Gerilla-hadviselés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A gerilla-hadviselés[1] olyan katonai módszer, amely során kis létszámú, mozgékony, fegyveres csoport meglepetésszerű támadást hajt végre nagyobb létszámú és emiatt általában kevésbé mozgékony katonai egység ellen. A gerilla-hadviselést alkalmazó csoportok rendszerint kihasználják az általuk jól ismert terület adottságait, és ezért védelmi pozícióban rendezkednek be. Ezzel arra kényszerítik az ellenséget, hogy azok egy számukra kevésbé ismert terepen mozogjanak[2].

A gerilla-hadviselés jellemzően a fegyveres ellenállók vagy milicisták[3] által, hagyományos hadseregek ellen alkalmazott taktika. Nem keverendő össze a kisebb létszámú reguláris katonai alegységek által végrehajtott katonai műveletekkel.

A gerilla szó a spanyol guerra (’háború’) szóból ered. Az -illa kicsinyítő képzővel körülbelül a ’kis háború’ kifejezést jelenti. (A spanyolok harci módszeréből származik[4] a guerilla=háborúcska szó , amivel sem az akkor Napóleon[5] mellett harcoló Lengyel légió, sem a franciák - szörnyű atrocitások ellenére - sem tudtak megbirkózni. Napóleon a lengyeleket is csúnyán kihasználta, mert miközben öngyilkos rohamokra küldte a lengyel katonákat, az annyira várt független Lengyelországot már nem volt hajlandó támogatni. A magyarok viszont más képet alakítottak ki - joggal - a 48-49-es szabadságharcban mellettünk harcoló Lengyel Légióról).

Francisco Goya festménye
Madrid védőinek kivégzése (1814)
("Május harmadika")

A gerilla-hadviselés jelentősebb képviselői: Mao Ce-tung, Abd el-Krim(fr), Thomas Edward Lawrence, Võ Nguyên Giáp, Josip Broz Tito, Michael Collins, Che Guevara, Charles de Gaulle.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Guerilla (angol nyelven). Free Dictiomary - Farlex
  2. Napóleon és a spanyol kelepce”, Magyar Hírlap (magyar nyelvű) 
  3. Milícia (magyar nyelven). Kislexikon
  4. Madridi felkelés (magyar nyelven). Múlt-Kor
  5. Napóleon (magyar nyelven). Doksi.hu

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]