VI. Erik dán király
| VI. Erik | |
| Erik királyi pecsétje | |
| Dánia királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1286 – 1319 | |
| Elődje | V. Erik |
| Utódja | II. Kristóf |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Estridsson-ház |
| Született | 1274 Jelling |
| Elhunyt | 1319. november 13. (45 évesen) Roskilde[1] |
| Nyughelye | St. Bendt's Church |
| Édesapja | V. Erik |
| Édesanyja | Brandenburgi Ágnes |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Ingeborg Magnusdotter of Sweden |
| Gyermekei |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz VI. Erik témájú médiaállományokat. | |
VI. Erik vagy Erik Eriksson (1274[2] – 1319. november 13.[3]) Dánia királya 1286-tól haláláig. Uralkodása[4] alatt kiéleződött az egyház és a monarchia közti ellentét, amely nagyapja, I. Kristóf alatt keletkezett;[2] dicstelen háborúkat folytatott Svédországgal és a Hanza szövetséggel is.[4]
V. Erik dán király fiaként született. Uralkodása elején Waldemár schlezwigi herceg gyámkodott felette.[4] Uralmával hamarosan szembeszegült a főnemesek egy csoportja, akiket a király azzal vádolt – valószínűleg alaptalanul –, hogy részt vettek édesapja meggyilkolásában.[2] A főnemeseket 1287-ben törvényen kívül helyezték, de segítséget kaptak a norvég királytól, majd csatlakoztak Valdemárhoz, Schleswig grófjához és Jens Grandhoz, az új érsekhez.[2] Támadást intéztek a dán tengerpart ellen.[2] Erik legyőzte Valdemárt, és 1295-ben egyezségre jutott Norvégiával, Granddal azonban folytatta az ellenségeskedést, sőt börtönbe záratta, amire válaszul 1297-ben a pápa kiközösítette a királyt,[2] országát pedig interdiktummal sujtotta.[4] Az uralkodó 1303-ban kiegyezett VIII. Bonifáccal, így folytatni tudta a dán hódításokat a Német-római Birodalom északi határa mentén.[2] 1304-ben I. Albert átengedte Dániának az Elba folyótól északra fekvő összes területet.[2] Uralkodása vége felé Erik elvesztette német csatlósai legtöbbjének támogatását, és csak Rostockot, valamint Rügent tartotta meg.[2] Utolsó éveit megnehezítették a Norvégiával és Svédországgal kiújult ellentétek, valamint az egyház, a parasztság és a nemesség, ezen belül öccse, Kristóf szembefordulása a királyi hatalommal.[2] Erik hadjáratainak finanszírozása csaknem csődbe vitte Dániát, és a király kénytelen volt országának nagy területeit elzálogosítani, hogy pénzhez jusson.[2] Minthogy gyermekei uralkodása alatt mind meghaltak, Erik 1319-es halálakor öccse II. Kristóf néven örökölte a trónt.
Gyermekei
[szerkesztés]VI. Erik 1296 júniusában házasodott össze Svédországi Ingegerddel (1277 – 1319. április 5./augusztus 15.), III. Magnus svéd király leányával. 8 gyermekük született:
A többi négy gyermek neve nem ismert.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://archive.today/20120526191329/homepage.mac.com/crowns/
- 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 155. oldal
- ↑ Denmark 3 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
- 1 2 3 4 Erik. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
Irodalom
[szerkesztés]- Ingvor Margareta Andersson: Erik Menved och Venden. Studier i dansk utrikespolitik 1300-1319, Lund 1954 (dánul)
- Aksel E. Christensen: Kongemagt og Aristokrati. Epoker i middelalderlig dansk statsopfattelse indtil unionstiden; Akademisk Forlag, 1976; ISBN 87-500-1663-6 (dánul)
- Kai Hørby: "Velstands krise og tusind baghold. 1250-1400"; Gyldendal og Politikens Danmarkshistorie, Bd. 5; 1989; ISBN 87-89068-07-6 (dánul)
- Ingvor Margaretha Andersson: König Erich Menved und Lübeck. In: Zeitschrift des Vereins für Lübeckische Geschichte und Altertumskunde. 39, 1959, 69–116. oldal (németül)
- Erich Hoffmann: König Erik Menved und Mecklenburg. In: Tillmann Schmidt, und Helge Wieden (szerk.): Mecklenburg und seine Nachbarn. Rostock 1997, 43–68. oldal (németül)
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]| Előző uralkodó: V. Erik |
Következő uralkodó: II. Kristóf |