Csontváry Kosztka Tivadar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csontváry Kosztka Tivadar magyar festő
A festő önarcképe (1900 körül)
A festő önarcképe (1900 körül)
Született 1853. július 5.
Kisszeben
Elhunyt 1919. június 20. (66 évesen)
Budapest
Foglalkozása festő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csontváry Kosztka Tivadar magyar festő témájú médiaállományokat.

Csontváry Kosztka Tivadar (eredetileg Kosztka Mihály Tivadar; Kisszeben, 1853. július 5.[1]Budapest, Krisztinaváros, 1919. június 20.[2]) magyar festőművész. Okleveles gyógyszerészként jogot is hallgatott, de kiemelkedőt a magyar festészetben alkotott. Lényegében autodidakta, magányos festő volt, akit kortársai nem értettek meg és csak halála után ébredtek rá, hogy milyen nagy jelentőségű a művészete.

Eredetileg gyógyszerész volt, de festői tehetséget érezve magában otthagyta állását és 41 éves korától különböző mesterektől festészetet kezdett tanulni. Rendszeresen utazott és jelentősebb képeit a Közel-Keleten festette. Mintegy száz nagyobb művet alkotott, amit összehasonlítva más festőkkel nem lehet soknak tekinteni. Míg külföldi kiállításairól (például Párizs, 1907) a legnagyobb kritikusok is elismerően nyilatkoztak, Magyarországon azonban nemigen méltányolták. Ehhez különc (mértéktartó) életvitele,[3] és – élete vége felé egyre kifejezettebb – látnoki-prófétai allűrjei is hozzájárultak, melyeket a képeit elemzők közül többen pszichopatológiásnak tartanak. Az is nehezítette a megismerését, hogy képeit megtartotta, ezért későbbi hagyatéka megőrzésében nagy szerepet játszott Gerlóczy Gedeon.

Festészetét az expresszionizmushoz, illetve posztimpresszionizmushoz kapcsolják, de nem tartozott egyik elhatárolható művészeti irányzathoz sem. Talán a legismertebb festménye a Magányos cédrus. Jóval halála után képeinek 1963-as, székesfehérvári kiállítása óta töretlen Csontváry magyarországi népszerűsége. Képei ritkán cserélnek gazdát, a magyar árverési rekordot 2012. óta 240 millió forinttal a Traui tájkép naplemente idején című festménye tartja.[4][5] 1964-ben jelent meg Németh Lajos tudományos igényű műve Csontváry Kosztka Tivadar címmel, amely a festő életének első jelentősebb összefoglalása.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1853. július 5-én született Kisszebenben, Vincent van Gogh születési évében, de valójában mégsem tekinthető kortársának, mivel Van Gogh már nem élt, amikor Csontváry festői korszaka elindult. Édesapja, dr. Kosztka László gyógyszerész, aki a helyi közösség igen megbecsült tagjaként, hivatása mellett különféle rendészeti-közigazgatási jellegű (rendőrkapitányi és postai) feladatokat is ellátott. Különcségei már neki is voltak: az akkori magyar közállapotoktól meglehetősen idegen módon, kerülte a szesz és a dohány minden formáját, szabadidejében pedig pirotechnikai kísérleteket folytatott, petárdákkal és minirakétákkal; tehát afféle amatőr tudós volt, amilyen „külföldön” egyébként sem volt ritka a „nagy háború” előtt. Édesanyja az Ung megyei származású daróci Heizelmayer Franciska volt.[6]

Csontváry elemi iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, a magyar nyelv tökéletes elsajátítására szülei alföldi rokonaikhoz küldték. 1862-től a kisszebeni kegyesrendiek algimnáziumába járt. Sokat kerülte az iskolát, inkább a természetben gyönyörködött, különféle rovarokkal, lepkékkel, dongókkal, méhekkel játszott. Egy 1863-as tűzvész következtében leégett a város jelentős hányada. Míg apja a tűzoltást szervezte, Bella nővére a tűz áldozatává vált. Az apa a forradalomban vállalt császárpárti szerepe miatt családjával együtt, 1865-ben Kisszeben elhagyására kényszerült. Felesége rokonaihoz, Szerednyére költöztek, ahol a családfő földműveléssel és vadászattal kezdett foglalkozni. A gyerekek az ungvári kegyesrendi főgimnáziumba jártak.

1873-ban elhagyta a római katolikus vallást.[7] 1874-ben Budapesten járt egyetemre, ahol gyógyszerészet, kémia, ásványtan, földtan, kristálytan voltak a tantárgyai. 1876-ban önkéntes katonai szolgálatot teljesített és közben a fővárosban az egyetem jogi fakultására is járt.[8] Az 1879-es szegedi nagy árvíz idején önkéntesként dolgozik a mentésen. Az ország pénzügyi helyzetének javítása céljából a selyemhernyó-tenyésztést javasolja, de ezzel egyik minisztérium sem foglalkozott.[6]

Festői pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„Én feláldoztam az életemet megtudandó, mi a való, hogy fejlődik ki a világ és hogy fejlődik tovább, mert minden ami van a pozitívum akaratából fejlődött ki s ami lesz a pozitívum kinyilatkoztatása alapján fog kifejlődni” Csontváry Kosztka Tivadar[9]

Csontváry festői pályája különös módon kezdődött. 1875-ben kapta meg gyógyszerész-oklevelét, ezután patikusként dolgozott Léván, Iglón és Eszéken. Mindenki kissé különc, de csendes, szorgalmas embernek ismerte. 1880. október 13-án, egy meleg őszi délután egy percre leült a patika ajtaja elé pihenni, s szórakozottan lerajzolta egy vénycédula hátára a szemközti ökrös szekeret. A rajz láttán pedig „az idős, jólelkű” patikavezető így kiáltott fel: „Hisz maga festőnek született!”. Ekkor Csontváry 1913-ban írt önéletrajza szerint a tenyerében megjelent egy fényes háromszög és a feje fölött hangot hallott: „Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél!”. (Kezdetben nem értette, hogy miért pont Raffaellónál kell nagyobbnak lennie).

