Palesztina nemzetközi elismertsége

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A Palesztinát (fekete) elismerő államok.
  Államok, melyek elismerték Palesztinát független államnak
  Államok, melyek támogatták Palesztina állandó megfigyelő státuszát az ENSZ közgyűlésben
A Palesztinát elismerő államok.
  Államok, melyek elismerték Palesztinát független államnak
  Államok, melyek nem ismerték el Palesztina függetlenségét
  Palesztinával diplomáciai kapcsolatban álló államok, melyek ennek ellenére sem ismerik el a függetlenséget
  Palesztinával speciális diplomáciai kapcsolatban álló országok

Ez a lista azoknak az államoknak vagy szervezeteknek a felsorolása, amelyek elismerték Palesztina függetlenségét.

MiddleEast.A2003031.0820.250m.jpg
BritishMandatePalestine1920.png
Flag of Palestine - long triangle.svg
Dome in Jerusalem The Capital City Of Palestine
1 Palestine Pound 1939 Obverse.jpg
عملة فلسطينية معدنية.jpg
British Mandate Palestinian passport.jpg
PALESTINE 1759
PALESTINE 1851
PALESTINE 1864
PALESTINE 1900
PALESTINE 1915
Palestine 1920
PALESTINE 1924
PALESTINE 1946
PALESTINE 1947

A függetlenség kikiáltása és nemzetközi visszhangja[szerkesztés]

Palesztina vagy Palesztin Autonóm Területek jelenleg 136 ország által hivatalosan elismert de jure állam a Közel-Keleten. Területét Ciszjordánia és a Gázai övezet alkotja. Az ENSZ-ben megfigyelőként van jelen.

Palesztina 1516-tól az Oszmán Birodalom része volt. Az első világháború és 1947 között angol gyarmat volt. Ekkor indult meg a cionista mozgalom hatására a zsidók szervezett betelepülése (alija). 1947-ben zsidók tulajdonában 1850 km² volt, Palesztina területének 7,04%-a. Közbirtok, vagy a "korona birtoka", amit a mandátumterület kormánya kezelt, a teljes terület 70%-a volt, főleg a Negev-sivatag. A többi volt arabok, keresztények vagy bárki más kezén.

1947. november 29-én az ENSZ Közgyűlése Palesztinát zsidó és palesztin államra osztotta. Izrael államot 1948-ban kiáltották ki.

Rögtön ez után a palesztinok, és a környező arab államok megtámadják Izraelt. Kitör az arab-izraeli háború. A zsidókat megtámadó arab fél veszít, mivel hadműveleteiket nem hangolták össze, ennek következménye a palesztin exodus, 711 000 lakos hagyja el lakóhelyét, a lakosság 80%-a. Az arab államok a menekülteket befogadták, de állampolgárságot nem biztosítottak részükre. Nekik, gyerekeiknek és unokáiknak az ENSZ azóta is segélyt biztosít. Izrael viszont befogadta az arab államokból elüldözött 853 000 zsidót.

1964-ben megalakul a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ).

Izrael az 1956-os szuezi válság idején megtámadta Egyiptomot, elfoglalta a gázai övezetet. Az arab államok támadására válaszul azután 1967-ben a hatnapos háború során Izrael elfoglalja Ciszjordániát, a Golán-fennsíkot és a jordán megszállás alatt álló Kelet-Jeruzsálemet, majd a várost Izrael egységes és oszthatatlan fővárosává nyilvánították, holott modern kori újraalakulásakor Izrael államát Tel-Avivban kiáltották ki.

1988. november 15-én a Palesztinai Felszabadítási Szervezet kinyilvánította Palesztina függetlenségét Algírban. Hivatkozási alapul az ENSZ BT 181 (II)-es 1947-es döntése szolgál, mely alapján két államnak kell megalakulni a Közel-Kelet e részén.

A függetlenség kikiáltását követően még 1988-ban 81 állam ismeri el Palesztinát független államnak.[1] Viszont mivel államnak területe is van,ez csupán jelképes gesztus maradt.A területi kérdéseket egy sor ENSZ határozat szerint közvetlen tárgyalásokkal kell rendezni Izraellel az 1993 (oslói megállapodás) óta létező Palesztin Autonómia Hatóságnak. Az elismerők között van a Szovjetunió (annak 1991-es felbomlása után Oroszország jogfolytonosan ismeri el a függetlenséget), valamint a Kínai Népköztársaság is az ENSZ BT állandó tagjai közül.

Az elismerő államok zöme az Arab Liga (annak mára valamennyi tagja elismerte Palesztinát független államnak), az Iszlám Konferencia Szervezete (amelyik szintén erősen függetlenség párti), valamint a még meglevő Varsói Szerződés illetve az el nem kötelezett országok tagországai közé tartoztak.

A NATO akkori tagjai, illetve ez Európai Unió akkori tagországai az Izrael állammal szemben fennálló jó viszony megőrzése érdekében nem ismerték el máig független államnak Palesztinát, bár sok ország – így az ENSZ BT másik három állandó tagja, Franciaország, az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok is – diplomáciai kapcsolatban áll Palesztinával.

Az 1988 utáni 81 államhoz a következő évben még 8 csatlakozott, majd az elismerő államok száma lassú növekedéssel 2010-re elérte a 110-et. 2010. december elsején Brazília elismerte Palesztinát független államnak, ezután három hónapon belül Kolumbia kivételével az összes dél-amerikai állam elismerte a függetlenséget.

Az elismerő ENSZ tagállam országok közül Csehszlovákia még egy államként 1988-ban ismerte el a függetlenséget. Az állam szétesése után a két utódállamnak, Csehországnak és Szlovákiának külön-külön meg kellett erősíteni a függetlenség elismerésének szándékát.

A föderatív jellegű szocialista államok közül Jugoszlávia és a Szovjetunió is elismerte Palesztinát 1988-ban, de ezen államok szétesése után - Oroszország kivételével, mely jogfolytonosan továbbvihette a Szovjetunió minden korábbi külpolitikai döntését – a tagállamoknak külön-külön el kellett ismerniük Palesztinát, amelyet a három korábbi balti szovjet tagköztársaság, Moldova, Örményország, Szlovénia, Horvátország és Macedónia kivételével meg is tettek.

Az elismerő országok a vitatott státuszú Nyugat-Szahara kivételével valamennyien ENSZ tagállam országok is egyben. Palesztina, hogy sikeresen független állammá válhasson nem igyekszik kapcsolatba kerülni a szakadár jellegű, de facto független államokkal.

Magyar diplomáciai elismertség[szerkesztés]

A Palesztinai Felszabadítási Szervezet irodája 1975-ben kezdte meg működését Budapesten. A palesztin képviselet 1982-ben diplomáciai rangot kapott. 1988. november 15-én Magyarország elismerte a palesztin állam „kikiáltását”. Azóta a palesztin képviselet nagykövetségként működik. Magyarország 2000. augusztus 29-én nyitott képviseleti irodát a Palesztin Nemzeti Hatóság területén fekvő Ramallahban.

Elismerő országok[szerkesztés]

ENSZ tagállam országok[szerkesztés]

Az ENSZ 193 tagállamából eddig 138 (71,5%) állam ismerte el Palesztinát független államnak. Ezen államok lakossága több, mint 5,2 milliárd ember, a Földön élő lakosság 75%-a.[2] Az alábbi lista a Palesztin Nemzeti Hatóság által 2011-ben nyilvánossá tett adatok alapján készült.

A 138 elismerő államból 111-el diplomáciai kapcsolatban is áll Palesztina.

= Palesztinával diplomáciai kapcsolatot is kialakító államok
Állam[3] Elismerés dátuma Diplomáciai kapcsolat Megjegyzések
1.  Algéria 1988. 11.15.[1] Igen[4] OIC Az OIC tagja.
Arab Liga Az Arab Liga tagja.
Az Afrikai Unió tagja.[5]
2.  Bahrein 1988. 11.15.[1] Igen[6] OIC Az OIC tagja.
Arab Liga Az Arab Liga tagja.
3.  Irak 1988. 11.15.[1] Igen OIC Az OIC tagja.
Arab Liga Az Arab Liga tagja.
4.  Kuvait 1988. 11.15.[1] Igen[7] OIC Az OIC tagja.
Arab Liga Az Arab Liga tagja.[8]
5.  Líbia 1988. 11.15.[1] Igen OIC Az OIC tagja.
Arab Liga Az Arab Liga tagja.
Az Afrikai Unió tagja.
6.  Malajzia 1988. 11.15.[1] Igen OIC Az OIC tagja.
A Nemzetközösség tagja.
7.  Mauritánia 1988. 11.15.[1] Igen OIC Az OIC tagja.
Arab Liga Az Arab Liga tagja.
Az Afrikai Unió tagja.
8.  Marokkó 1988. 11.15.[1] Igen OIC Az OIC tagja.
Arab Liga Az Arab Liga tagja.[9][10]
9.  Szomália 1988. 11.15.[1] Igen OIC Az OIC tagja.
Arab Liga Az Arab Liga tagja.
Az Afrikai Unió tagja.
10.  Tunézia 1988. 11.15.[1] Igen[11] OIC Az OIC tagja.
Arab Liga Az Arab Liga tagja.
Az Afrikai Unió tagja.
11.  Törökország 1988. 11.15.[1] Igen[12] OIC Az OIC tagja.
Európai Unió Az Európai Unió tagjelöltje.
12.  Jemen 1988. 11.15.[1] Igen OIC Az OIC tagja.
Arab Liga Az Arab Liga tagja.

Palesztina függetlenségét az egyesülés előtt a Jemeni Arab Köztársaság (Észak-Jemen) és a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság (Dél-Jemen) is elismerte, majd az 1991-es újraegyesülés után az Jemeni Köztársaság is megerősítette azt.

13.  Afganisztán 1988. 11.16.[1] Igen[13] OIC Az OIC tagja.[14]
14.  Banglades 1988. 11.16.[1] Igen OIC Az OIC tagja.
A Nemzetközösség tagja.
15.  Kuba 1988. 11.16.[1] Igen
16.  Indonézia 1988. 11.16.[15] Igen[15] OIC Az OIC tagja.
17.  Jordánia 1988. 11.16.[1] Igen OIC Az OIC tagja.
Arab Liga Az Arab Liga tagja.
18.  Madagaszkár 1988. 11.16.[1] Nem Az Afrikai Unió tagja.
19.  Málta 1988. 11.16.[1] Igen Európai Unió Az Európai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
20.  Nicaragua 1988. 11.16.[1] Igen
21.  Pakisztán 1988. 11.16.[1] Igen OIC Az OIC tagja.
A Nemzetközösség tagja.
22.  Katar 1988. 11.16.[1] Igen OIC Az OIC tagja.
Arab Liga Az Arab Liga tagja.[16]
23.  Szaúd-Arábia 1988. 11.16.[1] Igen OIC Az OIC tagja.
Arab Liga Az Arab Liga tagja.
24.  Egyesült Arab Emírségek 1988. 11.16.[1] Igen OIC Az OIC tagja.
Arab Liga Az Arab Liga tagja.
25.  Szerbia 1988. 11.16.[1] Igen[17] Szerbia még Jugoszlávia részeként ismerte el Palesztina függetlenségét 1988-ban. Jugoszlávia szétesése után Szerbia a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság részeként is megerősítette a függetlenség elismerését, majd a Szerbia és Montenegró államszövetség részeseként 2005-ben újra, végül az államszövetség felbomlása után, mint Szerb Köztársaság 2006 végén harmadszor is. Európai Unió Az Európai Unió tagjelöltje.
26.  Zambia 1988. 11.16.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
27.  Albánia 1988. 11.17.[1] Igen[18] OIC Az OIC tagja.
28.  Brunei 1988. 11.17.[1] Igen OIC Az OIC tagja.
A Nemzetközösség tagja.[19]
29.  Dzsibuti 1988. 11.17.[1] Igen OIC Az OIC tagja.
Arab Liga Az Arab Liga tagja.
Az Afrikai Unió tagja.
30.  Mauritius 1988. 11.17.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
31.  Szudán 1988. 11.17.[1] Igen OIC Az OIC tagja.
Arab Liga Az Arab Liga tagja.
Az Afrikai Unió tagja.[20]
32.  Ciprus 1988. 11.18.[1] Igen Európai Unió Az Európai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.

