Szatja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szatja (szanszkrit: सत्य, átírva: szatjá, nyugati átírás: satya) jelentése: eredeti, igaz, igazság stb.[1] Az ind filozófiában és vallásokban használt fogalom és egyben erény, utalva az ember gondolatának, beszédének és cselekedetének igazságára és igazságosságára. Egyike a jama etikai szabályainak, továbbá az öt dzsaina fogadalom egyike.

Az igazság az erények királynője és a Védák lényege. Az igazság Isten lakhelye. Az igazság Isten maga. Az igazság az élet alaptörvénye.[2] Az igazság a szabadság törvénye, a hazugság pedig a rabszolgaság és a halál törvénye. Az igazság törvényesség, tisztesség, az erkölcsi alapelvekhez való ragaszkodás.[2]

A hindu szentírások félreérthetetlenül kijelentik: mondj igazat! Egyedül az igazság győzedelmeskedik, a hazugság soha! Isten az igazság és az igazsághoz az igazmondás által jutunk el. Az igaz ember mentes a nyugtalankodástól és az aggódástól. Nyugodt elmével él.[2]

Az igazság olyan, mint a legelőre vezető út, a hazugság viszont olyan, mint a tüskés bokor. Akinek a fejében hazug gondolatok kavarognak, abban minden pillanatban ott van a titkos félelem, nyugtalanság, a bizalom szomjazása és az az érzés, hogy a dolgok bármikor rosszra fordulhatnak. Az igazság ezzel szemben a becsületesség útja, amely hosszú távon sikerre visz. Az igazság egyenes út, elbizonytalanító elágazások nélkül.[2]

Ha valaki 12 éven át csak az igazat mondja, szert tesz a "beszéd tökéletességére". Egy ilyen ember beszédében erő van. Amit a száján kiejt, megvalósul.[2]

A hindu szent szövegek kijelentik, hogy azokban, akik mindig az igazat mondják, kifejlődik az a képesség, hogy kimondott szavaikat materializálják.[3][4]

A szatja nemcsak az igazmondást írja elő, hanem követelményként szabja meg a gondolatbeli tisztaságot is. Aki szatjában él, tehát őszinteségben és igazságban, az egyúttal a mindennel és mindenkivel szembeni megelégedettség (szamtósa) hordozója is. A valóság kifordítása ugyanis abból az elégedetlenségből fakad, amivel az egyén szembefordítja a saját érdekeit másokéval. Amikor azonban az elégedetlenség kiváltó okai eltűnnek, ez magával hozza az elégedettség érzését. A kimondott szó iránti felelősségérzetnek lényeges személyiségformáló ereje van. A szó és a beszéd, amely a szív legbelső indulatából fakad, mérhetetlen hatalom megtestesítője lehet.[5]

Az igazság a legfőbb parancsolat. Minden becsületesség ebbe az egyetlen parancsolatba sűrűsödik. A szentírások felszólítanak: bármit teszel ne csapd meg be magad és a világot! Ne rejtsd el a gondolataidat! Légy nyíltszívű! Légy elfogulatlan! Légy egyenes! [2]

Az igazság mindig színtiszta, zavartalan állapotban létezik. Magában foglalja az önmegtartóztatást, az irigység hiányát, a megbocsátást, a türelmet, a béketűrést, a kedvességet, a szeretetet.[2] A béke igazság. Az igazság béke.[2]

Az elme az igazság által kerül magasabb szintre. Az értelem a magasztos, isteni gondolatok által válik kifinomulttá. Az igazság gyakorlásával az antahkarana (a 4-rétű belső eszköz: elme, értelem, tudatalatti és ego) megtisztul a szennyeződésektől. Úgy ragyog, mint a tükör és teljes fényében tükrözi vissza az Úr isteni formáját. Az igazság felé haladó ember belsőleg erős és mindent tud, mert egyre közelebb van a Mindenhatóhoz.[2]

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. https://en.wiktionary.org/wiki/%E0%A4%B8%E0%A4%A4%E0%A5%8D%E0%A4%AF
  2. ^ a b c d e f g h i Srí Szvámi Sivánanda: Utak a boldogsághoz, 248-252. oldal
  3. Paramahansa Yogananda: Egy jógi önéletrajza, 222. old., 2013, Filosz
  4. Pranavidya, 335.
  5. Rafael József: A tradicionális jóga rendszere

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Satya című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  • Srí Szvámi Sivánanda: Utak a boldogsághoz, 2014