1881-ben Rómába utazott, járt a Vatikán képtáraiban, és többek közt Raffaello képeit tanulmányozta, de saját bevallása szerint nemigen bűvölte el a klasszikusok „idegen szellemet és nem a valóságot tükröző”, a „természettől elütő” festészete. Itt érlelődött meg végleg hivatástudata, és későbbi nagyobb utazásainak és munkái egy részének tervei.

1883-ban Párizsba ment, hogy Munkácsyval találkozzék, aki akkor éppen külföldön tartózkodott. 1884-ben hazatért, Szentesre került, ahol saját gyógyszertárat nyitott, és évekig dolgozott patikusként, hogy legyen pénze a nagy „Motívumot” kutató utazásokra. Csak 41 éves korától tanult rendszeresen festeni: 1894-ben fél évig Münchenben Hollósy Simon növendéke, majd 1895-től Karlsruhében, Düsseldorfban és Párizsban képezte tovább magát, de lényegében autodidakta volt.

1916-ban IV. Károly királlyá koronázásán jelen volt, hogy megfesse a koronázást, azonban egészségi állapota miatt nem tudta végig nézni, így megfesteni sem.[10] 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején patikáját államosították, így kisemmizve jövedelem nélkül halt meg 1919. június 20-án a budapesti Új Szent János Kórházban.[8] A hivatalos kórisme szerint verőérgyulladásban hunyt el, bár egyesek szerint éhen halt[11]. Óbudán temették el.

Utazások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban; olaj, vászon, 200 x 205 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Tíz évi munka után a Szentföldre és Olaszországba utazott, ahol a tájat – ebben ma már a kritikusok egyetértenek – értő szemmel és tehetséges kézzel festette le. Az 1890-es évek végén Dalmáciában, Olaszországban és Németországban járt. 1902-ben festette Selmecbánya látképe című művét, majd Jajcéban és a Hortobágyon dolgozott, 1904-ben Egyiptomban, Palesztinában és Athénben járt. Az út emlékét Kocsizás újholdnál Athénban, a Jupiter-templom romjai Athénban című képei őrzik. 1904-ben festette a Nagy-Tarpatak a Tátrában, A taorminai görög színház romjai című több négyzetméteres tájképeit.

Ezután ismét Palesztinában, Egyiptomban járt. 1904-ben készült a Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben c. sokalakos, expresszionista kompozíciója, amelyen egyes kritikusok szerint már a lappangó skizofrénia jelei mutatkoznak. 1906-ban megfestette a fő művének érzett legnagyobb méretű vásznat, a Naptemplom Baalbekben-t,[12] melyről Rockenbauer Pál így írt:

… és megfestette a világnak méreteiben egyik legnagyobb, saját, mindinkább befelé forduló értékítéletében pedig a világ legnagyobb festményét, melynek bizarrnak tetsző, addig sohasem látott színei annyi vitára és gúnyra adtak alkalmat itthon. Pedig ezek a színek ott vannak a Libanon rózsásba látszó hegyláncán, az alkonyat felé kocogó Napnak az égre varázsolt színjátékában.[13]

Szíriából Párizsba, majd ismét a libanoni hegyekbe utazott, s elkészítette két nagy művét, a Magányos cédrus-t és a Zarándoklás a cédrusfához címűt (1907). 1908-ban festette meg a Mária kútja című kompozícióját és a Marokkói embert. Valószínűleg 1910-ben Nápolyban készült utolsó befejezett műve, a Sétalovaglás a tengerparton. 1912-től írja filozófiai töltetű írásműveit, röpiratait; előadásokat tart, brosúrákat jelentet meg.[6]

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem tartozott egyetlen korabeli irányzathoz sem, magát a „Napút festők” közé sorolta.

Művészetét nem lehet meghatározott stílus kereteibe foglalni, egyformán jellemzi a varázsos realizmus, a szimbolizmus, a mitikus, szürrealisztikus hang, az expresszionizmus, a posztimpresszionista dekoratív sommázás, a divizionista megoldás és a neoprimitív iskola üdesége.
Lőrincze Géza[14]

Csontváry írásaiból úgy tűnik, hogy ezt a maga alkotta kifejezést, a napútat a plein air szinonimájaként is használta, a szó nála a fény és a levegő együttes megjelenése. Kutatta a különböző napszakok színvilágát, a nap és a fény természetét. Valószínűleg hatott rá Komjáthy Jenő világszemlélete is, és a világot egy élő organizmusként szemlélte. Így a napút sem egyszerűen csak azt jelentette számára, ahogy a nap bejárja útját keltétől nyugtáig, hanem azt is, ahogy a nap energiát ad le a térnek, megadva annak szerkezetét, ahogy a tér visszaadja energiája egy részét a napnak, és ennek az állandó energiaáramlásnak az intenzitását jelzik a színek. Az impresszionistákhoz hasonlóan élt a kiegészítő színek egymás mellé helyezésével, néhány esetben azonban a harsány színeket a motívum fölerősítésére használta, és a motívum belső erejének hangsúlyozására a festékréteg vastagságát is használta, annak plasztikusságával, kidomborodásával is erősítve azt.[15] Műveinek szokatlan, feltűnő, a színskála teljes spektrumát felvonultató színessége tükrözi sajátos színelméletét:

Megtalálta a napút színeket: világító sárgát, lángoló pirosat, fájdalmas rózsaszínt, borzongató kéket. Csontváry Kosztka Tivadar birodalmában tombol a napfény. Taormina romjain lángol-világít az ég a lemenő napfény sugaraitól. Baalbek Naptemplomának hat hatalmas oszlopa napként ragyog.
Szigethy Gábor előszava Csontváry: Önéletrajz könyvéhez
Az újjáépített mostari „Öreg híd” fényképe, 2007
Csontváry Kosztka Tivadar: Római híd Mosztarban, 1903