2011 januárjában Ciprus visszavonta 1988-as elismerését az államtól és nyilvánosságra hozta, hogy nem támogat semmiféle változást az 1967-ben rögzített határokon kívül.[21]

33.  Csehország 1988. 11.18.[1] Igen Európai Unió Az Európai Unió tagja.

Csehország még Csehszlovákia részeként ismerte el Palesztina függetlenségét, melyet 1992-es külön államként való megszületése után megerősített.

34.  Szlovákia 1988. 11.18.[1] Igen Európai Unió Az Európai Unió tagja.

Szlovákia még Csehszlovákia részeként ismerte el Palesztina függetlenségét, melyet 1992-es külön államként való megszületése után megerősített.

35.  Egyiptom 1988. 11.18.[1] Igen OIC Az OIC tagja.
Arab Liga Az Arab Liga tagja.
Az Afrikai Unió tagja.
36.  Gambia 1988. 11.18.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
37.  India 1988. 11.18.[1] Igen[22] A Nemzetközösség tagja.
Arab Liga Az Arab Liga megfigyelő státuszú tagja.
38.  Nigéria 1988. 11.18.[1] Igen OIC Az OIC tagja.
Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
39.  Oroszország 1988. 11.19.[1] Igen[23] ENSZ Az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja.
OIC Az OIC megfigyelő státuszú tagja.

Oroszország, mint a Szovjetunió jogutódja „megörökölte” Palesztina elismerését.

40.  Seychelle-szigetek 1988. 11.18.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
41.  Srí Lanka 1988. 11.18.[1] Igen A Nemzetközösség tagja.
42.  Fehéroroszország 1988. 11.19.[1] Igen Fehéroroszország még mint a Szovjetunió egyik tagköztársasága ismerte el a függetlenséget 1988-ban, amit az ország 1991-es függetlenné válásakor megerősített.
43.  Guinea 1988. 11.19.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
OIC Az OIC tagja.
44.  Namíbia 1988. 11.19.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.

Namíbia még 1988-ban ismerte el a függetlenséget, amikor az ország ténylegesen még a Dél-afrikai Köztársaság igazgatása alatt állt. A Délnyugat-Afrikai Népi Szervezet (SWAPO)[24] és a Namíbiai Tanács, amelyik az országot megfigyelőként képviselte az ENSZ-ben azonban elismerte a függetlenséget. Az ország 1990-es teljes jogú függetlensége után a nyilatkozatot megerősítették.

45.  Ukrajna 1988. 11.19.[1] Igen Ukrajna még mint a Szovjetunió egyik tagköztársasága ismerte el a függetlenséget 1988-ban, amit az ország 1991-es függetlenné válásakor megerősített.
46.  Vietnám 1988. 11.19.[1] Igen[25]
47.  Kína 1988. 11.20.[1] Igen ENSZ Az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja.
48.  Burkina Faso 1988. 11.21.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
OIC Az OIC tagja.
49.  Comore-szigetek 1988. 11.21.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
OIC Az OIC tagja.
Arab Liga Az Arab Liga tagja.
50.  Bissau-Guinea 1988. 11.21.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
OIC Az OIC tagja.
51.  Mali 1988. 11.21.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
OIC Az OIC tagja.
52.  Kambodzsa 1988. 11.21.[1] Igen
53.  Mongólia 1988. 11.22.[1] Igen[26]
54.  Szenegál 1988. 11.22.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
OIC Az OIC tagja.
55.  Magyarország 1988. 11.23.[1] Igen Európai Unió Az Európai Unió tagja.
56.  Zöld-foki Köztársaság 1988. 11.24.[1] Nem Az Afrikai Unió tagja.
57.  Észak-Korea 1988. 11.24.[1] Igen
58.  Niger 1988. 11.24.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
OIC Az OIC tagja.
59.  Románia 1988. 11.24.[1] Igen Európai Unió Az Európai Unió tagja.
60.  Tanzánia 1988. 11.24.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
61.  Bulgária 1988. 11.25.[1] Igen Európai Unió Az Európai Unió tagja.
62.  Maldív-szigetek 1988. 11.28.[1] Igen OIC Az OIC tagja.
A Nemzetközösség tagja.
63.  Ghána 1988. 11.29.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
64.  Togo 1988. 11.29.[1] Nem Az Afrikai Unió tagja.
OIC Az OIC tagja.
65.  Zimbabwe 1988. 11.29.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
66.  Csád 1988. 12.01.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
OIC Az OIC tagja.
67.  Laosz 1988. 12.02.[1] Igen[27]
68.  Sierra Leone 1988. 12.03.[1] Nem Az Afrikai Unió tagja.
OIC Az OIC tagja.
A Nemzetközösség tagja.
69.  Uganda 1988. 12.03.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
OIC Az OIC tagja.
A Nemzetközösség tagja.
70.  Kongói Köztársaság 1988. 12.05.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
71.  Angola 1988. 12.06.[1] Igen[28] Az Afrikai Unió tagja.
72.  Mozambik 1988. 12.08.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
73.  São Tomé és Príncipe 1988. 12.10.[1] Nem Az Afrikai Unió tagja.
74.  Kongói Demokratikus Köztársaság 1988. 12.10.[1] Nem Az Afrikai Unió tagja.
75.  Gabon 1988. 12.12.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
OIC Az OIC tagja.
76.  Omán 1988. 12.13.[1] Igen Arab Liga Az Arab Liga tagja.
OIC Az OIC tagja.
77.  Lengyelország 1988. 12.14.[1] Igen Európai Unió Az Európai Unió tagja.
78.  Botswana 1988. 12.19.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
79.  Nepál 1988. 12.19.[1] Nem
80.  Burundi 1988. 12.22.[1] Nem Az Afrikai Unió tagja.
81.  Közép-afrikai Köztársaság 1988. 12.23.[1] Nem Az Afrikai Unió tagja.
OIC Az OIC megfigyelő státuszú tagja.
82.  Bhután 1988. 12.25.[1] Nem
83.  Ruanda 1989. 01.02.[1] Nem Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
84.  Etiópia 1989. 02.04.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
85.  Irán 1989. 02.04.[1] Igen OIC Az OIC tagja.
86.  Benin 1989. 05.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
OIC Az OIC tagja.
87.  Egyenlítői-Guinea 1989. 05.[1] Nem Az Afrikai Unió tagja.
88.  Kenya 1989. 05.[1][1][29] Igen Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
89.  Vanuatu 1989. 08. 21.[30] Igen A Nemzetközösség tagja.
Csendes-óceáni Fórum A Csendes-óceáni Fórum tagja.
90.  Fülöp-szigetek [31][32][33] 1989. 09. Igen[34]
91.  Szváziföld 1991. 08.[35] Igen[36][37][38] Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
92.  Kazahsztán 1992. 04. 06. Igen[39] OIC Az OIC tagja.
93.  Azerbajdzsán 1992. 04. 15. Igen[40] OIC Az OIC tagja.
94.  Türkmenisztán 1992. 04.17. Igen[41][42] OIC Az OIC tagja.[43]
95.  Grúzia 1992. 04. 25.[44] Igen[45]
96.  Bosznia-Hercegovina 1992. 05. 27.[46] Igen[46] OIC Az OIC megfigyelő státuszú tagja.
97.  Tádzsikisztán 1994. 04. 02. Igen[47] OIC Az OIC tagja.
98.  Üzbegisztán 1994. 09. 25. Igen[48] OIC Az OIC tagja.
99.  Pápua Új-Guinea 1994. 10. 04.[49] Igen (2004. október 4. óta[50] A Nemzetközösség tagja.
Csendes-óceáni Fórum A Csendes-óceáni Fórum tagja.Az ASEAN megfigyelő státuszú tagja.
100.  Dél-afrikai Köztársaság 1995. 02. 15. Igen[51] Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
101.  Kirgizisztán 1995. 11. Igen[52] OIC Az OIC tagja.
102.  Malawi 1998. 10.23.[53] Igen 2011. 04. 19. óta[54] Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
103.  Kelet-Timor 2004. 03. 01.[55] Igen[50][55] Az ASEAN megfigyelő státuszú tagja.
Csendes-óceáni FórumA Csendes-óceáni Fórum megfigyelő státuszú tagja.
104.  Paraguay 2005. 03. 25.[56] Igen[56]
105.  Montenegró 2006. 07. 25.[57] Igen[57] Európai Unió Az Európai Unió tagjelöltje.
106.  Costa Rica 2008. 02. 05.[58] Igen[59]
107.  Libanon 2008. 11. 30. Igen[60] Arab Liga Az Arab Liga tagja.
OIC Az OIC tagja.

A dátum az elismerés első hivatalosan igazolt dátuma. Az UNESCO listáján 1989-ben kiadott Palesztinát elismerő államok listáján szerepel ugyan Libanon is, de dátum nélkül.[1] Az első hivatalosan megerősített dátum, melyben Libanon elismerte Palesztina függetlenségét 2008-ból való. 1989 és 2008 között is diplomáciai kapcsolatban állt a két állam egymással, de erről nem volt hivatalosan elismert adat. A palesztin nagykövetség Bejrútban csak 2011. augusztus 16-án nyílt meg[61]

108.  Elefántcsontpart 2008. Igen OIC Az OIC tagja.
Az Afrikai Unió tagja.
109.  Venezuela 2009. 04. 27.[62] Igen Arab Liga Az Arab Liga megfigyelő státuszú tagja.
110.  Dominikai Köztársaság 2009. 07. 15.[63] Igen[64]
111.  Brazília 2010. 12. 01.[65] Igen[66] Arab Liga Az Arab Liga megfigyelő státuszú tagja.
112.  Argentína 2010. 12. 06.[67] Igen[68][69][70]
113.  Bolívia 2010. 12. 17.[71][72] Igen
114.  Ecuador 2010. 12. 27.[73] Igen[74]
115.  Chile 2011. 01. 07.[75] Igen[76]
116.  Guyana 2011. 01. 13.[77][78] Igen OIC Az OIC tagja.
A Nemzetközösség tagja.
CARICOM A Karib-tengeri Közösség tagja.
117.  Peru 2011. 01. 24.[79] Igen[74]
118.  Suriname 2011. 02. 01.[80] Nem OIC Az OIC tagja.
CARICOM A Karib-tengeri Közösség tagja.
119.  Uruguay 2011. 03. 15.[81] Igen[82]
120.  Lesotho 2011. 06. 06.[53][83] Nem Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
121.  Szíria 2011. 07. 18.[84] Igen[85] Arab Liga Az Arab Liga tagja.
OIC Az OIC tagja.
122.  Libéria 2011. 07. Nem Az Afrikai Unió tagja.
123.  Salvador 2011. 08. 25.[86] Igen[87]
124.  Honduras 2011. 08. 26.[88][89] Igen[90]
125.  Saint Vincent és a Grenadine-szigetek 2011. 08. 30.[91] Igen A Nemzetközösség tagja.
CARICOM A Karib-tengeri Közösség tagja.
126.  Belize 2011. 09. 09.[92] Igen[93] A Nemzetközösség tagja.
CARICOM A Karib-tengeri Közösség tagja.
127.  Dominikai Közösség 2011. 09. 19.[94][95] Igen A Nemzetközösség tagja.
CARICOM A Karib-tengeri Közösség tagja.
A Dominikai Közösség a Bolivarista Szövetség Amerikánk Népeiért mozgalom egyik tagja, mely szervezet 2011. szeptember 9-én támogatta Palesztina teljes jogú ENSZ tagságát.[96]
128.  Dél-Szudán 2011. 09. 21.[97] Igen Az Afrikai Unió tagja.
129.  Antigua és Barbuda 2011. 09. 22.[98] Nem A Nemzetközösség tagja.
CARICOM A Karib-tengeri Közösség tagja.
130.  Grenada 2011. 09. 25.[99] Igen[100] A Nemzetközösség tagja.
CARICOM A Karib-tengeri Közösség tagja.
131.  Izland 2011. 11. 29.[101] Igen Európai Unió Az Európai Unió tagjelöltje.
132.  Thaiföld 2012. 01. 18.[102] Igen OIC Az OIC megfigyelő státuszú tagja.
133.  Guatemala 2013. 04. 09.[103] Nem
134.  Haiti 2013. 09. 27.[104] Igen[100] CARICOM A Karib-tengeri Közösség tagja.
135.  Svédország 2014. 10. 30.[105][106][107] Igen Európai Unió Az Európai Unió tagja.
136.  Saint Lucia 2015. 09. 15.[108] Igen A Nemzetközösség tagja.
CARICOM A Karib-tengeri Közösség tagja.
137  Kolumbia 2018. 08. 03. [109] Igen
138  Saint Kitts és Nevis 2019. 07.30. [110] Igen [111] A Nemzetközösség tagja.
CARICOM A Karib-tengeri Közösség tagja.

