Ugrás a tartalomhoz

Thích Nhất Hạnh

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Thích Nhất Hạnh
Nhất Hạnh 2006-ban Párizsban
Nhất Hạnh 2006-ban Párizsban
Életrajzi adatok
Születési névNguyễn Xuân Bảo
Született1926. október 11.
Huế
Elhunyt2022. január 22.
Huế, Thừa Thiên-Huế Province, Vietnám
IskoláiPrincetoni Egyetem
Munkássága
Vallásbuddhizmus
FelekezetThiền
A Wikimédia Commons tartalmaz Thích Nhất Hạnh témájú médiaállományokat.

Thích Nhất Hạnh (szül: Nguyễn Xuân Bảo; 1926. október 11. – 2022. január 22.) vietnámi thiền buddhista szerzetes, szerző, békeaktivista, költő, és tanító volt,[1] a Szilva Falu Hagyomány (Plum Village Tradition) megalapítója, akit történelmileg az elkötelezett buddhizmus fő inspirációjaként tartanak számon.[2] A tudatosság atyja"-ként is aposztrofált Nhất Hạnh[3] nagy hatással volt a buddhizmus nyugati irányzataira.[1]

Az 1960-as évek közepén Nhất Hạnh megalapította a Kölcsönös létezés rendjét (vietnámi: Tiep Hien, angol: Order of Interbeing).[2] 1966-ban száműzetésbe került Dél-Vietnámból miután háború ellenes nézeteket vallott.[1][4][5] 1967-ben Martin Luther King őt jelölte Nobel-békedíjra.[1][6] Nhất Hạnh több tucat kolostort és gyakorló központot alapított[1] és éveken át élt a Szilva Falu kolostorban, amelyet 1982-ben alapított a dél-franciaországi Thénac közelében,[7] közben sokat utazgatott, hogy előadási felkéréseknek tegyen eleget. Nhất Hạnh a mély meghallgatás módszerét népszerűsítette, amelyet a konfliktusok egyik erőszakmentes módszerének tartott.[8] Tőle származik az "elkötelezett buddhizmus" kifejezés, amely a Vietnám: lótusz tűztengerben (Vietnam: Lotus in a Sea of Fire) című művében szerepel.[9]

39 év száműzetés után Nhất Hạnh 2005-ben visszatérhetett hazájába.[4] 2018-ban visszatért abba a templomba, ahol a spirituális útját elkezdte (Từ Hiếu templom),[10] és egészen a 2022-ben bekövetkezett haláláig ott maradt. 95 éves korában hunyt el.[11]

Nhất Hạnh több, mint 130 könyvet adott ki, ebből több, mint százat angolul, amely összesen 2019. januárjára elérte az ötmillió eladási példányszámot.[12][13] Könyveit több, mint 40 nyelvre fordították le.[14]

Életének korai időszaka

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nhất Hạnh 1926. október 11-én született Nguyễn Xuân Bảo néven Vietnám ősi fővárosában, Huế városban.[6][15][16] Nguyễn Đình vietnámi költő 15. generációs leszármazottja volt.[17] Édesapja Nguyễn Đình Phúc, a Thừa Thiên régió Thành Trung falujából származott, a francia adminisztráció hivatalnokaként dolgozott.[17] Édesanyja, Trần Thị Dĩ háziasszony volt[6] a Gio Linh körzetből.[17] Nhất Hạnh hat gyerek közül volt az ötödik.[17] Öt éves koráig a nagyanyja házában élt az egész család.[17] Hét éves kori emléke egy öröm, amelyet egy Buddhát ábrázoló rajz láttán érzett a fűben üldögélve.[6][16] Iskolai kiránduláson ellátogatott egy hegyre, ahol egy remete lakott, és akiről azt tartották, hogy régóta ott üldögélt reggeltől estig, és olyan békéssé vált, mint a Buddha. A közelben talált rá egy kútra, amelyből ivott és rendkívüli elégedettséget érzett. Ez az élmény vezette arra, hogy buddhista szerzetes legyen belőle.[5] 12 évesen jelentette ki először a szülei előtt, hogy szerzetes szeretne lenni, akik a kezdeti ellenállás után 16 éves korában megengedték neki.[16]

Nevei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nhất Hạnh-nak több neve is volt életében. Kisfiú korában a Nguyễn Đình Lang hivatalos néven iratkozott be az általános iskolába. A beceneve Bé Em volt. Szerzetestanoncként a Điệu Sung nevet kapta, majd a hagyományvonalban használatos hivatalos neve a Trừng Quang lett. Teljes jogú szerzetesként a dharma neve a Phùng Xuân volt. A Nhất Hạnh elnevezést akkor kapta, amikor 1949-ben Saigonba költözött.[18]

A Thích vietnámi név a "Thích Ca" vagy "Thích Già" (sakja klánhoz tartozó) névből jön.[19] A kelet-ázsiai buddhista szerzetesek ezt a nevet szokták felvenni családnévként, amely azt fejezi ki, hogy a buddhista közösség (szangha) a legfőbb családjuk. Több buddhista hagyományban is több nevet kaphat egy személy. A hagyományvonalhoz tartozó első nevet a menedékvételkor (Három Ékkő) szokás kapni. Nhất Hạnh hagyományvonalának neve Trừng Quang (澄光, "Tiszta, tükröződő fény"). A második egy dharmanév, amit a szerzetes eskütételt követően kap, a szerzetesi közösségbe való teljes felvétel után. Nhất Hạnh dharmaneve Phùng Xuân (逢春, "Találkozás tavasszal"), dharmacíme pedig Nhất Hạnh.[19] Nhất Hạnh tanítványai úgy nevezték, hogy Thầy (azaz mester) vagy Thầy Nhất Hạnh. A mahájána hagyományban minden vietnámi szerzetest lehet úgy hívni, hogy "thầy".[20]

Végzettsége

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Từ Hiếu pagoda Buddha terme.