Anyaghasználat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csontváry anyaghasználatát tévesen olajfestéknek határozzák meg, pedig már saját korában is megjelentek művészetéről kritikák, miszerint saját maga által kevert festékkel fest, de a pontos megnevezés hiányában mindmáig ezt hasznáják. Anyaghasználatának vizsgálatára az 1960-as években két kutatást is kezdeményeztek a Magyar Nemzeti Galéria szakemberei (Németh Lajos vezetésével), azonban ezek félbe szakadtak. Megállapításként arra a következtetésre jutottak, hogy Csontváry pasztellesen csillogó napút-színei valamilyen tempera alapanyag lehet, vagyis olyan festék, mely nem tartalmaz olajat. Festékeinek további feltérképezése csak a 21. század elején folytatódott: a Pécsi Janus Pannonius Múzeumban őrzött képek festékeit Velledits Lajos festő-restaurátor vizsgálta először roncsolásmentes technikával[16][17], illetve vele párhuzamosan kezdte el kutatását Végvári Zsófia az ELTE BTK művészettörténeti doktorandusza, aki vizsgálatai során kimutatta, hogy Csontváry műveinek megalkotásához leginkább anilin alapú színezéket használt.[18]

Az olajmentes festésmód Csontváry művészetének az egyik legfontosabb sajátossága. Festményeinek színvilágát hagyományos olajfestékkel nem lehetett volna létrehozni, azok instabilitása, sötétedése, lassú száradása miatt. Az olajmentes, anilin alapú festéknek köszönhető műveinek színtartóssága is, és kultúrtörténeti szempontból is érdekes: a kutatás előtt nem volt ismert, honnan szerezhette be vásznait, festékeinek alapanyagát. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy Csontváry a közelben lévő Gácsi Posztógyárból szerezte be ezeket, mely az 1870-es évekig Európa egyik legnagyobb textilüzeme volt, kiterjedt textilfestési gyakorlattal. Az akkori gazdasági recesszió miatt, a gyár sok termékét beszüntette, és feltehetően a felhasználatlanul megmaradt festékpor-készletét vehette át Csontváry, ami az olajfestékekhez képest ingyen volt. Az akkoriban már elterjedt előre készített tubusos olajfestékeket anyagilag sem engedhette volna meg magának, különösen később a hatalmas, falméretű festményei esetén. Így gyógyszerészeti tanulmányait leleményesen felhasználva maga keverte festékeit, megteremtve magának a festészet feltételeit a helyi viszonyok között. Festői gyakorlatát ezzel az anyaggal szerezte meg és ezt később sem cserélte le, (amúgy is nehéz lett volna egy másfajta technikába beletanulnia). Festményeinek stílusa bár nem egységes, azonban a műveinek minden esetben azonos az anyaghasználata. Ez az anyaghasználat azonosítható korai, de legkésőbbi alkotásain is.

Az általa használt keverék teste (a festék töltőanyaga) főleg a gácsi fehér agyagporból áll (az újabb kutatások szerint ez korszakonként változó, legtöbb esetben: ólomfehér, fehéragyag, kaolin, bárium-szulfát (Blanc fixe))[forrás?], ehhez keverte az anilin alapú textilfestéket, olcsóbb porfestéket, enyvet, nagytisztaságú terpentint (illóolajat), sót és vizet. Ez az enyves massza jó színező erővel rendelkezett, nem száradt be könnyen, valószínűleg több napig is tudta használni. A sűrűbb keveréket a vastag festékfelületekhez használta, tehát ezek anyagukban is színezettek. A Csontváry által alkalmazott technika a freskófestés technikájához hasonlíthatott, ecsettel vagy festőkéssel vihette fel a vászon felületére. Néhol a vastagon felhordott festékrétegek (pasztózus festésmód) úgy emelkednek ki a kép felületéből, mintha gipsz reliefek lennének.

Csontváry érdekes szín és anyaghasználata párhuzamot mutat a korabeli képeslapok világával. A színeket úgy keverte ki, hogy a három alapszínt (sárga, kék, vörös) és a két kontrasztegységet (fekete és fehér) együttesen használta. A textilfestékekkel – mivel nem fedőfestékről van szó – képes volt a nap prizma által felbontott fehér fényének spektrális színeit leképézni a festményein, amik a kiegészítő színekkel együtt adják a napút-színeket, és amikkel visszaadható a szemünk által látott világ.[18]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Műveinek száma más festőkéhez viszonyítva csekély, az ismertté vált festményeinek száma 112.[19]

Művei ritkán kerülnek értékesítésre. 2012. december 16-án a Traui tájkép naplemente idején című festménye 240 millió forintos áron kelt el.[20], a Virág Judit Galéria által értékesített kép azóta is tartja a magyar árverési rekordot.[4][5] Ezt megelőzően 2006-ban a Szerelmesek találkozása (Randevú) című festményt 230 millió forintért árverezte el a Kieselbach Galéria, ami ezt a rekordot tartotta.[21]

Festmény címe[22] készítés éve anyag, méret (m x sz) tulajdonos[23]
Süvöltőt leterítő ölyv (Süvöltőt leterítő karvaly) 1893 Olaj, karton, 54 x 44 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Őz 1893 Olaj, vászon, 100 x 120 cm Magántulajdon
Önarckép[19][24] 1893 körül Olaj, vászon, 55,5 x 45,5 cm Magyar Nemzeti Galéria
A gácsi Forgách-kastély[25][26] 1894  ?, 37 x 95 cm Magántulajdon
Almát hámozó öregasszony 1894 körül Olaj, vászon, 126 x 141 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Piros ruhás gyermek[27][28][29] 1894 körül Olaj, karton, ? Magántulajdon
Ablaknál ülő nő 1890-es évek Olaj, vászon, 73 x 95 cm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Pompeji Have (A Chirurgus háza a Vezúvval) 1897-98 Olaj, vászon, 47 x 51 cm Magántulajdon
Az ifjú festő 1898 Olaj, vászon, 38,5 x 29 cm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Visszatekintő nap Trauban