Nem ENSZ tagállam országok[szerkesztés]

= Palesztinával diplomáciai kapcsolatot is kialakító államok
Állam[3] Elismerés dátuma Diplomáciai kapcsolat Megjegyzések
1.  Nyugat-Szahara 1988. 11.15.[112] Nem Az Afrikai Unió tagja.
OIC Az OIC tagja.
2.  Vatikán 2013. 02.[113] Igen[114]

Palesztinát el nem ismerő országok[szerkesztés]

Palesztinát el nem ismerő ENSZ tagállam országok[szerkesztés]

Palesztinát a következő 55 ország nem ismerte el hivatalosan önálló államnak. Az 56 országból 33 azonban bizonyos fokú diplomáciai kapcsolatban áll Palesztinával.

= Palesztinával diplomáciai jellegű kapcsolatotban álló államok, államelismerés nélkül
Állam Hivatalos álláspont Diplomáciai kapcsolat Megjegyzések
1.  Amerikai Egyesült Államok 2011. szeptember 21-i beszédében, melyet az ENSZ Biztonsági Tanácsának gyűlésén mondott, Barack Obama, amerikai elnök kijelentette, hogy az Egyesült Államok viszonya Palesztinával szemben nem változott. Obama kijelentette, hogy „A békét a palesztinok és az izraeliek között csak ők maguk tudják megteremteni”.[115]
Obama figyelmeztette Mahmúd Abbász palesztin elnököt arra, hogy szükség esetén az Egyesült Államok élni fog vétójogával a Biztonsági Tanácsban, mivel úgy véli, hogy Palesztinának egyelőre a megfigyelő szerep a megfelelő, továbbra sem támogatja az Egyesült Államok az ország teljes jogú ENSZ tagságát.[116]
Igen ENSZ Az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja.
Csendes-óceáni Közösség A Csendes-óceáni Közösség tagja.
2.  Andorra 2011 januárjában az andorrai parlament kijelentette, hogy a palesztin lakosságnak joga van az önrendelkezésre.[117] Nem
3.  Ausztrália Ausztrália a két államiság támogatója, de eddig az elismerés esetleges negatív hatásai miatt nem ismerte az államot, bár diplomácia kapcsolatban áll vele.
Julia Gillard, ausztrál miniszterelnök kijelentette, hogy Ausztrália már régóta azon az állásponton van, hogy a kérdést tárgyalóasztal mellett kell eldöntenei, a palesztin embereknek joga van az önrendelkezésre, míg Izrael államnak joga van a területi integritáshoz.[118]
Igen A Nemzetközösség tagja.
A Csendes-óceáni Fórum tagja.
Csendes-óceáni Közösség A Csendes-óceáni Közösség tagja.
4.  Ausztria Ausztria teljes diplomáciai kapcsolatban áll Palesztinával 1978. december 13-a óta, mióta megnyílt a palesztin nagykövetség Bécsben.[119]
2011 júniusában Michael Spindelegger, osztrák miniszterelnök kijelentette, hogy Ausztria az állam elismerésével megvárja az Európai Unió hivatalos állásfoglalását.[120]
Ausztria szerepelt az UNESCO 1988. december 14-én kiadott listáján azon államok között, melyek elismerték a palesztin állam függetlenségét, de később törölték a listáról.[1]
Igen[121] Európai Unió Az Európai Unió tagja.
5.  Bahama-szigetek A Bahama-szigetek nem foglalt még állást hivatalosan az elismerés kérdésében.[122]
Mint a Karib-tengeri Közösség tagja – mely együtt dönt fontosabb külpolitika kérdésekben – a két államiságot pártfogolja nemzetközileg rögzített határvonalakkal.[123]
2011 márciusában a Bahama-szigetek új izraeli nagykövete óva intette az országot, hogy elismerjék Palesztina függetlenségét, anélkül, hogy előtte konzultáltak volna Izraellel.[124]
Nem A Nemzetközösség tagja.
CARICOM A Karib-tengeri Közösség tagja.
6.  Barbados Barbados nem foglalt még állást hivatalosan az elismerés kérdésében.[122]
Mint a Karib-tengeri Közösség tagja – mely együtt dönt fontosabb külpolitika kérdésekben – a két államiságot pártfogolja nemzetközileg rögzített határvonalakkal.[123]
Nem A Nemzetközösség tagja.
CARICOM A Karib-tengeri Közösség tagja.
7.  Belgium Belgium az állam elismerésével megvárja az Európai Unió hivatalos állásfoglalását[125]
2011. július 15-én a belga parlament elfogadta azt a javaslatot, hogy el fogják ismerni Palesztina államiságát, de csak az 1967-es államhatárokkal.[126]
Igen Európai Unió Az Európai Unió tagja.
8.  Dánia Dánia a palesztin állam létrejöttének egyik leginkább elkötelezett híve.[127]
A 2011-es dán parlamenti választás során az ellenzék javasolta, hogy Dánia ismerje el a palesztin államot. Lene Espersen, dán miniszterelnök és kormánya bár támogatja a palesztinok önrendelkezési jogát figyelmeztetett, hogy az öncélúan kikiáltott függetlenség elismerésének több lehet a negatív hozadéka Dánia részére, mint a haszna. Dánia egyelőre tárgyalásokat folytat az Európai Unió többi tagországával és ha közös megegyezésre jutnak, akkor együtt fogják elismerni a palesztin államot.[128]
Igen Európai Unió Az Európai Unió tagja.
9.  Dél-Korea A dél-koreai parlament nem ismerte el Palesztina függetlenségét.[129] Igen
10.  Egyesült Királyság Az Egyesült Királyság bejelentette 2011 szeptemberében, hogy el fogja ismerni a palesztin államot, de egyelőre csak az ENSZ megfigyelő tisztjében fogja elfogadni. Nem zárkóztak el azonban attól, hogy később a teljes tagságot is támogassák.[130] Igen ENSZ Az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja.
Európai Unió Az Európai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
Csendes-óceáni Közösség A Csendes-óceáni Közösség tagja.
11.  Eritrea Isaias Afewerki, eritreai elnök bejelentette, hogy országa nem támogatja a függetlenséget.[131]
Szerinte a két államiság a jelenlegi feltételek között nem működőképes. A palesztin népnek joga van az önrendelkezéshez, de nem a Gázai-övezetben és Ciszjordániában. a megoldás az eritreai kormány szerint, ha Izrael kivonul a Jordániával határos területekről, ahol a jordániai és palesztin népesség összeolvadva alkothat új államot.[132]
Igen[133] Az Afrikai Unió tagja.
12.  Észtország Miután találkozott Riyad al-Malki-val 2010 júniusában Urmas Paet, észt miniszterelnök bejelentette, hogy Észtország támogatja a két állam létrejöttét a térségben.[134] Igen[135] Európai Unió Az Európai Unió tagja.
13.  Fidzsi-szigetek A Fidzsi-szigetek nem kíván állást foglalni a palesztin-izraeli konfliktus terén, az ENSZ döntéshozatalára vár.[136] Nem A Nemzetközösség tagja.
A Csendes-óceáni Fórum tagja.
Csendes-óceáni Közösség A Csendes-óceáni Közösség tagja.
14.  Finnország Alexander Stubb, finn miniszterelnök 2010 decemberében azt nyilatkozta, hogy :"Nem hinném, hogy eljött az elismerés ideje. A legfontosabb, hogy megőrizhessük a békét a térségben."[137]
2011 áprilisában viszont Stubb megerősítette, hogy országa támogatja a Palesztin Nemzeti Hatóságot az önálló állammá válásban.[138]
Igen Európai Unió Az Európai Unió tagja.
15.  Franciaország Nicolas Sarkozy, francia miniszterelnök bejelentette, hogy Franciaország a két állam pártján van, melyek egymás mellett létezhetnének, békében, nemzetközileg rögzített határvonalakkal elválasztva egymástól.[139] Sarkozy bejentette 2011 májusában, hogy ha az Izraellel zajló tárgyalások nem vezetnek eredményre és nem születik megállapodás Izrael állam és a palesztin hatóságok között, akkor Franciaország el fogja ismerni Palesztina függetlenségét és támogatja az ország teljes jogú ENSZ tagságra vonatkozó igényét is.[140] Igen ENSZ Az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja.
Európai Unió Az Európai Unió tagja.
Csendes-óceáni Közösség A Csendes-óceáni Közösség tagja.
16.  Görögország Karolos Papoulias, görög elnök azt nyilatkozta, hogy Görögország támogatja, hogy Izrael állam mellett létrejöjjön egy önálló palesztin állam is.[141]
A régóta fennálló arab-izraeli konfliktusban Görögország az összes európai uniós tagállamnál jobban támogatja az arab felet és távolságtartó politikát folytat Izraellel szemben. A palesztin hatóságokkal a diplomácia kapcsolatokat már 1981-ben, az önálló állam kikiáltása előtt felvette Görögország, míg Izrael állammal csak 1990-ben vette fel a diplomáciai kapcsolatot és ma is csak konzulátusi jelleggel működik, izraeli nagykövetség nincs Görögországban.[142]
Igen Európai Unió Az Európai Unió tagja.
17.  Hollandia Uri Rosenthal, holland minsizterelnök 2011 júniusában bejelentette, hogy Hollandai nem fogja támogatni a palesztin függetlenséget az ENSZ-ben.[143]
Hollandia elutasítja a függetlenség egyoldalú kikiáltását és további tárgyalásokat sürget az izraeli és palesztin hatóságok között és csak a kétoldalúan támogatott függetlenség mellé fog állni.[144]
Igen Európai Unió Az Európai Unió tagja.
18.  Horvátország Horvátország 2011 márciusában lépett diplomáciai kapcsolatba Palesztinával. Jadranka Kosor, horvát miniszterelnök bejelentette, hogy kormánya a két államiság, Izrael és Palesztina mellett foglal állást.[145] Igen Európai Unió Az Európai Unió tagja.
19.  Írország Az ír kormány 2011 januárjában a palesztin külképviseletet Dublinban nagykövetséggé nyilvánította.[146]
Márciusban Eamon Gilmore, ír miniszterelnök bejelentette, hogy Írország a függetlenséget pártolja és, hogy ő személy szerint reméli, hogy ezt még az ő hivatali ideje alatt meg is teheti az ország.[147]
Igen Európai Unió Az Európai Unió tagja.
20.  Izrael
21.  Jamaica Mint a többi Karib-tengeri közösségi tagállam, Jamaica is a két államiság mellett foglal állást.[148] Nem A Nemzetközösség tagja.
CARICOM A Karib-tengeri Közösség tagja.
22.  Japán Japán a két államiságot támogatja[149] és bízik a helyzet stabilizálódásában és a palesztin állam minél előbbi létrejöttének lehetőségében.[150]
Bejelntették, hogy Japán nem támogat semmiféle változtatást az 1967-es határokhoz képest[151] és nem fogadja el Kelet-Jeruzsálem izraeli bekebelezését sem.[152]
Igen
23.  Kamerun Kamerun hivatalosan a két államiságot pártfogolja.[153]
Az országot az 1980'-as évek közepe óta erős gazdasági szálak fűzik Izraelhez[154]
Kamerun az Iszlám Konferencia Szervezetének két tagországa közül az egyik, amelyik még enm ismerte el Palesztina függetlenségét. Ezt a tényt, főleg az arab országok Izrael befolyásának tudják be és emiatt nem is állnak gazdasági együttműködésben az országgal[155]
Netanyahu izraeli miniszterelnök arra kérte Paul Biya kameruni elnököt, hogy az ENSZ Közgyűlésen, ahol Palesztina teljes jogú ENSZ tagságáról fognak szavazni, ne támogassa azt.[156]
Igen[133] Az Afrikai Unió tagja.
OIC Az OIC tagja.
24.  Kanada Kanada támogatja egy önálló palesztin állam létrejöttét, de csak ha békés, tárgyalásos úton jön az létre[157]
A kanadai Harper-adminisztrációt erős gazdasági szálak fűzik Izraelhez. 2011 júliusában John Baird, kanadai miniszterelnök kijelentette: A mi hozzáállásunk a kérdéshez nem változott. A helyzet feloldásához egyetlen utat látunk. A térságben két államnak kell létrejönnie, egy zsidó államnak és egy palesztin államnak. Ez utóbbinak azonban egy demilitarizált övezetben kell létrejönnie.[158]
