Palesztina
| Palesztin Állam [1] | |||
| الأراضي الفلسطينية | |||
| |||
| Nemzeti himnusz: Palesztin nemzeti himnusz | |||
| Fővárosa |
Kelet-Jeruzsálem de facto: Ramallah | ||
| Koordináták: é. sz. 32° 00′, k. h. 35° 15′ | |||
| Legnagyobb város | Gáza | ||
| Államforma | köztársaság | ||
| Vezetők | |||
| P.A.H. vezetője | Mahmúd Abbász | ||
| Miniszterelnök | Mohammad Shtayyeh | ||
| Hivatalos nyelv | arab | ||
| Tagság | |||
| Népesség | |||
| Népszámlálás szerint | 5 227 193 fő (2021)[2] | ||
| Rangsorban | 126 | ||
| Becsült | 4 420 549 fő (2013. július) | ||
| Rangsorban | 126 | ||
| Népsűrűség | 734,3 fő/km² | ||
| GDP | |||
| Összes | 5.550 milliárd $ | ||
| Egy főre jutó | 1,500 $ | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 6 020 km² | ||
| Időzóna | (UTC+2) | ||
| Egyéb adatok | |||
| Pénznem |
jordán dinár (JOD;) | ||
| Hívószám | 970 | ||
| Internet TLD | .ps | ||
 | |||
|
A palesztin önkormányzat(ok) területe
Izraeli fennhatóság
– – Az 1949-es tűzszüneti határvonal („zöld vonal”)
— Fal vagy kerítés
— Út
▲ Izraeli kolónia | |||
.gif)
Palesztina[3] vagy hivatalosan Palesztin Állam [1][4] (arab: دولة فلسطيين فلسع) de jure szuverén terület a Közel-Keleten,[5] amelyet 2012-ben 138 ország hivatalosan is elismert.[6] Területét Ciszjordánia és a Gázai övezet alkotja. Az ENSZ-ben megfigyelőként van jelen.
Az 1967-es hatnapos háború során Izrael kiűzte területéről az egyiptomi és jordán megszálló csapatokat és elfoglalta a területet. Az 1993-as oslói megállapodás (wd) óta a Gázai övezet és Ciszjordánia egyes területei felett a Palesztin Nemzeti Hatóságé az ellenőrzés.
Földrajz[szerkesztés]
A Palesztin Állam két részre, Ciszjordániára és a Gázai övezetre bomlik. Ciszjordániát északon az As Samirah 150 méteres fennsíkja, délen pedig a Bibliából ismert Júdea mesés tája jellemzi. Délkeleti határán a világ legsósabb belvizi tava, a Holt-tenger ad némi turizmust e zavaros területnek.
Keleten Ciszjordánia magába foglalja a Júdeai-sivatag nagy részét, beleértve a Holt-tenger északnyugati partvonalát.
Jelentősebb folyója az állam keleti szélén a Jordán.
A Gázai övezetben van az ország legfontosabb kikötője, Gáza városánál. Az Egyiptomot Izraellel összekötő vasút teljes egészében áthalad mindhárom városán.
Éghajlat[szerkesztés]
Ciszjordánia éghajlata többnyire mediterrán, a magaslati területeken kissé hűvösebb az izraeli partvonalhoz képest. Keleten Ciszjordániát száraz és forró éghajlat jellemzi. Jerikóban az évi csapadékmennyiség csak 200 mm körül alakul, amely zömmel a téli hónapokban hull le.[7] A napsütéses órák száma igen magas, Jerikóban évi mintegy 3550 óra.[7]
A Gázai övezet forró, félszáraz éghajlatú (Köppen: BSh), enyhe telekkel és száraz forró nyárral. A csapadék általában november és március között hull le, az éves csapadékmennyiség 300–400 mm közötti.[8][9]
Környezeti problémák[szerkesztés]
A Gázai övezet problémái közé tartozik az elsivatagosodás; a nem megfelelő szennyvízkezelés; a talajromlás és a felszín alatti vízkészletek kimerülése és szennyeződése. Ciszjordániában hasonló problémák jelentkeznek, de az édesvízkészlet bőségesebb.[10]
Története[szerkesztés]
A terület az ókori Egyiptom XIX. dinasztiája idején a Hettita Birodalom, Babilónia és az Egyiptomi birodalom közötti területként többnyire egyiptomi fennhatóság alatt állt, Kánaán országaként utaltak rá. Babiloni szövegekben a Kánaánnak megfelelő szó Kinahhu-nak hangzik, s ez jelentette eredetileg a piros bíbort, amelyet a tengerből halászott bíborcsigából nyertek. Eszerint Kánaán azt jelenti, hogy „Bíbor ország”, ugyanaz, mint a görög Fönícia név.
