Gerilla-hadviselés
A gerilla-hadviselés[1] olyan katonai módszer, amely során kis létszámú, mozgékony, irreguláris fegyveres csoport meglepetésszerű támadást hajt végre nagyobb létszámú és emiatt általában kevésbé mozgékony katonai egység ellen. A gerilla-hadviselést alkalmazó csoportok rendszerint kihasználják az általuk jól ismert terület adottságait, és ezért védelmi pozícióban rendezkednek be. Ezzel arra kényszerítik az ellenséget, hogy azok egy számukra kevésbé ismert terepen mozogjanak.[2] A második világháborúban a náci megszállók ellen Európában gerilla-hadviselést folytató önkénteseket általában partizánoknak nevezik.
Leírása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A gerilla-hadviselés jellemzően a fegyveres ellenállók vagy milicisták[3] által, hagyományos hadseregek ellen alkalmazott taktika. Nem keverendő össze a kisebb létszámú reguláris katonai alegységek által végrehajtott katonai műveletekkel.
A gerilla szó a spanyol guerra (’háború’) szóból ered. Az -illa kicsinyítő képzővel körülbelül a ’kis háború’ kifejezést jelenti. A félszigeti háború a napóleoni háborúk egyik szakasza, ami során a Grande Armée marsalljai elfoglalták az Ibériai-félszigetet, de a franciabarát hatalmat nem tudták stabilizálni az elégedetlen spanyolok és portugálok miatt, akik a partraszálló britek (Arthur Wellesley, Wellington hercege) támogatásával fegyvert fogtak az önrendelkezés kivívásáért.[4] Ezen harci egységek a guerrilla-k, férfi tagjai a guerrillero-k, női tagjai a guerrillera-k.
A hadviselés ezen formája a 20. században is nagy szerephez jutott. Az egyik első, meglepetésszerű sikere 1920-ban következett be, amikor a felkelő írek vereséget mértek az angolokra. A későbbiekben Mao Ce-tung a kínai-japán háborúban, illetve a Japán által megszállt kínai területeken sajátította el a gerillataktika fogásait. A kubai forradalom, illetve az algériai háború is segítette a gerillaelméletek fejlődését. Jelentős fejlődést hozott magával a vietnámi háború. Che Guevara bolíviai vagy kongói próbálkozásai azonban kudarccal értek véget. A szovjet-afgán háborúban a mudzsahedin gerillák súlyos anyagi és morális veszteségeket okoztak a Szovjet Hadseregnek. A 2001-es amerikai-afgán háború se hozott több eredményt, a különbség annyi volt, hogy most a tálibok ellen kellett harcolni; itt is kudarcot vallott a beavatkozás.
("Május harmadika") (Francisco Goya festménye)
Nagy gerillamozgalmak a 20. században
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A gerillamozgalmakat 4 kategóriába lehet sorolni:
- Nemzeti
- Vallási (fundamentalista iszlám, szélsőséges keresztény, ultra-cionista zsidó, stb.)
- Szeparatista (Etnikai, törzsi, stb.)
- Honvéd (esetek többségében nincs konkrét politikájuk a megszállók kiűzésén kívül)
- Terrorista(szerű) (főleg iszlám szervezetek, de van másféle is)
A gerilla-hadviselés jelentősebb képviselői: Mao Ce-tung, Abd el-Krim, Thomas Edward Lawrence, Võ Nguyên Giáp, Josip Broz Tito, Michael Collins, Che Guevara, Carlos Marighella, Szun-ce.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Guerilla" (angol nyelven). Free Dictiomary – Farlex.
- ↑ "Napóleon és a spanyol kelepce". Magyar Hírlap.[halott link]
- ↑ "Milícia". Kislexikon. [Tiltott forrás?]
- ↑ "Madridi felkelés". Múlt-Kor.
