Pacifizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A pacifizmus egy ideológiai mozgalom, amely elutasít mindenféle háborút és a fegyverkezésről és katonai kiképzésről való lemondásra szólít fel.[1] A mozgalom a fegyveres megszállások elleni megfelelő eszközként a polgári engedetlenségre támaszkodik.[2]

Meg kell különböztetni az erőszakmentesség iránti elkötelezettséget a szűkebb, háborúellenes állásponttól.[3] A pacifizmus csak szigorú értelmezésében utasítja el az erőszak mindenféle formáját, és támogatja a teljes erőszakmentességet.[4]

A kapcsolódó kifejezés az ahimsza (nem ártás), amely az indiai vallások, például a hinduizmus, a buddhizmus és a dzsainizmus egyik alapvető filozófiai elve.

A békejel, amely széles körben kapcsolódik a pacifizmushoz

Etimológia[szerkesztés]

A „pacifizmus” szó a „pacifikus” szóból származik (a latin paci (a pax szóból) = „béke” + -ficus = „teremtés”); ami „béketeremtést” jelent.[3]

A szót Émile Arnaud francia békeaktivista alkotta meg és más aktivistákkal együtt az 1901-ben Glasgowban tartott tizedik egyetemes békekongresszuson fogadták el.

A pacifizmus szó talán leghíresebb használata a hegyi beszédben található, ahol Jézus azt mondja, hogy „boldogok, akik békét teremtenek”.[5] Ebben a részben a görög eirēnopoios (εἰρηνοποιός) szót latinra pacifici-ként fordítják.[3]

Tartalma[szerkesztés]

A pacifizmus a nézetek széles skáláját öleli fel, beleértve azt a meggyőződést, hogy a nemzetközi vitákat békésen is meg lehet és meg kell oldani, a katonai és háborús intézmények eltörlésére való felhívást, a társadalom kormányzati erőszakkal való szervezésének ellenzését (anarchista vagy libertárius pacifizmus), a politikai, gazdasági vagy társadalmi célok elérése érdekében alkalmazott fizikai erőszak elutasítását, az erő eltörlését, és az erőszak ellenzését minden körülmények között, még az ön- és mások védelmében is. Teichman meggyőződését Brian Orend így foglalta össze: „…A pacifista elutasítja a háborút, és úgy véli, hogy nincsenek olyan erkölcsi okok, amelyek igazolhatják a háborúhoz való folyamodást. A háború a pacifista számára mindig rossz. Bizonyos értelemben ez a filozófia azon az elképzelésen alapul, hogy a cél nem szentesíti az eszközt.”

Erkölcsileg nézve a gyilkolás témája bonyolult és összetett, azonban általánosságban kijelenthető, hogy a pacifisták nem tűrik meg a gyilkolást. Hitük az emberi élet szentségét hangsúlyozza. Az abszolút pacifisták tagadják, hogy bármivel indokolható lenne más meggyilkolása.[6]

Története[szerkesztés]

A pacifizmus, mint ideológia inkább vallási, mintsem kifejezetten politikai gondolkodókkal kezdődött. Indiában a dzsainizmus (Kr. e. 6. század) és a buddhizmus (Kr. e. 3. század) elutasította azokat az érzelmeket és szenvedélyeket, amelyek elvezetik az embert az igazságtól vagy a megvilágosodástól. Az összes emberi cselekedet közül az erőszakot tartották a legveszélyesebbnek.[7]

Buddha azt követelte követőitől, hogy a teremtménytársaikkal szemben minden erőszakos cselekménytől teljesen tartózkodjanak.[8] Indiában a buddhista befolyásoltságú Asóka király a Kr. e. 3. században határozottan lemondott minden hódító háborúról.[8] Úgy tűnik azonban, hogy a következő korokban a buddhizmus nem volt túl sikeres abban, hogy visszatartsa az ázsiai országok uralkodóit a háborúzástól. Ennek az az oka, hogy a buddhista életszabályt kevesen követték teljes egészében.[8]

