Csontváry Kosztka Tivadar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csontváry Kosztka Tivadar
A festő önarcképe (1896 körül)
A festő önarcképe (1896 körül)
Született
1853. július 5.
Kisszeben
Elhunyt
1919. június 20. (65 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása festőművész
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csontváry Kosztka Tivadar témájú médiaállományokat.
Csontváry kézírásos dokumentuma patikája eladásáról

Csontváry Kosztka Tivadar (eredetileg Kosztka Mihály Tivadar; Kisszeben, 1853. július 5.[1]Budapest, Krisztinaváros, 1919. június 20.[2]) magyar festőművész. Okleveles gyógyszerészként jogot is hallgatott, de kiemelkedőt a magyar festészetben alkotott. Lényegében autodidakta, magányos festő volt, akit magyar kortársai nem értettek meg, és csak halála után ismerték fel jelentőségét.

Eredetileg gyógyszerészként dolgozott, de festői tehetséget érezve magában otthagyta állását, és 41 éves korától különböző mesterektől festészetet tanult. Rendszeresen utazott, jelentősebb képeit a Közel-Keleten festette. Viszonylag kevés, mintegy száz nagyobb művet alkotott. Külföldi kiállításairól (például a maga által szervezett 1907-es párizsi tárlatról[3]) általában elismerően nyilatkoztak, de Magyarországon nemigen méltányolták. Ehhez különc (mértéktartó) életvitele,[4] és – élete vége felé egyre kifejezettebb – látnoki-prófétikus allűrjei is hozzájárultak; ezeket képeinek több elemzője pszichopatológiásnak vélte. Megismerését nehezítette az is, hogy képeit megtartotta. Örökösei anyagárban, kocsiponyvaként akarták eladni alkotásait, amiket az utolsó pillanatban vett meg Gerlóczy Gedeon.

Festészetét az expresszionizmushoz, illetve posztimpresszionizmushoz kapcsolják, de egyik, elhatárolható művészeti irányzathoz sem tartozott. Magát a „Napút festők” közé sorolta. Talán a legismertebb festménye a Magányos cédrus. Magyarországon jóval halála után, képeinek 1963-as székesfehérvári kiállítása tette népszerűvé. Alkotásai ritkán cserélnek gazdát, a magyar árverési rekordot 2012 óta 240 millió forinttal a Traui tájkép naplemente idején című festménye tartja.[5][6] Életének első jelentősebb összefoglalása Németh Lajos: Csontváry Kosztka Tivadar című, tudományos igényű műve, ami 1964-ben jelent meg.

Élete[szerkesztés]

Fiatalkora[szerkesztés]

1853. július 5-én született Kisszebenben, Vincent van Gogh születési évében, de valójában mégsem tekinthető kortársának, mivel Van Gogh már nem élt, amikor Csontváry festői korszaka elindult. Édesapja, dr. Kosztka László gyógyszerész, aki a helyi közösség igen megbecsült tagjaként, hivatása mellett különféle rendészeti-közigazgatási jellegű (rendőrkapitányi és postai) feladatokat is ellátott. Különcségei már neki is voltak: az akkori magyar közállapotoktól meglehetősen idegen módon, kerülte a szesz és a dohány minden formáját, szabadidejében pedig pirotechnikai kísérleteket folytatott, petárdákkal és minirakétákkal; tehát afféle amatőr tudós volt, amilyen „külföldön” egyébként sem volt ritka a „nagy háború” előtt. Édesanyja az Ung megyei származású daróci Heizelmayer Franciska volt.[7]

Csontváry elemi iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte. Szlovák és német nyelvű közegéből a magyar nyelv tökéletes elsajátítására szülei az alföldi rokonaikhoz küldték. 1862-től a kisszebeni kegyesrendiek algimnáziumába járt. Sokat kerülte az iskolát, inkább a természetben gyönyörködött, különféle rovarokkal, lepkékkel, dongókkal és méhekkel játszott. Egy 1863-as tűzvész következtében leégett a város jelentős hányada. Míg apja a tűzoltást szervezte, Bella nővére a tűz áldozatává vált. Az apa a forradalomban vállalt császárpárti szerepe miatt családjával együtt, 1865-ben Kisszeben elhagyására kényszerült. Felesége rokonaihoz, Szerednyére költöztek, ahol a családfő földműveléssel és vadászattal kezdett foglalkozni. A gyerekek az ungvári kegyesrendi főgimnáziumba jártak.

1873-ban elhagyta a római katolikus vallást.[8] 1874-ben Budapesten járt egyetemre, ahol gyógyszerészet, kémia, ásványtan, földtan, kristálytan voltak a tantárgyai. 1876-ban önkéntes katonai szolgálatot teljesített, és közben a fővárosban az egyetem jogi fakultására is járt.[9] Az 1879-es szegedi nagy árvíz idején önkéntesként dolgozott a mentésen. Az ország pénzügyi helyzetének javítása céljából a selyemhernyó-tenyésztést javasolja, de ezzel egyik minisztérium sem foglalkozott.[7]

Festői pályája[szerkesztés]

„Én feláldoztam az életemet megtudandó, mi a való, hogy fejlődik ki a világ és hogy fejlődik tovább, mert minden ami van a pozitívum akaratából fejlődött ki s ami lesz a pozitívum kinyilatkoztatása alapján fog kifejlődni” Csontváry Kosztka Tivadar[10]

Csontváry festői pályája különös módon kezdődött. 1875-ben kapta meg gyógyszerész-oklevelét, ezután patikusként dolgozott Léván, Iglón és Eszéken. Mindenki kissé különc, de csendes és szorgalmas embernek ismerte. 1880. október 13-án, egy meleg őszi délután egy percre leült a patika ajtaja elé pihenni, s szórakozottan lerajzolta egy vénycédula hátára a szemközti ökrös szekeret. A rajz láttán pedig „az idős, jólelkű” patikavezető így kiáltott fel: „Hisz maga festőnek született!”. Ekkor Csontváry 1913-ban írt önéletrajza szerint a tenyerében megjelent egy fényes háromszög és a feje fölött hangot hallott: „Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél!”. (Kezdetben nem értette, hogy miért pont Raffaellónál kell nagyobbnak lennie).

1881-ben Rómába utazott, járt a Vatikán képtáraiban, és többek közt Raffaello képeit tanulmányozta, de saját bevallása szerint nemigen bűvölte el a klasszikusok „idegen szellemet és nem a valóságot tükröző”, a „természettől elütő” festészete. Itt érlelődött meg végleg hivatástudata, későbbi nagyobb utazásainak és munkáinak egy része is.

