Panzerkampfwagen V

Panther
Panther
Típus	közepes harckocsi
Fejlesztő ország	Harmadik Birodalom
Gyártó	MAN SE
Gyártási darabszám	6000
Háborús részvétel	második világháború
Általános tulajdonságok
Személyzet	5 fő (vezető, parancsnok, rádiós, irányzó, töltő)
Hosszúság	8,87 m
Szélesség	3,43 m
Magasság	2,97 m
Tömeg	44,8 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	15–120 mm
Elsődleges fegyverzet	7,5 cm-es KwK42 L/70 harckocsiágyú
Másodlagos fegyverzet	2 db 7,92 mm-es MG 34-es géppuska
Műszaki adatok
Motor	Maybach HL230
Felfüggesztés	torziós rugó
Sebesség	Panther A:55 Panther G:46 km/h
Fajlagos teljesítmény	700 LE
Hatótávolság	(úton) 260 km (terepen)140 km
A Wikimédia Commons tartalmaz Panther témájú médiaállományokat.

A Panzerkampfwagen V Panther (jelentése párduc) a Harmadik Birodalom egy közepesharckocsi-típusa, melyet a második világháború alatt fejlesztettek ki és alkalmaztak. Német katonai jelölése Sd.Kfz. 171.

Előzmények

A PzKpfw V Panther a Szovjetunió-beli nagy német páncélos veszteségeket volt hivatott csökkenteni, ugyanis a szovjetek korszerű T–34-ei megtizedelték az 1941-ben a keleti fronton szolgálatot teljesítő német harckocsikat (PzKpfw III és IV-eseket).

A Panther besorolása tömeg szerint: a Panther megnevezése bizonytalanságot kelt, a németek esetenként közepesnek, máshol nehéznek minősítették a Panther harckocsit. A tömege alapján azonban (44 800 kg) ugyanúgy a nyugati szövetségesek, mint a szovjetek értelmezése szerint a nehézharckocsik közé tartozott (az amerikai Pershingek és a szovjet ISZ-típusú harckocsik voltak hasonló tömegkategóriában). A Panther tömeg szerinti besorolása egy egyszerű módszerrel eldönthető, aminek lényege a közepes és a nehéz harckocsik tömegadatainak összevetése a Panther tömegével. Ennek alapján a Panther egyértelműen a nehézharckocsi kategóriába sorolandó.

1941. november 18-án egy különleges bizottság érkezett a Szovjetunióban harcoló 2. Páncélos hadtesthez, hogy felmérjék a helyzetet, és felállítsák azokat a követelményeket, amelyek szerint fejlesztik ki az új harckocsit. Ennek keretében beszéltek a német páncélostisztekkel, és megtekintettek pár zsákmányolt T–34-est. A csoport tagjai, Porsche professzor, Oswald (az MAN mérnöke) és dr. Aders (Henschel). A fejlesztéssel párhuzamosan foglalkozott a Daimler Benz és a MAN. A Daimler-Benz prototípusa, a VK3002 külsőleg szinte a T–34-es pontos mása volt, és ez a fronton problémákhoz vezetett volna, ezért a gyár megszakította a projektet. A MAN prototípusa sokkal ígéretesebbnek mutatkozott, nagyobb volt a hatótávolsága, mint a Daimler-Benz változatnak, és benzin-üzemű motorral volt felszerelve. A MAN két darabot gyártott le (VK 3002 (M) és VK 3003 (M)), és mindkettőt tesztelték az Eisenach melletti gyakorlópályán. A sikeres tesztek után elindították a gyártást, a harckocsikat a MAN, a Daimler-Benz, a Henschel und Sohns AG és a Maschinenfabrik Niedersachsen Hannover (MNH) nehézgépgyárakban készítették – egy harckocsi gyártási költsége 117 000 birodalmi márka volt.