Nhất Hạnh 16 éves korában állt be a Từ Hiếu templom szerzetesrendjébe, ahol a legfőbb tanítója Thanh Quý Chân Thật zen mester volt, a Lâm Tế zen iskola 43., illetve a Liễu Quán iskola 9. generációjához tartozott.[15][16][21] Növendékként három évig tanulta a mahájána és a théraváda buddhizmus vietnámi hagyományai szerint.[15] Kínai, angol és francia nyelvet is tanult.[5] Nhất Hạnh ezután a Báo Quốc buddhista akadémián tanult, amellyel elégedetlen volt a filozófiai, irodalmi és idegennyelvű oktatási szintje miatt.[1][15] Emiatt átjelentkezett a saigoni Ấn Quang pagoda iskolájába, ahol 1951-ben teljes jogú szerzetesi címet szerzett (bhikkhu).[16] A Saigoni Egyetemen töltött tanulmányai során könyvírásból és versírásból tartotta el magát.[12][15]

1955-ben Nhất Hạnh visszatért Huế városba és a Vietnámi Buddhisták Általános Szövetségének (Tổng Hội Phật Giáo Việt Nam) hivatalos kiadójánál (Phật Giáo Việt Nam, magyarul: Vietnámi buddhizmus) szerkesztője lett, ahonnan két évvel később eltanácsolták, mert az idősebb szerzeteseknek nem tetszett az ő írása. Nhất Hạnh úgy vélte ez azért volt, mert nem tetszett nekik Nhất Hạnh véleménye, hogy a különböző dél-vietnámi buddhista szervezeteknek egyesülniük kellene. 1956-ban, amíg ő éppen Đà Lạt városban tanított, kizárták őt a templomból. 1957-ben úgy döntött elvonulásra megy, és létrehozott egy egyházi “ellenállási közösséget”, amely a Phương Bôi nevet kapta, a Đà Lạt melletti Đại Lao erdőben. Ekkoriban egy közeli középiskolában tanított, és folytatta az írást, amelyben az egyesített buddhizmust hirdette.[15]

1959 és 1961 között Nhất Hạnh több rövid buddhista kurzust tartott különböző saigoni templomban, köztük a nagy Xá Lợi pagodában, ahol óra közben szakították félbe a kurzusát, és a tanításaival együtt őt is elutasították. Miután több ízben is meggyűlt a baja a vietnámi vallási és világi hatóságokkal,[15] 1960-ban elfogadott egy Fulbright-ösztöndíjat[5] a Princetoni Egyetem összehasonlító vallástudomány szakán.[22] A Princeton Vallástudományi Szemináriumán tanult 1961-ben.[1][23] 1962-ben óraadó tanári állást kapott a Columbia Egyetemen[16] illetve a Cornell Egyetemen is tartott kurzusokat.[1] Ekkor már folyékonyan beszélt franciául, kínaiul, angolul, illetve olvasott szanszkrit és páli nyelven.[22]

Munkássága

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aktivizmus Vietnámban (1963–66)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1963-ban a Ngô Đình Diệm által vezetett katolikus kisebbségi rezsimet ért katonai puccs után Nhất Hạnh visszatért, Thich Tri Quang neves vietnámi mahájána buddhista szerzetes kérésére, Dél-Vietnámba 1963. december 16-án, hogy a vietnámi buddhizmus adminisztrációs rendszerét helyreállítsák.[15] Egy kongresszusi gyűlést követően a Buddhisták Általános Szövetsége és más csoportok egyesülve 1964-ben létrehozták a Vietnámi Egyesített Buddhista Egyházat (VEBE). Nhất Hạnh kérte, hogy az egyház tegyen lépéseket a vietnámi háború befejezése érdekében, illetve hozzanak létre egy intézményt a buddhista felsőfokú tanulmányok előmozdítása érdekében és a jövő buddhista vezetőinek neveléséért.[15]

1964-ben Nhất Hạnh két tanítványa megalapította a La Boi kiadót, amely két éven belül 12 könyvet jelentetett meg. 1966-ra azonban a kiadót már börtönbüntetés veszélyeztette, ugyanis a "béke" szó ekkor egyet jelentett a kommunizmussal.[24] Nhất Hạnh a VEBE folyóiratának szerkesztője is lett (Hải Triều Âm (A növekvő dagály hangja). Folyamatosan a béke és a megbékélés mellett kampányolt, különösen a Tonkini incidens után, és a vietkongot a testvéreinek nevezte. A dél-vietnámi kormányzás ezt követően betiltotta a folyóiratot.[15]