1883-ban Párizsba ment, hogy Munkácsyval találkozzon, aki akkor éppen külföldön tartózkodott. 1884-ben hazatért, Szentesre került, ahol saját gyógyszertárat nyitott, és évekig patikusként dolgozott, hogy legyen elég pénze a nagy „motívumot” kutató utazásokra. Csak 41 éves korától tanult rendszeresen festeni: 1894-ben fél évig Münchenben Hollósy Simon növendéke, majd 1895-től Karlsruhében, Düsseldorfban és Párizsban képezte tovább magát, de lényegében autodidakta volt.

Az 1890-es évek végén Dalmáciában, Olaszországban és Németországban járt. 1902-ben festette Selmecbánya látképe című művét, majd Jajcéban és a Hortobágyon dolgozott, 1904-ben Egyiptomban, Palesztinában és Athénben járt. Az út emlékét Kocsizás újholdnál Athénban, a Jupiter-templom romjai Athénban című képei őrzik. 1904-ben festette a Nagy-Tarpatak a Tátrában, A taorminai görög színház romjai című több négyzetméteres tájképeit.

Ezután ismét Palesztinában, Egyiptomban járt. 1904-ben készült a Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben című sokalakos, expresszionista kompozíciója, amelyen egyes kritikusok szerint már a lappangó skizofrénia jelei mutatkoznak.[11][12] Betegségével kapcsolatban azonban kételyek is felmerültek, hiszen a festőt nem kezelték hivatalosan skizofrénia miatt. Boncjegyzőkönyve és saját kutatásai alapján Czeizel Endre például arra a következtetésre jutott, hogy Csontváry nem volt őrült.[13]

1906-ban megfestette a fő művének érzett legnagyobb méretű vásznat, a Naptemplom Baalbekben-t,[14] melyről Rockenbauer Pál így írt:

… és megfestette a világnak méreteiben egyik legnagyobb, saját, mindinkább befelé forduló értékítéletében pedig a világ legnagyobb festményét, melynek bizarrnak tetsző, addig sohasem látott színei annyi vitára és gúnyra adtak alkalmat itthon. Pedig ezek a színek ott vannak a Libanon rózsásba látszó hegyláncán, az alkonyat felé kocogó Napnak az égre varázsolt színjátékában.[15]

Szíriából Párizsba, majd ismét a libanoni hegyekbe utazott, s elkészítette két nagy művét, a Magányos cédrus-t és a Zarándoklás a cédrusfához címűt (1907). 1908-ban festette meg a Mária kútja című kompozícióját és a Marokkói embert. 1909-ben Nápolyban készült utolsó befejezett műve, a Sétalovaglás a tengerparton.[3] 1910-ben még megpróbált egy külföldi kiállítást szervezni műveiből, de nem járt sikerrel.[3] 1912-től írta filozófiai töltetű írásműveit, röpiratait; előadásokat tartott és brosúrákat jelentetett meg.[16]

1915-től egészségi állapota folyamatosan romlott. 1916-ban IV. Károly királlyá koronázásán jelen volt, hogy megfesse a koronázást, azonban egészségi állapota miatt nem tudta végignézni, így megfesteni sem.[17] 1917-ben eladta patikáját.[3] 1919. június 20-án halt meg a budapesti Új Szent János Kórházban, két héttel 66. születésnapja előtt.[9] A hivatalos kórisme szerint verőérgyulladásban hunyt el, bár egyesek szerint éhen halt.[18] Óbudán temették el.[9]

Munkássága[szerkesztés]

Nem tartozott egyetlen korabeli irányzathoz sem, maga alkotta többrétű kifejezéssel „napút” festőként jellemezte önmagát.

Művészetét nem lehet meghatározott stílus kereteibe foglalni, egyformán jellemzi a varázsos realizmus, a szimbolizmus, a mitikus, szürrealisztikus hang, az expresszionizmus, a posztimpresszionista dekoratív sommázás, a divizionista megoldás és a neoprimitív iskola üdesége.
Lőrincze Géza[19]

Csontváry írásaiból úgy tűnik, hogy ezt a maga alkotta kifejezést, a napútat a plein air szinonimájaként is használta, a szó nála a fény és a levegő együttes megjelenése. Kutatta a különböző napszakok színvilágát, a nap és a fény természetét. Valószínűleg hatott rá Komjáthy Jenő világszemlélete is, és a világot egy élő organizmusként szemlélte. Így a napút sem egyszerűen csak azt jelentette számára, ahogy a nap bejárja útját keltétől nyugtáig, hanem azt is, ahogy a nap energiát ad le a térnek, megadva annak szerkezetét, ahogy a tér visszaadja energiája egy részét a napnak, és ennek az állandó energiaáramlásnak az intenzitását jelzik a színek. Az impresszionistákhoz hasonlóan élt a kiegészítő színek egymás mellé helyezésével, néhány esetben azonban a harsány színeket a motívum fölerősítésére használta, és a motívum belső erejének hangsúlyozására a festékréteg vastagságát is használta, annak plasztikusságával, kidomborodásával is erősítve azt.[20] Műveinek szokatlan, feltűnő, a színskála teljes spektrumát felvonultató színessége tükrözi sajátos színelméletét:

Megtalálta a napút színeket: világító sárgát, lángoló pirosat, fájdalmas rózsaszínt, borzongató kéket. Csontváry Kosztka Tivadar birodalmában tombol a napfény. Taormina romjain lángol-világít az ég a lemenő napfény sugaraitól. Baalbek Naptemplomának hat hatalmas oszlopa napként ragyog.
Szigethy Gábor előszava Csontváry: Önéletrajz könyvéhez
Az újjáépített mostari „Öreg híd” fényképe, 2007
Csontváry Kosztka Tivadar: Római híd Mosztarban, 1903

Anyaghasználat[szerkesztés]

Csontváry anyaghasználatát tévesen olajfestéknek határozzák meg, pedig már saját korában is megjelentek művészetéről kritikák, miszerint saját maga által kevert festékkel fest, de a pontos megnevezés hiányában mindmáig ezt használják. Anyaghasználatának vizsgálatára az 1960-as években két kutatást is kezdeményeztek a Magyar Nemzeti Galéria szakemberei (Németh Lajos vezetésével), azonban ezek félbe szakadtak. Megállapításként arra a következtetésre jutottak, hogy Csontváry pasztellesen csillogó napút-színei valamilyen tempera alapanyag lehet, vagyis olyan festék, mely nem tartalmaz olajat. Festékeinek további feltérképezése csak a 21. század elején folytatódott: a Pécsi Janus Pannonius Múzeumban őrzött képek festékeit Velledits Lajos festő-restaurátor vizsgálta először roncsolásmentes technikával,[21][22] illetve vele párhuzamosan kezdte el kutatását Végvári Zsófia az ELTE BTK művészettörténeti doktorandusza, aki vizsgálatai során kimutatta, hogy Csontváry műveinek megalkotásához leginkább anilin alapú színezéket használt.[23]