A kádesi csata után, II. Ramszesz és a hettiták közötti békeszerződés értelmében a határokat kölcsönösen elismerték.
Merenptah fáraó még a tengeri népek ellen sikerrel megvédi a területet (i. e. 1208). Az erről a csatáról szóló leírásban, az Izrael sztélében említik először az Izrael törzset, ez Izrael nevének első korabeli írásos emléke. Az Ószövetségben leírt izraeli honfoglalás az egyiptomi történetírás ismeretében erre a korra tehető, de különbözik az egyiptomi írásos emlékektől.
III. Ramszesz idejében a tengeri népek elsöprik a Hettita Birodalmat, megszerzik a tengerparti területeket, bár a Nílus deltáját és az Egyiptomi Birodalmat III. Ramszesz egy elkeseredett csatában megvédi a tengeri népek támadásával szemben (i. e. 1174 vagy 1178). A tengeri népek egyike egyiptomi leírásban plst, olvasva „peleset”, héberül pelistim, görögösen philiszteosz, arabul "falasztin", magyarul filiszteus.
.jpg)
Ettől a kortól kezdődött a területért folytatott izraeli-filiszteus háborúskodás.
Hérodotosz a tengerparti és az azon túli területeket is Palesztina néven jegyzi. Hadrianus császár, az utolsó zsidó nemzeti szabadságharc, a Bar Kohba felkelés leverését követően (i. sz. 135), hogy még a Júdea nevet és a zsidó királyság emlékét is eltörölje, újra Palesztina néven jegyzi a területet. Al-Quds város (Jeruzsálem) a császár családi nevéről az Aelia Capitolina (isteni Aelius) nevet kapta.[11]
A területet az első ezredforduló illetve a keresztes háborúk korától Szentföldnek is nevezik.
Palesztina 1516-tól az Oszmán Birodalom része volt. Az I. világháború és 1947 között angol gyarmat volt. Ekkor indult meg a cionista mozgalom hatására a zsidók szervezett betelepülése, hazatérés (alija). 1947-ben zsidók tulajdonában 1850 km² volt, Palesztina területének 7,04%-a. Közbirtok, vagy a „korona birtoka”, amit a mandátumterület kormánya kezelt, a teljes terület 70%-a volt, főleg a Negev-sivatag. A többi volt arabok, keresztények vagy bárki más kezén.
A második világháború után[szerkesztés]
1947. november 29-én az ENSZ Közgyűlése Palesztinát zsidó és palesztin államra osztotta. 1977 óta ezen a napon ünneplik a tagállamok a „Palesztin szolidaritás nemzetközi napját”. 1999-ben az ENSZ Közgyűlése javasolta a tagállamoknak, hogy adjanak nagyobb nyilvánosságot ennek a napnak.[forrás?]
Az Irgun Zvai Leumi[12] és a Stern[13] zsidó csoportok a zsidók által lakott területeken gerilla harcot folytattak és terrorcselekményeket hajtottak végre. Így például 1946. április 25-én gépkocsikban alvó angol katonákat öltek meg az Irgun fegyveres szabadságharcosai, 1946. július 22-én pedig felrobbantották a King David Hotelt 97 embert megölve.[14] 1947. április 18- és 20-án bomba robbantás két kórházban, 1947. szeptember 26-án pedig kiraboltak egy bankot Ramlában.[15] Az angol kormány ekkor 50 ezer dolláros vérdíjat tűzött ki az Irgun vezető Menáhem Begin fejére, de elfogni nem tudták.
1948. április 9-én jeruzsálemi övezethez tartozó Deir Jassin palesztin faluban elkövetett vérengzésért is az Irgun csoport a felelős, amelynek során több mint 100 embert öltek meg, lányokat és asszonyokat erőszakoltak meg,[16] mert ennek a falunak a lakosai gyilkolták le a Jeruzsálembe élelmiszert szállító teherautók zsidó személyzetét. Az Irgun egyik vezetője volt a később Nobel-békedíjjal kitüntetett izraeli miniszterelnök, Menáhém Begín.[17]
1948. május 14-én megalakult Izrael Állam. Rögtön ezután a palesztin-arabok, és a környező arab államok megtámadták Izraelt, kitört az első arab–izraeli háború, amely az arab fél vereségével ért véget, mivel hadműveleteiket nem hangolták össze. A vereség következménye a „palesztin exodus”: 711 000 lakos, a lakosság 80%-a hagyta el lakóhelyét, az Izraelre támadó 6 arab állam hadseregének felszólítására.
