VI. Knut dán király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
VI. Knut
Knut királyi pecsétje
Knut királyi pecsétje

Dánia királya
Uralkodási ideje
1182 – 1202
Elődje I. Valdemár
Utódja II. Valdemár
Életrajzi adatok
Született 1163
Elhunyt 1202. november 12. (39 évesen)
Nyughelye Szent Bendt templom, Ringsted[1]
Édesapja I. Valdemár
Édesanyja Minszki Zsófia
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz VI. Knut témájú médiaállományokat.

VI. Knut Valdemarsson vagy Istenfélő Knut[2] (1163[3][4]1202. november 12.[4][5]) dán társkirály 1170-től,[4] király 1182-től haláláig. Uralkodása idején Dánia kivonult a Német-római Birodalom területéről,[4] de kiterjesztette fennhatóságát a Balti-tenger déli partvidékére, Pomerániára, Mecklenburgra és Holsteinre.[4] A királynak területszerzésben játszott szerepét elhomályosította fivére Valdemár schleswigi hercegé (később II. Valdemár király) és Absalon érseké.[4] Személyes befolyása vitatott: gyakran Absalon püspök politikájának követőjeként tekintenek rá. Kortárs források mélyen vallásos és őszinte embernek írják le.

I. (Nagy) Valdemár legidősebb fia volt. Trónralépte – tanácsadója, Absalon püspök ötletére – nem újította meg a Barbarossa Frigyes császárnak tett hűbéresküjét. 1184-ben elfoglalta Pomerániát és Mecklenburgot, melynek lakóit adófizetésre bírta,[3] 1197-ben pedig Észtországba vezetett keresztes hadjáratot. Győzelmeit a nevéhez illesztett Slavonorumque rex ("Szlávok királya") cím örökítette meg.[4] 1200-1202-ig még Holsteint, Lübecket és Hamburgot is hatalma alá hajtotta. Dánia súlya megnövekedett az európai politikában.[4] Ezt jelezte nővérének, Ingeborgnak II. Fülöp Ágost francia királlyal kötött házassága[3][4] és az hogy Dánia beleavatkozhatott a német uralkodók közti vitákba.[4] A Német-római császárságot dúló polgárháború idején Welf Ottó ellenkirályhoz szegődött, egyúttal azonban a ditmarsok szövetségében Adolf, Holstein grófja ellen küzdött, kit végül 1201-ben el is fogott.[3] Knut huga Lüneburgi Vilmoshoz ment feleségül, így az ifjabb Welf törzsanyja lett. 1192 után az ország déli politikáját Knut fivére, Valdemár irányította,[4] aki a dán uralmat az Oderán túli keleti balti régióra terjesztette ki.[4] A gyermektelen[4] Knut királyt halála után Valdemár lépett a trónra.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felesége Oroszlán Henrik szász herceg leánya, Gertrúd volt (házasság: 1171[6] vagy 1177,[7]1197[7]), gyermekük nem született.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://archive.is/20120526191329/homepage.mac.com/crowns/
  2. Névváltozata: Kanut
  3. ^ a b c d Bokor József (szerk.). Kanut, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET. ISBN 963 85923 2 X (1893–1897, 1998.) 
  4. ^ a b c d e f g h i j k l m Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 392. oldal
  5. Révai nagy lexikona, XI. kötet (Jób–Kontúr), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1914, 211. oldal
  6. http://nygaard.howards.net/files/3/2307.htm
  7. ^ a b Denmark 3 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
I. (Nagy) Valdemár
Dánia királya
11821202
A dán uralkodói korona
Következő uralkodó:
II. (Győztes) Valdemár