Az olajmentes festésmód Csontváry művészetének az egyik legfontosabb sajátossága. Festményeinek színvilágát hagyományos olajfestékkel nem lehetett volna létrehozni, azok instabilitása, sötétedése, lassú száradása miatt. Az olajmentes, anilin alapú festéknek köszönhető műveinek színtartóssága is, és kultúrtörténeti szempontból is érdekes: a kutatás előtt nem volt ismert, honnan szerezhette be vásznait, festékeinek alapanyagát. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy Csontváry a közelben lévő Gácsi Posztógyárból szerezte be ezeket, mely az 1870-es évekig Európa egyik legnagyobb textilüzeme volt, kiterjedt textilfestési gyakorlattal. Az akkori gazdasági recesszió miatt, a gyár sok termékét beszüntette, és feltehetően a felhasználatlanul megmaradt festékpor-készletét vehette át Csontváry, ami az olajfestékekhez képest ingyen volt. Az akkoriban már elterjedt előre készített tubusos olajfestékeket anyagilag sem engedhette volna meg magának, különösen később a hatalmas, falméretű festményei esetén. Így gyógyszerészeti tanulmányait leleményesen felhasználva maga keverte festékeit, megteremtve magának a festészet feltételeit a helyi viszonyok között. Festői gyakorlatát ezzel az anyaggal szerezte meg és ezt később sem cserélte le, (amúgy is nehéz lett volna egy másfajta technikába beletanulnia). Festményeinek stílusa bár nem egységes, azonban a műveinek minden esetben azonos az anyaghasználata, ami azonosítható korai, de legkésőbbi alkotásain is.

Az általa használt keverék teste (a festék töltőanyaga) főleg a gácsi fehér agyagporból áll (kaolin), melyhez keverte az anilin alapú textilfestéket, olcsóbb porfestéket, enyvet, nagy tisztaságú terpentint (illóolajat), sót és vizet. Ez az enyves massza jó színező erővel rendelkezett, nem száradt be könnyen, valószínűleg több napig is tudta használni. A sűrűbb keveréket a vastag festékfelületekhez használta, tehát ezek anyagukban is színezettek. A Csontváry által alkalmazott technika a freskófestés technikájához hasonlíthatott, ecsettel vagy festőkéssel vihette fel a vászon felületére. Néhol a vastagon felhordott festékrétegek (pasztózus festésmód) úgy emelkednek ki a kép felületéből, mintha gipsz reliefek lennének. Különleges anyaghasználatát Wilhelm Ostwald német kémikus is tanulmányozta, aki az olajfestmények idővel tapasztalható sötétedére keresett új festészeti lehetőségeket.[23]

Csontváry érdekes szín- és anyaghasználata párhuzamot mutat a korabeli képeslapok világával. A színeket úgy keverte ki, hogy a három alapszínt (sárga, kék, vörös) és a két kontrasztegységet (fekete és fehér) együttesen használta. A textilfestékekkel – mivel nem fedőfestékről van szó – képes volt a nap prizma által felbontott fehér fényének spektrális színeit leképezni a festményein, amik a kiegészítő színekkel együtt adják a napút-színeket, és amikkel visszaadható a szemünk által látott világ.[23]

Művei[szerkesztés]

Műveinek száma más festőkéhez viszonyítva csekély, az ismertté vált festményeinek száma egyes források szerint 112;[24] Romváry Ferenc monográfiájában azonban 125 címet sorol fel.[25]

Művei ritkán kerülnek értékesítésre. 2012. december 16-án a Traui tájkép naplemente idején című festménye 240 millió forintos áron kelt el.[26] A Virág Judit Galéria által értékesített kép azóta is tartja a magyar árverési rekordot.[5][6] Ezt megelőzően 2006-ban a Szerelmesek találkozása (Randevú) című festményt 230 millió forintért árverezte el a Kieselbach Galéria, ami ezt a rekordot tartotta.[27]

Szakállas férfi (tanulmány, 1894)
Süvöltőt leterítő karvaly
Az ifjú festő
Esti halászat Castellamaréban
Hídon átvonuló társaság
Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban; olaj, vászon, 200 x 205 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Műveinek válogatott listája
Festmény címe[28] készítés éve anyag, méret (m x sz) tulajdonos[29]
Süvöltőt leterítő ölyv (Süvöltőt leterítő karvaly) 1893 Olaj, karton, 54 x 44 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Őz 1893 Olaj, vászon, 100 x 120 cm Magántulajdon
Önarckép[24][30] 1893 körül Olaj, vászon, 55,5 x 45,5 cm Magyar Nemzeti Galéria
A gácsi Forgách-kastély[31][32] 1894  ?, 37 x 95 cm Magántulajdon
Almát hámozó öregasszony 1894 körül Olaj, vászon, 126 x 141 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Piros ruhás gyermek[33][34][35] 1894 körül Olaj, karton, ? Magántulajdon
Ablaknál ülő nő 1890-es évek Olaj, vászon, 73 x 95 cm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Pompeji Have (A Chirurgus háza a Vezúvval) 1897-98 Olaj, vászon, 47 x 51 cm Magántulajdon
Az ifjú festő 1898 Olaj, vászon, 38,5 x 29 cm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Visszatekintő nap Trauban

(Traui tájkép naplemente idején)

1899 Olaj, vászon, 70 x 95 cm Magántulajdon
Önarckép 1900 körül Olaj, vászon, 67 x 39,5 cm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Teniszező társaság[36] 1900 körül Olaj, vászon, 41 x 40,2 cm Magántulajdon
Naplemente a nápolyi öbölben 1901 Olaj, vászon, 31 x 50 cm Magántulajdon
Halászat Castellammaréban

(Esti halászat Castellammaréban)[35][37][38]

