VI. Magnus norvég király
| VI. Magnus | |
 | |
| Norvégia királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1263. december 16. – 1280. május 9. | |
| Koronázása | Bergen 1261. szeptember 14. |
| Elődje | IV. Haakon |
| Utódja | II. Erik |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Yngling-ház |
| Született |
1238. május 1. Tønsberg |
| Elhunyt |
1280. május 9. (42 évesen) Bergen[1][2] |
| Nyughelye | Bergen Cathedral |
| Édesapja | IV. Haakon |
| Édesanyja | Margrete Skulesdatter |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Ingeborg Eriksdatter |
| Gyermekei |
|
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz VI. Magnus témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
VI. Magnus Haakonsson vagy Törvényjobbító Magnus (1238. május 1. – 1280. május 9.[1][2]) norvég király 1263-tól haláláig, az ország jogrendjének megreformálója;[1] az általa bevezetett új országos, városi és egyházi törvények mintául szolgáltak Norvégia számos gyarmatán is.[1] Országos törvényei több, mint 400 évig voltak érvényben.[1]
Édesapját, IV. Haakont követte a norvég trónon, s hamarosan békét kötött III. Sándor skót királlyal, váltságdíj és évenként fizetség fejében átengedve Skóciának a Hebridákat és a Man-szigetet.[1][2] 1274-ben új nemzeti törvénykönyvet léptetett életbe,[2] amely a meglévő jogrendre támaszkodott, a régi, tartományi törvényeket azonban egységes, országos jogszabályokkal váltotta fel.[1] Az új kódex értelmében a bűncselekmények közügynek minősültek, és megtorlásuk immár nem a személyes bosszú, hanem a központi igazságszolgáltatás hatáskörébe tartozott.[1] Főként a bergeni törvényekre alapozva,[2] Magnus 1277-ben új városi törvénykönyvet vezetett be, amely a norvég városok és községek kormányzására városi tanácsokat hozott létre.[1] Norvégia tengeri kereskedelme, amely elsősorban a városokban koncentrálódott, Magnus korában olyan jelentős fellendülést ért meg, amelyhez fogható később csak a XIX. században következett be.[3] Magnus az egyházzal is 1277-ben egyezett meg, amikor Vörös Jon érsekkel megkötötte a tønsbergi konkordátumot.[2][4] Az egyezség lényegében függetlenné tette az egyházat, megnövelve bevételeit és tekintélyét, s a következő kétszáz esztendőre meghatározta a norvég egyházjogot.[4] Az utolsó norvég király volt, akinek az életét az izlandi sagák is elbeszélik,[2] de ezek csak töredékesen maradtak fenn.[4]
Gyermekei[szerkesztés]
Magnus 1261-ben[5] házasodott össze Svédországi Ingeborggal[5] (1244 – 1287. március 24./26.), aki négy gyermeket szült férjének:
- Olaf[5] (1262 – 1267)
- Magnus[5] (1264)
- Erik[5] (1268 – 1299. július 15.)
- Haakon[5] (1270. április 10. – 1319. május 8.)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f g h i Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, 439. oldal
- ↑ a b c d e f g Magyar Nagylexikon, főszerkesztő: Élesztős László, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 2001, ISBN 963-9257-00-1, 12. kötet, 395. oldal
- ↑ Uralkodók és dinasztiák, 439–440. oldal
- ↑ a b c Uralkodók és dinasztiák, 440. oldal
- ↑ a b c d e f Yngling family (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
| Előző uralkodó: IV. Haakon |
|
Következő uralkodó: II. Erik |
|
