Erőszakmentesség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az erőszakmentesség egy erkölcsi irányultság és társadalmi technika, amely elutasítja a fizikai (gyakran mindenféle) erőszakot a társadalmi, gazdasági és politikai célok elérésére, illetve a másoktól elszenvedett erőszak – mind az elnyomás, mind a nyílt agresszió – megállítására. Alternatívaként számtalan módszert javasol: például az oktatást, felvilágosítást, meggyőzést, állampolgári engedetlenséget. Míg korábban az erőszakmentesség a pacifizmus szinonimája volt, addig napjainkra sok társadalmi mozgalom a társadalmi változások eszközeként tekint rá, és nem csupán a háborúval kívánja szembe állítani.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Valamennyi nagy világvallás tartalmazza az erőszakmentesség elveit, amelyeket erőszakmentes mozgalmak, vezetők széleskörűen idéznek. A kereszténységben a „Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!” jézusi kijelentés, a hinduizmusban az ahimsza („nem ártás”), a buddhizmusban a metta elve, a taoizmus "wu wei" fogalma egyaránt erről tanúskodik.

Az erőszakmentesség 1998. november 10-én elnyerte az elfogadottság és intézményesülés rangját, mivel az ENSZ ezen a napon kinyilvánította, hogy a 21. század és 3. évezred első évtizede szolgálja a "béke kultúrájának és a világ gyermekei erőszakmentességének előmozdítását".

2007 óta Mahátma Gandhi születésnapja, október 2-a az erőszakmentesség világnapja.

Erőszakmentes vezetők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sok vezető egyéniség tett hitet az erőszakmentesség eszméje mellett, és szónoklataikkal, gondolataikkal gazdagították az erőszakmentes kultúra gondolatvilágát.

Erőszekmentes szervezetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Környezettudatos politika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az erőszakmentesség a "zöld" politikai szervezetek egyik irányelve, például a 2001-ben 70 ország több mint 800 zöld párti képviselője fogadta el a "Globális Zöldek Oklevelét" melynek egyik alapelve az erőszakmentesség.

Kritikái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az erőszakmentesség ellenzői, például Malcolm X szerint az erőszak a társadalmi változások velejárója, és az önvédelemhez való elemi jog is sérül ez esetben.

Az 1960-as években a Fekete Párducok, az afro-amerikaiak egy ellenálló csoport egyik tagja, George Jackson bírálta Martin Luther King erőszakmentes módszerét: "Az erőszakmentesség egy rossz ötlet. Feltételezi és megelőlegezi az ellenfél szánalmát, vagy igazságérzetét. És amikor ez az ellenség mindent elveszíthet és semmit sem nyerhet, ha részvétet vagy igazságérzetet gyakorol, a válasza biztosan negatív lesz."

Válaszul álljon itt egy idézet Kingtől: "Kijelentésében maga azt állítja, hogy cselekedeteinket, még ha békések is, el kell ítélni, mert erőszakos cselekedeteket sürgetnek. De logikus ez az állítás? Ez nem olyan, mint elítélni egy kirabolt embert, mivel pénze birtoklásával sürgette a rablás elkövetését?" (Válasz egy nyílt levélre, melyet egy paptársa írt, kritizálván a részvételét az emberi jogokért folytatott tüntetésen (1963. április 16.)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]