
III. (Kincses) Olaf
Előző uralkodó:
I. Svend
Dánia királya
992993
A dán uralkodói korona
Következő uralkodó:
I. Svend