1966. május 1-jén a Từ Hiếu templomban Nhất Hạnh megkapta a "lámpa átadást" Chân Thật zen mestertől, ami által dharmacsarja tanítóvá vált,[19] illetve a Từ Hiếu és kolostorainak vezetője.[19]

Vạn Hanh Buddhista Egyetem

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1964. március 13-án Nhất Hạnh és az An Quang pagoda szerzetesei megalapították a Magasabb Buddhista Tanulmányok Intézetét (Học Viện Phật Giáo Việt Nam), az UBCV támogatása mellett.[15] Később átnevezték Vạn Hạnh Buddhista Egyetemre, amely egy saigoni magánintézmény volt, ahol buddhista tanulmányokat, vietnámi kultúrát és nyelvet lehetett tanulni. Nhất Hạnh buddhista pszichológiát és pradnyápáramita irodalmat oktatott,[16] valamint segített támogatóktól pénzt gyűjteni.[15]

School of Youth for Social Service (SYSS)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Chân Không
(Igaz üresség nővér)

1964-ben Nhất Hạnh többekkel együtt[2] megalapított egy szervezetet (School of Youth for Social Service – SYSS, magyarul: Fiatalok iskolája a közjóért), amelynek tagjai vidéken hoztak létre iskolákat, kórházakat, illetve segítettek újraépíteni falvakat.[7] A SYSS keretein belül 10 000 önkéntes és szociális munkás nyújtott segítséget háború sújtotta területeken.[25] Röviddel ezután az Egyesült Államokba utazott, ahonnan haza már a háborús helyzet miatt nem tudott. A SYSS vezetését Chân Không apáca vette át, aki az alapítvány egyik kulcs embere lett. A szervezet sok aktivitását szervezte meg, mint például egészségügyi, oktatási és mezőgazdasági segítségnyújtás vidéken a háború idején.[26]

Tiếp Hiện

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nhất Hạnh 1964 és 1966 között létrehozta a Tiếp Hiện csoportot a SYSS hat tagjával (három férfi és három nő), amelyben egyházi és világi emberek egyaránt voltak.[22] A tagok az elkötelezett buddhizmus 14-es fogadalmát tették le.[27] 1981-ben egy hetedik ember is belépett a csoportba.[27]

1967-ben az alapító hat fő közül az egyik nő, Nhat Chi Mai felgyújtotta magát a saigoni Tu Nghiem pagoda előtt, hogy tüntessen a vietnámi háború befejezését sürgetve.[2][28][29] Nhất Hạnh több ízben is elmagyarázta a Nyugat számára, hogy Thích Quảng Đức és más vietnámi buddhista, aki felgyújtotta saját magát a vietnámi háború alatt, nem követtek el öngyilkosságot. Magyarázata szerint a tetteik arra irányultak, hogy az elnyomók szívét meghassák, és hogy felkeltsék az egész világ figyelmét a vietnámi emberek által átélt szenvedésre.[29][30][31][32]

A Tiếp Hiện rend nemzetközi közösséggé nőtte ki magát, amelyben a figyelem középpontjában a tudatosság gyakorlata, az erkölcsös viselkedés és a társadalmon belül tett együttérző cselekedet van.[33] 2017-re a csoport tagjai között több ezren tették le a 14 pontos fogadalmat.[27]

A vietnámi háború alatt

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Vạn Hạnh Egyetem irányítását átvette az egyik kancellár, aki el kívánt szakadni Nhất Hạnh-tól és a SYSS-től, és Chân Không szerzetest azzal vádolta, hogy kommunista. Ezután a SYSS nem volt képes pénzadományra szert tenni, és a tagjai is ellene fordultak. A háborús konfliktusban nem foglalt állást a szervezet.[9]

1966-ban Nhất Hạnh visszatért az Egyesült Államokba, hogy a Cornell Egyetemen vezessen egy szimpóziumot a vietnámi buddhizmusról.[15] Június 1-jén kiadott egy öt pontos ajánlást az amerikai kormánynak, amelyben arra szólít fel, hogy: (1) a kormány tisztázza hivatalos közleményben, hogy segíteni kíván a vietnámi embereknek létrehozni egy vietnámi kormányt, amely mindenben megfelel a vietnámi emberek kívánságainak – (2) az USA és Dél-Vietnám fejezzék be a légi támadásokat Vietnám teljes területén – (3) minden anti-kommunista hadművelet kizárólag védelmi célokból működjön – (4) az USA mutasson szándékot arra, hogy pár hónapon belül kivonul Vietnámból – (5) az USA ajánlja fel, hogy fizet a rekonstrukciós folyamatokért.[15] A dél-vietnámi katonai junta árulással vádolta, és azzal, hogy kommunista.[15]

1964-ben publikálta híres költeményét "bárki, aki hallja, legyen a tanúm: nem fogadom el ezt a háborút..." Az amerikai sajtó a „háborúellenes költő” titulust adta neki.[1] 1965-ben levelet írt Martin Luther King részére, melynek címe Az ember ellensége utáni keresés ("In Search of the Enemy of Man") volt.[34] Személyesen is találkozásuk során is arra kérte Kinget, hogy szólaljon fel a vietnámi háború ellen.[35] Később ebben az évben King Nhất Hạnh-nak ajánlotta a Nobel-békedíjat.[36] A Nobel bizottsága azonban abban az évben nem osztott ki díjat.[1]