A VK3002 (M) prototípus a Guderian-bizottság által megkövetelt kiegyensúlyozott mozgékonyság-védettség-tűzerő paramétereket testesítette meg, ugyanakkor a (korai változatnál) 650 LE teljesítményű karburátoros Otto-motor, a 40–80 mm közti döntött-hegesztett síklemezekből kiképzett páncéltest és torony, illetve a korábbi fejlesztésekre épülő átlapolt futómű gyártása technológiai szempontból megoldhatónak bizonyult. A hétfokozatú ZF AK 7-2000 váltómű megfelelő mozgékonyságot biztosított. A 7,5 cm-es űrméretű KwK 42 L/70-es löveg teljesítménye előre láthatóan évekig elegendő bármely páncélozott célpont leküzdésére.

Gyártás

A háború alatt több Németországgal szövetséges állam is érdeklődött a Panther iránt: a harckocsi licencét Magyarország is meg akarta venni, de a németek a licencért 200 millió márka uzsoraárat kértek. A 200 db-os magyar gyártás minden egyes harckocsiját 1 000 000 birodalmi márka terhelte volna csak licencköltség címén, ez pedig sokkal több volt, mint a jármű valós ára, így érthetően a magyar fél elállt a vételi jogtól.

1943-ban Svédország megvett egy Ausf. A- t. Ugyanezen év februárjában intenzív német-olasz megbeszélések folytak egy olasz Fiat-gyár Panther-gyártásra való felkészüléséről. A MAN már el is készítette a gyártáshoz szükséges gépsort, de az olasz kapituláció megakadályozta a terv megvalósulását.

Japán is megrendelt egy Panther-t és egy Tiger H1-et, azonban ezeket soha nem küldték el a Távol-keleti országba.

Szerkezeti kialakítás

Egy Panther futógörgői, az oldalpáncélt zimmerittel kenték be. A futómű karbantartását nagyban megnehezítette, hogy több görgőt el kellett távolítani a szereléshez

A harckocsiágyú

A Panther fő fegyvere a 7,5 cm KwK 42 páncéltörő ágyú volt. Az ágyúcső hossza névlegesen 70 űrmérethosszú volt (L/70), ténylegesen 67,3 volt a cső űrmérethossza, azaz 5250 mm, a csőszájfékkel együtt 5535 mm. Az ágyúkat a düsseldorfi Rheinmetall-Borsig és a brünni Zbrojovka gyár készítette. Az ágyú tömege 1084 kg volt csőszájfékkel, lövegpajzzsal együtt pedig 2650 kg. Az D és A változatokba 79 db, míg a G változatba 82 db lőszert lehetett málházni háromféle típusból: Panzergranate 39/42, a repesz-romboló Sprenggranate 42 és a volfrám-karbid-magvas Panzergranate 40/42.

Név	Típus	Tömeg	Kezdősebesség	100 m	500 m	1000 m	1500 m	2000 m
PzGr 39/42	páncéltörő gránát	6,8 kg	925 m/s	138 mm	124 mm	111 mm	99 mm	88 mm
PzGr 40/42	volfrám-karbid-magvas páncéltörő gránát	4,75 kg	1120 m/s	194 mm	174 mm	150 mm	127 mm	106 mm
SprGr	repeszgránát	6,5 kg	550 m/s	10 mm	4 mm	-	-	-
Smoke	füstgránát	6,5 kg	762 m/s	-	-	-	-	-

• Az adatok 30°-os becsapódási szög mellett értendők.

A motor

Egy Sd.Kfz. 173 Jagdpanzer farpáncélja. Jól megfigyelhetőek a kipufogók, közöttük az emelő és a két nagyméretű szerelődoboz

A harckocsit Maybach HL 230 P30, illetve Maybach HL 210 P45 (Tiger I) típusú motorok hajtották. A motor 3000-es fordulatszámon 700 lóerő teljesítményt adott, a gyakorlatban azonban leszabályozták a túlmelegedés és az élettartam-növelés céljából 2500-as fordulatszámra. Az üzemanyag 74-es oktánszámú benzin volt, az 5 db benzintartály és az üzemanyag rendszer összesen 730 liter befogadására volt képes.

