Szövetséges hatalmak a második világháborúban

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A szövetséges hatalmak, vagy szövetségesek (angolul Allies) a második világháborúban azok az országok voltak, amelyek együtt küzdöttek az ún. tengelyhatalmak ellen.

A szövetségesek 1942 január 1–2-án írták alá az Egyesült Nemzetek Nyilatkozatát(wd),[1] ennek nyomán hivatalos elnevezésük az Egyesült Nemzetek (angolul United Nations) lett, de a gyakorlatban általában csak röviden a „szövetségesek” elnevezést használták. A szövetségesek hivatalos nevéből alakult ki a háború után megalapított Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) neve.

A szövetséges hatalmak magját a „Három Nagy” képezte: az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió. Ezeket és Kínát együttesen Franklin D. Roosevelt amerikai elnök úgy említette, hogy a „Négy Rendőr”.

Világtérkép a II. világháború részvevőivel:
A szövetségesek zölddel (világoszölddel azok, amelyek a Pearl Harbor-i csata után csatlakoztak hozzájuk), a tengelyhatalmak világoskékkel, a semleges országok szürkével
A „Három Nagy” állami vezetői a teheráni konferencián 1943-ban: Sztálin, Franklin D. Roosevelt és Winston Churchill
A csendes-óceáni hadszíntér szövetséges vezetői a kairói konferencián 1943-ban: Csang Kaj-sek generalisszimusz, Franklin D. Roosevelt elnök és Winston Churchill miniszterelnök

A szövetség bővülésének időrendje[szerkesztés]

Az alábbi felsorolás a független országok formális hadüzenetét tartalmazza; nincsenek benne az ideiglenes kormányzatok nyilatkozatai, a gyarmattartó országoknak a gyarmatok, vagy más nem független országok nevében tett nyilatkozatai.

Lengyelország német lerohanása után[szerkesztés]

A „furcsa háború” után[szerkesztés]

A Pearl Harbor elleni támadás után[szerkesztés]

Az Egyesült Nemzetek Nyilatkozata után[szerkesztés]

A normandiai partraszállás után[szerkesztés]

Hirosima és Nagaszaki lebombázása után[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]