(Traui tájkép naplemente idején)

1899 Olaj, vászon, 70 x 95 cm Magántulajdon
Önarckép 1900 körül Olaj, vászon, 67 x 39,5 cm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Teniszező társaság [30] 1900 körül Olaj, vászon, 41 x 40,2 cm Magántulajdon
Naplemente a nápolyi öbölben 1901 Olaj, vászon, 31 x 50 cm Magántulajdon
Halászat Castellammaréban

(Esti halászat Castellammaréban)[31][32][29]

1901 Olaj, vászon, 55 × 95 cm Csontváry Múzeum, Pécs
Világító éj Castellammaréban[33] 1901  ? Magántulajdon
Mandulavirágzás (Olaszországi táj) 1901-02 Olaj, vászon, 43 x 51,5 cm Herman Ottó Múzeum, Miskolc
Castellamare di Stabia 1902 Olaj, vászon, 101 x 120 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Selmecbánya látképe 1902 Olaj, vászon, 90 x 152 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Selmecbánya látképe (részlet) 1902 Olaj, vászon Janus Pannonius Múzeum, Pécs
A Keleti pályaudvar éjjel 1902 Olaj, vászon, 44 x 65 cm Herman Ottó Múzeum, Miskolc
Öreg halász 1902 Olaj, vászon, 59,5 x 45 cm Herman Ottó Múzeum, Miskolc
Tengerparti város 1902 körül Olaj, vászon, 43,3 x 114 cm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Virágzó mandulafák Taorminában 1902 körül Olaj, vászon, 79,5 x 98 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Szerelmesek találkozása (Randevú)[34] 1902 körül Olaj, vászon, 69,2 x 54,2 cm Magántulajdon
Zrinyi kirohanása 1903 Olaj, vászon, 82 x 131 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Jajcei vízesés 1903 Olaj, vászon, 97 x 149 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Jajcei vízesés (részlet) 1903 Olaj, vászon Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Villanyvilágított fák Jajcéban 1903 Olaj, vászon, 92 x 88 cm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Jajcei villanyerőmű éjjel 1903 Olaj, vászon, 80,5 x 126 cm Magántulajdon
Fohászkodó Üdvözítő 1903 Olaj, vászon, 100 x 82 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Fohászkodó Üdvözítő (részlet) 1903 Olaj, vászon Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Hajótörés 1903 Olaj, vászon, 57 x 75 cm Magántulajdon
Vihar a Hortobágyon 1903 Olaj, vászon, 59 x 117 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Római híd Mosztarban 1903 Olaj, vászon, 92 x 185 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs (letét)
Tavasz Mosztárban 1903 Olaj, vászon, 69 x 91 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Schaffhauseni vízesés[35] 1903 Olaj, vászon, 130 x 228 cm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Éjszakai táj holdvilágnál alakokkal

(Táj holdfénnyel/ben)[29][24][36][37]

1903 körül Olaj vászon, 33 x 23,5 cm Ismeretlen (ellopták)
(Titokzatos sziget / Sziget) [38][39] 1903 körül Olaj, vászon, 35 × 50 cm Magántulajdon
Hídon átvonuló társaság 1903-04 Olaj, vászon, 60 x 72 cm Magántulajdon
A Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben 1904 Olaj, vászon, 205 x 293 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs (letét)
A Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben (részlet) 1904 Olaj, vászon Janus Pannonius Múzeum, Pécs
A Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben (részlet) 1904 Olaj, vászon Janus Pannonius Múzeum, Pécs
A Jupiter-templom romjai Athénban

(A Zeusz-templom romjai Athénban)

1904 Olaj, vászon, 67,5 x 137,5 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Athéni utca 1904 Olaj, vászon, 102 x 90 cm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
A kis Taormina 1904 Olaj, vászon, 70 x 98,5 cm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
A taorminai görög színház romjai 1904-05 Olaj, vászon, 302 x 570 cm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
A taorminai görög színház romjai (részlet) 1904-05 Olaj, vászon Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
A taorminai görög színház romjai (részlet) 1904-05 Olaj, vászon Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
A Nagy Tarpatak völgye a Tátrában 1904-05 Olaj, vászon, 236 x 400 cm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
A Nagy Tarpatak völgye a Tátrában (részlet) 1904-05 Olaj, vászon Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Sétakocsizás újholdnál Athénben

(Sétakocsizás/Kocsikázás újholdnál Athénben)

1904 Olaj, vászon, 92,5 x 70 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Görög tengerpart[40][41]  ?[42] Olaj, vászon, 29 x 39 cm Magántulajdon
Erődítmény tevés arabokkal (Kairói páyaudvar)  ? Olaj, vászon, 87,5 x 140 cm Magántulajdon
Templomtéri kilátás a Holt-tengerre Jeruzsálemben 1905 Olaj, vászon, 127 x 262 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Az Olajfák hegye Jeruzsálemben 1905 Olaj, vászon, 118 x 115 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs
 ? Az élet fája (Cédrus 3.)[43][16][44][29] 1905 körül Olaj, vászon, 143 x 103 cm Magántulajdon
Baalbek 1906 Olaj, vászon, 385 x 714,5 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs (letét)
Baalbek (részlet) 1906 Olaj, vászon, 385 x 714,5 cm (teljes festmény) Janus Pannonius Múzeum, Pécs (letét)
Baalbek (részlet) 1906 Olaj, vászon, 385 x 714,5 cm (teljes festmény) Janus Pannonius Múzeum, Pécs (letét)
Baalbek (részlet) 1906 Olaj, vászon, 385 x 714,5 cm (teljes festmény) Janus Pannonius Múzeum, Pécs (letét)
Baalbek (részlet) 1906 Olaj, vászon Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Áldozati kő Baalbekben 1906-07 Olaj, vászon, 110 x 130,5 cm Magántulajdon
Magányos cédrus 1907 Olaj, vászon, 194 x 248 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban 1907 Olaj, vászon, 200 x 205 cm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Marokkói tanító 1908 Olaj, vászon, 75 x 65 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Mária kútja Názáretben 1908 Olaj, vászon, 362 x 515 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs (letét)
Mária kútja Názáretben (részlet) 1908 Olaj, vászon, 362 x 515 cm (teljes festmény) Janus Pannonius Múzeum, Pécs (letét)
Mária kútja Názáretben (részlet) 1908 Olaj, vászon, 362 x 515 cm (teljes festmény) Janus Pannonius Múzeum, Pécs (letét)
Sétalovaglás a tengerparton 1909 Olaj, vászon, 72 x 171,5 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs (letét)
Lovasok a tengerparton 1909 Olaj, vászon, 70 x 170 Janus Pannonius Múzeum, Pécs