1901 Olaj, vászon, 55 × 95 cm Csontváry Múzeum, Pécs
Világító éj Castellammaréban[39] 1901  ? Magántulajdon
Mandulavirágzás (Olaszországi táj) 1901-02 Olaj, vászon, 43 x 51,5 cm Herman Ottó Múzeum, Miskolc
Castellamare di Stabia 1902 Olaj, vászon, 101 x 120 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Selmecbánya látképe 1902 Olaj, vászon, 90 x 152 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs
A Keleti pályaudvar éjjel 1902 Olaj, vászon, 44 x 65 cm Herman Ottó Múzeum, Miskolc
Öreg halász 1902 Olaj, vászon, 59,5 x 45 cm Herman Ottó Múzeum, Miskolc
Tengerparti város 1902 körül Olaj, vászon, 43,3 x 114 cm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Virágzó mandulafák Taorminában 1902 körül Olaj, vászon, 79,5 x 98 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Szerelmesek találkozása (Randevú)[40] 1902 körül Olaj, vászon, 69,2 x 54,2 cm Magántulajdon
Zrinyi kirohanása 1903 Olaj, vászon, 82 x 131 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Jajcei vízesés 1903 Olaj, vászon, 97 x 149 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Villanyvilágított fák Jajcéban 1903 Olaj, vászon, 92 x 88 cm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Jajcei villanyerőmű éjjel 1903 Olaj, vászon, 80,5 x 126 cm Magántulajdon
Fohászkodó Üdvözítő 1903 Olaj, vászon, 100 x 82 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Hajótörés 1903 Olaj, vászon, 57 x 75 cm Magántulajdon
Vihar a Hortobágyon 1903 Olaj, vászon, 59 x 117 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Római híd Mosztarban 1903 Olaj, vászon, 92 x 185 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs (letét)
Tavasz Mosztárban 1903 Olaj, vászon, 69 x 91 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Schaffhauseni vízesés[41] 1903 Olaj, vászon, 130 x 228 cm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Éjszakai táj holdvilágnál alakokkal

(Táj holdfénnyel/ben)[30][35][42][43]

1903 körül Olaj vászon, 33 x 23,5 cm Ismeretlen (ellopták)
(Titokzatos sziget / Sziget)[44][45] 1903 körül Olaj, vászon, 35 × 50 cm Magántulajdon
Hídon átvonuló társaság 1903-04 Olaj, vászon, 60 x 72 cm Magántulajdon
A Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben 1904 Olaj, vászon, 205 x 293 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs (letét)
A Jupiter-templom romjai Athénban

(A Zeusz-templom romjai Athénban)

1904 Olaj, vászon, 67,5 x 137,5 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Athéni utca 1904 Olaj, vászon, 102 x 90 cm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
A kis Taormina 1904 Olaj, vászon, 70 x 98,5 cm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
A taorminai görög színház romjai 1904-05 Olaj, vászon, 302 x 570 cm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
A Nagy Tarpatak völgye a Tátrában 1904-05 Olaj, vászon, 236 x 400 cm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Sétakocsizás újholdnál Athénben

(Sétakocsizás/Kocsikázás újholdnál Athénben)

1904 Olaj, vászon, 92,5 x 70 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Görög tengerpart[46][47]  ?[48] Olaj, vászon, 29 x 39 cm Magántulajdon
Erődítmény tevés arabokkal (Kairói páyaudvar)  ? Olaj, vászon, 87,5 x 140 cm Magántulajdon
Templomtéri kilátás a Holt-tengerre Jeruzsálemben 1905 Olaj, vászon, 127 x 262 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Az Olajfák hegye Jeruzsálemben 1905 Olaj, vászon, 118 x 115 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs
 ? Az élet fája (Cédrus 3.)[21][35][49][50] 1905 körül Olaj, vászon, 143 x 103 cm Magántulajdon
Baalbek 1906 Olaj, vászon, 385 x 714,5 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs (letét)
Áldozati kő Baalbekben 1906-07 Olaj, vászon, 110 x 130,5 cm Magántulajdon
Magányos cédrus 1907 Olaj, vászon, 194 x 248 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban 1907 Olaj, vászon, 200 x 205 cm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Marokkói tanító 1908 Olaj, vászon, 75 x 65 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Mária kútja Názáretben 1908 Olaj, vászon, 362 x 515 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs (letét)
Sétalovaglás a tengerparton 1909 Olaj, vászon, 72 x 171,5 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs

Írásai[szerkesztés]

Életéről és gondolatairól irodalmi igényességgel (s néhol rendkívüli tömörséggel és világossággal, máshol homályossággal) megírt, furcsa, önéletrajzi írásaiból értesülhetünk, melyek egy része 1982-ben a Magvető Kiadónál is megjelent. Ezekről Rockenbauer Pál így írt:

De hiszen a legendákat nem azért szeretjük, mert igazak, hanem mert – szépek. Csontváry különös, senkiéhez sem hasonlító írásai (mint ahogy festményei sem hasonlítanak senkiére, és őrá sem hasonlít senki) a magyar próza legszebb darabjai közé tartoznak – szerintem – de egy-két művészettörténészen kívül nem ismeri őket senki.[51]

Írott munkái egy sajátos vallásos-filozófiai gondolatrendszer megalkotásáról árulkodnak, mely igen egyéni; s melyekben Csontváry mentális állapotának romlása miatt az idő haladtával egyre kevésbé választható el zsenialitás és az őrület; azonban tükröződnek bennük a kor új tudományos eredményei és a korabeli metafizikai és vallási áramlatok. Hasonló rendszereket, melyben fontos szerepe van az egyistenhitnek), ugyanakkor panteisztikus módon (Nap- és tűz-tisztelet) az Ószövetség teljes elutasításával; a kor új és "szenzációs" tudományos fogalmainak (energia, idegélettan) más korabeli művészek is alkottak, mint például Komjáthy Jenő költő. Valószínűleg mindkettejükre komoly hatást gyakorolt a neognosztikus anarchista filozófus, Schmitt Jenő Henrik.[52][53]

Csontváry fontosabb írásai, röpiratai:

  • Energia és művészet. A kultúrember tévedése. Bp., 1912
  • A lángész. Ki lehet és ki nem lehet zseni. Bp., 1913
  • Önéletrajz
  • A Pozitívum
  • A Tekintély

Utóélete[szerkesztés]

A budapesti Galamb utca 3., Gerlóczy Gedeon építész egykori lakásában Csontváry Kosztka Tivadar festményei (1975)

Magyarországon csekély elismerésben, inkább értetlenségben vagy gúnyban volt része – noha európai kritikusok az általa kiállított képek értékes voltát már életében fel- és elismerték – az értetlenséghez valószínűleg különc, excentrikus egyénisége és életvitele is hozzájárult. (Például írásai szerint köznevetség tárgya volt amiatt, hogy étrendjét késői éveiben elsősorban gyümölcsök és zöldségek képezték, és tartózkodott a szesztől és egyéb mesterséges szerektől – holott manapság az „egészséges életvitel és étkezés” igencsak központi és nagymértékben reklámozott fogalmak). Ezen kívül meggyőződéses pacifista volt.[54]