Menekültként Franciaországban

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nhất Hạnh 1966-ban Párizsba költözött.[16] A vietnámi buddhista békedelegáció elnöke lett.[16] Három évvel később Franciaországban megalapította az Egyesített Buddhista Egyházat (Église Bouddhique Unifiée). 1975-ben létrehozta az Édesburgonya Meditációs Központot Troyes közelében.[15] A következő hét évben az írásra és a meditációra összpontosított.[15] Ekkorában kezdett el tanítani tudatosság meditációt.[37]

Plum Village

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A kaliforniai Őzpark kolostor

1982-ben Nhất Hạnh és Chân Không megalapította a Szilva Falu kolostort Bordeaux közelében, amely ma egész Európa és Amerika legnagyobb buddhista kolostora. Ebben a buddhista kolostorban 200 szerzetes él, és évente több mint 10 000 látogatója van.[38][39]

2019-ben Nhất Hạnh kolostor és elvonulási központ hálózatot épített, amely több országot ível át,[40] például Franciaország, az Egyesült Államok, Ausztrália, Thaiföld, Vietnám, és Hong Kong.[41][42]

A Thích Nhất Hạnh Alapítvány szerint 2017-re a rendben összesen több, mint 9 kolostor és 750 szerzetes található.[43]

Tanításai és hatása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Thích Nhất Hạnh a 2007-es vietnámi látogatása során.
Thích Nhất Hạnh a 2007-es vietnámi látogatása során.
Rewata Dhamma, Sangharakshita és Nhất Hạnh Berlinben, 1992

Nhất Hạnh tanításai a korai buddhista iskolák tanításait, a jógácsára mahájána buddhista hagyományait és a zen tanításait ötvözik. Hatással volt a nyugati pszichológia által is átvett légzéstudatosság gyakorlatokra, és a tudatosság négyes megalapozására, amellyel modern megvilágításba került a buddhista meditáció. Az általa bemutatott Pradnyápáramita a kínai hua-jen irányzatot viszi tovább,[44] amelyről sokan állítják, hogy a zen filozófiai alapjait képezi.[45]

Nhất Hạnh 2014. szeptemberében lefordította a Szív szútrát angol és vietnámi nyelvre.[46] mert úgy vélte, hogy a korábbi fordítások szegényes szóválasztásai miatt az eredeti szöveg jelentős torzulást szenvedett el 2000 éven át.[46]

Nhất Hạnh vezető szerepet töltött be az elkötelezett buddhizmus mozgalmában[47] (he is credited with coining the term[48]), amely az egyén aktív szerepét hangsúlyozza a változás létrehozásában. Átfogalmazta a világi buddhistáknak szóló öt fogadalmat, amelyet hagyományosan a negatív cselekedetektől való tartózkodás végett tanácsolt a történelmi Buddha. Például, a lopástól való tartózkodás helyett Nhất Hạnh úgy fordította, hogy akadályozzunk meg másokat, hogy az emberi szenvedésből nyereséget szerezzenek, például úgy, hogy tenni az igazságtalan gyakorlatokkal szemben, vagy egy nem biztonságos munkakörnyezet ellen.[49] Ennek a koncepciónak az eredetét a 13. századi Trần Nhân Tông, vietnámi uralkodónak tulajdonította. Trần Nhân Tông feladta a trónját, hogy szerzetes legyen, és megalapította a vietnámi buddhista bambuszerdő hagyományt.[50]

Thích Nhất Hạnh a holland Vught városában, 2006.

A "Tudatosság atyja"[3] néven is emlegetett Nhất Hạnh a buddhizmus terjesztésének egyik fő alakja volt a Nyugaton, főként a tudatos jelenlét területén kiemelkedő a tevékenysége.[51] James Shaheen, az American Buddhist magazine szerkesztője mondta róla, hogy "Ő (Nhất Hạnh) a Nyugaton ikonnak számít. Nem ismerek egy nyugati buddhistát sem, aki ne ismerné."[4] Az 1975 The Miracle of Mindfulness (A tudatosság csodája) című könyve segített lefektetni a tudatosság alapjait a depresszió kezeléséhez (tudatosságalapú kognitív terápia), amely nagy hatással volt Marsha M. Linehanra, a Washingtoni Egyetem pszichológia professzorára, a Dialektikus viselkedésterápia (DBT) elindítójára.[3] J. Mark G. Williams, az Oxfordi Egyetem és az Oxford Mindfulness Centre (Oxford Tudatosság Központ) kutatója a következőket mondta róla: "Arra volt képes, hogy a buddhista bölcsesség lényegét közvetítette az emberek számára világszerte, és egy hidat teremtett a pszichológia tudományának modern világa, a modern egészségügy és az ősi bölcsesség gyakorlatai között."[3] Nhất Hạnh egyik tanítványa, Jon Kabat-Zinn, fejlesztette ki a tudatos jelenlét alapú stresszcsökkentő terápiát, amely a világ minden táján elérhető a kórházakban,[12] illetve 2015-re az orvosi iskolák 80%-ban tartanak ilyen kurzusokat.[52]

