Ugrás a tartalomhoz

IV. Valdemár dán király

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
IV. Valdemár
Dánia királya
Uralkodási ideje
1340 – 1375
ElődjeGerhárd
UtódjaII. Olaf
Életrajzi adatok
UralkodóházHouse of Estridsen
Született1321
Tikøb
Elhunyt1375. október 24. (54 évesen)
Gurre Castle
NyughelyeSorø monostor
ÉdesapjaII. Kristóf
ÉdesanyjaPomerániai Euphemia
Testvére(i)
  • Eric Christoffersen of Denmark
  • Otto, Duke of Lolland and Estonia
  • Margaret Christofsdottir
HázastársaHelvig of Schleswig (1340–)[1]
Gyermekei
A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Valdemár témájú médiaállományokat.

IV. Valdemár Christoffersson vagy Pirkasztó Valdemár[2] (dánul: Valdemar Atterdag), (1321 – 1375. október 24.[3]) dán király 1340-től haláláig. Országát az idegen befolyás rövid időszaka után saját uralma alatt egyesítette.[4] Erélyes és okos uralkodó volt,[5] aki az elveszett dán birtokokat (Skåne, Halland, Blekinge) visszahódította,[5] és emellett még az egyház és nemesség támogatását is élvezte.[6] Erőszakos külpolitikája miatt azonban konfliktusba került Svédországgal, az északnémet fejedelemségekkel és a Hanza-szövetség északnémet kereskedelmi központjaival.[4]

Élete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. Kristóf legifjabb fiaként született. 1328-tól Bajor Lajos udvarában nevelkedett.[4] 1338-ban elhagyta a császári udvart,[4] majd a császár és Brandenburgi Lajos őrgróf segítségével diplomáciai konfliktusba kezdett, hogy kiragadja a Dánia fölötti uralmat Gerhard és Szelíd János holsteini grófok kezéből.[4] Miután Gerhradot 1340-ben meggyilkolták,[4] Valdemár egyezségre jutott Jánossal,[4] és elismertette magát Dánia királyának.[4] Hedviggel, Schleswig hercegének nővérével kötött házasságot,[4] amellyel megszerezte Észak-Jütlandot,[4] és hatalmát kiterjesztette a fennmaradt szövetséges dán vidékekre is.[4] Az adók emeléséből és Észtország eladásából (1346) befolyó pénzt arra használta fel, hogy felügyelete alá vonja Sjællandot, valamint Fyn szigete és Jütland nagy részét.[4] 1349-ben beavatkozott az északnémet politikába, szembeszállt IV. Károly német király (majd császár) kísérletével, hogy elmozdítsa Valdemár szövetségesét, Brandenburgi Lajost,[4] és Rügent és Rostockot kivonja dán fennhatóság alól.[4] Miután felszabadította Lajosnak még oly távoli birtokait is, mint Berlin,[4] Valdemár megbékítette Lajost Károllyal (1350)[4] és helyreállította Rügenben és Rostockban a dán uralmat.[4] Dániába visszatérve felkelés fogadta (1350),[4] az első azoknak a lázadásoknak a sorában, amelyeket az uralkodó személyében összpontosuló óriási hatalom váltott ki.[4] A forrongások lecsillapodtával 1360-ban összeült az országgyűlés,[4] hogy megszilárdítsa békét,[4] és kölcsönösen meghatározza az uralkodó és az alattvalói jogait és kötelességeit.[4]

Valdemár azzal fejezte be édesapja királyságának újraegyesítését, hogy 1360-ban visszanyerte Skånét a svédektől.[4] A következő évben meghódította Gotlandot, a szigeten fekvő gazdag várossal, Visbyvel együtt[4] és Dániához csatolta Ölandot is.[5] Ezzel szilárdan megvetette a lábát a balti-tengeri kereskedelemben,[4] és kivívta maga ellen a Hanza-szövetség, Svédország Mecklenburg, Holstein és a függetlenedni vágyó jüt nemesség erős szövetségét,[4] amely 1368-ban komoly vereséget mért rá[4] Valdemárt pedig menekülésre kényszerítette.[5] Mialatt a király hosszabb ideig külföldön időzött, a távolmaradását zokon vevő rendek saját felelősségükre megkötötték a Hanzával a Dánia számára kedvezőtlen, sőt megalázó stralsundi békeszerződést (1370),[5] amely előjogokat biztosított a Hanzának, de a Dán Királyságot érintetlenül hagyta.[4] Valdemár leánya, Margit 1363-ban hozzáment VI. Haakon norvég királyhoz,[4] s ezzel lehetővé vált Dánia és Norvégia egyesítése,[4] ami 1380-tól egészen 1814-ig fennmaradt.[4] Valdemárt halála után, Olaf Haakonsson (Margitnak és VI. Haakonnak a fia) követte a trónon, aki édesapja halála (1380) után Norvégiát is Dániához csatolta.

IV. Valdemár királyi pecsétje

Gyermekei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Valdemár 1340. június 4-én házasodott össze Schleswigi Heilwiggel (? – 1374), aki hat gyermeket szült férjének:

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ p10552.htm#i105515, 2020. augusztus 7.
  2. ↑ Melléknevét (Atterdag [a. m. másnap]) kétféleképpen eredeztetik:
    • A Pallas nagy lexikona szerint az elhatározásait mindig másnapra halogatta Vö.:
    • Más verzió azt mondja, Valdemár e mondással kezdte uralkodását: "Új napot virrasztok Dániára".
  3. ↑ [genealogy.euweb.cz/denmark/denmark3.html#W4 "Denmark 3"] (angol nyelven). Genealogy.eu. Hozzáférés: 2011. január 10.. {{cite web}}: Check |url= value (súgó)
  4. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 665. oldal
  5. 1 2 3 4 5 Valdemár. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
  6. ↑ http://www.c3.hu/~mester/T365/tux02356.htm

Irodalom

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Magyar nagylexikon XVIII. (Unh–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 141. o. ISBN 963-9257-19-2  
  • Dietrich Schäfer: Die Hansestädte und König Waldemar von Dänemark Hansische Geschichte bis 1376. Gustav Fischer, Jena 1879. Google
  • Dietrich Schäfer: Die Hansestädte und König Waldemar von Dänemark hansische Geschichte bis 1376. Gekrönte Preisschrift. Gustav Fischer, Jena 1879. BSB München
  • Sven Tägil: Valdemar Atterdag och Europa. Gleerup, Lund 1962.
  • Theodor Storm: Ein Fest auf Haderslevhuus

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=IV._Valdemár_dán_király&oldid=28882394”