Páncélos háború

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A páncélos háború olyan konfliktus, összecsapás, melyben javarészt vagy teljes mértékben páncélos járművek, tankok vesznek részt.

Pácélosok az első világháborúban[szerkesztés]

Az első világháború volt az emberiség első konfliktusa, melyben szárazföldi, légi és vízi haderőt egyaránt bevetettek. A legújabb hadászati technikák, eszközök egy olyan háborút eredményeztek, amely milliók életét követelte mind a katonák, mind a civil lakosság körében. Ezen új eszközök közé tarztozott a tank is, amely angol és francia együttműködés eredményeként született meg. A két antanthatalom célja az volt az új fegyverrel, hogy megoldják a nyugati fronton kialakult állóháborút. Először az angolok küldték bevetésre 1916. szeptember 15-én a Somme-i csatában Flers-Courcelette települése mellett. A tankok azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Bár könnyedén áthaladtak a szögesdrótakadályokon és a gyalogság fegyverei nem tudtak kárt tenni a monstrumban, nagyon lassan haldtak (kb. 3,2 km/h), emiatt könnyű célpontok voltak a tüzérség számára, és könnyen meghibásodtak vagy elakadtak az egyenetlen csatatéren.

A második világháború[szerkesztés]

A tankok fejlesztése a két világháború között rohamosan megindult. Egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a harckocsiknak. Így volt ezzel maga Hitler is, aki kimondott páncéloshadosztályokat állíttatott fel. A második világháború kirobbanása után azzal szembesültek a szövetséges hatalmak is, hogy a tankok eldönthetik a háborút. A páncélosokat minden frontszakaszon, szerte az egész világon bevetették, mind a tengelyhatalmak, mind a szövetségesek. Az eddigi legnagyobb tankcsatára a keleti fronton került sor 1943. júliusában Kurszk mellett. A német Manstein és az orosz Zsukov több napon át tartó véres küzdelemben küldte harcba legjobb tankjait. A német áttörés azonban nem sikerült az oroszok kemény ellenállása és Zsukov taktikája miatt.

Tankok a hidegháborúban és manapság[szerkesztés]

A hidegháborúban a harcterek kiszélesedésével tankok is átalakultak: nagyobbak és hatékonyabbak lettek, és vastagabb páncélt is kaptak. A tömegtermelés fokozásával egyre több tankot gyártottak, a szempont pedig a fegyverzet és a korszerű technika volt. Manapság a szárazföldi haderő kulcsfontosságú eszköze/fegyvere a tank. A tankok ritkán működnek egyedül - páncélos egységekbe szerveződnek, hogy növeljék az ütőképességet. A Közel-Keleten dúló sivatagi harcokban folyamatosan vetnek be korszerűbbnél korszerűbb tankokat, de a Kurszknál felvonultatott számot (szerencsére) azóta sem sikerült felülmúlni.

Források[szerkesztés]

  • A második világháború teljes története - Az európai front megnyitása, Pannon-Literatúra Kft., Kisújszállás, 2010