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Életéről és gondolatairól irodalmi igényességgel (s néhol rendkívüli tömörséggel és világossággal, máshol homályossággal) megírt, furcsa, önéletrajzi írásaiból értesülhetünk, melyek egy része 1982-ben a Magvető Kiadónál is megjelent. Ezekről Rockenbauer így írt:

De hiszen a legendákat nem azért szeretjük, mert igazak, hanem mert – szépek. Csontváry különös, senkiéhez sem hasonlító írásai (mint ahogy festményei sem hasonlítanak senkiére, és őrá sem hasonlít senki) a magyar próza legszebb darabjai közé tartoznak – szerintem – de egy-két művészettörténészen kívül nem ismeri őket senki.[45]

Írott munkái egy sajátos vallásos-filozófiai gondolatrendszer megalkotásáról árulkodnak, mely igen egyéni; s melyekben Csontváry mentális állapotának romlása miatt az idő haladtával egyre kevésbé választható el zsenialitás és őrület; azonban tükröződnek bennük a kor új tudományos eredményei és a korabeli metafizikai és vallási áramlatok. Hasonló rendszereket, melyben fontos szerepe van az egyistenhitnek), ugyanakkor panteisztikus módon (Nap- és tűz-tisztelet) az Ószövetség teljes elutasításával; a kor új és "szenzációs" tudományos fogalmainak (energia, idegélettan) más korabeli művészek is alkottak, mint például Komjáthy Jenő költő. Valószínűleg mindkettejükre komoly hatást gyakorolt a neognosztikus anarchista filozófus, Schmitt Jenő Henrik.[46][47]

Csontváry fontosabb írásai, röpiratai:

  • Energia és művészet. A kultúrember tévedése. Bp., 1912
  • A lángész. Ki lehet és ki nem lehet zseni. Bp., 1913
  • Önéletrajz
  • A Pozitívum
  • A Tekintély

Utóélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon csekély elismerésben, inkább értetlenségben vagy gúnyban volt része – noha európai kritikusok az általa kiállított képek értékes voltát már életében fel- és elismerték – az értetlenséghez valószínűleg különc, excentrikus egyénisége és életvitele is hozzájárult. (Például írásai szerint köznevetség tárgya volt amiatt, hogy étrendjét késői éveiben elsősorban gyümölcsök és zöldségek képezték, és tartózkodott a szesztől és egyéb mesterséges szerektől – holott manapság az „egészséges életvitel és étkezés” igencsak központi és nagymértékben reklámozott fogalmak). Ezen kívül meggyőződéses pacifista volt.[48]

Képei az utókor számára minden bizonnyal elvesztek volna, mert örökösei a rendkívül jó minőségű vásznakat anyagárban fuvarosoknak kocsiponyvaként szándékoztak eladni. A képek megmentője Gerlóczy Gedeon fiatal építész volt, aki az utolsó pillanatban felvásárolta őket. Az 1930-as gyűjteményes kiállításán fedezték fel igazán jelentőségét. Magyarországon a Szent István Király Múzeumban rendezett 1963-as Csontváry-kiállítás óta lettek igazán széles körben is ismertek festményei.[49]

1964-ben jelent meg Németh Lajos első, tudományos igényű műve Csontváry Kosztka Tivadar címmel; 1966-ban Pertorini Rezső: Csontváry patográfiája; majd 1970-ben Németh Lajos átdolgozott, bővített második kiadásban megjelenő Csontváry nagymonográfiája; 1976-ban pedig a Csontváry-emlékkönyv, gazdag válogatás Csontváry Kosztka Tivadar írásaiból és a Csontváry-irodalomból. Csontváryról, belső világáról hitelesen hű és igaz képet elsősorban írásai nyújtanak, így a még életében nyomtatásban megjelentetett füzeteit is tartalmazza a kötet.

Sírja az Óbudai temetőben volt, ma a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben csak emlékszobra található:

Csontváry Kosztka Tivadar emlékszobra Budapesten. Kerepesi temető: 34/2-1-14, Kerényi Jenő műve

Epilógus

Levelére válaszolva értesítjük, hogy az Óbudai temető vezetőségének jelentése szerint Csontváry Kosztka Tivadar nevű elhunyt temetése 1919. június hó 28.-án, az Óbudai temető XVIII/476-os számú sírba történt. A XVIII-as parcella harminc éves használati ideje az 1953. évben lejárt, ekkor kiürítésre meg lett hirdetve. Tekintettel arra, hogy Csontváry Kosztka Tivadar sírjának további harminc évre való meghagyása iránt a hozzátartozók részéről intézkedés nem történt a megadott határidőn belül, a Köztemetői Szabályrendelet értelmében a nevezett hamvai is kiexhumálva egy közös sírba lett elhelyezve.