Típusváltozatok

Még a tömeggyártás megkezdése előtt legyártottak 20 darab nulladik sorozatbeli harckocsit, Ausführung A jelzéssel (jelentése A változat) – ennek természetesen semmi köze nem volt az 1943 szeptemberétől gyártott Ausf. A változathoz. Erről a változatról kevés kép maradt fenn, a Panzer Lehr tankhadosztály használta a harckocsizók kiképzésére. Valószínűleg ennek a hadosztálynak a kötelékében jutott el 1944-ben a nyugati frontra, Normandiába. 1943 februárjától ezt a változatot Ausf. D1-nek nevezték.

D változat

A Grossdeutschland páncélgránátos-hadosztály harckocsiezredének Ausf. D Panther-ei támadás előtti menetben a romániai Jászvásár közelében 1944. április elején

Az első nagy számban gyártott változatot D betűvel jelölték meg, a B és C jelzést nem alkalmazták. Az Ausf. D változat alig különbözött valamiben a prototípustól: a harckocsiágyú csőszájfékét és a parancsnoki kupolát módosították. A homlokpáncélba épített MG 34 géppuska menethelyzetben a harckocsi belsejében lett rögzítve, csak a tüzelés előtt helyezte el bölcsőjében a rádiókezelő. Az 1943 második felében épített harckocsik ferde lemezeinek felületeit zimmerit pasztával kenték be és oldalaikra 10 mm vastag acéllemezeket, kötényezést szereltek fel. A torony bal oldalán kör alakú, belülről zárható nyílást alakítottak ki a kilőtt töltényhüvelyek kidobálására. A harckocsit két Bosch-reflektorral is felszerelték.

A változat

Német Panther Ausf. A harckocsik menetben Debrecenben a Piac utcán, 1944 október közepén. Háttérben a „Csonkatemplom”

Az Ausf. A változatot 1943 szeptemberének végétől kezdték el gyártani a kurszki csata keserű tapasztalatai alapján. Ennek a változatnak módosították a parancsnoki kupoláját, az ún. "szemeteskosár" került rá, amit elláttak légvédelmi feladatokra alkalmas, körbeforgatható állvánnyal az MG 34 számára, illetve a homlokpáncélban lencse alakú acélburokba helyezték el a védőgéppuskát, továbbra is a rádiós kezelte szükség esetén. Módosították a motor kipufogórendszerét és hűtését, eltüntették a torony bal oldalának kör alakú ajtaját, módosították az ágyú céltávcsöveit és a reflektorok számát egyre csökkentették.

G változat

1944 márciusától indult az Ausf. G gyártása, amely főként a készülő Jagdpanzer V (propagandanevén Jagdpanther) páncélvadász gyártása miatt került kifejlesztésre. Ezt a változatot gyártották a legnagyobb számban. A homlokpáncélról eltűnt a harckocsivezető kilátónyílása (csökkentve ezzel a páncéllemez gyengítését), helyette a vezető fölé egy körbeforgatható periszkópot szereltek, továbbá vastagságát 60 mm-ről 80 mm-re növelték. A harckocsitest oldalpáncél-lemezeinek dőlésszögét 61 fokra változtatták (az Ausf. D és A-é 50 fok volt) és hátrafelé lejtve alakították ki, kis mértékben ugyan, de növelve az oldalvédelmet. Az oldalankénti 3 db lengéscsillapítóból csak 2 db-ot hagytak meg, a hátsókat kiszerelték. Tovább javították a motor hűtését, a bal oldali szellőztető ventilátorra egy plusz ventilátort helyeztek, mely a motorból kiáramló meleg levegőt visszafújta a beltérbe, ez a korszerű fűtőberendezés (német nevén: Kampfraumheizung, jelentése: legénységi fűtőberendezés) szolgáltatta télen a fűtést a harckocsiban. Később a G változat motorhűtési megoldásait a szovjet harckocsigyártók is behatóbban vizsgálták. A harckocsiágyú tisztítókészletét befogadó tartályt a bal oldalpáncélra, majd a kései gyártású példányoknál, 1944 nyarától a farlemez fölé szerelték fel. Néhány sorozatnak a Tiger-ek gumírozás nélküli acélgörgői voltak feltéve. Meglétüket pusztán a gumi alapanyag hiánya jelenti, műszaki szempontból nem volt jelentősége (a harctereken előfordult vegyesen felszerelt futóművű Panther harckocsi is).

