I. Svend dán király
| I. Svend | |
![]() | |
| Ragadványneve | Villásszakállú Svend |
| Dánia királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 986 – 992 | |
| Elődje | I. Harald |
| Utódja | Erik |
| Dánia királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 993 – 1014 | |
| Elődje | Erik |
| Utódja | II. Harald |
| Norvégia királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1000 – 1014 | |
| Elődje | I. Olaf |
| Utódja | II. Olaf |
| Anglia királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1013 decembere – 1014. február 3. | |
| Elődje | II. Ethelred |
| Utódja | II. Ethelred |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Jelling-ház |
| Született | 963. április 17. Dánia |
| Elhunyt | 1014. február 3. (50 évesen) Gainsborough[1] |
| Nyughelye | Angliában, újratemetik a Roskildei székesegyházban[2] |
| Édesapja | I. Harald |
| Édesanyja | Svédországi Gyrid |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | |
| Gyermekei |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Svend témájú médiaállományokat. | |
I. Svend Haraldsson vagy Villásszakállú Svend (dánul: Svend Tveskæg óészakiul: Sveinn tjúguskegg norvégul: Svein Tjugeskjegg angolul: Sweyn Forkbeard), (963. április 17.[5] – 1014. február 3.[6]) Dánia, Norvégia és Anglia királya. Uralkodása idején Dánia hatalmát kiterjesztette: az Északi- és a Balti-tenger ura volt.[7]
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]I. Harald fiaként született, és amikor édesapja családjával együtt 963 körül megkeresztelkedett,[6] Svend a keresztény Ottó nevet kapta[6] I. Ottó német-római császár tiszteletére.[2] Fellázadt édesapja ellen,[1] mert az nem akarta megosztani vele a hatalmat.[2] Harald halálosan megsebesülve elmenekült, és idegenben – Wendlandban[1] (ma Németország) – halt meg, ezt követően került Svend Dánia trónjára 986-ban. Hatalomra kerülve azonban visszatért eredeti hitére – második nevét nem is használta[6] – és Brémai Ádám krónikája szerint üldözte a keresztényeket.[2] Ugyancsak Brémai Ádám szerint amikor Erik Segersäll svéd király lerohanta Dániát, Svend kénytelen volt száműzetésbe vonulni, és csak Erik halála (994) után térhetett vissza királyságába.[2] 994-ben megtámadta Angliát – sikertelenül.[7] Miután Olaf Tryggvasson 995-ben Norvégia trónjára lépett, Svend vele is viszályba került.[1] Összefogott Olaffal, Svédország uralkodójával, és a norvég Erikkel, Lade jarlával.[1] A három szövetséges legyőzte Olaf Tryggvassont a svolderi csatában (1000). Norvégia tényleges uralkodója Svend lett, bár névleg osztozott a hatalmon szövetségeseivel.[1]
Ezután Anglia ellen fordult, és 1003-ban, majd 1004-ben két, valószínűleg büntető célzatú hadjáratot indított az angliai dán telepesek lemészárlásának (1002. november 13.) megtorlására.[1] Elfoglalta Exetert, Salisburyt, 1010-ben Canterburyt, majd Wessexet. 1013-ban II. Ethelred (Æthelred) angol király családjával együtt Normandiába menekült,[2] és Svendet karácsony napján királlyá választották. Nekikezdett a királyság újjászervezésének, de alig öt héttel később leesett a lováról,[8] és meghalt. Halála után Norvégia ugyan Olaf Haraldsson vezetésével visszanyerte önállóságát,[1] Svend angol–dán birodalma azonban egészen 1042-ig, fia (Nagy Knut) és unokája (Hardeknut) idején is fennmaradt.[1]
Családja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Az elsődleges források ellentmondóan nevezik meg első feleségét. Merseburgi Thietmar szerint I. Mieszko lengyel fejedelem lányát 998-ban,[9] Gunhildot vette el, Snorre szerint azonban Gunhild Buriszláv vend király lánya volt. Házasságukból két gyermek született:
- Harald Svendsen,[9] (989 − 1018) apja után uralkodott Dániában II. Harald néven
- Knut Svendsen[9] (994? − 1035. november 12.), öccse után lépett Dánia trónjára II. (Nagy) Knut néven
- Második felesége, Sigrid (967 − 1013) VI. Erik svéd király özvegye lett. (A másodlagos források gyakran összekeverik a kettőt,[2] így több helyen szerepel az a valószínűleg téves adat, hogy I. Mieszko lánya, a lengyel Gunhild volt VI. Erik özvegye.) Házasságukból egy leány született:
- Svendnek született egy törvénytelen gyermeke is:
- Gyda Svendsdatter[2] ∞ Erik Haakonsson jarl
Lásd még
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 3 4 5 6 7 8 9 Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 618. oldal
- 1 2 3 4 5 6 7 8 9 "Denmark, kings. Svend I 986-1014, Harald II 1014-1018" (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. Hozzáférés: 2010. január 4..
- 1 2 "Kindred Britain".
- 1 2 p10242.htm#i102418, 2020. augusztus 7.
- ↑ Rosborn, Sven (2021). The Viking King's Golden Treasure. About the Curmsun Disc, the discovery of a lost manuscript, Harald Bluetooth´s grave and the location of the fortress of Jomsborg. Rivengate AB. 335. o. ISBN 978-91-986780-1-7.
- 1 2 3 4 Csiffáry Tamás: Európai uralkodók könyve, Könyvmíves Könyvkiadó, Budapest, 2008, ISBN 978-963-9898-06-6, 116. oldal
- 1 2 Bánosi György ‑ Veresegyházi Béla: Külföldi uralkodók, Anno Kiadó, 2001, ISBN 963-375-143-8, 158. oldal
- ↑ David Hilliam: Királyok, királynék és fattyak (Kings, Queens, Bones & Bastards, 2004); Magyar kiadás: Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen, 2007, fordította Halász Enikő, ISBN 978 963 7054 396, 29. oldal
- 1 2 3 4 5 6 7 8 9 "Denmark" (angol nyelven). Genealogy.eu. Hozzáférés: 2011. január 10..
Külső hivatkozások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "Sweyn" (angol nyelven). archontology.org. Hozzáférés: 2010. szeptember 29..
- "Sweyn I (King of Denmark)" (angol nyelven). Encyclopædia Britannica. Hozzáférés: 2010. szeptember 29..
Ajánlott irodalom
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Sz. Jónás Ilona: Anglia a normann, dán hódítások és Wessex hegemóniája idején, in: Klaniczay Gábor (szerk.) (2006). Európa ezer éve. A középkor. I. kötet. Budapest: Osiris Kiadó. 168–174. o. ISBN 963-389-820-X.
| Előző uralkodó: I. Harald |
Következő uralkodó: (Svédországi) Erik |
| Előző uralkodó: (Svédországi) Erik |
Következő uralkodó: II. Harald |
| Előző uralkodó: I. Olaf |
Következő uralkodó: II. Olaf |
| Előző uralkodó: II. Ethelred |
Következő uralkodó: II. Ethelred |