Képei az utókor számára minden bizonnyal elvesztek volna, mert örökösei a rendkívül jó minőségű vásznakat anyagárban fuvarosoknak kocsiponyvaként szándékoztak eladni. A képek megmentője Gerlóczy Gedeon fiatal építész volt, aki az utolsó pillanatban felvásárolta őket. Az 1930-as gyűjteményes kiállításán fedezték fel igazán jelentőségét. Magyarországon a Szent István Király Múzeumban rendezett 1963-as Csontváry-kiállítás óta lettek igazán széles körben is ismertek festményei.[55]

Németh Lajos 1964-ben jelentette meg az első életéről szóló tudományos igényű művet Csontváry Kosztka Tivadar címmel. Ezt követően 1966-ban Pertorini Rezső Csontváry patográfiája, majd 1970-ben Németh Lajos átdolgozott, bővített második kiadásban megjelenő Csontváry nagymonográfiája is megjelent. 1976-ban adták ki a Csontváry-emlékkönyvet, mely gazdag válogatást tartalmaz Csontváry Kosztka Tivadar írásaiból és a már megjelent Csontváry-irodalomból is.[7]

Sírja az Óbudai temetőben volt, ma a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben az 1967-ben felállított emlékszobra található:[56]

Csontváry Kosztka Tivadar emlékszobra Budapesten. Kerepesi temető: 34/2-1-14, Kerényi Jenő műve

Epilógus

Levelére válaszolva értesítjük, hogy az Óbudai temető vezetőségének jelentése szerint Csontváry Kosztka Tivadar nevű elhunyt temetése 1919. június hó 28.-án, az Óbudai temető XVIII/476-os számú sírba történt. A XVIII-as parcella harminc éves használati ideje az 1953. évben lejárt, ekkor kiürítésre meg lett hirdetve. Tekintettel arra, hogy Csontváry Kosztka Tivadar sírjának további harminc évre való meghagyása iránt a hozzátartozók részéről intézkedés nem történt a megadott határidőn belül, a Köztemetői Szabályrendelet értelmében a nevezett hamvai is kiexhumálva egy közös sírba lett elhelyezve.

Kelt 1959. március 21.-én

A Fővárosi Temetkezési Intézet Igazgatósága

A magányos cédrus című dokumentumfilm végén elhangzott részlet (felolvassa: Mécs Károly)

Fontosabb dátumok[szerkesztés]

A Keleti pályaudvar éjjel
  • Született 1853. július 5-én Kisszebenben. Gyógyszerésztanonc, majd -gyakornok Iglón.
  • 1880. október 13-án misztikus elhívatás-élményt élt át.
  • 1881-ben római tanulmányútra ment, hogy megismerje feladatát.
  • 1884-től Gácson gyógyszerész – ezzel teremtette meg anyagi függetlenségét.
  • 1894-től tanult Hollósy Simon festőiskolai füzeteiből, majd Münchenben, Karlsruhéban, Párizsban.
  • A századforduló körüli években Itáliában és Dalmáciában festett napút-képeket.
  • 1904-ben Kairóban is meglátta a keresett „napút-színeket”.
  • 1905 – kiállítása Budapesten.
  • 1907 – kiállítása Párizsban, megfestette a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban c. képet.
  • 1908 Elkészült Mária kútja.
  • 1909 Elkészült a valószínűleg utolsó befejezett műve, a Sétalovaglás a tengerparton.
  • 1913 – elkészült A lángész. Ki lehet és ki nem lehet zseni c. tanulmánya.
  • 1914-től készítette a Magyarok bejövetele c. művét (csataképvázlatok)
  • 1919. június 20-án érgyulladásban meghalt.
  • 1958-as brüsszeli világkiállításon művei nagy sikert aratnak
  • 1963-ban Székesfehérvárott és Budapesten rendeztek kiállítást a műveiből a Magyar Nemzeti Galériában.
  • 1963 Belgrád, sikeres kiállítás.
  • 2011 Hamis Csontváry-festmények kiállítása, Pécs.
  • 2015 Átfogó életmű-kiállítás a budai várban, a volt Honvéd Főparancsnokság épületében.

Csontváry a filmművészetben és az irodalomban[szerkesztés]

Filmek[szerkesztés]

Csontváry Magyar filmdráma, 112 perc, 1980

Rendező: Huszárik Zoltán

Csontváry: Ichak Finci

A rendező eredetileg Latinovits Zoltánnak szánta a címszerepet (neki is ajánlja a film elején), de a színészkirály halála miatt Ichak Finci, bolgár színész játszotta. Tulajdonképp történet a történetben, miszerint egy színész készül eljátszani Csontváry szerepét, és a felkészülés alatti gyötrődéseit, magánéleti problémáit látjuk, miközben megelevenedik a festő sorsa is. A mű ősbemutatója a pécsi játékfilmszemlén hatalmas bukás lett, talán csak a főszereplő kapott pozitív kritikát.[57]

CSONTVÁRY - Jelenések egy festő életéből

Színes magyar tévéjáték, 91 perc, 1975

Rendező: Várkonyi Gábor

Csontváry: Őze Lajos

A festő életéből vett öt epizód, Kovásznai György feldolgozásában, melyek a film feliratai alapján számos helyen nélkülözik a történelmi hitelességet. A hazai televíziózás történetének egyik nem túlságosan jelentős periódusában készült tévéfilm méltán elfeledett mű, noha Őze Lajos nagyszerű Csontváry-alakítása miatt mégis érdemes a megtekintésre. A sok helyütt úgynevezett „bluebox” technikával készült film tipikus darabja a korszak tévéfilmjeinek. Az epizódok az alábbiak: A TRÉFA - Csontváryt távollétében kávéházi barátai többféle módon értékelik, majd amikor megérkezik, egyikük egy rosszízű ál-telefonhívással kigúnyolja. Látva a művész átlényegülését megrendülve árulja el a titkot. AZ ÁTOK - Csontváry az utcán rongyos ruhában saját kiállítására toborozza a járókelőket, akik vagy megijednek tőle, vagy értetlenkedve tekintenek a furcsa, mindenen filozofáló emberre. Egy úr kötélnek áll és látva a képeket, felháborodva távozik. Végül egy csoport gyermek jut be a terembe, ők pedig kinevetik az elcsigázott embert, s ekkor Csontváry megátkozza a romlásnak indult emberi társadalmat. Az utolsó jelenetben a festő stráfkocsin viszi el képeit az őt meg nem értő emberek városából. A MONOLÓG - 1919-ben, a proletárdiktatúra napjaiban egy ideges népbiztos-helyettes irodájában látjuk viszont a nagybeteg festőt, aki a jelenet alatt egy szót sem szól. Félholtan hallgatja a kommunista vezér szónoklatát, amiben sok idézet is elhangzik Csontváry korábbi írásaiból. Végül összeesik és elszállítják. A VÍZIÓ - egy kórházban színpadias táncok és élő gúlák kíséretében meghal a művész, majd életének meghatározó figurái közt életrajzából idéz részleteket. Az utolsó jelenetekben írásaiból vett idézetekkel és különféle víziókkal kel életre a betegsége. AZ ÁRVERÉS - A felidézett jelenetben képei, egy fiatal építész jóvoltából, végül nem lesznek kufárok prédáivá, hanem megmenekülnek az utókor számára.[58]

