Elba (sziget)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Elba
Elba (légifelvétel)
Elba (légifelvétel)
Közigazgatás
Ország Olaszország
Régió Toszkána
Megye Livorno megye
Székhely Portoferraio
Legnagyobb településPortoferraio
Népesség
Teljes népesség 32 000 fő
Népsűrűség138 fő/km²
Portoferraio népessége ismeretlen
Földrajzi adatok
Fekvése Tirrén-tenger
Szigetcsoport Toszkánai-szigetek
Nagyobb szigetek 1
Terület223,5 km²
Legmagasabb pont Monte Capanne (1019 m)
Elhelyezkedése
Elba (Olaszország)
Elba
Elba
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 42° 45′ 46″, k. h. 10° 14′ 22″Koordináták: é. sz. 42° 45′ 46″, k. h. 10° 14′ 22″
Az Elba weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Elba témájú médiaállományokat.
Elba (műholdfelvétel)

Az Elba (latinul: Ilva) az Olaszországhoz tartozó Toszkán-szigetek közül a legnagyobb.

Fekvése[szerkesztés]

Az Appennini-félszigettől nyugati irányba, közelítőleg K-Ny irányban fekvő sziget, melyet a 12,5 km szélességű Piombino-tengerszoros választ el a szárazföldtől. Partvonala 147 km hosszú, területe: 223,5 km². Lakosainak száma meghaladja a 30 000 főt. Közigazgatási központja Portoferraio. Nyolc közigazgatási egységre van felosztva.

Földtani felépítése[szerkesztés]

Felszínét egy kelet-nyugati irányú hegylánc uralja, mely ókori palákból és szerpentin kőzetből áll, de nyugati része harmadkori gránit. A hegylánc legmagasabb csúcsa az 1019 méter magas Monte Capanne. A sziget partjai meredeken futnak le a Tirrén-tengerre.

Történelme[szerkesztés]

Már az etruszkok lakták és egy vasérc bányát műveltek a szigeten, melyben a termelést csak 1982-ben szüntették meg és a bányát bezárták. A 11. században Pisa birtokában volt. 1290-ben elvették a genovaiak, később egy spanyol Sora herceg hűbéri tulajdona lett. A sziget egy kis északi területe ekkor a Medici-család birtoka, akik a 16. században a toszkánai Szent István Lovagrendnek adományozták. 1736-ban a Nápolyi Királyság vette birtokba, míg 1801-ben Bonaparte Napóleon foglalta el, aki feloszlatta a lovagrendet.

1814-ben Napóleon kapta meg felségjogokkal, és a hatalomból való kényszerű távozása után a szigeten tartózkodott 1814. május 4-étől 1815. február 26-áig. A bécsi kongresszus határozata alapján 1816-ban a Toszkánai Nagyhercegséghez csatolták.

1860-tól az egységes Olaszország része lett. A második világháborúban a sziget felszabadítására érkező francia csaptok 1944. június 17-én értek partot.

Gazdasága[szerkesztés]

Már a római korban fontos vasércbányászati helyszín. Lakói közül többen tintahal-halászattal foglalkoztak. A sziget keleti, alacsonyabban fekvő részén füge-, mandula- és olajfa-ültetvények vannak, valamint szőlőskerteket művelnek. Jelentős az idegenforgalom, melynek főbb üdülőhelyei: Procchio, Marciana és Marina di Campo. Megközelíthető a szárazföldről komppal, Piombinóból. Úthálózata mintegy 120 km hosszban van kiépítve. Rendszeres hajójárat köti össze Livorno, Genova és Bastia városok kikötőivel. La Pila városka mellett (a sziget közepén) repülőtere van. A szigeten több mint 8000 szállodai férőhely, 2300 bérelhető rezidencia és 10 000 kempinghely van.

Látnivalók[szerkesztés]

  • Turistáknak szervezett kirándulások kisvasúttal.
  • Archeológiai múzeum Portoferraióban.
  • Geológiai tanösvények.
  • Több ásványtani múzeum.
  • Bányászati múzeum (olaszul Piccola Miniera) Porto Azzurróban. A sziget bányászatának történelmét mutatja be, s ezenkívül ásványgyűjteménnyel is rendelkezik.
  • Napóleon rezidenciája Portoferraióban.
  • A főszezonban több kulturális programot és fesztivált szerveznek.
Portoferraio látképe

További információk[szerkesztés]