Nhất Hạnh figyelemreméltó szerepet játszott a vallásközi kommunikációban is, amely a tevékenysége elején még egyáltalán nem volt jellemző. Híres barátság fűzte olyan katolikus személyekkel, mint Martin Luther King és Thomas Merton.[53] Merton 1966-ban írt, "Nhất Hạnh a testvérem" című esszéjében a következőket írta: "Sokkal több közös dolgom van Nhất Hạnh-nal, mint sok amerikaival, és ezt nyíltan merem állítani. Életbevágóan fontos, hogy az ilyen kötelékeket elismerjük. Ezek egy új szolidaritás kötelékei... amelyek mind az öt földrészen egyre nyilvánvalóbbak, és amelyek túlmutatnak minden politikai, vallási és kulturális választóvonalon, hogy egyesítsék a férfiakat és a nőket minden országban egy olyasvalamiben, ami az ideáknál és a programoknál egyértelműbb és élőbb."[53] Még ebben az évben Nhất Hạnh találkozott VI. Pál pápával, és együtt kérték a katolikusokat és a buddhistákat, hogy segítsék a világbékét, kezdve a Vietnámi válsággal.[53]

Művei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • A Pebble for Your Pocket, Full Circle Publishing, 2001. ISBN 81-7621-188-5
  • Anger: Wisdom for Cooling the Flames, Riverhead Trade, 2002. ISBN 1-57322-937-7
  • At Home in the World: Stories and Essential Teachings from a Monk's Life, with Jason Deantonis (Illustrator), Parallax Press, 2016 ISBN 1941529429
  • Be Free Where You Are, Parallax Press, 2002. ISBN 1-888375-23-X
  • Being Peace, Parallax Press, 1987. ISBN 0-938077-00-7
  • Buddha Mind, Buddha Body: Walking Toward Enlightenment, Parallax Press, 2007. ISBN 1-888375-75-2
  • Cultivating The Mind Of Love, Full Circle, 1996. ISBN 81-216-0676-4
  • Fear: Essential Wisdom for Getting Through the Storm, HarperOne, 2012. ISBN 978-1846043185
  • Fragrant Palm Leaves: Journals, 1962–1966, Riverhead Trade, 1999. ISBN 1-57322-796-X
  • Going Home: Jesus and Buddha as Brothers, Riverhead Books, 1999. ISBN 1-57322-145-7
  • Hermitage Among the Clouds, Parallax Press, 1993. ISBN 0-938077-56-2
  • How to Eat, Parallax Press, 2014. ISBN 978-1937006723
  • How to Fight, Parallax Press, 2017. ISBN 978-1941529867
  • How to Love, Parallax Press, 2014. ISBN 978-1937006884
  • How to Relax, Parallax Press, 2015. ISBN 978-1941529089
  • How to Sit, Parallax Press, 2014. ISBN 978-1937006587
  • Is nothing something?: Kids' questions and zen answers about life, death, family, friendship, and everything in between, Parallax Press 2014. ISBN 978-1-937006-65-5
  • Living Buddha, Living Christ, Riverhead Trade, 1997. ISBN 1-57322-568-1
  • Love Letter to the Earth, Parallax Press, 2012. ISBN 978-1937006389
  • Mindful Movements: Ten Exercises for Well-Being, Parallax Press 2008, ISBN 978-1-888375-79-4
  • No Death, No Fear, Riverhead Trade reissue, 2003. ISBN 1-57322-333-6
  • No Mud, No Lotus: The Art of Transforming Suffering, Parallax Press, 2014. ISBN 978-1937006853
  • Old Path White Clouds: Walking in the Footsteps of the Buddha, Parallax Press, 1991. ISBN 81-216-0675-6
  • Old Path, White Clouds: Walking in the Footsteps of the Buddha, Blackstone Audio, Inc.; 2016. ISBN 978-1504615983
  • Our Appointment with Life: Sutra on Knowing the Better Way to Live Alone, Parallax Press, 1990. ISBN 1-935209-79-5
  • Peace Is Every Step: The Path of Mindfulness in Everyday Life, Bantam reissue, 1992. ISBN 9780553351392
  • Reconciliation: Healing the Inner Child, Parallax Press, 2010. ISBN 1-935209-64-7
  • Savor: Mindful Eating, Mindful Life. HarperOne. 2010. ISBN 978-0-06-169769-2.
  • Silence: The Power of Quiet in a World Full of Noise, HarperOne (1705), 2015. ASIN: B014TAC7GQ
  • Teachings on Love, Full Circle Publishing, 2005. ISBN 81-7621-167-2
  • The Art of Communicating, HarperOne, 2013. ISBN 978-0-06-222467-5
  • The Art of Living: Peace and Freedom in the Here and Now, HarperOne, 2017. ISBN 978-0062434661
  • The Art of Power, HarperOne, 2007. ISBN 0-06-124234-9
  • The Blooming of a Lotus, Beacon Press, 2009. ISBN 9780807012383
  • The Diamond That Cuts Through Illusion, Commentaries on the Prajnaparamita Diamond Sutrs, Parallax Press, 1992. ISBN 0-938077-51-1
  • The Heart of the Buddha's Teaching, Broadway Books, 1999. ISBN 0-7679-0369-2
  • The Heart Of Understanding: Commentaries on the Prajnaparamita Heart Sutra, Full Circle, 1997. ISBN 81-216-0703-5, ISBN 9781888375923 (2005 edition)
  • The Miracle of Mindfulness, Rider Books, 1991. ISBN 978-0-7126-4787-8
  • The Miracle of Mindfulness: A Manual on Meditation, Beacon Press, 1999. ISBN 0-8070-1239-4 (Vietnamese: Phép lạ của sự tỉnh thức)
  • The Moon Bamboo, Parallax Press, 1989. ISBN 0938077201
  • The Novice: A Story of True Love, HarperCollins, 2011. ISBN 978-0-06-200583-0
  • The Other Shore: A New Translation of the Heart Sutra with Commentaries, Palm Leaves Press, 2017. ISBN 978-1-941529-14-0
  • The Path of Emancipation: Talks from a 21-Day Mindfulness Retreat, Unified Buddhist Church, 2000. ISBN 81-7621-189-3
  • The Pocket Thich Nhat Hanh, Shambhala Pocket Classics, 2012. ISBN 978-1-59030-936-0
  • The Raft Is Not the Shore: Conversations Toward a Buddhist/Christian Awareness, Daniel Berrigan (társszerző), Orbis Books, 2000. ISBN 1-57075-344-X
  • The Sun My Heart, Parallax Press, 1988. ISBN 0-938077-12-0
  • Thich Nhat Hanh: Essential Writings, Robert Ellsberg (szerk.), Orbis Books, 2001. ISBN 1-57075-370-9
  • Touching the Earth: Intimate Conversations with the Buddha, Parallax Press, 2004. ISBN 1-888375-41-8
  • Transformation and Healing: Sutra on the Four Establishments of Mindfulness, Full Circle, 1997. ISBN 81-216-0696-9
  • True Love: A Practice for Awakening the Heart, Shambhala Publications, 1997. ISBN 1-59030-404-7
  • Under the Banyan Tree, Full Circle Publishing, 2008. ISBN 81-7621-175-3
  • Understanding Our Mind, HarperCollins, 2006. ISBN 978-81-7223-796-7
  • Vietnam: Lotus in a sea of fire. New York, Hill and Wang. 1967
  • You Are Here: Discovering the Magic of the Present Moment, Shambhala Publications, 2010. ISBN 978-1590308387
  • Your True Home: The Everyday Wisdom of Thich Nhat Hanh, Shambhala Publications, 2011. ISBN 978-1-59030-926-1
  • Zen Keys: A Guide to Zen Practice, Harmony, 1994. ISBN 978-0-385-47561-7
  • Zen and the Art of Saving the Planet, HarperCollins, 2021. ISBN 978-0-06-295479-4

