I. Sigurd norvég király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Sigurd
Sigurd Jorsalfares hodeskalle.jpg

Norvégia királya
Uralkodási ideje
1103 – 1130
Elődje III. Magnus
Utódja IV. Magnus, IV. Harald
Életrajzi adatok
Uralkodóház Yngling-ház
Született 1089
Elhunyt 1130. március 26. (41 évesen)
Oslo[1]
Nyughelye Hallvardskatedralen
Gyermekei IV. Magnus norvég király
Édesapja III. Magnus
Édesanyja nem ismert
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Sigurd témájú médiaállományokat.

I. Sigurd Magnusson vagy Jeruzsálemjáró Sigurd (1089[2]1130. március 26.[3]) norvég király 1103-tól haláláig, az első skandináv uralkodó, aki részt vett a keresztes hadjáratokban.[1] Katedrálisok és kolostorok építésével erősítette meg a norvég egyházat, és a tized bevezetésével biztos jövedelemforrást teremtett a papság számára.[1]

III. Magnus norvég király második, törvénytelen[1] fiaként született és édesapja halála után bátyjával, I. Eysteinnel és öccsével, (IV.) Olaffal együtt lépett a trónra,[1] bár az utóbbi fiatalon meghalt anélkül, hogy ténylegesen részt vett volna az uralkodásban.[1] Mikor Norvégiába érkezett a kereszteshadjáratok híre, Sigurd is útnak indult Palesztinába nagy sereggel[4] és 60 hajóval[1] 1107-ben.[1] norvégia kormányzását bátyjára, Eysteinre hagyta.[1] Tizenegy évig kalandozott, járta Európa nagy részét és Ázsia nyugati részeit és csak kevesedmagával tért vissza.[4] Útközben megállt Angliában, Franciaországban, Spanyolországban és Szicilíában,[1] s a Baleári-szigeteknél megütközött a mór kalózokkal.[1] Királyi címet adományozott Szicília normann uralkodójának, II. Rogernek.[1] 1110-ben érkezett meg Palesztinába, ahol Jeruzsálem királya, I. Balduin örömmel fogadta,[1] Sigurd pedig segített a frankoknak elfoglalni Szidón városát.[1] Katonáit és teljes hajóhadát Konstantinápolyban hagyta ajándékul I. Alexiosz bizánci császárnak,[1] és szárazföldön tért vissza Norvégiába, 1111-ben.[1] Tizenegy éves (?) vállalkozásából nem vitt haza mást, mint ezt a melléknevet: Jarsalafar, ami annyit jelent, mint "Jeruzsálemjáró" és egy forgácsot abból a szent keresztből, amelyről maguk Balduin király és a pátriárka tanúsították esküvel, hogy az valóban abból a keresztfából való, amelyen Krisztus kínozták halálra.[4] Hazájába való visszaérkezésekor, fivérei halála után Sigurd Norvégia egyeduralkodója lett.[4] Legszívesebben az ország déli részében tartózkodott, Kongehelle városában, ahol megerősített vár közepén királyi kastélyt építtetett magának, mellé pedig szép templomot, de az utóbbit csak fából, mert ez volt akkor a legolcsóbb építőanyag Norvégiában és a királynak többre nem tellett.[4] Eystein halála (1122) után egyedüli uralkodóként több helyen is székesegyházat építtetett, köztük Stavangerben, ahol egyben püspökséget is alapított, nagyban hozzájárulva a város fejlődéséhez.[1] Bár Sigurd egyike volt Norvégia legjobb királyainak, de uralkodása utolsó éveiben – valószínűleg a mértéktelen alkoholfogyasztástól – időnként a téboly jelei mutatkoztak rajta és ilyenkor igen sokat kegyetlenkedett.[4] Ám amikor eszméletére tért, igyekezett jóvátenni mindazokat a hibákat, amiket ilyenkor tett, sőt megjutalmazta azokat, akik vagy rábeszéléssel vagy erőszakkal megakadályozták abban, hogy kegyetlenkedjék.[4] Végül elborult elmével[1] halt meg 27 évnyi uralom után.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sigurd kétszer nősült meg életében:

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, 611. oldal
  2. http://www.snl.no/.nbl_biografi/Sigurd_1_Magnusson_Jorsalfare/utdypning
  3. ^ a b c Yngling family (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
  4. ^ a b c d e f g Tolnai Világtörténelme, Középkor II., szerkesztette: Dr. Mangold Lajos és Dr. Horváth Cecil, Budapest, A Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó Vállalat kiadása (Hasonmás kiadás, Kassák kiadó, Budapest, 1992), 410. oldal

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
III. Magnus
Norvégia uralkodója
11031130
részben I. Eysteinnel és (IV.) Olaffal
A Norvég Királyság címere
Következő uralkodó:
IV. Magnus, IV. Harald