Igen A Nemzetközösség tagja.
25.  Kiribati A Csendes-óceáni Közösség szeptember elején Wellingtonban tartott közgyűlése után Kiribati miniszterelnöke bejelentette, hogy országa támogatja Palesztina függetlenségét.[159] Nem A Nemzetközösség tagja.
A Csendes-óceáni Fórum tagja.
Csendes-óceáni Közösség A Csendes-óceáni Közösség tagja.
26.  Lettország Lettország a két államiság mellett foglalt állást.[160][161] Igen Európai Unió Az Európai Unió tagja.
27.  Liechtenstein Liechtenstein külkapcsolatai viszonylag korlátozottak, az ország külügyeit lényegében Svájc intézi.[162]
Liechtenstein azonban úgy tűnik, hogy a két államiságot pártolja.[163]
Nem
28.  Litvánia Mint az Európai Unió tagállamainak zöme Litvánia is a két állam mellett foglal állást.[164] Igen Európai Unió Az Európai Unió tagja.
29.  Luxemburg A Jean Asselborn, luxemburgi államfővel 2011 márciusában készült interjú után – mely a Jerusalem Postban jelent meg – Izrael Luxemburgot az EU-tagországok közül a legkevésbé barátságosnak könyvelte el.[165]
Luxemburg támogatja palesztin állam függetlenségi törekvésit és támogatja a teljes jogú ENSZ-tagság iránti kérelmüket is.[166]
Igen Európai Unió Az Európai Unió tagja.
30.  Macedónia Nikola Poposki, macedón miniszterelnök bejelentette, hogy országa viszonyulása a palesztin államiság elismeréséhez az Európai Unió állásfoglalásától függ.[167] Nem Európai Unió Az Európai Unió tagjelöltje.
31.  Marshall-szigetek A Marshall-szigetek hivatalos álláspontja a palesztin kérdésben nem ismert. Mivel az állam erősen kötődik az Amerikai Egyesült Államokhoz és külpolitikailag erősen korlátozott,[168] nem valószínű, hogy a közeljövőben elismernék a függetlenséget. Nem A Csendes-óceáni Fórum tagja.
Csendes-óceáni Közösség A Csendes-óceáni Közösség tagja.
32.  Mexikó Mexikó a két állam mellett foglal állást.[169] Igen
33.  Mianmar Mianmar Szingapúr mellett az el nem kötelezett országok azon kettő tagja közé tartozik, melyek nem ismerték el a függetlenséget.[170]
A mianmari kormányzat bejelentette, hogy a két állam létrehozásának pártján áll, melyek között nemzetközileg elismert határok húzódnak.[171]
Nem
34.  Mikronézia Bár a Mikronéz szövetségi államok elismeri a palesztin lakosság önrendelkezésez fűződő jogát, Izrael következetes támogatói közé tartozik,[172] ezért nem valószínű, hogy a közeljövőben elismerné Palesztinát. Nem A Csendes-óceáni Fórum tagja.
Csendes-óceáni Közösség A Csendes-óceáni Közösség tagja.
35.  Moldova Moldova igyekszik semleges álláspontot képviselni külpolitikájában, így a palesztin kérdésben is.[173] Igen[174]
36.  Monaco Monaco hivatalos álláspontja a palesztin kérdésben nem ismert. Mivel az ország külpolitikájában erősen kötődik Franciaországhoz, feltehetően annak megfelelően fog állást foglalni a kérdésben.[162][175] Nem
37.  Nauru A Csendes-óceáni Közösség szeptember elején Wellingtonban tartott közgyűlése után Kieren Keke, naurui miniszterelnök bejelentette, hogy országa támogatja Palesztina lakóinak jogát az önrendelkezésre.[176] Nem A Nemzetközösség tagja.
A Csendes-óceáni Fórum tagja.
Csendes-óceáni Közösség A Csendes-óceáni Közösség tagja.
38.  Németország Angela Merkel, német kancellár 2011 áprilisában a palesztin függetlenség kikiáltását egyoldalúnak nevezte[177] és kitartott amellett, hogy Németország nem fogja addig elismerni Palesztina függetlenségét, amíg azt nem tárgyalták meg kellőképpen Izraellel és nem hoztak közös döntést az ügyben.[178]
Azt is nyilatkozta, hogy "Németország a két államiság pártján van. El szeretnénk ismerni Palesztinát. A tárgyalásoknak minél előbb el kell kezdődnie a két fél között".[179]
A Német Demokratikus Köztársaság 1988. november 18-án elismerte Palesztina függetlenségét,[1] de az NSZK nem és a két Németország egyesítése után sem.
Igen Európai Unió Az Európai Unió tagja.
39.  Norvégia Norvégia az Oslóban levő palesztin képviseletet 2010 decemberében nagykövetséggé nyilvánította és Palesztina közel jövőben való elismeréséről nyilatkozott a norvég kormány.[180] Igen
40.  Olaszország Silvio Berlusconi, olasz miniszterelnök 2011 májusában azt nyilatkozta, hogy Olaszország nem fogja az egyoldalú függetlenséget elismerni. Az Izrael állam elismerésének jubileumán Rómában tartott ünnepség során Izraelt a Közel-Kelet egyetlen valódi demokráciájának nevezte és biztosította Izraelt, hogy Olaszország továbbra is kiáll mellette és speciális helyzete mellett. Biztosította Izrael államot, hogy országa, akár az EU ellenében is támogatni fogja.[181]
Ugyanezen év májusában kijelentette, hogy: "Nem hisszük, hogy a függetlenség egyoldalú kikiáltásának elismerése segíteni a béke megőrzésében. Hiszem, hogy a békét csak a tárgyalások folytatása után kétoldalúan kialakított megállapodás hozhatja meg."[182]
Igen Európai Unió Az Európai Unió tagja.
41.  Örményország Nabil Shaath, a Fatah képviselője 2011. június 20-án találkozott Eduard Nalbandyan, örmény kormányfővel, aki biztosította róla, hogy Örményország a függetlenség elismerése mellett foglal állást.[183]
Ezután bejelentette, hogy tudomására jutott, hogy a közeljövőben több állam is a függetlenség elismerésére készül és bízik benne, hogy Örményország lesz az első.[184]
Az örmény kormányzat részéről nem történt semmilyen nyilatkozattétel. Sokan a palesztin-izraeli helyzetet hasonlónak írják le az Örményország és Hegyi-Karabah helyzetéhez és az örmény elismerés precedenst teremthet az önrendelkezés jogának elismerésére ott is.[185]
Igen
42.  Palau A Csendes-óceáni Közösség szeptember elején Wellingtonban tartott közgyűlésén a tagállamok megegyeztek, hogy a két államiságot támogatják. Mivel azonban az állam erősen kötődik az Amerikai Egyesült Államokhoz és külpolitikailag erősen korlátozott,[168] nem valószínű, hogy a közeljövőben elismernék a függetlenséget. Nem A Csendes-óceáni Fórum tagja.
Csendes-óceáni Közösség A Csendes-óceáni Közösség tagja.
43.  Panama Panama még nem nyilatkozott, hogy mi az álláspontja a palesztin kérdésben.[186]
Ricardo Martinelli, panamai elnök mindenesetre kiállt Izrael állam mellett az ENSZ-ben[187] és a többi latin-amerikai állammal ellentétben nem ismerte el Palesztina függetlenségét.[188]
Nem
44.  Portugália 2011 februárjában több, kisebb portugál parlamenti párt erősen szorgalmazni kezdte, hogy Portugália ismerje el Palesztinát.[189]
A portugál kormányzat nem zárkózik el az elismeréstől, de tart attól, hogy az milyen hatással lesz Izrael állam nemzetbiztonságára. Mint azt Paulo Portas, portugál miniszterelnök kijelentette : "Mi mindent megteszünk, hogy Palesztina minél előbb önálló állammá válhasson. De minden olyan intézkedést igyekszünk elkerülni, amelyek veszélyeztethetnék Izrael állam biztonságát."[190]
Igen Európai Unió Az Európai Unió tagja.
45.  Salamon-szigetek A Csendes-óceáni Közösség szeptember elején Wellingtonban tartott közgyűlése után Peter Shannel Agovaka, Salamon-szigeteki miniszterelnök bejelentette, hogy országa támogatja Palesztina függetlenségét és teljes jogú ENSZ tagságát is. Bejelentette továbbá, hogy a következő kormányülés után fogják hivatalosan elismerni a független palesztin államot.[159] Nem A Nemzetközösség tagja.
A Csendes-óceáni Fórum tagja.
Csendes-óceáni Közösség A Csendes-óceáni Közösség tagja.
46.  Szamoa Tuilaepa Aiono Sailele Malielegaoi szamoai miniszterelnök bejelentette, hogy országa a két államiság mellett foglal állást.[191] Nem A Nemzetközösség tagja.
A Csendes-óceáni Fórum tagja.
Csendes-óceáni Közösség A Csendes-óceáni Közösség tagja.
47.  San Marino San Marino külkapcsolatai korlátozottak[192] és jelenleg nem áll semmilyen kapcsolatban sem Palesztinával.
A San Marino-i kormányzat jó kapcsolatokat ápol Izraellel.[193][194]
Nem
48.  Spanyolország A spanyol parlament 2011 júliusában elfogadta, hogy el fogják ismerni Palesztinát államnak az 1967-es államhatárokon belül.[195]
Bár az elismerést szeptemberig tervezte a spanyol kormányzat[196] végül elhalasztották, hogy az Európai Unió többi tagállamával együtt hozzanak majd közös döntést az elismerést illetően.[197]
Igen Európai Unió Az Európai Unió tagja.
49.  Svájc Svájc a hagyományosan semlegességi politikára hivatkozva nem foglalt állást a palesztin ügyben. Az ügy felmerült a svájci parlament 2010. augusztus 16-i ülésén, de nem változtak az álláspontok, a képviselők zöme nem foglalt állást az ügyben.[198] Igen
50.  Szingapúr Szingapúr eddig nem ismerte el a függetlenséget és nem is tervez változtatni álláspontján,[199] ami feltehetően az Izraellel ápolt jó viszonynak köszönhető.[200] Nem A Nemzetközösség tagja.
51.  Szlovénia Danilo Türk, szolvén elnök szerint : „Az idő, hogy palesztin és izraeli emberek békében éljenek két külön államban egymás mellett végre elérkezett.”[201]
Samuel Zbogar, szlovén miniszterelnök júniusban bejelentette, hogy kormánya megtette az első lépéseket az elismerés felé, de tart tőle, hogy az elismerés elszeparálhatja Szlovéniát az ENSZ-ben. Továbbá bejelentette, hogy Szlovénia nem fog várni az EU többi tagjának közös nyilatkozatára, mivel szerinte annak kinyilvánítása kétes.[202]
Igen Európai Unió Az Európai Unió tagja.
52.  Tonga A Csendes-óceáni Közösség szeptember elején Wellingtonban tartott közgyűlése után a Palesztin Felszabadítási Szervezet bejelentette, hogy Tonga támogatja Palesztina függetlenségét.[176] Nem A Nemzetközösség tagja.
A Csendes-óceáni Fórum tagja.
Csendes-óceáni Közösség A Csendes-óceáni Közösség tagja.
53.  Trinidad és Tobago Mint a Karib-tengeri Közösség tagja – mely együtt dönt fontosabb külpolitikai kérdésekben – a két államiságot pártfogolja nemzetközileg rögzített határvonalakkal.[123] Nem A Nemzetközösség tagja.
CARICOM A Karib-tengeri Közösség tagja.
54.  Tuvalu Nem A Nemzetközösség tagja.
A Csendes-óceáni Fórum tagja.
Csendes-óceáni Közösség A Csendes-óceáni Közösség tagja.
55.  Új-Zéland Új-Zéland a béke megőrzése érdekében a két államiságot támogatja.[203]
Az új-zélandi külpolitika nem kifejezetten az újonnan létrejövő államok elismerésére igyekszik, inkább cselekvések révén nyilvánul meg, nem pedig hivatalos nyilatkozatok formájában. Ez Palesztina esetében azt jelentené, hogy az akkreditált képviseleteinek adna diplomáciai státuszt.[204]
Igen A Nemzetközösség tagja.
A Csendes-óceáni Fórum tagja.
Csendes-óceáni Közösség A Csendes-óceáni Közösség tagja.