A második arab–izraeli háború (a szuezi válság)[szerkesztés]
1956-ban elkezdődött a szuezi válság. Izrael tiltakozott Egyiptom intézkedése ellen, amellyel kizárta őt a Szuezi-csatorna használatából. Október hónap végén Izrael Nagy-Britanniával és Franciaországgal együtt megtámadta Egyiptomot, elkezdődött a második arab-izraeli háború. A konfliktusnak a Szovjetunió és az ENSZ vetett véget.
1959-ben a palesztin menekültek között megalakult a Fatah,[18] a palesztin függetlenségért küzdő egyik meghatározó mozgalom, majd a palesztin szervezetek összefogásából, 1964-ben a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ).
1967-ben az arab államok támadásba lendültek és kitört a hatnapos háború. Izrael elfoglalta Gázát, Ciszjordániát, a Golán-fennsíkot és a Jordán megszállás alatt álló Kelet-Jeruzsálemet. Ezek a területek huzamosabb izraeli ellenőrzés alá kerültek.[19] Jeruzsálemet az izraeliek Izrael fővárosává nyilvánították. Az egyoldalú lépést számos nemzetközi szereplő és a palesztin fél elutasította.
Ezután a palesztin szervezetek gyakran nyúltak a terror eszközéhez. 1970-ben megalakult a Fekete Szeptember terrorszervezet, amely terrortámadásokkal igyekezett kikényszeríteni a palesztin függetlenséget. Leghíresebb akciójuk az 1972-es müncheni olimpia izraeli csapatának elrablása volt. Az akció során 11 izraeli sportoló, öt terrorista és egy német rendőr halt meg. Később, 1987-ben létrejött a Hamász politikai mozgalom és terrorszervezet is, amely meghatározó szerepre tett szert a palesztinok között.
1973-ban Szíria és Egyiptom meglepetésszerű támadást intézett Izrael ellen. Kitört a jom kippuri háború.
1982-ben első libanoni háború (Izrael-Libanon).
1987-kitört az első palesztin intifáda (felkelés az izraeli megszállás ellen), amely hat évig tartott.
1988. november 15-én a Palesztinai Felszabadítási Szervezet egyoldalúan kinyilvánította Palesztina függetlenségét.
Oslói megállapodás és békefolyamat[szerkesztés]
1993-ban, miután Izraelben békepárti kormány került hatalomra, titkos tárgyalások kezdődtek Oslóban a palesztinok és izraeliek között. A tárgyalások eredményeképpen 1993. szeptember 13-án Washingtonban Jichák Rabin izraeli miniszterelnök és Jasszer Arafat, a PFSZ-elnöke megállapodást írt alá, ami oslói megállapodás néven vált ismertté. Ezzel véget ért az első intifáda. A megállapodás értelmében a Palesztin területek korlátozott önrendelkezéshez jutottak, és megkezdődött az izraeli csapatkivonás. Noha a megállapodásban foglaltak teljesülése többször elakadt, Palesztina irányítása fokozatosan a Palesztin Hatóság kezébe került.[20]
A konfliktus fokozódása miatt 2000-ben kitört a második palesztin intifáda, ami amerikai közvetítéssel, Camp Davidben zajló tárgyalásokhoz vezetett. A tárgyalások nem hoztak eredményt. Izrael a 2000-es években biztonsági kerítés kiépítését kezdte meg a palesztin területek körül. Ezt 2004. július 9-én a hágai Nemzetközi Bíróság törvénytelennek ítélte, majd az ENSZ is elítélő határozatot hozott.[21]
2002-ben Út a békéhez békefolyamat.
2005-ben Izrael kiürítette a gázai zsidó településeket, és kivonult az övezetből.
2006-ban kitört a második libanoni háború Izrael és a Hezbollah között.
2007. június 14-én a Hamász palesztin radikális terrorszervezet fegyveres felkelést hajtott végre a vele rivális Fatah szervezet ellen, és átvették a hatalmat a Gázai övezet felett. Több száz fegyverest legyilkoltak. Ezt követően, az addig korántsem felhőtlen viszonyok között, ámde egységkormányzásban álló két palesztin frakció között végleges szakítás következett be. Ennek folyományaként ma, de facto két Palesztin önkormányzat van és egyik sem ismeri el a másikat: a szélsőséges Hamász uralja a Gázai övezetet, és a mérsékelt Fatah által irányított Ciszjordánia.