Csontváry – avagy a világhódító hun

Magyar tévéjáték, 75 perc

Rendező: Valló Péter

Csontváry: Szakácsi Sándor

A Kiss Irén művéből készült dráma 1919 tavaszán játszódik. Csontváry semmit sem érzékel a történelem viharaiból, teljesen lefoglalja a saját emberi és művészi tragédiája, az őt látogató kísértetekkel való viaskodás. A hideg, koszos, rendetlen padlásszobában önmagával és a hatalom jelképével, felesége falon lévő képével küzd. Zseni-menhely létrehozásáról álmodozik és a Hunok bejövetele című festmény tervein dolgozik. Nővére híreket hoz, de a festőt nem érdekli a kinti világ, s amikor újra egyedül marad, összetöri felesége képét.

Mint tudjuk, Csontvárynak nem is volt felesége, és a külvilág, a társadalmi viszonyok erőteljesen foglalkoztatták. Ezt a filmet tehát nem a történelmi hűség, hanem – Huszárik filmjéhez hasonlatosan – a főszereplő alakítása teszi érdekessé.[59]

Lenz

Magyar filmdráma, 96 perc, 1986

Rendező: Szirtes András

Csontváry: Encián Milán

A film Jacob Micjael Reinhold Lenz német költő és drámaíró életrajza alapján, Georg Büchner novellájának felhasználásával készült. Csontváry-festmények világára emlékeztető kísérleti film, mely a 20. századi Lenz figuráját teremti meg. Georg Büchner Lenz-novellája adta az alapot a probléma feldolgozásához, mely valójában arról szól, hogy mit jelent a skizofrénia a 20. század vége felé.[60][61][62]

Szabadságharc Szebenben

Magyar tévéjáték, 56 perc, 2007

Rendező: Pozsgai Zsolt

Csontváry: Mendler András

A film cselekménye 1864. május végén, szabadságharc után 15 évvel, a felvidéki Kisszebenben játszódik, a gyermek Csontváry Kosztka Tivadarnak és szüleinek városában. A szabadságharcos nagypapa váratlan megjelenése zsarolhatóvá teszi a családfőt, annak felesége - kényszerből - a polgármester szertőjévé válik, hogy a családi titok továbbra is az maradjon. A széteső családot az elszántan festővé válni akaró unoka menti meg, aki szembeszáll a polgármesterrel, ami szüleit is egy igazabb élet felé tereli. Végül Tivadar megszökik, és elindul a nagyváros felé, hogy festő lehessen belőle.

Valójában Csontváry 27 éves koráig nem is gondolt a festészetre, és a Kosztka család inkább császárhű volt, mint szabadságharcos. Vagyis ennél a filmnél sem a tények a fontosak, hanem a fantázia.[63]

A magányos cédrus

Színes magyar dokumentumfilm, 45 perc, 1996

Rendező: Lakatos Iván

A dokumentumfilm bemutatja Csontváry Kosztka Tivadar életét, szinte az összes rajzát, festményét, valamint a művek születésének körülményeit is. Fotográfiákról megismerhetjük képét, arcképét, édesapja arcképét, korának idevágó eseményeit. Idézetek szerepelnek a korabeli sajtóból.[64]

Csontváry

Színes magyar portréfilm, 24 perc,

Rendező: Olasz Ferenc

A festészet egyik legnagyobb mesterét Csontváryt bemutató portréfilm.[65]

Regények[szerkesztés]

Nácsa János: A Csontváry-kód, avagy nem esik messze a macska a fájától

Szatirikus-misztikus krimi

Csontváry pécsi kiállítását olyanok is látogatják, akik nemcsak a művészetében szeretnének gyönyörködni. Sötét céljaik megvalósítása érdekében nem riadnak vissza a képhamisítástól, az emberrablástól, valamint a gyilkosságtól sem. Ahogy a botcsinálta magánnyomozó egyre jobban belegabalyodik a szövevényes ügybe, úgy válik nyilvánvalóvá számára, hogy nem csupán néhány, vagyont érő festmény tulajdonjoga a tét. Mindezek tetejébe még maga a mester is tiszteletét teszi a helyszínen, segítve saját kódja megfejtését.[66]

Dráma[szerkesztés]

Kovásznai György: Csontváry

1975-ben Várkonyi Gábor tévéfilmet készített belőle[67] és 2013-ban a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata állította színpadra.[68]

Emlékezete[szerkesztés]

Budapest XVIII. kerületében a Kondor Béla sétány 10. szám alatti emléktábla

Munkásságának bemutatására 1973-ban Pécs belvárosában Gerlóczy Gedeon gyűjteményéből alapították meg a Csontváry Múzeumot. A múzeummal szemben 1979-ben állították fel Kerényi Jenő szobrászművész alkotását, mely másolata a budapesti Kerepesi temetőben, 1953-ban elhelyezett Csontváry szobornak.[69] Budapesten a XVIII. kerületben[70] és Pécsen utcát neveztek el róla.[71]

Emléke előtt tisztelegve 1967-ben postabélyeget adtott ki a Magyar Posta, a festmények sorozat részeként jelent meg bélyegen is a híres önarcképe.[72] 1973-ban a festményeiről Csontváry bélyegsort adtak ki.[73] 1977-ben a festők érmesor részeként 25000 darab Csontváry Kosztka Tivadar 200 forintos érmét bocsátottak ki.[74][75] A Magyar Pénzverő Zrt. a festő sorozat tagjaként Csontváry érmét bocsátott ki.[76]

1976-ban avatták fel Csontváry Kosztka Tivadar és Gerlóczy Gedeon emléktábláját Budán a XI. kerület, Bartók Béla út 36-38. szám alatt. 2003-ban Budapest XVIII. kerületében a Kondor Béla sétány 10. szám alatt Kocsis Előd készítette emléktáblát avattak fel tiszteletére. 2007-ben emléktáblát avattak Libanonban a libanoni cédrusoknál abból az alkalomból, hogy 100 évvel azelőtt járt ott a festő ahol három világhírűvé vált képet festett, közülük kettőt a cédrusokról.[77]