Jagdpanzer V

A brit bovingtoni múzeumban kiállított kései Jagdpanzer 2005. június végén

1942 januárjának elején az esseni Krupp-művek egy 8,8 cm-es ágyúval felszerelt páncélvadász (vagy másként vadászpáncélos) kifejlesztésére kapott megrendelést. A gyár júniusra elkészült egy kísérleti járművel, melynek tömege 30 000 kg lett, a homlokpáncél 80 mm, az oldalsó 60 mm vastag volt. A Pzkpfw V alvázára épült. A prototípust egyáltalán nem tesztelték, és augusztusban inkább egy nehezebb páncélvadász megtervezése mellett döntöttek, amelynek alapjául a MAN VK3002 prototípusa szolgált. Októberre és novemberre elkészültek a modellek (fából, 1:10, majd pedig 1:1 méretarányban). 1943 elején beindult a gyártás, a braunschweigi Mühlenbau und Industrie AG (MIAG) és a hannoveri Maschinenfabrik Niedersachsen gépgyárakban. A harckocsi 8,8 cm-es KwK 43/2-es agyúval, és egy MG 34-es géppuskával volt felszerelve. A homlokpáncél vastagsága szintén 80 mm volt.

Bergepanther nehézvontató

A sérült, vagy a harctéren kilőtt, de visszanyert Panther harckocsik egy részéből műszaki-mentő változatokat építettek, de voltak új gyártású Bergepantherek is. Erre felhasználták mindhárom alapváltozat alvázát is. A sérült harckocsik tornyát eltávolították és egy nyitott felépítménnyel helyettesítették, ami egy csörlőnek adott helyet. A Bergepanther hátsó részére egy nagyméretű talptámaszt építettek, ami további stabilitást adott a csörlőjét használó járműnek. A jármű elülső részére pedig nyitott beépítéssel helyeztek el egy 7,92 mm űrméretű gépkarabélyt, amely önvédelmi célokat szolgált az ellenséges gyalogsággal szemben. 1944 nyarán lépett szolgálatba, a Wehrmacht nehézharckocsi-zászlóaljainál alkalmazták. A háború végéig közel 300 db Bergepanther épült meg a német gyárakban. A Bergepanther a Második világháború legfejlettebb műszaki-mentőjárművének bizonyult.

Technikai adatok: hosszúság: 6,14 m; szélesség: 3,27 m; magasság: 2,71 m; tömeg: 42,2 t; páncélzat: 8-40 mm; személyzet: 5 fő; hatótávolság műúton: 400 km; üzemanyag kapacitás: 1075 liter (a felszabadult hely miatt, több üzemanyagtartállyal rendelkezett) maximális sebesség műúton: 32 km/h; gázlóképesség: 1,7 m; lépcsőmászó képesség: 0,91 m; árokáthidaló képesség: 1,91 m.