Magyarul

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • A béke légy te magad; szerk. Arnold Kotler, ford. Balázs Katalin, versford. Malik Tóth István; Ursus Libris, Bp., 2003
  • Harag. Útmutató a bennünk tomboló erők megszelídítésére; ford. Magyari Krisztina; Trivium, Bp., 2004
  • A béke érintése. Gyakorlatok a tudatos figyelemmel élt mindennapokhoz; ford. Tótisz András; Édesvíz, Bp., 2004
  • Tanítások a szeretetről; ford. Béresi Csilla; Édesvíz, Bp., 2005
  • Szívem, a Nap. Az éber tudatosságtól a szemlélődésből fakadó felismerésekig; ford. Szabó Zsigmond; Ursus Libris, Bp., 2005
  • Vegyen körül a szeretet. Éld éberen a napjaidat. Útmutató az év minden hetére; ford. Makra Júlia; Bioenergetic, Bp., 2008
  • Zamat. Tudatos étkezés, tudatos élet; ford. Szécsi Noémi; Jaffa, Bp., 2011
  • Csöndsarok. Otthoni meditációs gyakorlatok; ford. Holbok Zoltán; Jaffa, Bp., 2012
  • Megbékélés. A belső gyermek meggyógyítása; ford. Máriás Petra; Ursus Libris, Bp., 2018
  • A párbeszéd művészete. Út a megbékéléshez; ford. Máriás Petra; Ursus Libris, Bp., 2020
  • A zen és a bolygó megmentésének művészete; szerk., jegyz. Mély Odaadás nővér, ford. Máriás Petra; Ursus Libris, Bp., 2022
  • Sár nélkül nincsen lótusz. A szenvedés átalakításának művészete; ford. Máriás Petra; Ursus Libris, Budapest, 2023
  • Kitaposott ösvény fehér felhők. A Buddha nyomdokain járva; ford. Móri György Lajos; Buddhista Béke-Szentély Alapítvány–Magyarországi Drikung Kagyü Buddhista Egyház, Zalaszántó, 2024