Palesztinát el nem ismerő nem ENSZ tagállam országok[szerkesztés]

Palesztinának mindenképp fontos a saját államiság nemzetközi elismertségének kivívása ezért nem igyekszik a nemzetközileg nem elismert államokkal kapcsolatba kerülni, mivel így állást foglalva bizonyos államokat maga ellen fordíthatna. Épp ezért a Palesztin Nemzeti Hatóság nem áll diplomáciai kapcsolatban a következő államokkal és nem is ismeri el egyiket sem:  Abházia,  Dél-Oszétia,  Hegyi-Karabah Köztársaság,  Dnyeszter Menti Köztársaság,  Észak-Ciprus,  Koszovó,  Tajvan,  Szomáliföld.

Új-Zéland társult államai csak nagyon korlátozott mértékű külkapcsolatokkal rendelkeznek és egyikük, a  Cook-szigetek és  Niue sem áll diplomáciai kapcsolatban Palesztinával, ahogy a bizonytalan államiságú  Máltai lovagrend sem.

Nemzetközi szervezetek[szerkesztés]

Szervezet
ENSZ ENSZ Palesztina 1974 óta az ENSZ megfigyelő státuszú tagja. A teljes tagság iránti kérelmét mindeddig elutasították, mivel a ENSZ Biztonsági Tanácsának csak kettő állandó tagja (Kína és Oroszország) ismerte el független államnak, a másik három tag (Franciaország, az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok) nem. Ez utóbbi nemrég kijelentette, hogy továbbra is csak megfigyelő státuszban szeretné látni Palesztinát a szervezetben és szükség szerint élni is fog vétójogával.[205]


Tagállamok (138 / 193) Megfigyelők (1 / 2)

EU EU Jelenleg csak azok az EU-tagok ismerték el Palesztina függetlenségét, melyek még az EU-ba való bekerülésük előtt tették ezt meg. Ezek zömmel a volt keleti-blokk országai, melyek a Palesztinával való szolidaritást vállalva ismerték el a függetlenséget még 1988-ban.

2009 decemberében az Európa Tanács megfogalmazta, hogy az izraeli-palesztin kérdés az egyik legfontosabb külpolitikai kérdése az EU-nak.[206] Az Európai Unió a két állam elvén van és nem fogad el változásokat az 1967-es határokhoz képest. Az EU hivatalos álláspontja szerint a Palesztin állam fővárosa Jeruzsálem.[207] Jelenleg az Európai Unió a palesztinok függetlenségét támogató szervezetek közül a legjelentősebb.[208] Az Európai Unió támogatja Palesztina függetlenségét, de a teljes ENSZ tagság iránti igényét a tagállamok zöme nem. Az Európai Unió korábban nem szocialista államberendezkedésű államai közül először Svédország ismerte el a függetlenséget, 2014. október 30.-án.
Tagállamok (9 / 28) Tagjelöltek (5 / 6)

Afrikai Unió Az Afrikai Unió nem alakított ki egységes álláspontot az elismerés kérdésében, az egyes tagállamok maguk döntenek a kapcsolatfelvétel mellett.

Jelenleg a tagállamok zöme elismeri Palesztinát független államnak, csak kettő tagállam nem. Kamerun nagyon szoros gazdasági kapcsolatokban áll Izraellel, ennek tudható be a elismerés hiánya.[209] Az ország hivatalosan a két állam elve alapján függetlenség-párti,[210] de az izraeli befolyás miatt az államnak mér eddig is több problémája volt az Iszlám Konferencia Szervezetének tagjaival. Eritrea szerint a két állam esete a jelenlegi formában nem fog működni, ezért nem támogatja Palesztina függetlenségét.[211]
Tagállamok (51 / 53)

Flag of the Arab League.svg Arab Liga Az Arab Liga nem alakított ki egységes álláspontot az elismerés kérdésében, az egyes tagállamok maguk döntenek a kapcsolatfelvétel mellett. Ennek ellenére az Arab Liga a függetlenség leglelkesebb támogatója, a tagállamok zöme már 1988-ban elismerte a függetlenséget és mára a szervezet minden tagja és Eritrea kivételével a megfigyelők is valamennyien elismerték a függetlenséget.


Tagállamok (22 / 22) Megfigyelők (3 / 4)

Flag of OIC.svg OIC Az Iszlám Konferencia Szervezete nem alakított ki egységes álláspontot az elismerés kérdésében, az egyes tagállamok maguk döntenek a kapcsolatfelvétel mellett. Az OIC is erősen függetlenség-párti szervezet, mára a teljes jogú tagok közül csak Kamerun nem ismerte el a függetlenséget.


Tagállamok (55 / 56) Megfigyelők (4 / 6)

Nemzetközösség Palesztina már jelezte csatlakozási igényét a Nemzetközösségbe. Eddig azonban a tagállamok egy része (19 állam) még nem lépett diplomáciai kapcsolatba az országgal.


Tagállamok (36 / 53)

CARICOM Karib-tengeri Közösség A Karib-tengeri Közösség a két állam elvét támogatja, nemzetközileg rögzített határokkal.[123]

A Közösség azonban a tagállamokra bízza az elismerés és a diplomáciai kapcsolat felvételének dátumát és eddig még 9 tagország nem élt ezzel.
Tagállamok (10 / 15)

Csendes-óceáni Fórum A Csendes-óceáni Fórum tagállamai a szeptember elején Wellingtonban tartott közgyűlésen megállapodtak, hogy támogatják Palesztina függetlenségét és a két államiság mellett foglalnak állást. A Fórum 16 tagállamából azonban az Amerikai Egyesült Államokkal szoros kapcsolatot tartó, korlátozott külügyi függetlenséggel bíró három állam (Marshall-szigetek, Mikronézia, Palau) valószínűleg nem fogja a közeljövőben elismerni Palesztina függetlenségét. Új-Zéland két társult államának a Cook-szigeteknek és Niuénak az álláspontja nem ismert, de mivel ezen államok nagyon korlátozott külkapcsolatokkal rendelkeznek, igen valószínűtlen, hogy a közeljövőben nyilatkozatot tegyenek.

A Közösség a tagállamokra bízza az elismerés és a diplomáciai kapcsolat felvételének dátumát.
Tagállamok (2 / 16)

