Lengyel légió

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Lengyel légió katonai segítséget nyújtott a magyar szabadságharc ügyének. A lengyel–magyar barátság jegyében érkezett hozzánk például a nagy emigráció néhány vezető képviselője, Bem József, Henryk Dembiński és Wysocki József is, hogy csak a jelentősebbeket említsük. A lengyel légió még 1848 őszén alakult meg, a Bem és Wysocki közti ellentétek miatt azonban Bem egy „saját” légiót is szervezett. 1849 nyarára már nem is egy, hanem valójában ez a két lengyel légió harcolt a magyar seregekkel, az egyik a felső-magyarországi hadszíntéren, a másik Erdélyben.

Felépítése[szerkesztés]

A lengyel légióban mindhárom fegyvernemet megtalálhatjuk. Wysocki légiója 3 gyalogos zászlóaljból, 2 két-két százados ulánusezredből (azaz egy fél ulánusezredből) és két félütegből állt. E lengyel csapatok jól szerepeltek Arad ostrománál, a felső-magyarországi harcokban és az 1849. március 5-ei szolnoki ütközetben is. A Bem szervezte légió két gyalogos zászlóaljból és 3 ulánusszázadból állt. Mindkettő soraiban jelentős számú önkéntes és kivándorló is küzdött.

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]