Az ókori Izrael Krisztus előtti prófétái, majd az 1. században Jézus szintén a pacifizmust hirdették.[7]

Kereszténység[szerkesztés]

Sokan mondják, hogy a názáreti Jézus pacifista volt,[9] főleg a hegyi beszédének tanításából merítve. A prédikációban Jézus kijelentette, hogy „nem szabad ellenállni a gonosztevőnek”.[10]

Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.[11] Azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket (tegyetek jót haragosaitokkal) és imádkozzatok üldözőitekért (és rágalmazóitokért). Így lesztek a mennyei Atyátoknak a fiai.. Ha azokat szeretitek csak, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a gonoszok is? .. Legyetek tökéletesek tehát, mint a ti mennyei Atyátok is tökéletes. [12]

Pál apostol a rómaiakhoz írt levelében írta:

Rosszért rosszal senkinek se fizessetek. Törekedjetek a jóra (nemcsak Isten, hanem) az emberek előtt is. Bosszút ne álljatok, szeretteim, hanem hagyjátok azt az ítélet napjára, mert írva van: „Enyém a bosszú, én majd megfizetek” – mondja az Úr. [13]

Az őskeresztények életének lényege még Krisztus követése, szeretetre épülő tanításainak gyakorlása volt úgy, hogy azok a lehető leginkább hasonlítsanak Jézus Krisztus cselekedeteire.[14]

Később még számos egyházatya hirdette az erőszakmentességet és a korai egyház kétségtelenül pacifista volt, és azt tanította, hogy a keresztények nem lehetnek katonák.[15]

Miután Konstantin római császár i.sz. 312-ben megtért, és elkezdett hódítani „Krisztus nevében”, a kereszténység összegabalyodott az állammal, a háborúskodást és az erőszakot egyre inkább elfogadták a befolyásos keresztények. Hippói "Szent" Ágoston például a donatisták állami üldözését szorgalmazta.[16] A De civitate Dei (Isten városa) című művében különbséget tett a világi és a világ feletti béke között.[8] Ő dolgozta ki az „igazságos háború” elméletét is.

A kora újkorban keletkezett békeegyházak (peace churches) olyan keresztény felekezetek, amelyek kifejezetten a pacifizmust hirdetik. A „történelmi békeegyházak” kifejezés konkrétan a következő anabaptista egyházi közösségekre utal: a Testvérek Egyháza ("Schwarzenau új baptisták"), a mennoniták, az amishok, a hutteriták, az Apostoli Keresztény Egyház,[17] valamint a kvékerek. A történelmi békeegyházak mindig azt az álláspontot képviselték, hogy Jézus maga is pacifista volt, aki kifejezetten tanította és gyakorolta azt, és követőinek is ezt kell tenniük. A pacifista egyházak eltérőek a tekintetben, hogy a fizikai erő megengedhető-e önvédelemben vagy más védelmében, mivel sokan szigorúan ragaszkodnak az az erőszak elkerüléséhez. Abban azonban mindenki egyetért, hogy a keresztények számára tilos az állam által elindított erőszakban, háborúkban részt venni.

Az ún. szentségmozgalom számos egyháza háborúellenességéről ismert; ők "szentségi pacifisták" ("holiness pacifists") néven ismertek.[18][19][20]

Az orosz spirituális keresztények több közössége is vallotta a pacifizmust, a duhoborok,[21] a molokánok.[22]

Keleti világvallások[szerkesztés]

Az erőszakmentesség vagy ahimsza a hinduizmus központi elve, és az egyik alapvető jama. Előírásai megkövetelik, hogy a háborút kerülni kell, az erőszak alkalmazásának az utolsó lehetőségnek kell lennie.

Az abszolút erőszakmentesség és a minden életforma iránti együttérzés központi eleme a dzsainizmusnak. Az emberi életet egyedülálló lehetőségként értékelik a megvilágosodás elérésére.

