Koiné görög nyelv
| koiné görög Ἑλληνικὴ γλῶττα | |
| Beszélik | - |
| Terület | ókori Görögország, görög gyarmatok |
| Nyelvcsalád | indoeurópai nyelvcsalád hellenisztikus nyelvek görög nyelvek attikai-ión koiné görög |
| Írásrendszer | görög ábécé |
| Hivatalos állapot | |
| Hivatalos | - |
| Nyelvkódok | |
| ISO 639-3 | grc |
A koiné görög [1] (κοινὴ διάλεκτος) vagy más nevein hellénikus [1] vagy hellenisztikus görög vagy bibliai görög [1] nyelv az ógörög nyelv dialektusaiból a hellenisztikus időszakban kialakított egységes „közös” nyelvét jelenti, amely a késő ókorban jelent meg és körülbelül Kr. e. 300-tól i.sz. 500-ig használták.[2] Főleg a jón-attikai görögből származik, amelybe más nyelvjárások formái is behatoltak.[3]
A koiné görög szó azt jelenti, hogy “közös” vagy “általános”. A koiné görög egy olyan közös nyelv volt, ami az időszámításunk elejére a Földközi tenger térségében elterjedt. Nagy Sándor, Makedónia királya a hódításai mellett a görög nyelvet és a görög kultúrát is elterjesztette. A görög nyelv egyre inkább azon nemzetközi közvetítő nyelv szerepét vette át, amit a modern korban többnyire az angol tölt be.[4] Ez volt az a nyelv is, amelyen a bibliai evangéliumokat és az Újszövetséget írták, valamint a kereszténység tanításának és terjesztésének nyelve volt a Krisztus utáni első századokban. A Római Birodalomban a nem hivatalos első vagy második nyelv volt és a latin mellett nyugaton is széles körben beszélték.[5] Ez volt a Konstantinápolyban használt liturgikus nyelv. Ebben az értelemben itt a késő középkorig használták és szinte egészen a modern időkig nem hagyták abba a koiné nyelven való írást.
A középkor elején Sevillai Izidor a koinét az ötödik görög dialektusnak tekintette az attikai, dór, ión és eolikus nyelvjárás mellett.[6] A koinét ma az ógörög nyelvek közé sorolják, de elég egyértelműen különbözik Szophoklész vagy Platón klasszikus görögétől és nagyon jelentős mértékben Homérosz archaikus nyelvétől, többek között a nyelvtani és fonetikai egyszerűsítések miatt.
A Septuaginta az Ószövetség koiné görög fordítása, amelyet a Kr. e. 3. században II. Ptolemaiosz kérésére fordítottak le görög nyelvre. Betekintést nyújt a nyelvészeknek abba, hogy az utolsó kereszténység előtti évszázadok zsidó tudósai hogyan értették a Tanakh, azaz az Ószövetség héber nyelvét. A fordítás azonban távol áll a szó szerinti egyezéstől és tartalmaz néhány félreértelmezést.
Az Újszövetségben a János ev. 19,19-20 alapján az evangélium azt mondja, hogy Jézus kivégzésekor a „Názáreti Jézus, a zsidók királya” feliratú táblát három nyelven, héberül, latinul és görögül írták.[7] A görög nyelv lingua francaként való elterjedése nagyban elősegítette az új vallás terjedését is. Az evangéliumok görög nyelvű megírásával egyetemben a kereszténység gyorsan elterjedt a városi lakosság körében, a Földközi-tenger keleti részén (a vidékiek többnyire mást nyelvet beszéltek).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c koiné, bibliai görög (magyar nyelven). e-nyelv.hu. (Hozzáférés: 2023. augusztus 17.)
- ↑ Μπαμπινιώτης, Γεώργιος (Babiniotis, George) (2002). Συνοπτική Ιστορία της Ελληνικής Γλώσσα (A görög nyelv rövid története). Athén. 114. oldal. ISBN 9789609582100
- ↑ Étymol. et Hist. 1913 (A. Meillet, Aperçu d'une histoire de la langue grecque, p. 259 : Définition de la κ ο ι ν η ́); 1913, août (Lar. mens., p. 796b, c.r. de M. Enoch sur le livre de A. Meillet : il y avait une koinê [en it.] ionienne à l'époque d'Hérodote). Mot gr. κ ο ι ν η ́ « langue commune » (franciául)
- ↑ Mi a koiné-görög, és az Újszövetség miért éppen ezen a nyelven íródott?. www.gotquestions.org. (Hozzáférés: 2023. augusztus 17.)
- ↑ Robert Browning: Von der Koine bis zu den Anfängen des modernen Griechisch. In: Heinz-Günther Nesselrath: Einleitung in die griechische Philologie. Springer, Wiesbaden 1997, ISBN 978-3-663-12075-9, S. 156–168.
- ↑ Etymologiae 9.1.4 f.
- ↑ szentiras.hu: Keresés: jn 19,19-20 | Szentírás (magyar nyelven). szentiras.hu. (Hozzáférés: 2023. augusztus 18.)