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  1. a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab ac ad ae af ag ah ai aj ak al am an ao ap aq ar as at au av aw ax ay az ba bb bc bd be bf bg bh bi bj bk bl bm bn bo bp bq br bs bt bu bv bw bx by bz ca cb cc cd ce cf cg ch ci cj ck cl cm cn United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization, Executive Board: Hundred and thirty-first Session: Item 9.4 of the provisional agenda, Request for the Admission of the State of Palestine to UNESCO as a Member State pp. 18, Annex II. United Nations, 1989. május 12. (Hozzáférés: 2010. november 15.)
  2. Staff writers. „Three-quarters of world recognizes Palestine”, Ma'an News Agency, 2011. augusztus 28. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 29.) (Angol nyelvű) 
  3. a b Diplomáciai kapcsolatok. Permanent Observer Mission of The State of Palestine to the United Nations New York. (Hozzáférés: 2013. október 16.)
  4. Government of Algeria: Algerie-Palestine-Diplomatie (francia nyelven). Ministry of Foreign Affairs, 2010. december 28. [2012. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 1.)
  5. Lederer, Edith M.. „Israel signs condolence book to Algeria bombing victims despite no diplomatic relations”, 2007. december 14. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 6.) (Angol nyelvű) 
  6. Government of Bahrain: Bilateral Relations. Ministry of Foreign Affairs. (Hozzáférés: 2011. február 1.)
  7. Government of Kuwait: The nature of the work of the Department of the Arab world (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs. [2012. augusztus 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 20.)
  8. Government of Kuwait: The Arab Economic Summit 2009 (angol nyelven). Al-Diwan Al-Amiri, official website, State of Kuwait. [2011. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 18.)
  9. Government of Morocco: Conventions, Treaties, Agrements and protocols (francia nyelven). [2011. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 20.)
  10. Government of Morocco: Protocole de coopération entre le Ministère des Affaires Culturelles du Maroc et le Ministère de la Culture et de l'Information de l'Etat Palestinien (francia nyelven). [2011. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 20.)
  11. Government of Tunisia: Les Relations Tuniso–Palestiniennes (francia nyelven). (Hozzáférés: 2011. február 20.)
  12. Government of Turkey: Turkey´s Political Relations with the Palestinian National Authority (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs. [2017. szeptember 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 29.)
  13. Government of Afghanistan: Afghan Diplomatic Missions. Embassy of the Islamic Republic of Afghanistan, Canberra. [2011. július 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 5.)
  14. Staff writers. „Kabul will forge Israel ties if Palestinians form State: Karzai”, Pakistan News Service, 2006. január 9. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 5.) 
  15. a b Government of Indonesia: Bilateral Cooperation - Palestine. Ministry of Foreign Affairs. [2011. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 1.)
  16. Staff writers. „Qatari diplomat elected as President of next session of General Assembly”, UN News Centre, 2011. június 22. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 6.) (Angol nyelvű) 
  17. Government of Serbia: Bilateral political relations Serbia-Palestine (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs. [2012. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 5.)
  18. Government of Albania: Diplomatic list. Ministry of Foreign Affairs, 2011. január 1. [2011. július 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 6.)
  19. Government of Brunei Darusalam: Minister of Foreign Affairs and Trade Welcomes the Palestinian President. Ministry of Foreign Affairs & Trade, 2007. október 23. [2011. július 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 10.)
  20. President of Sudan: Speech elected President Omar al-Bashir during his inauguration ceremony in Parliament. [2012. augusztus 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 10.)
  21. Kype. „Cyprus will not recognize any changes to the pre-1967 borders”, 2011. január 31.. [2011. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 2.) (Angol nyelvű) 
  22. India-Palestine Relations. Ministry of External Affairs - India. [2010. november 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 7.)
  23. Посольство (orosz nyelven). Palestine.ru. [2012. szeptember 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 22.)
  24. United Nations General Assembly: Resolution 43/160: Observer status of national liberation movements (angol nyelven). United Nations Documentation Centre, 1988. december 9. [2012. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 3.)
  25. Vietnam-Palestine Relations (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs - Vietnam. (Hozzáférés: 2009. július 18.)
  26. Government of Mongolia: List of states with diplomatic relations (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs and Trade. [2012. augusztus 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 10.)
  27. Government of Lao DPR: List of states whom Lao D.P.R. has established diplomatic relation since 1950 (angol nyelven). Lao Embassy in Hanoi. [2012. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 31.)
  28. Permanent Observer Mission of Palestine to the United Nations: Palestine Embassies, Missions, Delegations Abroad (angol nyelven). United Nations, 2010. december 10. [2011. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 1.)
  29. Peters, Joel. Israel and Africa: the problematic friendship. I.B.Tauris, 141. o. (1992). ISBN 9781870915106 
  30. Government of Vanuatu (21 August 1989). Letter to ambassador Ali Kazak (Ref: 8/3/3/nv-mf, 10/417/2). Ministry of Foreign Affairs. Accessed 2011-05-30.
  31. Embassy of the Philippines in Amman: Amb. Julius D. Torres presents credentials to Palestinian president (angol nyelven). Government of the Philippines, 2009. december 6. (Hozzáférés: 2010. november 16.)
  32. Department of Budget and Management: Embassies and Diplomatic Missions (angol nyelven). Government of the Philippines. [2011. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 15.)
  33. Budianto, Lilian. „Palestine issue still low on ASEAN agenda”, PT Bina Media Tenggara, 2010. december 8. (Hozzáférés ideje: 2010. december 11.) (Angol nyelvű) 
  34. Embassies & consulates in the Philippines (Angol nyelven). Best of the Philippines (1995). ISBN 978971915160  A diplomáciai kapcsolatok 1989 szeptemberé stabilizálódtak a két ország között, a palesztin nagykövetség 1990 májusában nyílt meg Manilában.
  35. The Middle East and North Africa, 1995. Europa Publications, 113. o. (1995). ISBN 9780946653997 
  36. Palestinian National Authority. „السفير عبد الجواد يقدم نسخة من أوراق اعتماده لوزير خارجية مملكة سوازيلاند”, Ministry of Foreign Affairs. [2012. augusztus 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 17.) (Arab nyelvű) 
  37. Staff writers. „السفير عبد الجواد يقدم نسخة من أوراق اعتماده لوزير خارجية مملكة سوازيلاند”, Palestine News Network, 2010. november 3.. [2011. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 29.) (Arab nyelvű) 
  38. Staff writers. „مملكة سوازيلاند تدعم التوجه الفلسطيني إلى الأمم المتحدة”, Palestine News & Information Agency, 2011. június 19.. [2011. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 29.) (Arab nyelvű) 
  39. Government of Kazakhstan: Cooperation of the Republic of Kazakhstan with the State of Palestine (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs. [2011. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 20.) Diplomácia kapcsolatok kölcsönösen felvette egymással a két ország 1992. április 6-án. Kazahsztánban a palesztin nagykövetség 1993-ban nyitott meg.
  40. Government of Azerbaijan: Politics. Ministry of Foreign Affairs. [2010. december 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 20.)
  41. Palestinian Ambassador accredited in Turkmenistan (angol nyelven). Turkmenistan.ru, 2012. április 6. (Hozzáférés: 2013. október 2.)
  42. States with which Turkmenistan established diplomatic ties. Ministry of Foreign Affairs of Turkmenistan. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 19.)
  43. Staff writers: Niyazov offers condolences to leadership and people of Palestine over demise of Yasser Arafat. Turkmenistan.ru, 2004. november 11. (Hozzáférés: 2011. augusztus 29.) "Niyazov sent a message of condolences to the government of the State of Palestine".
  44. Ismail, Mohamed: Interview of Minister of Foreign Affairs of Georgia Gela Bezhuashvili to the newspaper Egyptian Gazette'. Ministry of Foreign Affairs of Georgia. [2011. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 24.)
  45. Government of Georgia: Bilateral Relations between Georgia and Palestine. Ministry of Foreign Affairs. [2010. december 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 20.) Diplomácia kapcsolatok kölcsönösen felvette egymással a két ország 1992. április 25-én.
  46. a b Government of Bosnia and Herzegovina: Dates of Recognition and Establishment of Diplomatic Relations. Ministry of Foreign Affairs. [2011. július 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 20.)
  47. ДИПЛОМАТИЯ ТАДЖИКИСТАНА Archiválva 2011. augusztus 21-i dátummal a Wayback Machine-ben, page25
  48. Government of Uzbekistan: List of States with which the Republic of Uzbekistan established diplomatic relations (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs. [2012. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 20.) Diplomácia kapcsolatok kölcsönösen felvette egymással a két ország 1994. szeptember 25-én.
  49. Government of Papua New Guina (4 October 2004). PNG establishes formal diplomatic relations with Palestine. Press release. Office of the Prime Minister. Accessed 2011-05-30.
  50. a b General Delegation of Palestine to Australia, New Zealand and the Pacific: Profiles (angol nyelven). Palestinian National Authority. [2011. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 20.) "The Head of the General Delegation of Palestine to Australia and New Zealand and Ambassador to East Timor, Papua New Guinea and Vanuatu."
  51. Government of South Africa: Palestine (The State of) (angol nyelven). Department of International Relations and Cooperation. (Hozzáférés: 2010. december 5.)
  52. Government of Kyrgyzstan: Embassy of the State of Palestine to Kyrgyzstan (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs. [2008. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 20.)
  53. a b Staff writers. „Lesotho Recognizes Palestinian State within 1967 Borders”, Palestine News & Information Agency, 2011. június 6.. [2011. július 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. június 25.) (Angol nyelvű) 
  54. Government of Malawi: Malawi Embassies Abroad. Ministry of Foreign Affairs, 2011. április 19. (Hozzáférés: 2011. június 25.)
  55. a b Government of Timor-Leste (1 March 2004). Protocol on the Establishment of Diplomatic Relations between the State of Palestine and the Democratic Republic of Timor-Leste. Ministry of Foreign Affairs and Co-operation. Accessed 2011-05-30.
  56. a b (28 January 2011). "Reconocimiento del Estado de Palestina" (in Spanyol). Sajtóközlemény. Elérés: 2011-01-29. Archiválva 2012. március 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
  57. a b Government of Montenegro: Dates of Recognition and Establishment of Diplomatic Relations (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs. [2012. augusztus 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 20.)Montenegró elismerte Palesztinát 2006. július 24-én, a diplomácia kapcsolatok kölcsönösen felvette egymással a két ország 2006. augusztus 1-jén.
  58. Government of Costa Rica: Palestina.doc (spanyol nyelven). Ministerio de Relaciones Exteriores y Culto. [2011. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 10.) "La República de Costa Rica y el Estado de Palestina acordaron hoy el establecimiento de relaciones diplomáticas".
  59. Perelman, Marc. „Costa Rica Opens Official Ties With ‘State of Palestine’”, The Jewish Daily, 2008. március 7. (Hozzáférés ideje: 2010. november 20.) (Angol nyelvű) 
  60. Maher, Carol. „Abbas in Beirut Tuesday to Seek ‘Effective’ Role in Palestinian U.N. Bid”, Radio Sawt Beirut International, 2011. augusztus 15. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 16.) (Angol nyelvű) [halott link]
  61. Staff writers. „Lebanon recognizes 'state of Palestine'”, The Media Line News Agency, 2008. november 30. (Angol nyelvű) 
  62. Bolivarian Government of Venezuela: Venezuela y Palestina establecen relaciones diplomáticas: Comunicado Conjunto Sobre el Establecimiento de Relaciones Diplomáticas entre la República Bolivariana de Venezuela y el Estado de Palestina (spanyol nyelven). Ministry of Communication and Information, 2009. április 27. [2011. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 15.)
  63. Government of the Dominincan Republic: RD y Palestina firman relaciones diplomáticas (spanyol nyelven). Ministry of Foreign Affairs, 2009. július 14. [2012. szeptember 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 31.)
  64. Government of the Dominican Republic: Comunicado Conjunto para Establecimiento Relaciones Diplomaticas entre la Republica Dominican y el Estado de Palestina (spanyol nyelven). Ministry of Foreign Affairs, 2009. július 15. [2009. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 31.) "Presidente del Estado de Palestina".
  65. Waked, Ali. „Argentina, Uruguay recognize Palestinian state”, Yedioth Internet, 2010. december 7. (Hozzáférés ideje: 2010. december 7.) 
  66. Government of Brazil: Reconhecimento do Estado Palestino nas Fronteiras de 1967 (portugál nyelven). Ministry of Exterior Relations. [2011. január 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 3.)