Az ahimsza (ne árts) a buddhizmus elsődleges erénye is. Az elkötelezett buddhizmus tanításai és fogadalmai között szerepel:

Ne tarts haragot vagy gyűlöletet. Tanulj meg uralkodni rajtuk és tanuld meg átalakítani azokat, még amikor a tudatodban csak a csíraként vannak jelen... Ne ejts ki olyan szavakat, amelyek viszályt szíthatnak. Tégy erőfeszítést annak érdekében, hogy minden konfliktus megbékéléshez és megoldáshoz vezessen, bármilyen apró dologról is legyen szó. [23]

Mások[szerkesztés]

A 16. és a 18. század között számos gondolkodó dolgozott ki egy olyan nemzetközi tervet, amely elősegíti a békét, és csökkenti vagy akár megszünteti a háborúk előfordulását. Köztük volt Maximilien de Béthune francia politikus, Émeric Crucé filozófus, Charles-Irénée Castel abbé, valamint William Penn és John Bellers angol kvékerek.[24][25]

Mahátma Gandhi, a modern pacifizmus képviselője

A modern kori első békemozgalmak 1815–16-ban jelentek meg. Az Egyesült Államokban az első ilyen mozgalmak a New York-i Béke Társaság és a Massachusettsi Béke Társaság voltak. Aktív szervezetté váltak, rendszeres heti találkozókat tartottak, és olyan irodalmat készítettek, amely egészen Európáig terjedt, leírták a háború borzalmait, továbbá keresztény alapokon hirdették a pacifizmust.[26] A békemozgalom befolyása a 19. század közepén kezdett növekedni.[27]

A pacifista ideológia jelentős gondolkodója Lev Tolsztoj orosz író volt. Egyik művében, az Isten országa benned van, részletesen bemutatta a pacifizmus történetét, és védte az elvet. Tolsztoj munkássága inspirálta a róla elnevezett mozgalmat, amely a pacifizmust hirdette.[28]

Tolsztoj könyve nagy befolyást gyakorolt Mahatma Gandhira is, aki az erőszakmentesség újabb kiemelkedő szószólója lett. Mozgalma, amelyet "Szatjágraha"-nak nevezett, fontos szerepet játszott az indiai függetlenségi mozgalomban.

Gandhi élete inspirációként szolgált Martin Luther Kingnek, Thích Nhất Hạnh-nak [29] és a polgárjogi mozgalom sok más személyének is.

Híres pacifisták[szerkesztés]

Albert Schweitzer

Kötelező katonai szolgálat lelkiismereti okból történő megtagadása az Európai Unióban[szerkesztés]

Az Amszterdami Szerződéshez csatolt 11. jegyzőkönyvön kívül a nizzai csúcstalálkozón 2000. december 7-én elfogadott Alapjogi Charta 10. cikkének (2) bekezdése[30] is foglalkozik a pacifizmussal:

A gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadság:
(1) Mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadsághoz. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben, istentisztelet, oktatás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatását.
(2) A katonai szolgálat lelkiismereti okból történő megtagadásához való jogot az e jog gyakorlását szabályozó nemzeti törvények szerint el kell ismerni.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Das Fremdwörterbuch. In: Dieter Baer (Hrsg.): Duden. 7. Auflage. Band 5. Bibliographisches Institut & F. A. Brockhaus, Mannheim 2001, ISBN 978-3-411-04057-5, S. 742 (1056 S., Eintrag „Pazifismus“) (németül)
  2. Annette Zwahr: pant–Pret. Lexikon. In: Meyers großes Taschenlexikon in 25 Bänden. 8. Auflage. Band 17. B. I. Taschenbuchverlag, Mannheim, Leipzig, Wien, Zürich 2001, ISBN 3-411-11178-X, Pazifismus, S. 71 f. (324 S.). (németül)
  3. a b c Andrew Fiala: Pacifism. Fall 2023. 2023. Hozzáférés: 2024. január 31.  
  4. Barbara Bleisch, Jean-Daniel Strub (Hrsg.): Pazifismus. Ideengeschichte, Theorie und Praxis. Bern 2006, S. 15. (németül)
  5. Máté 5,9
  6. Pacifism | Internet Encyclopedia of Philosophy (amerikai angol nyelven). (Hozzáférés: 2024. január 31.)
  7. a b Pacifism | Encyclopedia.com. www.encyclopedia.com. (Hozzáférés: 2024. január 31.)
  8. a b c d Pacifism | History, Justifications, Criticism, & Types | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com, 2024. január 4. (Hozzáférés: 2024. január 31.)
  9. Weidhorn, Manfred (2004). "Pacifism Lost". International Journal of Humanities and Peace. 20 (1): 13–18.
  10. Én pedig azt mondom nektek: ne szállj szembe a gonosszal, hanem ha megütik arcod jobb felét, fordítsd oda a balt is. - Mt 5,39
  11. Mt 5,9
  12. Mt 5,44-48
  13. Róm 12,17
  14. Vári Albert: Isten országa munkásai
  15. Justo L. González, Essential Theological Terms, Westminster John Knox Press, 2005, ISBN 0-664-22810-0, p. 125: "There is no doubt that the early church was pacifist, teaching that Christians could not be soldiers."
  16. Andreicut, Gavril, "The Church's Unity and Authority: Augustine's Effort to Convert the Donatists" (2010). Dissertations (2009 -). Paper 62.
  17. Jones, Charles Edwin (1974). A Guide to the Study of The Holiness Movement. pp. 213–314.
  18. Guidebook of the Emmanuel Association of Churches (english nyelven). Logansport: Emmanuel Association, 15–17. o. (2002) 
  19. Lewis, James R.. The Encyclopedia of Cults, Sects, and New Religions. Prometheus Books (2001). ISBN 978-1615927388 
  20. Manual: First Bible Holiness Church. Muncie: First Bible Holiness Church, 4. o. (1956. február 15.) 
  21. The Rough Guide to Canada (angol nyelven). Apa Publications, 957. o. (2016. június 1.). ISBN 9780241279526 „The Doukhobors were a sect who fled southern Russian in 1899 after being persecuted for their religious and political views. Fiercely pacifist, they rejected secular government and ignored the liturgy and procedures of the organized church, believing God resided in each individual rather than in a building or institution.” 
  22. Hennacy, Ammon. The Book of Ammon (angol nyelven). Wipf and Stock Publishers, 406. o. (2010. május 1.). ISBN 9781608990535 „Molokan means "Milk Drinker." This name was given the Molokans in Russia by the Orthodox, because they were dissidents from the regular church, led communal lives, and were pacifists.” 
  23. http://viewonbuddhism.org/resources/14_precepts.html
  24. Power and the Pursuit of Peace: Theory and Practice in the History of Relations between States, by Francis Harry Hinsley, Cambridge University Press, 1967, ISBN 0521094488, (pp. 13–45).
  25. "Thinking About Peace in History" by Charles Chatfield, in The Pacifist Impulse in Historical Perspective : Essays in Honour of Peter Brock, edited by Harvey L. Dyck. Toronto, University of Toronto Press, 1996, ISBN 0802007775 (pp. 36–51).
  26. Pacifism to 1914 : an overview by Peter Brock. Toronto, Thistle Printing, 1994. (pp. 38–39).
  27. Gavin B. Henderson, "The Pacifists of the Fifties" Journal of Modern History 9#3 (1937), pp. 314–341
  28. Tolstoy's Pacifism, by Colm McKeogh, Cambria Press, 2009, ISBN 1604976349, (pp. 105–107).
  29. "Searching for the Enemy of Man", in Nhat Nanh, Ho Huu Tuong, Tam Ich, Bui Giang, Pham Cong Thien. Dialogue. Saigon: La Boi, 1965. pp. 11–20., archived on the African-American Involvement in the Vietnam War
  30. Európai Unió Alapjogi Chartája

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Pacifizmus témában.