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Mydans, Seth (2022. január 21.). "Thich Nhat Hanh, Monk, Zen Master and Activist, Dies at 95". The New York Times. 2022. január 21. dátummal az eredeti címről archiválva.
  2. 1 2 3 4 Gleig, Ann (2021. június 28.). "Engaged Buddhism". Oxford Research Encyclopedia of Religion. Oxford: Oxford University Press. doi:10.1093/acrefore/9780199340378.013.755. ISBN 9780199340378. 2021. július 7. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2021. augusztus 8..
  3. 1 2 3 4 Bryant, Miranda (2022. január 22.). "From MLK to Silicon Valley, how the world fell for 'father of mindfulness'". The Guardian. 2022. január 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2022. január 24..
  4. 1 2 3 Johnson, Kay (2005. január 16.). "A Long Journey Home". Time Asia (online version). 2007. március 11. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. szeptember 13..
  5. 1 2 3 4 "Thich Nhat Hanh obituary". The Times (angol nyelven). 2022. január 25. ISSN 0140-0460. 2022. január 26. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2022. január 25..
  6. 1 2 3 4 Schudel, Matt (2022. január 22.). "Thich Nhat Hanh, Buddhist monk who sought peace and mindfulness, dies at 95". The Washington Post. 2022. január 30. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2022. január 25..
  7. 1 2 "Religion & Ethics – Thich Nhat Hanh". BBC. 2006. április 4. 2021. március 3. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2013. június 16..
  8. ↑ Samar Farah (2002. április 4.). "An advocate for peace starts with listening". The Christian Science Monitor. 2002. június 11. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. szeptember 13..
  9. 1 2 Nhu, Quan (2002). "Nhat Hanh's Peace Activities" in "Vietnamese Engaged Buddhism: The Struggle Movement of 1963–66"". Reprinted on the Giao Diem si. 2021. február 25. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2010. szeptember 13.. (2002)
  10. ↑ "Thich Nhat Hanh Returns Home". Plum Village (amerikai angol nyelven). 2018. november 2. 2018. november 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2018. november 2..
  11. ↑ Joan Duncan Oliver (2022. január 21.). "Thich Nhat Hanh, Vietnamese Zen Master, Dies at 95". Tricycle. 2022. január 21. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2022. január 21..
  12. 1 2 3 Fitzpatrick, Aidyn (2019. január 24.). "The Father of Mindfulness Awaits the End of This Life". Time. 2021. december 9. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2022. január 24..
  13. ↑ "Thich Nhat Hanh". Plum Village. 2019. január 11. 2019. január 30. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2019. január 29..
  14. ↑ "Thich Nhat Hanh: 'Father of mindfulness' Buddhist monk dies aged 95". BBC News (brit angol nyelven). 2022. január 22. 2022. január 22. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2022. január 22..
  15. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 Taylor, Philip (2007). "The 2005 Pilgrimage and Return to Vietnam of Exiled Zen Master Thích Nhất Hạnh". Modernity and Re-enchantment: Religion in Post-revolutionary Vietnam. Institute of Southeast Asian Studies. 279–341. o. ISBN 9789812304407. 2021. december 14. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2018. október 9..
  16. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 Miller, Andrea (2016. szeptember 30.) [1 July 2010]. "Peace in Every Step". Lion's Roar (magazine). 2014. október 20. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. október 2..
  17. 1 2 3 4 5 "Thich Nhat Hanh: 20-page Biography". Plum Village. 2022. január 21. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2022. január 22..
  18. ↑ "Thich Nhat Hanh full biography". Plum Village. 2022. január 22. 2022. január 21. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2022. január 21..
  19. 1 2 3 4 Dung, Thay Phap (2006). "A Letter to Friends about our Lineage" (PDF). PDF file on the Order of Interbeing website. 2017. augusztus 29. dátummal az eredetiből archiválva (PDF). Hozzáférés: 2014. november 23..
  20. ↑ "Title attributed to TNH on the Vietnamese Plum Village site" (vietnámi nyelven). Langmai.org. 2011. december 31. 2021. május 6. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2013. június 16..
  21. ↑ Cordova, Nathaniel (2005). "The Tu Hieu Lineage of Thien (Zen) Buddhism". Blog entry on the Woodmore Village website. 2013. január 12. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. szeptember 13..
  22. 1 2 3 Greenblatt, Lilly (2022. január 21.). "Remembering Thich Nhat Hanh (1926–2022)". Lion's Roar (amerikai angol nyelven). 2022. január 22. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2022. január 25..
  23. ↑ Armstrong, April C. (2020. november 4.). "Dear Mr. Mudd: Did Thich Nhat Hanh Attend or Teach at Princeton University?". Mudd Manuscript Library Blog. 2020. november 4. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2020. november 4..
  24. ↑ Chan Khong (2005). Learning True Love: Practicing Buddhism in a Time of War. Parallax Press. ISBN 978-1427098429.
  25. ↑ Schedneck, Brooke (2022. január 24.). "Mindfulness in Life and Death". YES! Magazine (amerikai angol nyelven). 2022. január 26. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2022. január 26..
  26. ↑ Miller, Andrea (2017. május 8.). "Path of Peace: The Life and Teachings of Sister Chan Khong". Lion's Roar. Shambhala Sun. 2021. május 6. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2022. január 25..