2015-ben több éves előkészítés után nagyszabású életmű-kiállítást rendeztek a budai várban Csontvárynak az ország múzeumaiból és magángyűjtőktől kölcsönzött alkotásaiból A magányos cédrus – Csontváry géniusza címmel. A fél évre tervezett kiállítás nagy sikert aratott, ezért egy hónappal meg is hosszabbították és így összesen mintegy 100 000 látogatója volt.[78]

2016-ban Csontváry-képek Erdélyben címmel a Csíki Székely Múzeumban rendeztek kiállítást, ahol a festő 47 alkotását és az első festményét ihlető Munkácsy Mihály-művet mutatták be.[79]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Keresztelése bejegyezve a kisszebeni r. kat. keresztelési akv. 57/1853. folyószáma alatt.
  2. Halálesete bejegyezve a Budapest I. ker. polgári halotti akv. 387/1919 folyószáma alatt.
  3. ^ a b c d Életmű-kiállítás 2015
  4. Például nem ivott és nem dohányzott. Ez az akkoriban meglehetősen bohém életet élő művészek között valóban különc életvitelnek számított.
  5. ^ a b Fejes Júlia: Rekordeső a 2013-as nemzetközi műtárgypiacon. artportal.hu, 2014. január 14. (Hozzáférés: 2015. július 23.) „A magyar piacon... Bornemisza Géza Kilátás a hegyre című, 1909 körül készült olajképe érdemel említést... 40,8 millió forintos árat ért el a Kieselbach Galéria téli árverésén.”
  6. ^ a b Milliárdos forgalom a magyar műtárgypiacon. napi.hu, 2015. január 10. (Hozzáférés: 2015. július 23.) „Berény Róbert Alvó nő fekete vázával című képe 70 millióért, jutalékkal együtt 84 millió forintért kelt el, Egry József 61 millió forint Viharos öböl című olajfestménye”
  7. ^ a b c Csontváry Kosztka Tivadar életrajza (magyar nyelven). Magyar Elektronikus Könyvtár. (Hozzáférés: 2015. július 12.)
  8. Kisszebeni róm. kat. keresztelési anyakönyv, 1853. év, 57. folyószám, utólagos bejegyzés az "Observationes" rovatban.
  9. ^ a b c Csontváry Kosztka Tivadar életrajza (magyar nyelven). verslista.hu. (Hozzáférés: 2015. július 8.)
  10. Csontváry Kosztka Tivadar idézetek. citatum.hu. (Hozzáférés: 2015. július 8.)
  11. Kővári Adrienn: Amikor megbomlik az összhang. hirextra.hu, 2009. április 23. (Hozzáférés: 2016. augusztus 18.)
  12. Csontváry Kosztka Tivadar munkássága a pszichobiográfia tükrében. szegedma.hu, 2011. november 23. (Hozzáférés: 2016. augusztus 18.)
  13. Magyar Hajnalka: Czeizel Endre:Csontváry nem volt őrült. zaol.hu, 2012. október 8. (Hozzáférés: 2016. augusztus 18.)
  14. Száz szép kép: A Baalbek keletkezésének története. Magyar Elektronikus Könyvtár. (Hozzáférés: 2015. július 12.)
  15. Rockenbauer, Pál.szerk.: Mészáros Andrásné és Sándor Dénes: Szívességből a mediterránban. Budapest: Táncsics könyvkiadó, 130. o (1968) 
  16. Csontváry Kosztka Tivadar, a látomásos festő. cultura.hu, 2013. július 5. (Hozzáférés: 2015. július 12.)
  17. Csontváry Kosztka, Tivadar. Önéletrajz, Gondolkodó Magyarok sorozat. Budapest: Magvető Kiadó, 66. o (1982) 
  18. Dévényi Iván: Kortársak levelei Csontváryról pp. 967-969. Jelenkor, 1973. 11. (Hozzáférés: 2015. július 12.) „Életrajzírója, Lehel Ferenc szerint éhenhalt; Lehel bizonyára túloz. Csontváry növényevő volt. (Herman Lipót leveléből)
  19. Lőrincze Géza: Magyar festők. OWL.hu. (Hozzáférés: 2015. július 13.)
  20. zegernyei: CSONTVÁRY ÉS RERIH – Festők a történelem nyomában. Nyelv és Tudomány (nyest.hu), 2013. augusztus 2. (Hozzáférés: 2015. július 24.)
  21. ^ a b Cédrus 3.. Szép szó. Népszava.hu, 2009. május 16. (Hozzáférés: 2015. július 24.)
  22. Csató Andrea: „Csak azt hamisítják, akit értékesnek tartanak”. PécsMa.hu, 2011. március 11. (Hozzáférés: 2016. augusztus 3.)
  23. ^ a b c Végvári Zsófia: Csontváry különleges anyaghasználata. Az én Csontvárym, 2014. június 4. (Hozzáférés: 2015. július 24.)
  24. ^ a b Valaczkay Gabriella: Eredeti a hamis Csontváry-önarckép. Kultúra. nol.hu, 2010. június 23. (Hozzáférés: 2015. július 25.)
  25. Baalbek : Száz szép kép / Csontváry Kosztka Tivadar; szerkesztő Laskay Gabriella. (Hozzáférés: 2016. augusztus 30.)
  26. Rekordáron kelt el egy Csontváry-kép. index.hu, 2012. december 16. (Hozzáférés: 2015. július 13.)
  27. Marton Éva: Titkok és rejtélyek az ellopott szerelmesek körül. hvg.hu, 2012. június 25. (Hozzáférés: 2015. július 22.)
  28. A táblázatban szereplő festmények és adatainak forrása (ha az külön nincs jelölve): Képzőművészet Magyarországon – Csontváry Kosztka Tivadar művei. Magyar Elektronikus Könyvtárért Egyesület, 1997. (Hozzáférés: 2015. július 22.)
  29. A képek helyeként a forrásban megjelölt Janus Pannonius Múzeum esetén a kiállítóhely a Csontváry Múzeum, ill. a Modern Magyar Képtár Pécsett.
  30. ^ a b Molnos Péter: A másik Önarckép. Első Magyar Festményszakértő Iroda. (Hozzáférés: 2015. július 25.)
  31. Korb Zoltán: Újabb Csontváry-remekmű. PécsMa.hu, 2014. május 7. (Hozzáférés: 2015. július 24.)