Kelt 1959. március 21.-én

A Fővárosi Temetkezési Intézet Igazgatósága

A magányos cédrus című dokumentumfilm végén elhangzott részlet (felolvassa: Mécs Károly)

Fontosabb dátumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Keleti pályaudvar éjjel
  • Született 1853. július 5-én Kisszebenben. Gyógyszerésztanonc, majd -gyakornok Iglón.
  • 1880. október 13-án misztikus elhívatás-élményt élt át.
  • 1881-ben római tanulmányútra ment, hogy megismerje feladatát.
  • 1884-től Gácson gyógyszerész – ezzel teremtette meg anyagi függetlenségét.
  • 1894-től tanult Hollósy Simon festőiskolai füzeteiből, majd Münchenben, Karlsruhéban, Párizsban.
  • A századforduló körüli években Itáliában és Dalmáciában festett napút-képeket.
  • 1904-ben Kairóban is meglátta a keresett „napút-színeket”.
  • 1905 – kiállítása Budapesten.
  • 1907 – kiállítása Párizsban, megfestette a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban c. képet.
  • 1908 Elkészült Mária kútja.
  • 1910 Elkészült a valószínűleg utolsó befejezett műve, a Sétalovaglás a tengerparton.
  • 1913 – elkészült A lángész. Ki lehet és ki nem lehet zseni c. tanulmánya.
  • 1914-től készítette a Magyarok bejövetele c. művét (csataképvázlatok)
  • 1919. június 20-án érgyulladásban meghalt.


Csontváry a filmművészetben és az irodalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Filmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csontváry Magyar filmdráma, 112 perc, 1980

Rendező: Huszárik Zoltán

Csontváry: Ichak Finci

A rendező eredetileg Latinovits Zoltánnak szánta a címszerepet (neki is ajánlja a film elején), de a színészkirály halála miatt Ichak Finci, bolgár színész játszotta. Tulajdonképp történet a történetben, miszerint egy színész készül eljátszani Csontváry szerepét, és a felkészülés alatti gyötrődéseit, magánéleti problémáit látjuk, miközben megelevenedik a festő sorsa is. A mű ősbemutatója a pécsi játékfilmszemlén hatalmas bukás lett, talán csak a főszereplő kapott pozitív kritikát.

CSONTVÁRY - Jelenések egy festő életéből

Színes magyar tévéjáték, 91 perc, 1975

Rendező: Várkonyi Gábor

Csontváry: Őze Lajos

A festő életéből vett öt epizód, Kovásznai György feldolgozásában, melyek a film feliratai alapján számos helyen nélkülözik a történelmi hitelességet. A hazai televíziózás történetének egyik nem túlságosan jelentős periódusában készült tévéfilm méltán elfeledett mű, noha Őze Lajos nagyszerű Csontváry-alakítása miatt mégis érdemes a megtekintésre. A sok helyütt úgynevezett „bluebox” technikával készült film tipikus darabja a korszak tévéfilmjeinek. Az epizódok az alábbiak: A TRÉFA - Csontváryt távollétében kávéházi barátai többféle módon értékelik, majd amikor megérkezik, egyikük egy rosszízű ál-telefonhívással kigúnyolja. Látva a művész átlényegülését megrendülve árulja el a titkot. AZ ÁTOK - Csontváry az utcán rongyos ruhában saját kiállítására toborozza a járókelőket, akik vagy megijednek tőle, vagy értetlenkedve tekintenek a furcsa, mindenen filozofáló emberre. Egy úr kötélnek áll és látva a képeket, felháborodva távozik. Végül egy csoport gyermek jut be a terembe, ők pedig kinevetik az elcsigázott embert, s ekkor Csontváry megátkozza a romlásnak indult emberi társadalmat. Az utolsó jelenetben a festő stráfkocsin viszi el képeit az őt meg nem értő emberek városából. A MONOLÓG - 1919-ben, a proletárdiktatúra napjaiban egy ideges népbiztos-helyettes irodájában látjuk viszont a nagybeteg festőt, aki a jelenet alatt egy szót sem szól. Félholtan hallgatja a kommunista vezér szónoklatát, amiben sok idézet is elhangzik Csontváry korábbi írásaiból. Végül összeesik és elszállítják. A VÍZIÓ - egy kórházban színpadias táncok és élő gúlák kíséretében meghal a művész, majd életének meghatározó figurái közt életrajzából idéz részleteket. Az utolsó jelenetekben írásaiból vett idézetekkel és különféle víziókkal kel életre a betegsége. AZ ÁRVERÉS - A felidézett jelenetben képei, egy fiatal építész jóvoltából, végül nem lesznek kufárok prédáivá, hanem megmenekülnek az utókor számára.

Csontváry – avagy a világhódító hun

Magyar tévéjáték, 75 perc

Rendező: Valló Péter

Csontváry: Szakácsi Sándor

A Kiss Irén művéből készült dráma 1919 tavaszán játszódik. Csontváry semmit sem érzékel a történelem viharaiból, teljesen lefoglalja a saját emberi és művészi tragédiája, az őt látogató kísértetekkel való viaskodás. A hideg, koszos, rendetlen padlásszobában önmagával és a hatalom jelképével, felesége falon lévő képével küzd. Zseni-menhely létrehozásáról álmodozik és a Hunok bejövetele című festmény tervein dolgozik. Nővére híreket hoz, de a festőt nem érdekli a kinti világ, s amikor újra egyedül marad, összetöri felesége képét.

Mint tudjuk, Csontvárynak nem is volt felesége, és a külvilág, a társadalmi viszonyok erőteljesen foglalkoztatták. Ezt a filmet tehát nem a történelmi hűség, hanem – Huszárik filmjéhez hasonlatosan – a főszereplő alakítása teszi érdekessé.

