Bertha von Suttner

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bertha von Suttner
1903-ban készült fénykép
1903-ban készült fénykép
Születési név Gräfin Kinsky von Wchinitz und Tettau
Született 1843. június 9.
Prága
Osztrák–Magyar Monarchia
Elhunyt 1914. június 21. (71 évesen)
Bécs
Sírhely main cemetery Gotha
Állampolgársága osztrák
Nemzetisége osztrák
Házastársa Arthur Gundaccar von Suttner
Szülei Franz Joseph Kinsky
Foglalkozása író, újságíró, békeaktivista
Fontosabb munkái Die Waffen nieder!
Díjak Nobel-békedíj

Bertha von Suttner Brief 1905-12-11.jpg
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bertha von Suttner témájú médiaállományokat.

Bertha Sophia Felicita von Suttner bárónő (szül. Kinsky von Wchinitz und Tettau grófnő, Prága, 1843. június 9.Bécs, 1914. június 21.) osztrák író, újságíró és békeaktivista. 1905-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki.

Élete[szerkesztés]

Édesapja Bertha születése előtt meghalt. Arisztokrata környezetben nőtt fel Brnóban, később Bécsben és Klosterneuburgban. Lánykorában sokat utazott édesanyjával, franciául, angolul és olaszul is megtanult. Tudományos és szépirodalmat olvasott, nagy műveltséget szerzett. Bécsben nevelőnői állást vállalt négy leánygyermek mellett. 1876-ban rövid ideig Alfred Bernhard Nobel titkárnője volt Párizsban, kapcsolatuk nem szakadt meg, később is leveleztek egymással. Bertha férjhez ment báró Arthur Gundaccar von Suttner osztrák íróhoz. A Gundaccar család ellenezte házasságukat, fiúkat kitagatták. Jekatyerina Dadiani, Mingrélia hercegnőjének meghívására átmenetileg Grúziában telepedtek le. Bertha zenét és nyelveket tanított, újságcikkeket, elbeszéléseket, folytatátos regényeket írt, amiket osztrák újságok publikáltak. Kaukázusi tartózkodásuk alatt folyt az orosz–török háború, és ekkor vált Bertha meggyőződéses pacifistává. Kilenc év után, 1885-ben, miután férje családjával helyre állt a béke, visszatértek harmannsdorfi kastélyukba.

Bertha folytatta az írást, regényeibe számos önéletrajzi elemet szőtt. 1889-ben sikerült az irodalmi áttörés a Die Waffen nieder! (Le a fegyverekkel!) című regényével. Nehezen talált kiadót, a könyv heves vitákat váltott ki, de jelentősen hozzájárult a béke gondolatának népszerűsítéséhez. A regény a 19. század legnagyobb könyvsikere volt, valamennyi európai nyelvre lefordították. Bertha most már ismert személyiségként kötelezte el magát a békemozgalom mellett.

Felhívására 1891-ben kétezren csatlakoztak Ausztriában a Béke barátainak társaságához. Szintén 1891-ben részt vett a III. Nemzetközi békekongresszuson Rómában, ahol a Bernben működő Nemzetközi Békeiroda elnökhelyettesévé választották. 1895-ben Budapesten járt, és előadást tartott a békéről. 1892-ben a berlini béketársaság megalakulásán is közreműködött. Békekongresszusokon vett részt, államfők fogadták, többek között Theodore Roosevelt is. II. Miklós orosz cár 1898 augusztusában békekiáltványt intézett a világ népeihez, és nemzetközi leszerelési konferencia összehívására szólított fel. 1899. május 18-án rendezték Hágában az első békekonfrerenciát valamennyi európai állam, az USA, Japán, Kína és Sziám részvételével.

1902-ben meghalt férje, a harmannsdorfi kastélyukat a felgyülemlett adósságok miatt el kellett árverezni. Bertha Bécsbe költözött. Rendszeresen írt cikkeket a Pester Lloydba. Többször járt Monacóban I. Albert herceg meghívására. Előadó körutakat tett az Egyesült Államokban (1904, 1912), Németországban (1905), Skandináviában. 1905-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki. 1912-ben Andrew Carnegi amerikai iparmágnás életjáradékban részesítette.

Emlékezete[szerkesztés]

  • Bertha von Suttner portréja volt látható az 1000 schillinges bankjegyen
  • Róla nevezték el a 12799 von Suttner kisbolygót 1995. november 26-án.

Írásai[szerkesztés]

Portréja az 1000 schillinges bankjegyen
  • Ein schlechter Mensch. München 1885.
  • Daniela Dormes. München 1886.
  • High Life. 1886
  • Das Maschinenzeitalter. 1889.
  • Die Waffen nieder! 1889.
  • Die Waffen nieder! Monatszeitschrift 1892–1899.
  • Vor dem Gewitter. Wien 1894.
  • Einsam und arm. Dresden 1896.
  • Schach der Qual. 1898.
  • Die Haager Friedenskonferenz. Leipzig 1900.
  • Marthas Kinder (Die Waffen nieder. – Teil II). 1902.
  • Franzl und Mirzl. Leipzig 1905.
  • Die Entwicklung der Friedensbewegung. Leipzig 1907.
  • Eva Siebeck. 1892.
  • Randglossen zur Zeitgeschichte. 1892–1900 und 1907–1914.
  • Rüstung und Überrüstung. Berlin 1909.
  • Der Menschheit Hochgedanken. Berlin 1911.
  • Die Barbarisierung der Luft. Berlin 1912.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]