2007. november 27-én Ehúd Olmert izraeli miniszterelnök és Mahmúd Abbász palesztin elnök megállapodott, hogy tárgyalásokat kezdenek minden vitás kérdésről és 2008 végéig valamiféle megállapodásra jutnak.
2013. május 14-én Kairóban a Hamasz és a Fatah kölcsönösen megállapodott abban, hogy három hónapon belül meghatározzák a választások időpontját és egységkormányt hoznak létre a palesztin területeken - vagyis a Gázai övezetben és Ciszjordániában.[22]
Diplomáciai elismerés[szerkesztés]
Magyarország részéről[szerkesztés]
A Palesztinai Felszabadítási Szervezet irodája 1975-ben kezdte meg működését Budapesten. A palesztin képviselet 1982-ben diplomáciai rangot kapott. 1988. november 15-én Magyarország elismerte a palesztin állam „kikiáltását”, azóta a palesztin képviselet nagykövetségként működik. Palesztina magyarországi képviseletének vezetője Mr. Elian M.E. Keswani.
Magyarország 2000. augusztus 29-én nyitott képviseleti irodát a Palesztin Nemzeti Hatóság területén fekvő Rámalláhban.
Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]
Az állam félelnöki rendszerű köztársaság.[23] Izraellel a szuverenitási vita a 2020-as évek elején sem zárult le.
Alkotmány, államforma[szerkesztés]
Végrehajtás, törvényhozás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]
Igazságszolgáltatás[szerkesztés]
Védelmi rendszer[szerkesztés]
Politikai pártok[szerkesztés]
Lakosság[szerkesztés]
Népességének változása[szerkesztés]
A lakosság száma 3 761 676 fő volt a 2007 novemberi népszámlálás szerint. 2021 májusában már mintegy 5,23 millió lakosa volt.[24] Az előrejelzések további gyors növekedés mutatnak, 2025-re mintegy 5,74 millió fős népességet.[24]
 |
A grafikon jelenleg technikai problémák miatt nem áll rendelkezésre. |
Nemzetiségek[szerkesztés]
Demográfia[szerkesztés]
- 0-14 éves 42,4%
- 15-64 éves 54,2%
- 65 éves és idősebb 3,4%
Az élveszületések száma: 30,99/1000 főre vetítve.
Vallás[szerkesztés]
A lakosság 75%-a muzulmán, 17% zsidó, 8%-a keresztény.
A Gázai övezet lakosságának vallási összetétele: 90,1% muzulmán, 0,1% zsidó és 9,8% keresztény.
Települések[szerkesztés]
- Betlehem (arabul Bait Lahm, بيت لحم)
- Bajt Dzsala (بيت جالا)
- Bajt Hánún (بيت حانون)
- Bír Zajt (بير زيت)
- Gáza város (غزة)
- Hebron (arabul al-Halíl, الخليل)
- Dzsenín (جنين)
- Jeruzsálem
- Jerikó (arabul Aríha, أريحا)
- Hán Júnisz (خان يونس)
- Náblusz (نابلس)
- Kalkilijja (قلقيلية)
- Rafah (رفح)
- Ramallah (Rám Alláh, رام اﷲ)
- Túlkaram (طول كرم)
- az-Zabábda (الزبابدة)
Kultúra[szerkesztés]
Világörökség[szerkesztés]
Gasztronómia[szerkesztés]
.JPEG)
A palesztin konyha nagyon közel áll a jordániai, szíriai és libanoni konyhához, s jelentős oszmán-török hatással rendelkezik. A gázai terület gasztronómiája már eltérőbb, arra sokkal inkább a levantei kulináris jegyek a jellemzők.
Az egykori Galilea területén gyakori alapanyag a kibbee nevű rizsfajta.[25] A ciszjordániai régió jellegzetessége a tabún nevű kenyér. A desszertek népszerűek és széles a választék belőlük. Általában datolyából, sajtból, mandulából, dióból és pisztáciából készítik ezeket. Gyümölcsleveket szentjánoskenyérfagyümölcsből, tamarinduszból és sárgabarackból készítenek.[26]
Az északi régióban gyakori fogás a piláf, amelynek alapanyagai rizsliszt, rizs, apróra vágott bárányhús és fenyőmag, ízesítve különféle fűszerekkel, báránycomb vagy baromfihús kíséretében. Ciszjordánia különlegessége a muszahán, amelynek alapja a tabún, megtöltve pörkölt baromfihússal, hagymával, szegfűborssal és fenyőmaggal.
