Elba (sziget)
 |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. (2013 márciusából) |
| Elba | |
 | |
| Elba (légifelvétel) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | Olaszország |
| Régió | Toszkána |
| Megye | Livorno megye |
| Székhely | Portoferraio |
| Legnagyobb település | Portoferraio |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 32 000 fő |
| Népsűrűség | 138 fő/km² |
| Portoferraio népessége | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Tirrén-tenger |
| Szigetcsoport | Toszkánai-szigetek |
| Nagyobb szigetek | 1 |
| Terület | 223,5 km² |
| Hosszúság | 29 km |
| Szélesség | 18 km |
| Tengerszint feletti magasság | 1019 m |
| Legmagasabb pont | Monte Capanne (1019 m) |
| Elhelyezkedése | |
 Elba
Pozíció Olaszország térképén
| |
| é. sz. 42° 46′ 48″, k. h. 10° 16′ 30″Koordináták: é. sz. 42° 46′ 48″, k. h. 10° 16′ 30″ | |
| [ Elba weboldala] | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Elba témájú médiaállományokat. | |
Az Elba (latinul: Ilva) az Olaszországhoz tartozó Toszkán-szigetek közül a legnagyobb.
Fekvése[szerkesztés]
Az Appennini-félszigettől nyugati irányba, közelítőleg K-Ny irányban fekvő sziget, melyet a 12,5 km szélességű Piombino-tengerszoros választ el a szárazföldtől. Partvonala 147 km hosszú, területe: 223,5 km². Lakosainak száma meghaladja a 30 000 főt. Közigazgatási központja Portoferraio. Nyolc közigazgatási egységre van felosztva.
Földtani felépítése[szerkesztés]
Felszínét egy kelet-nyugati irányú hegylánc uralja, mely ókori palákból és szerpentin kőzetből áll, de nyugati része harmadkori gránit. A hegylánc legmagasabb csúcsa az 1019 méter magas Monte Capanne. A sziget partjai meredeken futnak le a Tirrén-tengerre.
Történelme[szerkesztés]
Már az etruszkok lakták és egy vasérc bányát műveltek a szigeten, melyben a termelést csak 1982-ben szüntették meg és a bányát bezárták. A 11. században Pisa birtokában volt. 1290-ben elvették a genovaiak, később egy spanyol Sora herceg hűbéri tulajdona lett. A sziget egy kis északi területe ekkor a Medici-család birtoka, akik a 16. században a toszkánai Szent István Lovagrendnek adományozták. 1736-ban a Nápolyi Királyság vette birtokba, míg 1801-ben Bonaparte Napóleon foglalta el, aki feloszlatta a lovagrendet.
1814-ben Napóleon kapta meg felségjogokkal, és a hatalomból való kényszerű távozása után a szigeten tartózkodott 1814. május 4-étől 1815. február 26-áig. A bécsi kongresszus határozata alapján 1816-ban a Toszkánai Nagyhercegséghez csatolták.
1860-tól az egységes Olaszország része lett. A második világháborúban a sziget felszabadítására érkező francia csapatok 1944. június 17-én értek partot.
Gazdasága[szerkesztés]
Már a római korban fontos vasércbányászati helyszín. Lakói közül többen tintahal-halászattal foglalkoztak. A sziget keleti, alacsonyabban fekvő részén füge-, mandula- és olajfa-ültetvények vannak, valamint szőlőskerteket művelnek. Jelentős az idegenforgalom, melynek főbb üdülőhelyei: Procchio, Marciana és Marina di Campo. Megközelíthető a szárazföldről komppal, Piombinóból. Úthálózata mintegy 120 km hosszban van kiépítve. Rendszeres hajójárat köti össze Livorno, Genova és Bastia városok kikötőivel. La Pila városka mellett (a sziget közepén) repülőtere van. A szigeten több mint 8000 szállodai férőhely, 2300 bérelhető rezidencia és 10 000 kempinghely van.
Látnivalók[szerkesztés]
- Turistáknak szervezett kirándulások kisvasúttal.
- Archeológiai múzeum Portoferraióban.
- Geológiai tanösvények.
- Több ásványtani múzeum.
- Bányászati múzeum (olaszul Piccola Miniera) Porto Azzurróban. A sziget bányászatának történelmét mutatja be, s ezenkívül ásványgyűjteménnyel is rendelkezik.
- Napóleon rezidenciája Portoferraióban.
- A főszezonban több kulturális programot és fesztivált szerveznek.
További információk[szerkesztés]
|
