VI. Frigyes dán király
| VI. Frigyes | |
| Isten kegyelméből Dánia és Norvégia királya, a vendek és gótok királya, Rügen, Schleswig, Holstein, Stormarn, Dithmarschen és Oldenburg hercege | |
| Christoffer Wilhelm Eckersberg festménye | |
| Dánia királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1808. március 13. – 1839. december 3. | |
| Koronázása | Hillerød 1815. július 31. |
| Elődje | VII. Keresztély |
| Utódja | VIII. Keresztély |
| Norvégia királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1808. március 13. – 1814. február 7. | |
| Elődje | VII. Keresztély |
| Utódja | Keresztély Frigyes |
| Szász–Lauenburgi Hercegség uralkodója | |
| I. Frigyes | |
| Uralkodási ideje | |
| 1814 – 1839 | |
| Elődje | III. György |
| Utódja | I. Keresztély |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Oldenburg |
| Született | 1768. január 28.[1][2][3][4][5] Koppenhága |
| Elhunyt | 1839. december 3. (71 évesen) Koppenhága |
| Nyughelye | Roskildei székesegyház |
| Édesapja | VII. Keresztély dán király |
| Édesanyja | Britanniai Karolina Matilda |
| Testvére(i) | Lujza Auguszta dán királyi hercegnő |
| Házastársa | Hessen–kasseli Mária |
| Gyermekei | Karolina hercegnő Vilhelmina Mária hercegnő |
| Vallás | evangélikus |
| VI. Frigyes aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz VI. Frigyes témájú médiaállományokat. | |
VI. Frigyes (dánul: Frederik den Sjette), (Christiansborg Palota, 1768. január 28.[1][2][3][4][5] – Amalienborg palota, 1839. december 3.[1][2][3][4][5]) Dánia királya 1808-tól haláláig, és Norvégia királya 1808-tól 1814-ig. Uralkodása idején bomlott fel a négyszáz éves dán-norvég perszonálunió.
Gyermekkora
[szerkesztés]Frigyes 1768. január 28-án született a koppenhágai Christiansborg-palotában.[6] Apja VII. Keresztély dán és norvég király volt, anyja pedig a születése idején még csak tizenhat éves Hannoveri Karolina Matilda, III. György brit király húga.[6]
Ekkoriban az udvar hangulatát alapvetően apja elmebetegsége határozta meg. Keresztély alkalmatlan volt az uralkodásra, azért a hatalomért a különböző klikkek versengtek és a királyné egyre inkább elszigetelődött. A változást az új kegyenc, Johann Friedrich Struensee 1769-es megjelenése hozta, aki udvari orvosként Frigyest is sikeresen immunizálta himlő ellen. Struensee gyakorlatilag régensként uralkodott és Frigyes nevelésében is döntő szava volt. Szó szerint értelmezte Rousseau divatos „vissza a természethez” filozófiáját és a kisgyermeket sokszor hosszú időre magára hagyták, hogy megtalálja belső tiszta önmagát és még télen is alig adtak rá ruhát. Struensee a királyné szeretője lett és a közvélekedés szerint ő volt az apja Frigyes húgának, Lujza Augusztának.
1772-ben Keresztély király mostohaanyja, Braunschweig-Wolfenbütteli Julianna Mária özvegy anyakirályné kezdeményezésére letartóztatták és kivégezték Struenseet. A királyi pár házasságát felbontották és a négyéves Frigyes anyját a Hannoveri Választófejedelemségbe, Cellébe száműzték, ahol hamarosan meghalt.
Régensherceg
[szerkesztés]1784-ben Frigyes tizenhat éves és nagykorú lett. Apjával aláíratott egy okiratot melyben őt nevezi ki az Államtanács élére és Andreas Bernstorff miniszter támogatásával puccsszerűen átvette a régensi hatalmat Julianna Máriától. Bernstorff hatására széles körű felvilágosult reformokba kezdett. Eltörölte a parasztok röghözkötöttségét, melyet ötven évvel korábban vezettek be.
A francia forradalom hatása érezhető volt a szabadabbá tett dán sajtóban is, emiatt Frigyes óvatosabbá vált a reformokkal. Miután Bernstorff 1797-ben meghalt, Frigyes egy új rendelettel csökkentette a sajtószabadságot és súlyos büntetésekkel sújtotta azt aki bírálta a kormányzatot. Hogy példát statuáljanak, több újságírót is száműzetésre ítéltek.