Lenz

Magyar filmdráma, 96 perc, 1986

Rendező: Szirtes András

Csontváry: Encián Milán

Alapja Jacob Micjael Reinhold Lenz német költő és drámaíró életrajza, Georg Büchner novellájának felhasználásával. A Csontváry-festmények világára emlékeztető kísérleti film a 20. századi Lenz figuráját teremti meg. Georg Büchner Lenz-novellája csupán apropó volt a probléma feldolgozásához, vagyis ahhoz, mit jelent a skizofrénia a 20. század vége felé. Lenz mint atommérnök, túl sok radioaktív sugárzást kap, s ezért a hegyekbe küldik. Itt felborul számára a valóságos tér és idő érzékelése. Elhatározza, ha hazatér, gépet épít, amellyel majd megfejti önmagát. A gép nem tud választ adni számára, ezért mély depresszió vesz erőt rajta, s szinte tudattalanul atombombát kezd építeni otthonában, amellyel fel akarja robbantani a világot. Kisfia akadályozza meg őt ebben, az utolsó pillanatban. Ekkor ébred fel, rádöbbenve tettére, kisfiát ölébe veszi, s mesélni kezdi neki saját történetét.

Szabadságharc Szebenben

Magyar tévéjáték, 56 perc, 2007

Rendező: Pozsgai Zsolt

Csontváry: Mendler András

A film cselekménye 1864. május végén, szabadságharc után 15 évvel, a felvidéki Kisszebenben játszódik, a gyermek Csontváry Kosztka Tivadarnak és szüleinek városában. A szabadságharcos nagypapa váratlan megjelenése zsarolhatóvá teszi a családfőt, annak felesége - kényszerből - a polgármester szertőjévé válik, hogy a családi titok továbbra is az maradjon. A széteső családot az elszántan festővé válni akaró unoka menti meg, aki szembeszáll a polgármesterrel, ami szüleit is egy igazabb élet felé tereli. Végül Tivadar megszökik, és elindul a nagyváros felé, hogy festő lehessen belőle.

Valójában Csontváry 27 éves koráig nem is gondolt a festészetre, és a Kosztka család inkább császárhű volt, mint szabadságharcos. Vagyis ennél a filmnél sem a tények a fontosak, hanem a fantázia.

A magányos cédrus

Színes magyar dokumentumfilm, 45 perc, 1996

Rendező: Lakatos Iván

A dokumentumfilm bemutatja Csontváry Kosztka Tivadar életét, szinte az összes rajzát, festményét, valamint a művek születésének körülményeit is. Fotográfiákról megismerhetjük képét, arcképét, édesapja arcképét, korának idevágó eseményeit. Idézetek szerepelnek a korabeli sajtóból.

Regények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nácsa János: A Csontváry-kód, avagy nem esik messze a macska a fájától

Szatirikus-misztikus krimi

Csontváry pécsi kiállítását olyanok is látogatják, akik nemcsak a művészetében szeretnének gyönyörködni. Sötét céljaik megvalósítása érdekében nem riadnak vissza a képhamisítástól, az emberrablástól, valamint a gyilkosságtól sem. Ahogy a botcsinálta magánnyomozó egyre jobban belegabalyodik a szövevényes ügybe, úgy válik nyilvánvalóvá számára, hogy nem csupán néhány, vagyont érő festmény tulajdonjoga a tét. Mindezek tetejébe még maga a mester is tiszteletét teszi a helyszínen, segítve saját kódja megfejtését.

Dráma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kovásznai György: Csontváry