  67. Government of Argentina: La Republica Argentina ha reconocido a Palestina como Estado libre e independiente (spanyol nyelven). Ministry of Foreign Affairs, 2010. december 6. [2011. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 20.)
  68. Gobernio de la provincia de Salta: Almuerzo países Árabes (spanyol nyelven). Delegación de la Casa Salta, 2009. szeptember 30. [2010. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 22.) "Embajador Estado de Palestina".
  69. Gobierno de la Provincia del Neuquén: La Vicegobernadora recibió al embajador del Estado de Palestina (spanyol nyelven). Sitio Oficial, 2010. augusztus 30. (Hozzáférés: 2011. március 22.)
  70. Gobierno de la Provincia del Neuquén: Avizoran posibilidades de intercambio económico y cultural con Palestina (spanyol nyelven). Sitio Oficial, 2010. szeptember 1. (Hozzáférés: 2011. március 22.) "...embajador del Estado de Palestina en Argentina".
  71. Bolivia recognizes Palestinian state. Ma'an News Agency, 2010. december 17. (Hozzáférés: 2013. október 16.)
  72. Agence France-Presse: Bolivia to recognize sovereign Palestine (angol nyelven). Google News, 2010. december 22. [2014. január 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 11.)
  73. Government of Ecuador: Ecuador Reconoce al Estado Palestino (spanyol nyelven). Ministry of Foreign Affiars, 2010. december 24. [2012. augusztus 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 24.)
  74. a b Palestinian National Authority non-resident representative to Ecuador
  75. Government of Chile: Declaración del Gobierno de Chile sobre el reconocimiento del Estado de Palestina (spanyol nyelven). Ministry of Foreign Relations, 2011. január 7. (Hozzáférés: 2011. január 7.)
  76. Embassy of Palestine in Chile - Embajada de Palestina en Chile: Ex Embajadores de Palestina acreditados ante la República de Chile (spanyol nyelven). [2016. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 12.)
  77. Government of Guyana: Statement by the Government of Guyana in Recognition of the State of Palestine (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs, 2011. január 13. [2011. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 14.) "The Government of Guyana has today decided to formally recognize the State of Palestine as a free, independent, and sovereign state, based on its 1967 borders."
  78. The Associated Press. „Guyana recognizes a Palestinian state”, WP Company LLC, 2011. január 13. (Hozzáférés ideje: 2011. január 14.) (Angol nyelvű) 
  79. Government of Peru: Perú reconoce al Estado Palestino (spanyol nyelven). Ministry of Foreign Relations, 2011. január 24. [2012. szeptember 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 24.)
  80. Staff writers. „Suriname latest S. American state to recognize 'Palestine'”, The Jerusalem Post, 2011. február 2. (Hozzáférés ideje: 2011. február 2.) (Angol nyelvű) 
  81. Government of Uruguay: El Gobierno uruguayo reconoció al Estado Palestino (spanyol nyelven). Ministry of Foreign Affairs, 2011. március 15. [2011. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 16.)
  82. Government of Uruguay: Comunicado conjunto de Uruguay y el Gobierno de la Autoridad Nacional Palestina (spanyol nyelven). Ministry of Foreign Affairs, 2010. április 20. [2011. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 20.)
  83. Sukhrob, K.. „The Palestinian state recognized by Lesotho”, Web Reporter, 2011. június 7.. [2011. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. június 25.) (Angol nyelvű) 
  84. Staff writers. „Syria recognizes Palestinian state with East Jerusalem as its capital”, Haaretz Daily Newspaper Ltd, 2011. július 18. (Hozzáférés ideje: 2011. július 19.) (Angol nyelvű) 
  85. Government of Syria: Syrian Embassies. Ministry of Tourism. (Hozzáférés: 2010. november 20.)
  86. Government of El Salvador: El Salvador reconoce a Palestina como Estado libre, soberano e independiente (spanyol nyelven). Ministry of Exterior Relations, 2011. augusztus 25. (Hozzáférés: 2011. augusztus 26.)
  87. El Salvador establishes diplomatic relations with Palestine Authority”, 2013. május 10. (Hozzáférés ideje: 2013. május 10.) (angol nyelvű) 
  88. Government of Honduras: Gobierno de Honduras reconoce existencia del Estado Palestino. Office of President, 2011. augusztus 26. [2017. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 28.)
  89. Peña, Billy. „Honduras Communiqué Recognizing Palestine”, 2011. augusztus 26.. [2011. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 27.) 
  90. Honduras, El Salvador establish diplomatic ties, 2013. május 11. [2013. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 4.)
  91. Bannoura, Saed: St. Vincent and the Grenadines Recognizes Palestinian State (angol nyelven). International Middle East Media Center, 2011. augusztus 30. (Hozzáférés: 2011. augusztus 30.)
  92. Government of Belize, Press Office (9 September 2011). "Belize recognises Palestine Borders". Sajtóközlemény. Published on Sablon hiba: a title paraméter kötelező. 
  93. Government of Belize: Non-Resident Embassies & Consulates: Palestine (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs. [2012. július 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 31.)
  94. Negotiations Affairs Department: International recognition of the State of Palestine. Palestinian National Authority, 2011. szeptember 25. [2012. január 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 7.)
  95. Negotiations Affairs Department: International recognition of the State of Palestine. Palestinian National Authority, 2011. szeptember 26. [2012. január 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 7.): "128 UN Member States recognize Palestine"
  96. Bolivarian Alliance for the Peoples of Our America: Comunicado especial sobre Palestina (spanyol nyelven), 2011. szeptember 10. [2012. március 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 17.)
  97. South Sudan to Recognize Palestinian State at UN”, 2011. augusztus 6.. [2014. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. május 19.) 
  98. Government of Antigua and Barbuda: Antigua and Barbuda Recognizes Palestine as an Independent Sovereign State (angol nyelven). Ministry of Information, Broadcasting, Telecommunications, Science and Technology, 2011. szeptember 22. (Hozzáférés: 2010. december 23.)[halott link]
  99. State of Palestine Establishes Diplomatic Relations with Grenada and the Republic of Haiti (angol nyelven), 2013. szeptember 27. (Hozzáférés: 2013. szeptember 27.)
  100. a b Haiti, Grenada Establish Diplomatic Ties with Palestine (angol nyelven). Palestinian News and Info Agency, 2013. szeptember 28. [2013. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 28.)
  101. Iceland Recognizes Palestinian Authority As Independent Country”, 2011. november 29. (Hozzáférés ideje: 2011. november 29.) (Angol nyelvű) 
  102. Palestian News and Info Agency. „Abbas Thanks Thailand for Recognizing Palestine”, 2012. január 18.. [2013. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2012. január 21.) (Angol nyelvű) 
  103. Guatemala recognizes Palestine as 'free, sovereign' state (angol nyelven). The Daily Star Lebanon, 2013. április 9. (Hozzáférés: 2013. április 11.)
  104. Haiti, Grenada recognize Palestinian State (angol nyelven). Upi.com, 2013. szeptember 29. (Hozzáférés: 2013. október 2.)
  105. Därför erkänner Sverige idag staten Palestina. Dagens Nyheter, 2014. október 30. (Hozzáférés: 2014. október 30.)
  106. Sweden recognises Palestine and increases aid”, Government Offices of Sweden, 2014. október 30. (Hozzáférés ideje: 2014. október 31.) 
  107. Erkännande av Staten Palestina. Swedish Ministry for Foreign Affairs, 2014. október 30. [2014. október 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 30.)
  108. Saint Lucia establishes diplomatic relations with the State of Palestine. Saint Lucia News online, 2015. szeptember 15. (Hozzáférés: 2015. szeptember 15.)
  109. Embajada de Palestina dice que Colombia lo reconoce como Estado”, 2018. augusztus 8. (Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 8.) 
  110. Tiny island nation St. Kitts and Nevis recognizes Palestinian state 
  111. St Kitts – Nevis and The State of Palestine establish diplomatic relations – Caribbean News Now”, Caribbean News, 2019. július 31. (Hozzáférés ideje: 2019. augusztus 1.) 
  112. Shelley, Toby (1988). „Spotlight on Morocco”. West Africa, London (3712–3723: December 5–31), 2282. o, Kiadó: West Africa Publishing Company Ltd.   "...the SADR was one of the first countries to recognise the state of Palestine ... on November 15."
  113. Vatican Recognizes Palestine (angol nyelven), 2015. május 13. (Hozzáférés: 2015. május 13.)
  114. Vatican signs its first treaty with the State of Palestine after formally recognizing it as a state in February 2013
  115. Helene Cooper. „Obama Says Palestinians Are using Wrong Forum”, 2011. szeptember 21. (Hozzáférés ideje: 2011. október 7.) (Angol nyelvű) 
  116. Alex Spillius. „Barack Obama tells Mahmoud Abbas US will veto Palestinian statehood bid”, 2011. szeptember 22. (Hozzáférés ideje: 2011. október 7.) (Angol nyelvű) 
  117. United Nations General Assembly: Summary record of the 43rd meeting (angol nyelven). Chief of the Official Records, 2009. január 22. [2012. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 20.)
  118. Lyons, John. „Julia Gillard set to reject Kevin Rudd on Palestine”, 2011. augusztus 9. (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 9.) (Angol nyelvű) 
  119. Quigley, John B.. The statehood of Palestine: international law in the Middle East conflict (Angol nyelven). Cambridge University Press, 151. o. (2010). ISBN 9780521151658 
  120. Salam, Kawther: Lieberman Came To Vienna And Brought Us A Storm (angol nyelven), 2011. július 1. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.)
  121. Die Anerkennung der PLO durch Österreich (német nyelven), 1980. szeptember 1. (Hozzáférés: 2011. május 7.)
  122. a b Chickrie, Ray. „Palestine seeks support from Guyana and Suriname”, 2011. július 8. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 1.) (Angol nyelvű) 
  123. a b c d Caribbean Community. „Communiqué issued at the Conclusion of the Fourteenth Meeting of the Council for Foreign and Community Relations”, Government of Trinidad and Tobago, 2011. május 6. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 1.) (angol nyelvű) 
  124. Dames, Russell. „The new Israeli ambassador”, 2011. március 1. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 1.) (Angol nyelvű) 
  125. Vanackere, Steven: Belgium, Europe and the Arab World (angol nyelven), 2010. november 30. (Hozzáférés: 2011. augusztus 2.)
  126. Staff writers. „Belgian Senators press for recognition of Palestine”, 2011. július 15.. [2011. július 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. július 16.) (Angol nyelvű) 
  127. Government of Denmark: Danish FM Espersen meets President Abbas in Copenhagen (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs, 2011. március 10. [2011. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.)
  128. Agence France-Presse. „Denmark to recognize Palestine if Social Democrats win polls, report says”, 2011. május 19.. [2012. szeptember 15-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 1.) (Angol nyelvű) 
  129. Government of the Republic of Korea: Palestine (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs and Trade. [2013. július 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 20.)
  130. Staff writers. „UK only backs 'Observer' status for Palestine”, 2011. szeptember 18. (Hozzáférés ideje: 2011. október 7.) (Angol nyelvű) 
  131. Government of Ethiopia: Democracy in Eritrea? Three generations away says President Isaias (angol nyelven). A Week in the Horn. Ministry of Foreign Affairs, 2010. október 15. [2010. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 15.)
  132. Boström, Daniel. „'Jag har aldrig ägnat mig åt den frågan'”, 2010. október 11. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 15.) (Svéd nyelvű)  Translation at Human Rights Concern Eritrea, accessed 2011-08-15.
  133. a b Palestinian National Authority Ministry of Foreign Affairs[halott link]
  134. Government of Estonia: Foreign Minister Paet: Estonia Supports Right to Self-Determination for Palestine (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs, 2010. június 17. [2012. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 7.)
  135. Government of Estonia: Diplomatic relations. Ministry of Foreign Affairs. [2012. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 20.)
  136. Government of Fiji: Hansard for Friday, 24 May 2002 (angol nyelven). House of Representatives, 2002. május 24. [2011. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 29.)
  137. Agence France-Presse. „EU stops short of outright recognition of Palestinian state”, 2010. december 13. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 29.) (Angol nyelvű) 
  138. Staff writers. „Finnish FM confirms support to PA”, Ma'an News Agency, 2011. április 29. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 29.) (Angol nyelvű) 
  139. Staff writers. „Netanyahu: Sarkozy Says Palestinians Must OK Israel as Jewish”, 2011. május 5. (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 20.) (Angol nyelvű) 
  140. Staff writers. „France to Israel: Peace talks soon or we support Palestinian state”, 2011. május 6. (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 20.) (Angol nyelvű) 
  141. Karaviti, F.. „Papoulias visit to Palestinian Authority”, Hellenic Resources Network, 2011. július 13. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 15.) (Angol nyelvű) 
  142. Kaminaris, S.C. (1999. június 1.). „Greece and the Middle East” (Angol nyelven). Middle East Review of International Affairs 3 (2), Kiadó: Rubin, Barry; Global Research in International Affairs. [2012. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 15.)  