A napóleoni háborúk idején
[szerkesztés]Dánia 1800-ban csatlakozott az orosz-svéd-porosz semlegességi paktumhoz és fenntartotta a jogot hogy kereskedjen Napóleon Franciaországával. Nagy-Britannia ezzel veszélyeztetve látta a kereskedelmi blokádját a franciák ellen és úgy döntöttek, hogy még azelőtt semmisítik meg a paktum országainak flottáit, hogy egyesíteni tudnák őket. 1801-ben a Hyde Parker és Horatio Nelson vezette angol flotta megsemmisítő csapást mért a Koppenhága mellett horgonyzó dán hajóhadra.[7]
Az elkövetkező években Napóleon Európa nagy részét meghódította, ám Dániának sikerült semlegesnek maradnia. Az angolok féltek, hogy ha Dánia enged a francia nyomásnak, akkor egyrészt veszélybe kerül a tengeri út Oroszországba, másrészt a dán flotta Napóleon kezére kerül. 1807-ben ultimátumot intéztek a dán kormányhoz, hogy csatlakozzanak a franciaellenes szövetséghez, vagy adják át hadiflottájukat Britanniának (garanciával a háború utáni visszaszolgáltatásra). Mikor a dánok nem válaszoltak, három napig ágyúzták Koppenhágát és csapatokat tettek partra a város közelében. A bombázás következményeképpen legalább kétezer civil vesztette életét és a város épületeinek 30%-a megrongálódott. A városparancsnok Frigyes parancsa ellenére nem felgyújtotta, hanem átadta a hajóhadat. A támadás miatt Frigyes hadat üzent Angliának és szövetséget kötött Franciaországgal.
1808-ban meghalt VII. Keresztély és Frigyes névlegesen is uralkodó lett.
Napóleon bukása után Dánia a vesztes oldalon találta magát. Még a császár elbai száműzetése idején az új svéd király, XIV. Károly rákényszerített egy egyezményt, amelyben kisebb kárpótlásokért (Rügen szigete és Pomeránia egy darabja) lemond Norvégiáról. Norvégia a szerződés hírére fellázadt és Keresztély herceg vezetésével kikiáltották a függetlenséget, de a svéd hadsereg leverte a felkelést. Később a bécsi kongresszuson szentesítették ezt a döntést. A kongresszuson az is felmerült, hogy Dániát felosztják Svédország, a német hercegségek és esetleg Nagy-Britannia között, ezért mivel a királynak sikerült megőriznie a függetlenséget, hazatértekor nagy ünneplésben részesült.
A háború után
[szerkesztés]A háború után gazdasági válság sújtotta az országot, egészen az 1830-as évekig. Frigyes minden demokratikus és liberális kezdeményezést elnyomott, csak 1834-ben engedélyezte négy helyi parlament felállítását, de azoknak is csak tanácsadói jogköre volt. A választójogot is úgy alkották meg, hogy minden negyvenedik polgárnak volt akkora jövedelme hogy leadhatta a voksát a jelöltekre.
1837-ben gyűjtést kezdeményeztek egy nemzeti múzeum felállítására, a telket a király adományozta. A múzeum 1848-ban, kilenc évvel Frigyes halála után nyílt meg.
VI. Frigyes 1839. december 3-án, hetvenegy éves korában halt meg az Amalienborg-palotában. Utóda a trónon unokatestvére, VIII. Keresztély lett.
Családja és gyermekei
[szerkesztés]
VI. Frigyes 1790-ben feleségül vette Hessen-Kasseli Mária Zsófiát. Nyolc gyermekük született, de csak két leány érte meg a felnőttkort. Frigyes volt az utolsó dán király, akinek hivatalosan is volt szeretője. Frederikke Dannemand jó kapcsolatot tartott fent a királynéval, állítólag amikor a király beteg volt, akkor kettesben ápolták.[8]
Gyermekei Mária Zsófiától:
- Keresztély (1791. szeptember 22. – 1791. szeptember 23.)
- Mária Lujza (1792. november 19. – 1793. október 12.)
- Karolina (1793. október 28. – 1881. március 31.), feleségül ment apja unokatestvéréhez, Frigyes Ferdinándhoz
- Lujza (1795. augusztus 21. – 1795. december 7.)
- Keresztély (1797. szeptember 1. – 1797. szeptember 5.)
- Júlia Lujza (1802. február 12. – 1802. február 23.)
- Friderika Mária (1805. június 3. – 1805. július 14.)
- Vilhelmina Mária (1808. január 18. – 1891. május 30.), előbb feleségül ment a jövendő VII. Frigyeshez de elváltak. Másodszorra Károly schleswig–holstein–sonderburg–glücksburgi herceghez ment hozzá.
