Szövetséges hatalmak a második világháborúban

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szövetséges hatalmak, vagy szövetségesek (angolul Allies) a második világháborúban azok az országok voltak, akik együtt küzdöttek a tengelyhatalmak ellen.

A háború során gyakran nevezték őket Egyesült Nemzeteknek is (angolul United Nations), utóbb azonban ezt az elnevezést már nem használták, mert összekeverhető lett volna a háború után megalapított Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) nevével.

A szövetséges hatalmak magját a "Három Nagy" képezte: az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és a Szovjetunió. A Három Nagyot és Kínát együttesen Franklin D. Roosevelt amerikai elnök így említette: a Négy Rendőr.

Világtérkép a II. világháború részvevőivel:
A szövetségesek zölddel (világoszölddel azok, akik a Pearl Harbor elleni támadás után csatlakoztak hozzájuk), a tengelyhatalmak világoskékkel, a semleges országok szürkével.
A "Három Nagy" állami vezetői a teheráni konferencián 1943-ban: Sztálin, Franklin D. Roosevelt és Winston Churchill.
A csendes-óceáni hadszíntér szövetséges vezetői a kairói konferencián 1943-ban: Csang Kaj-sek generalisszimusz, Franklin D. Roosevelt elnök és Winston Churchill miniszterelnök.

A szövetség bővülésének időrendje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alábbi felsorolás a független országok formális hadüzeneteit tartalmazza; nincsenek benne az ideiglenes kormányzatok nyilatkozatai, a gyarmattartó országoknak a gyarmatok vagy más nem független országok nevében tett nyilatkozatai.

Lengyelország német lerohanása után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A „furcsa háború” után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pearl Harbor elleni támadás után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Egyesült Nemzetek Nyilatkozata után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A normandiai partraszállás után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hirosima és Nagaszaki lebombázása után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]