Háború

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A háború nagyméretű erőszakos összeütközés. A szemben álló felek háborúval történő érdekérvényesítése a történelem során végigvonult a törzsi háborúktól, a városállamok, nemzetek és birodalmak közötti konfliktusokig.

Célja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háború célja a szemben álló felek érdekeinek erővel történő érvényesítése, mely lehet területszerzés, gazdasági erőforrások megszerzése/megtartása, vallási és/vagy politikai ideológia terjesztése.

Háború kezdete és vége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy háború a hadüzenet bejelentésével, illetve ennek hiányában az első harci érintkezést követően a hadiállapot kihirdetésével kezdődik.

A háború folyamán a harcoló felek megállapodhatnak a harcok felfüggesztésében, ezt tűzszünetnek nevezzük.
A tűzszünet hossza lehet előre meghatározott vagy határozatlan idejű is. A tűzszünet addig tart, amíg a határidő le nem jár, vagy valamelyik fél egyoldalúan meg nem szegi a megállapodást.

A háborút hivatalosan akkor tekinthetjük lezártnak, ha a harcoló felek békét kötnek egymással.

Típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Területi kiterjedés szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkalmazott haditechnika szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lebombázott Wesel a második világháború alatt
  • hagyományos háború
  • atom- vagy nukleáris háború

Résztvevők megítélése szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • igazságos (például honvédő háború, szabadságharc)
  • igazságtalan

Egyéb besorolás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • hegemonikus (teljes világrend ellenőrzéséért folytatott háború)
  • aszimmetrikus (a résztvevők között jelentős a technikai, katonai, társadalmi, gazdasági különbség)
  • kis háború (nem vesznek részt reguláris csapatok; nincs területi és időben korlátozás; ide tartozik a gerillaháború és a terrorizmus is)
  • korlátozott (csak egy bizonyos cél eléréséig folytatott háború például egy terület elfoglalása)
  • totális (korlátok nélkül folytatott háború, ahol az egyik fél a másik fél teljes megsemmisítéséig kíván harcolni)

Háború szabályozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háborúban részt vevő államok, a harcoló felek kapcsolatát, a harcok során megengedhető, illetve nem megengedhető viselkedési formákat a genfi egyezmények tartalmazzák. A genfi egyezmények rendelkeznek a hadifoglyok, civilek, városok és épületek védelméről, a vörös kereszttel, illetve vörös félholddal jelzett épületek és személyek védelméről. A tengeri, szárazföldi és légi hadviselés szabályairól. A szabályok megsértőivel, azaz a háborús bűnök elkövetőivel szemben a hágai Nemzetközi Bíróság jár el.

Háború és az erkölcs[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mỹ Lai-i mészárlás: halott nők és csecsemők

A történelem során a háború súlyos erkölcsi kérdéseket vetett fel. Ennek ellenére számos antik és néhány modern nemzet szemléletében a háború nemes dologként jelenik meg, de az idők folyamán a morális érzékenység a háborúval kapcsolatosan fokozatosan emelkedett. Ma a háború egyesek számára nemkívánatos és erkölcsileg problematikus, és háborúra való felkészülés csak az országuk védelmében lehet szükséges. A pacifisták hitvallása szerint a háború természeténél fogva erkölcstelen és mindenképp elkerülendő.

A háború negatív megítélése nem mindig volt olyan széles, mint manapság. Heinrich von Treitschke a háborút az emberiség legmagasabb rendű cselekvéseként látta, ahol a bátorság, a becsület és a képességek többet érnek, mint bármely más erőfeszítés esetén. Friedrich Nietzsche szintén úgy látta a háborút mint az „Übermensch” lehetőségét megmutatni bátorságát, becsületét és más erényeit. Hegel véleménye szerint a háború olyan szükségszerű történelmi folyamat, amely lehetővé teszi a társadalom fejlődését. Az első világháború kitörésekor Thomas Mann ezt írta: „Vajon a béke nem a polgári korrupció egy eleme csupán, míg a háború a megtisztulás, a felszabadulás és a remény ígéretét hordozza?”. Hasonló elveket képviselt számos társadalom a történelem során, kezdve Spártától és az ókori rómaiaktól egészen az 1930-as évek fasiszta kormányaiig, illetve legutóbb a militáns iszlám képviselői.

Manapság a legtöbben csak az „igazságos háborút” tartják elfogadhatónak, és azt vallják, hogy a világszervezetek, köztük az ENSZ feladata, hogy az igazságtalan (vagyis a legtöbbször hódító, agresszív) háború kitörését megakadályozza vagy befejezését elősegítse. N. J. Slabbert amerikai filozófus és politológus szerint az emberi társadalomban a háború mindig az egyes csoportok közötti konfliktusok megoldásának legkönnyebb, legkedveltebb eszköze volt, amivel párhuzamosan sosem fordított az emberiség elegendő figyelmet a béke fenntartásának konstruktív folyamatára. Meglátása szerint a háborúra rendelkezésre álló erőforrások mindig is jóval meghaladták a béke fenntartására fordítható eszközöket és a békét legtöbbször a háború szüneteként definiálták, ahelyett hogy saját jogán létező, társadalmi alaphelyzetként fogadták volna el.[1]

A nemzetközi jogban a háborúzásnak csak két megengedett formája létezik:

  1. A védelmi háborúk. Amikor az egyik nemzetet vagy országot egy másik megtámadja, akkor a védekező országnak joga van megvédeni magát.
  2. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa által jóváhagyott háborúk, amelyekben az ENSZ együttesen lép fel egy ország ellen. Ezeknek egyik példája a koreai háború vagy számos békefenntartó és béketeremtő ENSZ-misszió.

A nemzetközi jog részét képező nemzetközi hadi- és humanitárius jog a hadviselés és a háborúzás számos aspektusát igyekszik szabályozni, ezek részei például a genfi egyezmények, amelyek a háborúban bevethető fegyvereket és a hadifoglyokra vonatkozó bánásmódot szabályozzák. Az egyezmények és előírások megszegését általában háborús bűnnek tartják, és a második világháború befejezése után lefolytatott nürnbergi perek óta számos alkalommal került sor a háborús bűnösök elleni eljárás lefolytatására.


Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]