Gyermekei Frederikke Dannemandtól:
- Lovisa (1810. április 16. – 1888. december 18.)
- Karolina (1812–1844)
- Frigyes (1813. július 20. – 1888. március 12.)
- Valdemár (1819 június 6. – 1835. március 4.)
Származása
[szerkesztés]| VI. Frigyes (Koppenhága, 1768. január 28. – Koppenhága, 1839. december 3.) dán király |
Apja: VII. Keresztély (Koppenhága, 1749. január 29. – Rendsburg, 1808. március 13.) dán király |
Apai nagyapja: V. Frigyes (Koppenhága, 1723. március 31. – Koppenhága, 1766. január 14.) dán király |
Apai nagyapai dédapja: VI. Keresztély (1699. november 30. – 1746. augusztus 6.) dán király |
| Apai nagyapai dédanyja: Brandenburg–Kulmbachi Zsófia Magdolna (1700. november 28. – 1770. május 27.) | |||
| Apai nagyanyja: Nagy-Britanniai Lujza (London, 1724. december 18. – Koppenhága, 1751. december 19.) |
Apai nagyanyai dédapja: II. György (1683. október 30. – 1760. október 25.) brit király | ||
| Apai nagyanyai dédanyja: Brandenburg–Ansbachi Karolina (1683. március 1. – 1737. november 20.) | |||
| Anyja: Nagy-Britanniai Karolina Matilda (London, 1751. július 22. – Celle, 1775. május 10.) |
Anyai nagyapja: Nagy-Britanniai Frigyes (Hannover, 1707. február 1. – London, 1751. március 31.) walesi herceg |
Anyai nagyapai dédapja: II. György (1683. október 30. – 1760. október 25.) brit király | |
| Anyai nagyapai dédanyja: Brandenburg–Ansbachi Karolina (1683. március 1. – 1737. november 20.) | |||
| Anyai nagyanyja: Szász–Gotha–Altenburgi Auguszta (Gotha, 1719. november 30. – London, 1772. február 8.) |
Anyai nagyanyai dédapja: II. Frigyes (1676. július 28. – 1732. március 23.) szász–gotha–altenburgi uralkodó herceg | ||
| Anyai nagyanyai dédanyja: Anhalt–Zerbsti Magdolna Auguszta (1679. október 13. – 1740. október 11.) |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c Find a Grave (angol nyelven). Find a Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c Darryl Roger Lundy: The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c Brockhaus Enzyklopädie (német nyelven). Brockhaus. F.A. Brockhaus, 1796
- ↑ a b Kongelig fødsel og dåb - om kirkebøgerne - fra Dansk Historisk Fællesråd. historie-online.dk. (Hozzáférés: 2013. február 18.)
- ↑ Dirckinck-Holmfeld: På sporet af København (s.122-123), forlaget Borgen, København 1993, ISBN 87-418-6815-3
- ↑ R- Broby-Johansen: Det gamle København (s. 34), forlaget Thanning og Appel, København 1978, ISBN 87-413-6347-7
Irodalom
[szerkesztés]- Otto Andrup, Hans Bølling: Danmarks Konger fra Christian I til Christian X. Udsendt af Nationaltidende 1944–45, 28–29. oldal.
- Jan E. Janssen, Erik Thorud: Deutsche Spuren in Kopenhagen. Tyskforlaget, Greve 2000, 16. oldal
- Hans Jensen: Frederik VI. In: Povl Engelstoft, Svend Dahl: (szerk.): Dansk biografisk leksikon, alapítója: Carl Frederik Bricka, 2. kiadás,. 7. kötet: Fersleff–Gedde. J. H. Schultz, Kopenhagen 1935, 256–264. oldal, rosekamp.dk (dánul)
- Erik Kjersgaard: Eine Geschichte Dänemarks. Kopenhagen 1974, 52–54. oldal
- Alexander Thorsøe: Frederik VI. In: Carl Frederik Bricka (szerk.): Dansk biografisk Lexikon. Tillige omfattende Norge for Tidsrummet 1537–1814. 1. kiadás. 5. kötet: Faaborg–Gersdorff. Gyldendalske Boghandels Forlag, Kopenhagen 1891, 309–314. oldal, runeberg.org (dánul)
További információk
[szerkesztés]- Magyar nagylexikon VIII. (Ff–Gyep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 319. o. ISBN 963-85773-9-8
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Frederik 6. című dán Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
| Előző uralkodó: VII. Keresztély |
Következő uralkodó: VIII. Keresztély |
| Előző uralkodó: VII. Keresztély |
Következő uralkodó: Keresztély Frigyes |