  143. Agence France-Presse. „Dutch deny support for Palestinian statehood”, HT Media Limited, 2011. július 1.. [2011. augusztus 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 17.) (Angol nyelvű) 
  144. Staff writers. „Recognition of a Palestinian state: the EU is trying to remain united”, 2011. szeptember 2.. [2012. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 17.) (Angol nyelvű) 
  145. Government of Croatia. „Croatia to formalise relations with Palestinians”, News and Announcements, 2011. március 31.. [2011. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 29.) (Angol nyelvű) 
  146. Jones, Ryan. „Europe starts process of recognizing Palestine”, 2011. január 26. (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 4.) (Angol nyelvű) 
  147. Staff writers. „Gilmore ‘hopes to recognise full Palestinian state’”, Distilled Media Ltd, 2011. március 22. (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 4.) (Angol nyelvű) 
  148. Government of Jamaica: Jamaica's Position on Gaza Conflict and Zimbabwe Outlined (angol nyelven). Jamaica Information Service, 2009. január 15. [2012. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 19.)
  149. Government of Japan: Meeting between Foreign Minister Matsumoto and Jordanian Minister of Planning and Cooperation Hassan (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs, 2011. június 9. (Hozzáférés: 2011. szeptember 19.)
  150. Prime Minister Dr. Salam Fayyad inaugurated the JAIP”, Jericho Agro-Industrial Park, 2010. november 28.. [2011. március 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 19.) (Angol nyelvű) 
  151. Government of Japan: Statement ... on the decision of the Government of Israel regarding the construction of housing units at settlements in West Bank including East Jerusalem (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs, 2010. március 11. (Hozzáférés: 2011. szeptember 19.)
  152. Government of Japan: Statement by Mr. Seiji Maehara, Minister for Foreign Affairs of Japan, on the demolition of the Shepherd’s Hotel in East Jerusalem (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs, 2011. január 11. (Hozzáférés: 2011. szeptember 19.)
  153. Biya, Paul. „L’intégralité de la déclaration du président Paul Biya, Président de République du Cameroun, devant l’Assemblée générale des Nations Unies”, 2007. szeptember 28. (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 19.) (Francia nyelvű) [halott link]
  154. Peters, Joel. Israel and Africa: the problematic friendship (Angol nyelven). I.B. Tauris, 134–5. o. (1992). ISBN 9781870915106 
  155. Coplin, W.D.; O'Leary, M.. Political Risk Yearbook: 1990 (Angol nyelven). Cedar Tree House (1990). ISBN 9781852711238 
  156. Teke, Elvis. „President Paul BIYA receives special message from Israeli Prime Minister”, 2011. augusztus 25.. [2012. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 19.) (Angol nyelvű) 
  157. Government of Canada. „Canadian Policy on Key Issues in the Israeli–Palestinian Conflict”, Ministry of Foreign Affairs and International Trade. [2011. augusztus 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 1.) (Angol nyelvű) 
  158. CBC News. „Canada rejects Palestinian statehood bid at UN”, 2011. július 11. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 1.) (Angol nyelvű) 
  159. a b Palestinian National Authority. „المالكي يلتقي عددا من وزراء الخارجية على هامش منتدى الباسيفك”, Ministry of Foreign Affairs, 2011. szeptember 6.. [2012. december 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 9.) (Arab nyelvű) 
  160. Permanent Representation of the Republic of Latvia to the European Union: Foreign Minister acknowledges Latvia's readiness to engage in co-operation projects with PNA (angol nyelven). Government of Lithuania, 2008. szeptember 24. [2012. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 20.)
  161. Government of Lithuania: Latvia offers training in environmental management for Palestinian National Authority staff (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs, 2010. november 5. (Hozzáférés: 2011. szeptember 20.)
  162. a b Watson, G.R.. The Oslo Accords:international law and the Israeli-Palestinian peace agreements (Angol nyelven). Oxford University Press, 298. o. (2000). ISBN 9780198298915 
  163. United Nations General Assembly: Summary record of the 50th meeting (angol nyelven). Chief of the Official Records, 2011. január 20. [2012. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 20.)
  164. Pavilenene, Danuta. „Lithuania and Israel discussed steps towards boosting investment, trade and tourism between countries”, 2011. május 5. (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 19.) (Angol nyelvű) 
  165. Jean Asselborn au sujet du conflit israélo-palestinien”, Government of Luxembourg, Information and Press Service, 2011. március 1.. [2011. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 4.) (Angol nyelvű) 
  166. Armellini, Alvise. „Interview: EU can't let Palestinians leave UN assembly "with nothing"”, 2011. szeptember 3. (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 4.) (Angol nyelvű) 
  167. Staff writers. „FM Poposki meets his EU colleagues in Poland”, Macedonia International News Agency, 2011. szeptember 3. (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 12.) (Angol nyelvű) 
  168. a b Duursma, Jorri. Fragmentation and the international relations of micro-states: self-determination and statehood (Angol nyelven). Cambridge University Press, 425. o. (1996). ISBN 9780521563604 
  169. Government of Mexico: Encuentro de la Secretaria de Relaciones Exteriores, Patricia Espinosa Cantellano, con el Ministro de Asuntos Exteriores de la Autoridad Nacional Palestina, Riad Malki (spanyol nyelven). Secretary of External Relations, 2009. február 23. [2009. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 19.)
  170. Abdul Khalik; Desy Nurhayati. „Palestine gets NAM support for liberty, UN membership”, 2011. május 28. (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 19.) (Angol nyelvű) 
  171. U Win Aung: Statement by His Excellency U Win Aung Minister for Foreign Affairs and Chairmen of the Delegation of the Union of Myanmar (angol nyelven). United Nations, 2000. szeptember 20. (Hozzáférés: 2011. szeptember 19.)
  172. Usa Ibp Usa. Micronesia Country Study Guide (Angol nyelven). International Business Publications, 38. o. (2009). ISBN 9781438732688 
  173. Government of Moldova: Israel removes the fee for visas for moldovan citizens traveling to this country (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs and European Integration, 2011. június 20. (Hozzáférés: 2011. szeptember 20.)
  174. (románul) Government of Moldova: Bilateral cooperation: Palestine. Ministry of Foreign Affairs. (Hozzáférés: 2011. január 1.)
  175. Treaty establishing the relations of France with the Principality of Monaco (17 July 1918): Article 1.
  176. a b Palestinian National Authority. „المالكي يواصل مشاوراته مع وزراء خارجية دول الباسيفيك”, Ministry of Foreign Affairs, 2011. szeptember 9.. [2012. március 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 9.) (Arab nyelvű) 
  177. Marx, Bettina; Scheschkewitz, Daniel. „Palestinian independence plans unlikely to succeed”, 2011. július 26. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 15.) (Német nyelvű) 
  178. Connor, Richard. „Merkel will not recognize unilaterally-declared Palestinian state”, 2011. április 7. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 15.) (Angol nyelvű) 
  179. Agence France-Presse. „Merkel plays down French rift over Palestine”, 2011. május 6. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 15.) (Angol nyelvű) 
  180. Stigset,Marianne. „Norway Calls for Palestinian State, Gives Diplomatic Mission Embassy Rank”, 2010. december 15. (Hozzáférés ideje: 2010. december 15.) (Angol nyelvű) 
  181. Staff writers. „Berlusconi: Italy won't recognize Palestinian state”, 2011. május 12. (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 17.) (Angol nyelvű) 
  182. Staff writers. „Israel hails Italy's opposition to Palestinian state bid”, Ma'an News Agency, 2011. június 13. (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 17.) (Angol nyelvű) 
  183. Hayrumyan, Naira. „Palestine hopes to enlist Armenia’s support in independence recognition”, Armenian Community and Church Council of Great Britain, 2011. június 22.. [2011. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 1.) (Angol nyelvű) 
  184. Sandeep. „At least 24 countries recognize Palestine before September”, 2011. június 28.. [2011. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 1.) (Angol nyelvű) 
  185. Tadevosyan, Ara. „Should we support Palestine?”, 2011. június 20. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 1.) (Angol nyelvű) 
  186. Staff writers. „Symbolic Recognition of Palestinian State by Latin American Countries”, Anti-Defamation League, 2011. január 24.. [2011. április 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 1.) (Angol nyelvű) 
  187. Staff writers. „Palestinian National Authority Condemns Martinelli Comments”, 2011. március 5. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 1.) (Angol nyelvű) 
  188. Kampeas, Ron. „Price for Israel support: Come to Panama and enjoy the food and Wi-Fi”, Jewish Telegraphic Agency, 2011. április 28.. [2012. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 1.) (Angol nyelvű) 
  189. Silva, Bárbara. „Parlamento avança para reconhecer Estado palestiniano”, 2011. február 9. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 29.) (Portugál nyelvű) 
  190. Lusa. „Portugal e a UE farão "tudo pela Palestina e nada contra Israel", diz Paulo Portas”, Público Comunicação Social S.A, 2011. szeptember 2.. [2012. szeptember 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 17.) (Portugál nyelvű) 
  191. Malielegaoi, Tuila'epa Sailele. „Statement by Tuila'epa Sailele Malielegaoi Prime Minister of the Independent State of Samoa at the general debate of the 65th Session of the United Nations General Assembly”, Permanent Mission of Samoa to the United Nations, 2010. szeptember 27. (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 19.) (Angol nyelvű) 
  192. Copley, G.R.. Defense & foreign affairs handbook (Angol nyelven). International Strategic Studies Association (1986) 
  193. Ravid, Barak. „Battle over Palestinian state intensifies”, ISM DC Chapter, 2011. július 6. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 1.) (Angol nyelvű) [halott link]
  194. Madsen, Wayne. „The Outsourcing of Influence-Peddling to the Israeli Lobby”, Strategic Culture Foundation, 2011. június 20. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 1.) (Angol nyelvű) 
  195. Staff writers. „Spain might recognize Palestinian state”, 2011. július 2. (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 19.) (Angol nyelvű) 
  196. Khaled Abu Toameh. „Spain will recognize Palestinian state on 1967 lines”, 2011. május 30. (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 19.) (Angol nyelvű) 
  197. Staff writers. „Israel fumes over foreign minister's Palestine position”, 2011. augusztus 22. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 30.) (Spanyol nyelvű) 
  198. Summermatter, Stefania. „Switzerland debates Palestine question”, Swiss Broadcasting Corporation, 2011. augusztus 17. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 27.) (Angol nyelvű) 
  199. Abdul Khalik; Desy Nurhayati. „Palestine gets NAM support for liberty, UN membership”, PT Bina Media Tenggara, 2011. május 28. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 30.) (Angol nyelvű) 
  200. Leifer, Michael. Singapore's foreign policy: coping with vulnerability (Angol nyelven). Routledge, 91. o. (2000). ISBN 9780415233521 
  201. Türk, Danilo; Government of Slovenia. „Letter of the President of the Republic of Slovenia, Dr Danilo Türk, to the Secretary-General of the United Nations, Ban Ki-Moon”, Office of the President, 2011. április 12.. [2012. augusztus 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 1.) (Angol nyelvű) 
  202. Government of Slovenia. „Foreign Minister Zbogar Discusses Recognition of Palestine in New York”, Government Communication Office, 2011. június 14.. [2012. március 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 1.) (Angol nyelvű) 
  203. Trevett, Claire. „Palestinians ask NZ to back bid for UN membership”, 2011. szeptember 9. (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 4.) (Angol nyelvű) 
  204. Young, Jane. „New Zealand needs to vote for Palestine”, 2011. július 17. (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 9.) (Angol nyelvű) 
  205. Alex Spillius. „Barack Obama tells Mahmoud Abbas US will veto Palestinian statehood bid”, 2011. szeptember 22. (Hozzáférés ideje: 2011. október 7.) 
  206. Sadaka: The EU and Israel. (Hozzáférés: 2011. augusztus 30.)
  207. Council of the European Union, "17218/09 (Presse 371)", Press release, 2985th Council meeting on Foreign Affairs, Press Office
  208. Irish Aid: Minister Kitt pledges additional assistance for Palestinians at Paris Donor Conference. Government of Ireland, 2007. december 17. (Hozzáférés: 2011. augusztus 2.)
  209. Peters, Joel. Israel and Africa: the problematic friendship. I.B. Tauris, 134–5. o. (1992). ISBN 9781870915106 
  210. Biya, Paul. „L’intégralité de la déclaration du président Paul Biya, Président de République du Cameroun, devant l’Assemblée générale des Nations Unies”, 2007. szeptember 28. (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 19.) (francia nyelvű) [halott link]
  211. Boström, Daniel. „'Jag har aldrig ägnat mig åt den frågan'”, 2010. október 11. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 15.) (svéd nyelvű)  Translation at Human Rights Concern Eritrea, accessed 2011-08-15.

Fordítás[szerkesztés]