  27. 1 2 3 Hanh, Thich Nhat; Eppsteiner, Fred (2017. április 12.). "The Fourteen Precepts of Engaged Buddhism". Lion's Roar (amerikai angol nyelven). 2022. január 26. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2022. január 26..
  28. ↑ Topmiller, Robert J. (2005). "Struggling for Peace: South Vietnamese Buddhist Women and Resistance to the Vietnam War". Journal of Women's History. 17 (3): 133–157. doi:10.1353/jowh.2005.0037. ISSN 1527-2036. S2CID 144501009. 2018. június 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2022. január 29..
  29. 1 2 King, Sallie B. (2000). "They Who Burned Themselves for Peace: Quaker and Buddhist Self-Immolators during the Vietnam War". Buddhist-Christian Studies. 20: 127–150. doi:10.1353/bcs.2000.0016. ISSN 0882-0945. JSTOR 1390328. S2CID 171031594.
  30. ↑ Archive Librarian (2015. május 26.). "THICH NHAT HANH(1926– )from Vietnam: Lotus in a Sea of Fire: In Search of the Enemy of Man". The Ethics of Suicide Digital Archive (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2022. február 12..
  31. ↑ "Why have some Buddhist monks set themselves on fire?". Tricycle: Buddhism for Beginners (amerikai angol nyelven). 2019. Hozzáférés: 2022. február 12..
  32. ↑ ""Oprah Talks to Thich Nhat Hanh" from "O, The Oprah Magazine"". 2010. március. 2013. november 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2013. december 3..
  33. ↑ Zuisei Goddard, Vanessa (2022. január 31.). "How Thích Nhất Hạnh changed the world beyond Buddhism". Religion News Service (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2022. február 12..
  34. ↑ "When Giants Meet". 2017. január 11. 2020. december 24. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2021. március 22.. Thich Nhat Hanh Foundation.
  35. ↑ "Searching for the Enemy of Man" in Nhat Nanh, Ho Huu Tuong, Tam Ich, Bui Giang, Pham Cong Thien". Dialogue. Saigon: La Boi. 1965. 11–20. o. 2006. október 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2010. szeptember 13..
  36. ↑ King, Martin Luther Jr. (1967. január 25.). "Nomination of Thich Nhat Hanh for the Nobel Peace Prize" (Letter). Archived on the Hartford Web Publishing website. 2021. február 25. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2010. szeptember 13..
  37. ↑ Schedneck, Brooke (2019. március 18.). "Thich Nhat Hanh, the Buddhist monk who introduced mindfulness to the West, prepares to die". The Conversation (angol nyelven). Hozzáférés: 2022. január 30..
  38. ↑ Knibbe, Guido (2020). "Meeting Life in Plum Village – Engaging With Precarity and Progress in a Meditation Center". Cultural Anthropology and Development Sociology
  39. ↑ "Plum Village". Plum Village (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2023. január 17..
  40. ↑ Barclay, Eliza (2019. március 11.). "Thich Nhat Hanh's final mindfulness lesson: How to die peacefully". Vox (angol nyelven). Hozzáférés: 2022. január 31..
  41. ↑ Stanley, Steven; Purser, Ronald E.; Singh, Nirbhay N., eds. (2018). Handbook of Ethical Foundations of Mindfulness. Mindfulness in Behavioral Health. Springer. 345. o. ISBN 9783319765389.
  42. ↑ "Plum Village Practice Centers". Plum Village (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2022. január 31..
  43. ↑ "2016–2017 Annual Highlights from the Thich Nhat Hanh Foundation". 2021. február 24. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2019. március 6..
  44. ↑ McMahan, David L. (2008). The making of Buddhist modernism. Oxford: Oxford University Press. 158. o. ISBN 978-0-19-972029-3. OCLC 299382315. 2022. január 30. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2021. október 2..
  45. ↑ Williams, Paul (2009). Mahāyāna Buddhism : the doctrinal foundations. Routledge. 144. o. ISBN 978-0-415-35652-7. OCLC 417575036. 2022. január 30. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2021. október 2..
  46. 1 2 "New Heart Sutra translation by Thich Nhat Hanh". Plum Village Web Site. 2014. szeptember 13. 2019. január 28. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2019. január 29..
  47. ↑ Carolan, Trevor (1996. január 1.). "Mindfulness Bell: A Profile of Thich Nhat Hanh". Lion's Roar. 2018. augusztus 14. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2018. augusztus 14..
  48. ↑ Duerr, Maia (2010. március 26.). "An Introduction to Engaged Buddhism". PBS. 2018. augusztus 14. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2018. augusztus 14..
  49. ↑ King, pp. 26–27.
  50. ↑ Hunt-Perry, Patricia; Fine, Lyn (2000). "All Buddhism is Engaged: Thich Nhat Hanh and the Order of Interbeing". In Queen, Christopher S. (ed.). Engaged Buddhism in the West. Wisdom Publications. 36–37. o. ISBN 978-0861711598.
  51. ↑ "Buddhist monk who brought mindfulness to West dies in Vietnam". France24. Agence France-Presse. 2022. január 22. 2022. január 24. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2022. január 25..
  52. ↑ Buchholz, Laura (2015. október). "Exploring the Promise of Mindfulness as Medicine". JAMA. 314 (13): 1327–1329. doi:10.1001/jama.2015.7023. PMID 26441167.
  53. 1 2 3 Fox, Thomas C. (2021. január 22.). "Buddhist monk Thich Nhat Hanh, teacher of mindfulness and nonviolence, dies at age 95". National Catholic Reporter. 2022. január 22. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2021. január 24..

Külső hivatkozások

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
További információkat találhatsz Thích Nhất Hạnh témában a Wikipedia testvérprojektjeiben:

Szótári meghatározások a Wikiszótárban
Kézikönyvek a Wikikönyvekben
Idézetek a Wikidézetben
Forrásmunkák a Wikiforrásban
Képek a Commonsban
Hírek a Wikihírekben

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Thích_Nhất_Hạnh&oldid=28479265”