F változat

1944 nyarán kezdődött az Ausf. F változat gyártásának előkészítése. A harckocsin több lényeges változtatást eszközöltek: vastagabb lett a homlokpáncélzat, az új lövegtoronyba (Schumalturm 605) a 7,5 cm-es KwK 44 módosított változatát építették (a tervek a későbbiekben a 8,8 cm-es ágyú alkalmazásával is számoltak). Az ágyút a brünni (Csehszlovákia) Zbrojovka gyár gyártotta volna, és a modernizálást szintén cseh mérnökök végezték. A lövegpajzs hasonlóan lett kialakítva, mint a Tiger II-nél, teljesen új volt a célzó és a távolságmérő optika. A homlokpáncélból eltávolították a géppuskát, és a rádiós-géppuskást egy Sturmgewehr 44 típusú gépkarabéllyal szerelték fel (volt görbített csövű változata is, amellyel a holt teret csökkentették), amellyel a testbe épített két lőállásból tüzelni lehetett. A járművet alkalmassá tették víz alatti átkelésre is (a nyílásokat szükség esetén légmentesen le lehetett zárni). A harckocsiból mindössze 2 darab készült el a háború végéig. A jelentős módosítások miatt nevezték még Panther II-nek is.

Harci alkalmazás

Szétlőtt Panther Ausf. A a kölni dóm előtt 1945. március 6-7-én

A Panther-ek a kurszki csatában debütáltak, nem túl sikeresen: a német offenzíva, majd a szovjet ellentámadás és a német visszavonulás alatt a németek csaknem mindet elvesztették, méghozzá anélkül, hogy a járművek jelentősebben be tudtak volna avatkozni a harcokba.

1943. július 20án 200 Párduccal rendelkeztek a német erők, melyekből:

• 2 kigyulladt
• 41 működőképes volt
• 85 nem működőképes, de az ezred javító egységei képesek voltak kijavítani a hibákat helyileg
• 16 oly súlyosan megsérült, hogy visszaküldték őket Németországba, nagyjavításra
• 56-ot pedig elveszítettek, az 56-ból 49-et sikerült felrobbantani a visszavonulás során, de 7-et elfoglalt az ellenség még mielőtt meg tudták volna azokat semmisíteni

Kurszki csatában elért győzelmek a Párduccal július 19.-én:

• 263 harckocsi
• 144 páncéltörőágyú
• 4 páncélozott jármű
• 60 teherautó

Ezek alapján döntse el mindenki magában, mennyire nem volt effektív a Párduc Kurszknál.

A térségbe összevont kb. 350 db Panthernek mindössze a kétharmada tudott a műveleti területre érni, kb. 120 db műszaki problémák miatt kivonásra került. Újra jelentkeztek a hajtómű- és futóműproblémák, a motor elégtelen hűtése miatt túlmelegedett, a lánctalpak is gyengének bizonyultak és gyakran elszakadtak. A kimentett példányokat visszaküldték a gyárakba alapos átdolgozásra. A módosított változatok (Ausf. A) már jobban szerepeltek. A harckocsit tűzerejének, páncélzatának valamint mozgékonyságának az aránya magasan az átlag fölé emelte és a II. világháború egyik leghatékonyabb harckocsijává tette, a szövetségesek nyomasztó létszámfölénye ellenére. Az amerikai hadsereg statisztikája szerint 1 „Párduc” kilövése 5 db Sherman, vagy 9 db T–34 elvesztésébe került. Gyenge pontjának a meglehetősen vékony oldalpáncélzat bizonyult. A németek ezért a páncélostámadások alkalmával oldalról rohamlövegekkel fedezték a támadó Panther-eket. A háború vége felé jelentős műszaki problémát okozott, hogy a futómű torziós rúdjainak készítéséhez nem mindig állt rendelkezésre megfelelő ötvözőanyag, ezért gyakoriak voltak a rúdtörések.