1975-ben Várkonyi Gábor tévéfilmet készített belőle.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Keresztelése bejegyezve a kisszebeni r. kat. keresztelési akv. 57/1853. folyószáma alatt.
  2. Halálesete bejegyezve a Budapest I. ker. polgári halotti akv. 387/1919 folyószáma alatt.
  3. Például nem ivott és nem dohányzott. Ez az akkoriban meglehetősen bohém életet élő művészek között valóban különc életvitelnek számított.
  4. ^ a b Fejes Júlia: Rekordeső a 2013-as nemzetközi műtárgypiacon. artportal.hu, 2014. január 14. (Hozzáférés: 2015. július 23.) „A magyar piacon... Bornemisza Géza Kilátás a hegyre című, 1909 körül készült olajképe érdemel említést... 40,8 millió forintos árat ért el a Kieselbach Galéria téli árverésén.”
  5. ^ a b Milliárdos forgalom a magyar műtárgypiacon. napi.hu, 2015. január 10. (Hozzáférés: 2015. július 23.) „Berény Róbert Alvó nő fekete vázával című képe 70 millióért, jutalékkal együtt 84 millió forintért kelt el, Egry József 61 millió forint Viharos öböl című olajfestménye”
  6. ^ a b c Csontváry Kosztka Tivadar életrajza (magyar nyelven). Magyar Elektronikus Könyvtár. (Hozzáférés: 2015. július 12.)
  7. Kisszebeni róm. kat. keresztelési anyakönyv, 1853. év, 57. folyószám, utólagos bejegyzés az "Observationes" rovatban.
  8. ^ a b Csontváry Kosztka Tivadar életrajza (magyar nyelven). verslista.hu. (Hozzáférés: 2015. július 8.)
  9. Csontváry Kosztka Tivadar idézetek. citatum.hu. (Hozzáférés: 2015. július 8.)
  10. Csontváry Kosztka, Tivadar. Önéletrajz, Gondolkodó Magyarok sorozat. Budapest: Magvető Kiadó, 66. o (1982) 
  11. Dévényi Iván: Kortársak levelei Csontváryról pp. 967-969. Jelenkor, 1973. 11. (Hozzáférés: 2015. július 12.) „Életrajzírója, Lehel Ferenc szerint éhenhalt; Lehel bizonyára túloz. Csontváry növényevő volt. (Herman Lipót leveléből)
  12. Száz szép kép: A Baalbek keletkezésének története. Magyar Elektronikus Könyvtár. (Hozzáférés: 2015. július 12.)
  13. Rockenbauer, Pál.szerk.: Mészáros Andrásné és Sándor Dénes: Szívességből a mediterránban. Budapest: Táncsics könyvkiadó, 130. o (1968) 
  14. Lőrincze Géza: Magyar festők. OWL.hu. (Hozzáférés: 2015. július 13.)
  15. zegernyei: CSONTVÁRY ÉS RERIH – Festők a történelem nyomában. Nyelv és Tudomány (nyest.hu), 2013. augusztus 2. (Hozzáférés: 2015. július 24.)
  16. ^ a b Cédrus 3.. Szép szó. Népszava.hu, 2009. május 16. (Hozzáférés: 2015. július 24.)
  17. Csató Andrea: „Csak azt hamisítják, akit értékesnek tartanak”. PécsMa.hu, 2011. március 11. (Hozzáférés: 2015. július 28.)
  18. ^ a b Végvári Zsófia: Csontváry különleges anyaghasználata. Az én Csontvárym, 2014. június 4. (Hozzáférés: 2015. július 24.)
  19. ^ a b Valaczkay Gabriella: Eredeti a hamis Csontváry-önarckép. Kultúra. nol.hu, 2010. június 23. (Hozzáférés: 2015. július 25.)
  20. Rekordáron kelt el egy Csontváry-kép. index.hu, 2012. december 16. (Hozzáférés: 2015. július 13.)
  21. Marton Éva: Titkok és rejtélyek az ellopott szerelmesek körül. hvg.hu, 2012. június 25. (Hozzáférés: 2015. július 22.)
  22. A táblázatban szereplő festmények és adatainak forrása (ha az külön nincs jelölve): Képzőművészet Magyarországon – Csontváry Kosztka Tivadar művei. Magyar Elektronikus Könyvtárért Egyesület, 1997. (Hozzáférés: 2015. július 22.)
  23. A képek helyeként a forrásban megjelölt Janus Pannonius Múzeum esetén a kiállítóhely a Csontváry Múzeum, ill. a Modern Magyar Képtár Pécsett.
  24. ^ a b Molnos Péter: A másik Önarckép. Első Magyar Festményszakértő Iroda. (Hozzáférés: 2015. július 25.)
  25. Korb Zoltán: Újabb Csontváry-remekmű. PécsMa.hu, 2014. május 7. (Hozzáférés: 2015. július 24.)
  26. Jankovics Marcell: Csontváry évszakai – Ősz. (Hozzáférés: 2015. július 24.)
  27. File:Csontváry Kosztka Tivadar 1894 Piros ruhás gyermek.jpg
  28. Kováts Lajos: Nem lehet mindent eladni. Kováts Lajos blogja (wordpress.com), 2012. március 20. (Hozzáférés: 2015. július 24.)
  29. ^ a b c d Csontváry Kosztka Tivadar festmények a Buschi gyűjteményből. artLovers. (Hozzáférés: 2015. július 24.)
  30. Bellák Gábor: Amire hetven éve várunk: A Teniszező társaság pp. 56-57. Artmagazin, 2005. /5
  31. File:Csontváry Kosztka Tivadar 1901 Esti halászat Castellammareban.jpg
  32. Kováts Lajos: Csontváry last minute. Kováts Lajos blogja (wordpress.com), 2012. március 22. (Hozzáférés: 2015. július 24.)
  33. Kaszás Gábor: Csontváry nyomában Dél-Olaszországban pp. 52-57. Artmagazin, 2013. /8.. (Hozzáférés: 2015. július 24.)
  34. Kieselbach Galéria és Aukciósház – Szerelmesek találkozása
  35. Magyar Nemzeti Galéria – Schaffhauseni vízesés
  36. Két festményt loptak Debrecenből. Kultúrpart.hu, 2014. április 24. (Hozzáférés: 2015. július 25.)
  37. Fóris Gábor: Hamis a Csontváry-kép?. PécsMa.hu, 2014. április 28. (Hozzáférés: 2015. július 25.)
  38. Kovács Gábor Gyűjtemény: Titokzatos sziget
  39. Bellák Gábor: Egy ismerős ismeretlen pp. 26-27. Artmagazin, 2004. /4.. (Hozzáférés: 2015. július 25.)
  40. REMEKMŰVEK! Antal Péter tulajdonos a tárlatvezető. bulvaros.hu, 2010. január 17. (Hozzáférés: 2015. július 24.)
  41. Csontváry Kosztka Tivadar művei. budapestaukcio.hu. (Hozzáférés: 2015. július 24.)
  42. A magányos cédrus - Csontváry géniusza 2015-ös kiállításon: "c. 1890" felirattal szerepelt.
  43. Egy eredeti, vagy hamis Csontváry-kép kálváriája. hvg.hu, 2006. június 16. (Hozzáférés: 2015. július 24.)
  44. Csontváry-ügy. National Geographic Magazine, 2013. augusztus 7. (Hozzáférés: 2015. július 24.)
  45. Rockenbauer, Pál.szerk.: Mészáros Andrásné és Sándor Dénes: Szívességből a mediterránban. Budapest: Táncsics könyvkiadó, 131. o (1968) 
  46. H Pulai, Éva (2009. július). „Csontváry Kosztka Tivadar, született 1853. július 5-én”. Héttorony irodalmi magazin. Hozzáférés ideje: 2015. július 13.  
  47. Varga, Pál. Komjáthy Jenő költői világképének alakulása (pdf) (1989) 
  48. Tóth Kriszta: Jobb vagy Raffaellónál – Ja, tudom. kepmutato.wordpress.com, 2014. december 31. (Hozzáférés: 2015. augusztus 2.)
  49. A Szent István Király Múzeum képző- és iparművészeti gyűjteménye - A képzőművészeti gyűjtemény. Szent István Király Múzeum honlapja. (Hozzáférés: 2015. július 10.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csontváry Kosztka Tivadar témájú médiaállományokat.
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
További művei témában.