Charles Albert Gobat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Charles Albert Gobat
Charles Albert Gobat2.jpg
Született 1843. május 21.
Tramelan
Elhunyt 1914. március 16. (70 évesen)
Bern
Nemzetisége svájci
Foglalkozása jogász, politikus
Tisztség
  • Member of the Swiss Council of States (1884. március 10. – 1890. november 30.)
  • Member of the Swiss National Council (1890. december 1. – 1914. március 16.)
Iskolái
Kitüntetései Nobel-békedíj (1902)
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Albert Gobat témájú médiaállományokat.

Charles Albert Gobat (Tramelan, 1843. május 21.Bern, 1914. március 16.) svájci jogász, politikus, békeaktivista. 1902-ben Élie Ducommunnel együtt Nobel-békedíjat kapott a Nemzetközi Békeiroda vezetőjeként végzett tevékenységéért.

Élete[szerkesztés]

Charles Albert Gobat 1843. május 21-én született a svájci Tramelanban, egy protestáns lelkész fiaként. Nagybátyja, Samuel Gobat Afrikában dolgozott misszionáriusként és 1846-ban megválasztották Jeruzsálem püspökévé. Bázel, Heidelberg, Bern és Párizs egyetemein tanult jogot és végül 1867-ben, Heidelbergben diplomázott summa cum laude.

Ezt követően 15 évig jogászként dolgozott. Bernben kezdett praktizálni és munkája mellett a Berni Egyetemen oktatott francia magánjogot. Ezután a Bern kantonban lévő Delémont-ban nyitott ügyvédi irodát, amely hamarosan a körzet vezető jogászirodájává fejlődött. 1882 után érdeklődése a politika felé fordult. Ebben az évben megválasztották a kanton közoktatási szuperintendánsává; ezt a pozíciót harminc éven át betöltötte. Progresszív reformokat vezetett be, pénzügyi támogatást szerezve növelte a tanárok létszámát, támogatta az élő nyelvek oktatását és alternatív tanulási lehetőségeket teremtett a diákok számára. Történelmi tanulmányokat írt, a szakma is elismerte A Berni Köztársaság és Franciaország a vallásháborúk idején c. művét, de általánosan imsertté a Svájc történelme a nép számára c. 1900-ban kiadott könyvével vált.

Emellett politikai tevékenységet folytatott. 1882-ben beválasztották a Bern kanton nagytanácsába; 1886-1887 között ő volt a testület elnöke. 1884-1890 között tagja volt az Államok Tanácsának (a svájci parlament felsőházának), 1890-től haláláig pedig a Nemzeti Tanácsnak (az alsóháznak). Elsősorban oktatáspolitikával foglalkozott, amelyben mérsékelt liberális irányzatot követett. 1902-ben támogatta azt a törvényt, amely a nemzetközi kereskedelmi szerződéseknél bevezette a Hágai Nemzetközi Bíróság döntőbíráskodását vitás ügyekben.

Részt vett az Interparlamentáris Unió munkájában, ahol főleg az államok közti vitás ügyek döntőbírói rendszerének létrehozásán dolgozott. A szervezetet a brit William Randal Cremer és a francia Frédéric Passy hozta létre, hogy a különböző országok parlamentjei megtárgyalhassák vitás ügyeiket és elősegítse a nemzetek közötti együttműködést.

Gobat volt az elnöke az Unió 1892-es, Bernben tartott konferenciájának, ahol megalapították a szervezet hivatalos központját, a berni Interparlamentáris Irodát és annak vezetését Gobat-ra bízták. Tizenhét éven át töltötte be ezt a tiszteletdíjjal nem járó pozíciót, megszervezte az évente tartott konferenciákat, azok anyagainak kiadását, szerkesztette - és gyakran írta is - az Iroda havi kiadványát, buzdította a tagokat, hogy országaikban támogassák a nemzetközi kapcsolatokat javító törvényjavaslatokat. A St. Louis-ban 1904-ben tartott ülésük megszavazta a második hágai békekonferencia megszervezését, és az Unió képviselőjeként Gobat kérte fel Theodore Roosevelt amerikai elnököt az esemény összehívására.

1902-ben a Nobel-díj Bizottság az akkor már Nemzetközi Békeirodának nevezett szervezet két vezetőjét, Albert Gobat-t és Élie Ducommunt tüntette ki a Nobel-békedíjjal.

Gobat és Ducommun 1906-ig, utóbbi haláláig közösen igazgatta az Irodát, ezt követően Gobat nyolc éven át egyedül felügyelte a szervezet működését.

Albert Gobat 1914. március 16-én halt meg a berni békekonferencián. Felállt, mintha szót kérne, de összeesett és egy órával később már halott volt.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Le Cauchemar de l’Europe Strasbourg, 1911.
  • Croquis et impressions d’Amérique Bern, Grunau, 1904.
  • Développement du Bureau international permanent de la paix Bern, 1910.
  • L’Histoire de la Suisse racontée au peuple Neuchâtel, Zahn, 1900.
  • The International Parliament, The Independent, 55 (May 14, 1903) 1148-1150.
  • La République de Berne et la France pendant les guerres de religion Paris, Gedalge, 1891.

Források[szerkesztés]