  32. Jankovics Marcell: Csontváry évszakai – Ősz. (Hozzáférés: 2015. július 24.)
  33. File:Csontváry Kosztka Tivadar 1894 Piros ruhás gyermek.jpg
  34. Kováts Lajos: Nem lehet mindent eladni. Kováts Lajos blogja (wordpress.com), 2012. március 20. (Hozzáférés: 2015. július 24.)
  35. ^ a b c d Csontváry Kosztka Tivadar festmények a Buschi gyűjteményből. artLovers. (Hozzáférés: 2015. július 24.)
  36. Bellák Gábor: Amire hetven éve várunk: A Teniszező társaság pp. 56-57. Artmagazin, 2005. /5
  37. File:Csontváry Kosztka Tivadar 1901 Esti halászat Castellammareban.jpg
  38. Kováts Lajos: Csontváry last minute. Kováts Lajos blogja (wordpress.com), 2012. március 22. (Hozzáférés: 2015. július 24.)
  39. Kaszás Gábor: Csontváry nyomában Dél-Olaszországban pp. 52-57. Artmagazin, 2013. /8.. (Hozzáférés: 2015. július 24.)
  40. Kieselbach Galéria és Aukciósház – Szerelmesek találkozása
  41. Magyar Nemzeti Galéria – Schaffhauseni vízesés
  42. Két festményt loptak Debrecenből. Kultúrpart.hu, 2014. április 24. (Hozzáférés: 2015. július 25.)
  43. Fóris Gábor: Hamis a Csontváry-kép?. PécsMa.hu, 2014. április 28. (Hozzáférés: 2015. július 25.)
  44. Kovács Gábor Gyűjtemény: Titokzatos sziget
  45. Bellák Gábor: Egy ismerős ismeretlen pp. 26-27. Artmagazin, 2004. /4.. (Hozzáférés: 2015. július 25.)
  46. REMEKMŰVEK! Antal Péter tulajdonos a tárlatvezető. bulvaros.hu, 2010. január 17. (Hozzáférés: 2015. július 24.)
  47. Csontváry Kosztka Tivadar művei. budapestaukcio.hu. (Hozzáférés: 2015. július 24.)
  48. A magányos cédrus - Csontváry géniusza 2015-ös kiállításon: "c. 1890" felirattal szerepelt.
  49. Egy eredeti, vagy hamis Csontváry-kép kálváriája. hvg.hu, 2006. június 16. (Hozzáférés: 2015. július 24.)
  50. Csontváry-ügy. National Geographic Magazine, 2013. augusztus 7. (Hozzáférés: 2015. július 24.)
  51. Rockenbauer, Pál.szerk.: Mészáros Andrásné és Sándor Dénes: Szívességből a mediterránban. Budapest: Táncsics könyvkiadó, 131. o (1968) 
  52. H Pulai, Éva (2009. július). „Csontváry Kosztka Tivadar, született 1853. július 5-én”. Héttorony irodalmi magazin. (Hozzáférés ideje: 2015. július 13.)  
  53. Varga, Pál. Komjáthy Jenő költői világképének alakulása (pdf) (1989) 
  54. Tóth Kriszta: Jobb vagy Raffaellónál – Ja, tudom. kepmutato.wordpress.com, 2014. december 31. (Hozzáférés: 2015. augusztus 2.)
  55. A Szent István Király Múzeum képző- és iparművészeti gyűjteménye - A képzőművészeti gyűjtemény. Szent István Király Múzeum honlapja. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
  56. Csontváry Kosztka Tivadar síremléke. kozterkep.hu. (Hozzáférés: 2016. március 10.)
  57. Kelecsényi László: Csontváry (1979) Huszárik Zoltán. magyar.film.hu, 2006. szeptember 28. (Hozzáférés: 2016. augusztus 3.)
  58. Csontváry - Jelenések egy festő életéből a PORT.hu-n (magyarul)
  59. Csontváry - avagy a világhódító hun a PORT.hu-n (magyarul)
  60. Lenz. port.hu. (Hozzáférés: 2016. augusztus 3.)
  61. A Magyar Játékfilmszemle Szakmai zsűri díjjal elsimert Balázs Béla Stúdió által készített Lenz kisérleti film. mandarchiv.hu. (Hozzáférés: 2016. augusztus 18.)
  62. Lenz játékfilm. bbsarchiv.hu. (Hozzáférés: 2016. augusztus 18.)
  63. Szabadságharc Szebenben. port.hu. (Hozzáférés: 2016. augusztus 3.)
  64. A magányos cédrus. port.hu. (Hozzáférés: 2016. augusztus 3.)
  65. Csontváry a PORT.hu-n (magyarul)
  66. Nácsa János: A Csontváry-kód, avagy nem esik messze a macska a fájától. google.hu. (Hozzáférés: 2016. augusztus 3.)
  67. Csontváry a PORT.hu-n (magyarul)
  68. Naiv életrajzi teátrum Csontváryról. kultúrpart, 2013. április 30. (Hozzáférés: 2016. augusztus 3.)
  69. CSONTVÁRY szobor, Pécs. pecs.varosom.hu. (Hozzáférés: 2016. augusztus 3.)
  70. XVIII. ker. Csontváry Kosztka Tivadar utca. old.utcakereso.hu. (Hozzáférés: 2016. augusztus 3.)
  71. Pécs, Csontváry u., 7632. old.utcakereso.hu. (Hozzáférés: 2016. augusztus 3.)
  72. FESTMÉNYEK III.. philatelia.hu. (Hozzáférés: 2016. augusztus 3.)
  73. CSONTVÁRY FESTMÉNYEK. philatelia.hu. (Hozzáférés: 2016. augusztus 3.)
  74. CSONTVÁRY érme. optimusnumizmatika.hu. (Hozzáférés: 2016. augusztus 3.)
  75. Festők érmesor. galeriasavaria.hu. (Hozzáférés: 2016. augusztus 3.)
  76. [ProductPictures/1/ CSONTVÁRY érme]. penzvero.hu. (Hozzáférés: 2016. augusztus 3.)
  77. Csontváry emléktábla Libanonban. pecsistop.hu, 2007. október 25. (Hozzáférés: 2016. augusztus 3.)
  78. Csontváry életmű-kiállítás. Várgondnokság. (Hozzáférés: 2016. augusztus 20.)
  79. Megnyílt a Csontváry-képek Erdélyben című kiállítás Csíkszeredában, 2016. május 7. (Hozzáférés: 2016. augusztus 21.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csontváry Kosztka Tivadar témájú médiaállományokat.
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
További művei témában.