1944-45-ben több tesztet is végeztek speciálisan felszerelt Panther-eken infravörös képátalakítóval, új típusú hajtóművekkel- Daimler Benz dízelmotorral, illetve BMW Bramo 123 repülőgép-csillagmotorjával. A próbák sok esetben kiválóan sikerültek, de a módosított harckocsik sorozatgyártására és harci bevetésére valószínűleg sohasem került sor (csak infravörös-rendszerrel viszont igen). A Rheinmetal-Borsig, a Krupp és a cseh Škoda is épített egyedi, a korukat messze megelőző Panther-változatokat. A Krupp-projektek közül főleg a Panther-alvázra épült 12,8 cm-es ágyúval felszerelt önjáró löveg volt érdekes, a Rheinmetal-Borsig pedig több, légelhárító ágyúkkal ellátott konstrukcióval is próbálkozott, azonban egyik járművet sem gyártották nagy sorozatban. A Skoda egy 150 mm-es rakéta-sorozatvetőt tervezett a torony helyére, de ez a verzió még a prototípus stádiumot sem érte el.

Alkalmazásuk a második világháború után

1945 után 50 db Panther teljesített szolgálatot a francia 503e Régiment de Chars de Combat-ban (nehézharckocsi ezred), amelyeket 1950 vége előtt a francia építésű ARL-44 nehézharckocsikkal váltottak fel. Rövid ideig a Vörös Hadseregben is szolgált néhány Párduc.

Fennmaradt és kiállított példányok

A sinsheimi Panther Ausf. A

Több példány maradt fenn napjainkban, közülük jó pár működőképesen lett restaurálva.

• A holland Overloonban a szabadtéri Holland Háborús- és Ellenállási Múzeumban egy Ausf. G sérült jobb lánctalppal.
• A belgiumi Houffalize-ben, szabadtéri, betontalapzatra állított Ausf. G.
• A szintén belga Manhay-nél egy Ausf. G szabadtéri emlékműként.
• A koblenzi Katona-műszaki tanműhelyben egy Ausf. G FG 1250 típusú infravörös irányzófényszóróval, fedett csarnokban.
• A Munsteri Páncélosmúzeumban egy Ausf. A II01 toronylajstrommal, fedett csarnokban.
• A Sinsheimi Autó- és technikamúzeumban egy Ausf. A, fedett csarnokban
• Az orosz Kubinkai Harckocsi Múzeumban fedett csarnokban.
• Az amerikai aberdeeni (Maryland) múzeumban szabadtéren.
• Az angol Bovingtonban a tankmúzeumban fedett csarnokban.
• Egy szabadtéren kiállított D változat a hollandiai Bredában.

Galéria

• 

  A Panther rajza

• 

  A Panther egy ember mellett

• 

  Egy Panther Olaszországban

• 

  A Panther lánctalpa

• 

  Szállításra kész Panther

• 

  A Panther legénysége pihenőn

• 

  Amerikai katonák egy kigyulladt Panther mellett

• 

  Pantherek törnek előre

• 

  Gyalogosokat szállító Panther

• 

  Egy Panther az orosz sztyeppén

• 

  Bergepanther nehézvontató

Források

Könyvek, monográfiák

• George Forty.szerk.: Reviczky Béla: Tankok világenciklopédiája. Budapest: Athenaeum 2000 Kiadó (2006). ISBN 963-203-131-8 
• 4. Panzer Division 1941–1945 (lengyel/angol nyelven). Wydawnictwo Militaria No.123, 53. o. (2000). ISBN 83-7219099-2 

Periodikumok

• A Haditechnika c. folyóirat cikkei:
  • Schmidt László: Sd.Kfz. 171 Pz–V Panther harckocsi. Haditechnika 1998/1, 71–75.
  • Dr. Turcsányi Károly: "Melyik volt a legjobb harckocsi?" – gyakran feltett kérdés, hibás válaszokkal. Haditechnika 2018/5, 70-71.

Külső hivatkozások

• SZTE Egyetemi könyvtár hadtörténeti gyűjteménye
• panzerkeil.dre
• még több kép a Pantherről
• Matthew Hughes–Chris Mann: A Párduc harckocsi; ford. Halmai Péter; Hajja, Debrecen, 2000 (20. századi hadtörténet. A II. világháború híres harceszközei)