Gazdaság[szerkesztés]
A palesztin gazdaságot sújtják Izrael személy- és árumozgást korlátozó intézkedései, és a természeti erőforrások (például víz) izraeli korlátozása, ezért az jobbára segélyekre épül. Az arab országokkal szemben az Európai Unió, az USA és Izrael csak a Fatah szervezetet részesítik támogatásukban, a Hamászt nem. A Gázai övezetben gyakran korlátozzák az üzemanyag, az élelmiszer és egyéb árucikkek behozatalát az izraeli hatóságok, remélve, hogy így a Hamász elveszíti támogatottságát.
A segélyek körül mindig is sok vita folyt, bár mindkét palesztin szervezet igyekszik a blokád alatt élő civileken segíteni és szociális támogatást nyújtani.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Bissio, Robert Remo, ed. (1995). The World: A Third World Guide 1995–96. Montevideo: Instituto del Tercer Mundo. p. 443. ISBN 978-0-85598-291-1.
- ↑ http://www.pcbs.gov.ps/site/881/default.aspx#Population
- ↑ A „Palesztina” terminussal kapcsolatban a Közel-Keleten terminológiai harc folyik. Lásd: Ivo Samson: Közép-Kelet. A tisztázatlan terminológiától a konkrét konfliktusig Archiválva 2007. december 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Refugees, United Nations High Commissioner for: Refworld | State of Palestine (angol nyelven). Refworld. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
- ↑ Wayback Machine. web.archive.org, 2016. október 3. (Hozzáférés: 2023. május 14.)
- ↑ „Palestinians win implicit U.N. recognition of sovereign state”, Reuters, 2012. november 29. (Hozzáférés ideje: 2023. május 14.) (angol nyelvű)
- ↑ a b Climate data for Jericho, Arab Meteorology Book
- ↑ Climate data for Gaza, Arab Meteorology Book
- ↑ Gaza, Gaza Strip Travel Weather Averages (Weatherbase). Weatherbase. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
- ↑ www.alhaq.org Search. web.archive.org, 2022. február 23. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
- ↑ Tanulmányok
- ↑ Irgun Zvai Leumi (angol nyelven). Encyclopeadia Britannica. (Hozzáférés: 2014. október 24.)
- ↑ Stern gang (angol nyelven). Encyclopeadia Britannica. (Hozzáférés: 2014. október 24.)
- ↑ Palestine: events in 1946 (angol nyelven). British Forces in Palestine. (Hozzáférés: 2014. október 24.)
- ↑ Palestine: events in 1947 (angol nyelven). British Forces in Palestine. (Hozzáférés: 2014. október 24.)
- ↑ Palestine: events in 1948 (angol nyelven). British Forces in Palestine. (Hozzáférés: 2014. október 24.)
- ↑ Menáhém Begín (angol nyelven). Encyclopeadia Britannica. (Hozzáférés: 2014. október 24.)
- ↑ A Fatah történelme, dióhéjban (1954-2008) Archiválva 2011. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben judapest.org, 2008. augusztus 3.
- ↑ A kudarc ára a halál – index.hu, 2012. november 18.
- ↑ A palesztin-izraeli békefolyamat kronológiája – Origo, 1999. szeptember 4.
- ↑ Az Izraeli Bíróság néhány ítéletére a palesztinok javára módosítják a ciszjordániai kerítést – Transindex, 2007. szeptember 7.
- ↑ Együtt kormányozna a Hamász és a Fatah – Origó, 2013. május 14.
- ↑ Permanent Observer Mission of the State of Palestine to the United Nations - Declaration of Independence (1988) (UN Doc). web.archive.org, 2014. június 8. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
- ↑ a b PCBS | Estimated Population in the Palestine Mid-Year by Governorate,1997-2026. www.pcbs.gov.ps. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
- ↑ An Introduction to Palestinian Cuisine: Typical Palestinian Dishes (Wayback Machine)
- ↑ Culture and Attraction: Gastronomy (Wayback Machine)
Források[szerkesztés]
- Hamasz-demokrácia – Palesztin választások és a terror legitimizálása – Hetek, 2006. január 20.
- Hamasztina Gázában? – Hetek, 2007. június 15.
További információk[szerkesztés]
- Palesztina.lap.hu – Linkgyűjtemény
- http://www.geocities.com/iamnoora2002/Palesztina.html
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
- Arab–izraeli konfliktus
- Izrael állam történelmének vitatott kérdései
- Jasszer Arafat
- Palesztina nemzetközi elismertsége
_without_national_boundaries.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
|
